Jogtudományi Közlöny, 1873

1873-11-19 / 47. szám

Nyolczadik évfolyam. 47. Buda-Pest, 1873. nov. 18. JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY a nagy-váradi, kassai és kolozsvári ügyvédi egyletek közlönye. TARTALOM: A birói ügyvitel egyszerűsítése. Halmágyi Sándor, kir. tszéki elnök úrtól. — A törvénykezési rendtartás reformja. Zlinszky Imre, kir. táblai pótbiró úrtól. — Javaslat a polgári törvénykezési rendtartás tárgyában alkotott 1868. LIV. tczikk módosítása iránt. (Az öröködési eljárás.) Baboss Kálmán, semmitőszéki biró úrtól. — Különfélék. MELLÉKLET: Curiai határozatok. Vívó*" Megjelenik minden kedden; a ,,magy. jogászgyűlés" tartama alatt naponként. Előfizetési dij:k Félévre 6 ft., negyedévre 8 ft. o. ért. Szerkesztői iroda: A kéziratok Üllői-utosó szám, II. emelet, bérmentve a szerkesztőhöz, Kiadó-hivatal: A metőrendelések Egyetem-utcza 4-dik szám alatt. a kiadó-hivatalhoz intézendők. A birói ügyvitel egyszerűsítése. Je n'impose rien, je ne propose méme rien: j'expose. Ch. Dunoyer. Az élet, melynek combináló művészete oly kimeríthetlen, néha csekély jelentőségűeknek látszó, másodrangú kérdések éléreállításával utal a kor és helyzet nagyobb horderejű követelményeinek figyelembe vételére; néha felakaszt kisszerű, de makacs visszahatások előidézésével, s ha a tudomány és tapasztalat nem jön azonnal és nem oldja meg alaposan a feladványt, hidegen folytatja bajszerző munkáját és végre is a palliatív segédszerek alkalmazásának sikertelenségében rajzolja felfogásunk horizonjára a vezérigét, mely a mélyebben rejlő ok forrásához, a gyökeres javítás titkához vezet. Így vagyunk mi a bírói ügyvitel egyszerűsítésének kérdésével is, mely igazságügyi reformkérdéseink sorában egész szerénységgel foglalá el igénytelen helyét igazságügyminiszterünk azon rendeletével,amelyben „a gyors igazságszolgáltatás érdekében" az e. f. bíróságok ügyvitelének egyszerűsítése és könnyűvé tétele iránti óhajtás nyer kifejezést, s amelylyel valamennyi kir. törvényszéki elnök e tárgyú,indokolt véleményének felterjesztésére utasíttatott. A kérdés nem oly egyszerű, mint első pillanatra tetszik, mert az szoros összefüggésben áll a hatályban levő eljárási rendszer reformjának kérdésével, s amazt külön, önálló kérdés gyanánt tárgyalni oly feladat, melyet — igénytelen véleményem szerint — sikerrel megoldani nem lehet. A bírói ügyvitel a világon mindenütt, ahol szervezett igazságszolgáltatási administratív létezik, az eljárás rendszerétől veszi irányát; határozottan ez szabja meg tárgyát és lényegét. Ez egy, minden kételyen felül álló tény, amelynek absolut érvényét a dolog természetében rejlő okok és logicai következményei szentesítik. Amennyiben az 1869. április 29-én kelt igazsági igazságügyminiszteri rendelet 1873. augusztus 21-ről ügyminiszteri rendelettel életbe léptetett jelenlegi birói ügyvitel is tán egyszerűbb, mint volt az azt megelőzött osztrák b. ügyvitel, ezt határozottan annak köszönhetjük, hogy az 1868. LIV. tczikk törvénykezési rendtartásunk körében nevezetes reformeszméket hívott előbb életre, meghonosítá nálunk a pertárs intézményt az írásbeliség rendezésének szabályozásával, s egyúttal a sommás eljárást a szóbeliség és közvetlenség elveinek megfelelőleg reformálta. Ennek s részben a bírói végrehajtók rendszeresítésének, nem pedig az ügyviteli szabályok valamely önálló reformjának következménye az, ha ma a biró sok oly fölösleges, nem is a birói hatáskör szorosan vett teendői közé tartozó munkától van megmentve, melylyel az előtt az érdemleges iránybani tevékenység rovására ideje és munkaerélye egy része elraboltatott. De a mi eljárásunk még mindig igen távol áll attól, hogy egyszerűségével egyúttal az egyszerűbb és czélszerűbb ügyvitel, a rationabilis munkafelosztás kívánatos feltételeit nyújthatná, s így a bíróság nálunk eo ipso egy complicált nehézkes gépezet marad, melynek szerkezetét óhajtott mérvben egyszerűsitni nem lehet. A mi perrendtartásunk egy sajátszerű alkotás, melynek párját sehol se találjuk; annak Procrusteságyába két nagy, de egymással merőben ellentétes alapelv van szorítva; egyik (a tudomány és korszellem által már túlszárnyalt) az írásbeliség rendszerét nyújtja, s e rendszer mellett a per kezdetétől a peranyag tökéletes összeállításáig a mi bíróságainknál még mindig különféle, gyakran lényegtelen előkészítő cselekmények szükségessége merül fel; a peren kívüli eljárásra tartozó ügyek pedig épen jelentékeny, külön sorozatát nyújtják a különféle apró-cseprő, de fárasztó és időrabló teendőknek, s valóban részvétreméltó, hogy átalában e sok- féle teendők nem annyira a birói hivatásérzettől áthatott szellem, mint inkább a simplex bureaucrata többnyire biablonszerű tevékenységét hívják fel. E rend-szer, mely igazságszolgáltatásunk szervezetének befejezetlen állapotát prolongálja, ólomsulylyal nehezedik a biróra, ki az örökös előterjesztményi ívek gyártására van kárhoztatva, mikkel aztán az ügyiratok a birósági kezelés gépezetén át megannyiszor vándorútra indulnak. Mily hasonlíthatlanul másként van mindez az igazságügyi reformok terén előrehaladottabb más országokban, hol a szóbeliség rendszere meghonosult, s e rendszer irányelvének domináló hatása alatt alakult meg az összefüggő igazságügyi organismus! Ott a biróság azon irigylendő helyzetben van, hogy kizárólag a birói hivatás körébe tartozó teendők teljesítésére van .) A birói hatáskör e tekintetben érdekes tapasztalatok tere gyanánt nyilik fel az emelkedettebb felfogású észlelő előtt. Az élet szövőszéke előtt nem egyszer ámulatba is fog esni a biró, ki a törvény betüjénok s a registratura titkainak ismeretén tul egyébre nem támaszkodhatik. „Der Richter kann dio Complicationen der concriiten Falle mit dem Gesetze in der Hand nicht beherrschcn. Den ewig neuen Fállen des Lebens gegenüber erscheint die reichsto Casuistik einer Gesetzsammlung dürftig." Dr. Beidtel: Das ordontlicho Verfahren in Streitsachen. Wien. 1853. 27,100. sz. a.