Jogtudományi Közlöny, 1875

1875-01-01 / 1. szám

2 JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY. tartó fegyháznál nem lehet súlyosabb". (65. §.) E magában véve igen egyszerű szabály komplikálttá, sőt érthetlenné válik, ha a hozzá adott indokolást elolvassuk. A 220-ik lapon ugyanis az van mondva: „a halálbüntetés helyébe életfogytig tartó fegyház, távoli kísérletnél 15 évig terjedhető fegyház alkalmazható, az életfontig tartó fegyházzal büntetendő bűntett kisérlete szintén 15 évi fegyházzal büntethető." Mikép lehessen az indokolás e kijelentését összeegyeztetni a 65. §. azon szabályával, mely szerint „a kisérlet büntetése 15 évig tartó fegyháznál nem lehet súlyosabb" — azt megvallom — nem értem ! Ily merő ellenmondás a szöveg s az indokok között mindenkor nagy baj, mert a törvény interpretatioánál a bíró gyakran arra van utalva, hogy az indokokhoz fordulva — azokból böngészsze ki a törvényhozó valószínű intenzióját. Ámde biztos támpontot a törvény mikénti alkalmazására nézve a bíró csak akkor fog az indokokban találni, ha azok, mint az érett meggondolás egyöntetű eredményei valóban alkalmasak a tárgy körül netalán támadó nehézségeket és kételyeket eloszlatni. Az előttünk fekvő javaslat indokolása nem tünteti fel minden részeiben ezen jeles tulajdonságot. Az indokokban kétségtelenül sok becses anyag van lerakva, de kár hogy ennek kellő feldolgozása s értékesítése nem mindig sikerült, sokszor a legegyszerűbb, senki által kétségbe nem vont elvek fárasztó terjedelmességgel vannak indokolva, míg épen a nehezebb és bonyodalmasabb materiák feltűnő felületességgel tárgyaltatnak. Itt-ott azon látszat támad, mintha a szerző épen csak azért bonyolította volna össze a legellentétesebb elveket s az együvé nem tartozó tantételeket, hogy az anyag ily mesterkélt összehalmozása által a laikusnak imponáljon. Például szolgálhat erre a nem alkalmas eszközökkel tett kísérletre vonatkozóan. Hogy a törvényjavaslat ezen esetre vonatkozólag intézkedést nem tett, s így e felette controvers kérdés megoldását a tudománynak — mint az ily kérdésekre nézve egyedül illetékes fórumnak tartotta fenn ezt, — mint az összes ujabb legislatioktól követett eljárást minden esetre helyesnek kell nyilvánítani ; de épen azért fölösleges volt e kérdéssel oly behatóan az indokolásban foglalkozni ; az arra fordított fáradságot annál is inkább kell sajnálni, mert az végeredményében egészen siker nélküli, sőt tévútravezető volt. Szerző itt két különböző esetet vesz egyforma megítélés alá, t. i. a nem létező tárgy ellen intézett s a nem alkalmas eszközökkel tett kisérlet eseteit. Az indokok szerint sem egyik, sem a másik esetben nem forog fenn büntetendő kisérlet. Hivatkozással Haus tanárra azon esetben itt felemlítve : midőn valaki belő a szobába, melyben ellenségét — látni véli — kin boszut akar állani, de a szobában senki sem volt; ez esetben Haus tanár kísérletet lát, mert nézete szerint „a bűntett véghezvitelének lehetetlensége nem feltétlen". Nem akarom itt Haus tanár nézetét hosszadalmasan cáfolgatni, de azt mégsem hallgathatom el, hogy e nagy tekintélyű tanár igen triviális és tudóshoz alig illő kifejezéssel él, midőn azt mondja, hogy a lehetetlenség nem feltétlen , hiszen a lehetőség a reális causalitás terén merően viszonylagos, feltétes fogalom, mely hol ki van zárva, az ellentétes fogalomnak , a lehetetlenségnek enged helyet — minek következtében a logikai gondolkodás törvényeivel ellenkezik : ha e fogalmat bármely irányban még fokoztatni akarjuk — szóljunk akár „absolut lehetőségről" akár „nem absolut lehetetlenségről." De e fogalomzavar még inkább fokoztatik azon megjegyzés által, melylyel az indokok "Haus tanár téves felfogását támogatni és igazolni iparkodnak. E szerint ugyanis azon tolvajok, kik behatolnak a szobába azon czélból, hogy az ott levő pénztárt kiürítsék, ott azonban pénzt nem találnak, mert az rövid idő előtt, elvitetett, büntetendő kisérletet követnek el azért, mert ily esetben ,,a lehetetlenség nem absolut" (azaz, mert pénzt nem is lehet lopni ahol nincs). Alig szükséges megjegyezni, hogy ezen esetben a lopás kisérlete kétségtelenül fennforog — de nem ezért mert a lehetetlenség nem absolut —hanem azért, mert a lopásnak — mint bűnténynek tárgya — a tulajdonjog (nem a pénz) ezen jog megsértése pedig a szobába betörő vagy behatoló tolvajok tette által már tényleg meg volt kezdve. Dr. Schnirer Aladár, (Folyt. köv.) egyetemi tanár. A magyar büntetőtörvénykönyvi javaslatról. ír. A büntető törvényjavaslat a II-ik fejezetben ,,a törvénynek alávetett személyekről" rendelkezik. Amily örvendetes haladást jelez a törvényjavaslat a magánbüntettekről, rendelkezéseivel szemben az 1843-iki büntető törvényjavaslatunkkal, és oly gyarló hátralépést tanúsít mind a jelen, mind az állam elleni bűntettekről szóló fejezetekben, államjogi tekintetben. Köz- vagyis államjogi tekintetben hazánkból a javaslat oly államszörnyet alkotott, hogy a leghidegebb vérreli kutatás mellett a gondolkodó ember azt önálló államul felismerni nem képes. Hazánk Ausztriával szemben egyszer külállam, máskor belállam. Egyszer az „osztrákraagyar monarchiának" Isten tudja hányad része. Egyszer oly állam, melynek Horvát- és Szlavonországok is kiegészítő részei, máskor a magyar állam fogalma, csak a szorosabb értelemben vett Magyarország és Erdély területeire terjed. A javaslat ezen része az, kapcsolatban az államelleni bűntettekről szóló fejezet némely részével, melyet nem helyeslek és hazánk független államisága megtarthatása szempontjából elfogadás végett senkinek nem ajánlhatok. Ha dr. Heinze „Staatsrechtliche nnd Strafrechtliche Erörterungen'1 czimü müve 49-ik lapján az észak-németszövetségi büntetőtörvény javaslatról akkép nyilatkozhatott, hogy : „der schwerste Tadel, zugleich ein Tadel, den der Entwurf überreichlich verdient ist, dass diese Gesetzvorlage für einen Einheitstaat nicht aber für eine Vereinigung von Staaten, also nicht für den Norddeutschen Bund, gemacht ist", részemről a nyilatkozatban foglalt tételt megfordíthatom, s azt mondhatom, hogyjavaslatunk helytelenítést azért érdemel, mert nem egy egységes magyar állam, hanem egyesitett államok részére készítetett. A javaslat 5-ik §-a szóról-szóra így van fogalmazva: „A magyar állam területén (Horvát- és Szlavónországok kivételével) habár külföldiek által elkövetett bűntettek és vétségek a jelen törvény határozatai szerint büntetendők. Mennyiben van ezen szabály alól a fegyver ! A feltétlen és viszonylag alkalmatlan eszközök megkülönböztetésének tarthatlanságáról 1. Halschnee Syst. I. 184. 1. Schwarze Comm. 154. Bar (Versuch) és Krug (Versuch 23.) . V. ö. Schnier er a b. jog ált. tanni 153. 1. 35. SZÁM.