Jogtudományi Közlöny, 1874
1874-05-28 / 22. szám
Kilenczedik évfolyam. 22. sz. Budapest, 1874. május 27. II JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY A NAGY-VÁRADI, KASSAI ÉS KOLOZSVÁRI ÜGYVÉDI EGYLETEK KÖZLÖNYE.MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN. SZERKESZTŐI IRODA: ÜLLŐI UT 1-8. sz., II. em. KIADÓHIVATAL: EGYETEM-UTCZA 4-dik szám alatt. ELŐFIZETÉSI DIJ: félévre ... 6 frt negyedévre 3 „ A MEGRENDELÉSEK a kiadó hivatalhoz intézendők. A kéziratok TARTALOM: A jogászgyülés állandó bizottságának évi jelentése. — Az V. magyar jogászgyülés első teljes ülése. — Az örökösödési eljárásról. Travnik Antal, budai királyi törvényszéki biró úrtól. — A budapesti ügyvédegylet emlékirata a végrehajtói intézmény tárgyában — A sommás birói itélet eredetben kiadandó-e? Schilling Béla úrtól. MELLÉKLET : Rendeletek, Kérmentve A SZERKESZTŐHÖZ A jogászgyülés áll. bizottságának évi jelentése. Mult évi jelentésünkben azon reménynek adtunk kifejezést, hogy már a közeljövőben összpontosított több munkaerővel s nagyobb erélylyel fog az egész jogrendszer reformját átkaroló tervszerű munkálkodás folytattatni. Reményünk részben teljesült. Múlt gyűlésünk óta a jogi reform terén nagyobb mérvű tevékenység fejtetik ki s egyrészt ennek eredményei azon igazságügyi törvényjavaslatok is, melyek ma már a törvényhozás tárgyalása alatt állanak. Nélkülözzük azonban az eddigi alkotásokban még ma is a tervszerűséget, melynek hiánya a reformmunkára a habozás bélyegét nyomja és a legnagyobb erőfeszítés eredményeit is kétessé teszi. A közönség az alkotások egymásra következését és összefüggését nem ismervén s az egyes reformok jótékony hatását oly mérvben, mint az a rendszer egészében be fogna következni, nem érezvén, sem a meglevő helyes iránt kellő méltánylattal nem lehet, sem a jövőre nézve kellő bizalommal nem viseltethetik. A közönség a jelenlegi állapottól szabadulni kíván és félni lehet, hogy ezen indokolt óhaj a jogreformot oly irányba sodorja, mely jogászilag tarthatlan és kész tisztán jogi ügyekben is feladni a jogászi álláspontot, sőt lemondani a hosszas küzdelmek között megállapított elvekről is, melyeknek következetes fejlesztésében és keresztülvitelében rejlik a siker biztosítéka. A képviselőházban ugyan illetékes helyről nyilatkozat történt, hogy a jogi reform mikénti keresztülvitele tekintetében egy megállapított terv létezik; e terv azonban nyilvánosságra nem jutott, s így nem csoda, ha az iráni bizalom nem támad, különösen midőn a közönség tapasztalja, hogy a pénzügyi tekintetek nyomása alatt nem fejtetik ki a jogügyi reform alapelveinek védelmében azon erély, mely nélkül előrehaladás lehetlen, sőt egyes igazságügyi javaslatokban világos jelét látja a közönség annak, hogy a gyökeres reform eszméje, legalább egyelőre, elejtetni szándékoltatik. A telekkönyvi bíráskodásnak egyes birákra bízása, az írásbeliség elvére fektetett jelen perrendtartásnak módosítása, az alapelvek megtartásával, mindannyi bizonyíték arra, hogy épen ott, hol legtöbb szükség volna a gyökeres reformra, kétes érték, sőt részben egyenesen káros hatású részleges rendszabályok alkottatnak. Csak elismeréssel emelhetjük azonban ki, hogy nagyobb szerves törvényeink közül az általános magánjogi törvénykönyv minden része munkába vétetett. A büntetőtörvénykönyv tervezete a hírlapi közlemények és az országgyűlésen tett nyilatkozatok szerint elkészült és illetékes helyről oly kijelentés történt, hogy a tervezet még a képviselőház jelen ülésszaka alatt a törvényhozás elé fog terjesztetni. Amily örvendetesnek tartjuk az előhaladást,mely a tervezet elkészülte által a jogi reformok terén jelezhető, oly nyomatékosan kell hangsúlyoznunk, hogy a tervezetnek a törvényhozás elé terjesztését, mielőtt az szakszerű átvizsgáláson átment volna, a törvény helyes megalkotására vezető lépésnek nem tartanák. Ily előleges átvizsgálásra azonban, ha a tervezet még ez ülésszak alatt a törvényhozás elé terjesztetni szándékoltatik, a miniszteri javaslat végmegállapítása előtt kellő mód, de elegendő idő sem leend. Pedig egy nagy szerves törvényjavaslatnak alapos tárgyalása nagy testületekben, mint a törvényhozó testület, lehetlen s az előkészítő tárgyalások, melyeken az ily javaslatok az Országgyűlés kebelében átmennek, a kormányjavaslat megállapítása előtti átvizsgálást nem pótolhatják. Ebbeli meggyőződésünkben megerősít azon körülmény is, hogy az illetékes körökben a kormányjavaslatok végmegállapítása előtt azok szakszerű átvizsgálása még oly törvénytervezeteknél is szükségesnek tartatott, melyek sem terjedelemre, sem fontosságra a fenforgó tervezethez nem hasonlíthatók. A kereskedelmi és váltótörvények előadói tervezetei, melyek idejekorán közzébocsáttatván, már szaktanácskozmányokon is keresztül mentek, legközelebb a parlement elé lesznek terjeszthetők. Az igazságügyi szervezet kiegészítésére rendelt közjegyzői és ügyvédrendtartási törvényjavaslatok, a váltóhamisítás, a hamis vagy vétkes gondatlanságból származó bukások, a vaspályák által okozott halál vagy testi sértés iránti felelősségről és kártérítési kötelezettségről, a főváros pesti telekkönyveinek átalakításáról és kiegészítéséről, a gyakorlati bírói vizsgákról, a fizetési meghagyásokról, a budapesti kereskedelmi és váltótörvényszék kereskedelmi ülnökei számának meghatározásáról, a nőknek teljeskorűságáról és a polgári perrendtartást tárgyazó módosításokról szóló törvényjavaslatok, úgymint a bányatörvényjavaslat a tárgyalás különböző stádiumában a törvényhozás előtt vannak. A jogreform terén a fentebbi javaslatok által nyilvánult fokozottabb tevékenység annál örvendetesebb, mert azok legtöbbjeinek alapelvei összhangzásban állanak azon kijelentésekkel, melyek e tárgyakban a fográszervülés részéről történtek. Nsem mellőzhetjük azonban hallgatással, hogy az igazságügy jövő alakulása iránt nem kis aggodalmat gerjeszt azon irány, mely újabb időben mindinkább