Jogtudományi Közlöny, 1876

1876-01-08 / 1. szám

Mutatványszám. i. sz. 0 9 M l\4JL\ 1 a Kolozsvári és Temesvári ügyvédi kamarák hivatalos közlönye. MEGJELEN MINDEN PÉNTEKEN, SZERKESZTŐI IRODA: üllői-út 1. sz., III. emelet. KIADÓHIVATAL: egyetem-uteza 4-ik szám. Előfizetési dij: Őegyedév^e 3 f t A megrendelések a kiadó-hivatalhoz intézendők. A kéziratok bérmentve a szerkesztőhöz. TARTALOM: Birálatos ismertetés. Dr. Katona Mór. jogakadémiai tanár úrtól. — A kisebb jelentőségű jogügyekbeni biráskodásróli törvényjavaslat. Z1 i n s z k y Imre. kir. it táblai biró úrtól. — A mentelmi jog köre. Dr. Kuncz Tgnácz, pozsonyi jogtanár úrtól. -- Törvénykezési szemle. A bűnvádi ügyekrőli kimu­tatásra szolgáló minta czélszerütlensége. Dr. Singer Ignácz, kir. tszéki biró úrtól. — Az odaítélt eskü letétele körüli eljárásról. Grulich József, ügyvéd úrtól. — Különfélék. MELLÉKLET: Curiai határozatok. Birálatos ismertetés a végrendeletek, öröklési szerződések és halálesetrei ajándé­kozások alakszerűségéről szóló törvényjavaslat fölött. Mielőtt a kitűzött feladat érdemleges tárgyalásához fogunk, hasznosnak látszik, bevezetésként a formák vagy alakszerűségek jelentőségét a jogügyletek körül, habár röviden is, kiemelni. Midőn a törvény valamely jogügylethez határozott formát szab, arra különböző okok indíthatják; majd azért követeltetik meg a torma, hogy a cselekvő az ügylet meg­alkotása körül alapos meggondolásra birassék, amennyi­ben a formák szoros megtartása és egymásutánja ünne­pélyes színezetet kölcsönöz az egész cselekvésnek és igy annak horderejét, jogi fontosságát külsőleg is kiemelvén, hatni akar az illető lelkületére, hogy megnem fontolt cse­lekvéstől álljon el. Majd meg azért látszik a forma szükségesnek, hogy az az ügyletet nyilvánosságra, kisebb-nagyobb köztudo­másra hozza, mintegy publicussá tegye, mi egyrészt az ügylet által netán érintettek érdekeinek megóvására szol­gálhat, de másrészt a nyilvánosság által a cselekvő a közvélemény helyeslő vagy kárhoztató Ítéletének teszi ki magát, mi megint hatalmas tényező arra, hogy csak érett megfontolás után cselekedjünk. Végül czélja lehet a formának, hogy annak alapján az ügylet perbeli bizonyosságot nyerjen ; a formák ugyanis teljes bizonyítékot nyújtanak, minek folytán az ügylet fenállta érvénje kétségbe nem jöhet, mert a meglevő bizonyíték által neki bírói elismerés szerezhető. Mai napság háromféle formaság ismeretes, úgymint: írás, tanú és hiteles személy, mely lehet biró vagy köz­jegyző. A hatás pedig, melyet a törvény a formának tulaj­donit, szintén hármas irányban jelentkezik; legerősebb hatású az, hogy az ügylet érvényessége van a kívánt formák szoros megtartásától függővé téve, mint pl. a vég­rendeleteknel; gyengebb hatásai meg azok, midőn majd az ügyletből eredő jog megvalósítására szolgáló kereset, kereshetőség van a formához kötve, majd pedig pusztán perbeli bizonyítéknak tekintetik az. Ha ezen formákat egybevetjük a végrendeletekkel, azt találjuk, hogy majd egyik, majd másik nyer alkalma­zást, sőt kivételesen kettő együtt és egyszerre is fordul­hat elő. Ezeket előre bocsájtva, most tekintsük a javaslatot. Fölösleges dolog jogászoknak hosszasan bizonyítgatni, mily égető szükség van a végrendeletek alakszerűségeit szabályozó egyöntetű törvényre; egyszerűen utalunk a javaslathoz csatolt átalános indokolásra, melyek bárkit meggyőznek arról, hogy az eddigi jogállapot teljesen tarthatatlan, mi okból köszönettel tartozunk a javaslat első beterjesztőjének Pauler volt igazságügyminíszter­nek, hogy jogéletünk ezen részben hiányos, részben elavult intézményét kiküszöbölni novella utján törekedett; vajha ment volna egy lépéssel tovább, és ezzel kapcso­latban nyújtott volna be egy észszerű alapokra fektetett törvényes öröködést rendező javaslatot is, mert hisz e kettő közt organicus összefüggés van, nem lévén a vég­O O O > rendelet egyéb, mint a törvényes öröködésnek az egyéni viszonyokhoz alkalmazott correctivuma. Örömmel constatáljuk e helyen azt is, hogy eme javaslat az ide vágó tudományos anyag és az ujabb tör­vénykönyvek kellő tekintetbe vételével készült, nagy gonddal van szerkesztve, mihez nem igen valánk eddigelé O i ry o szoktatva, a tudományban fenforgó számos controversia szabatosan leli benne törvényes eldöntését. És ha mégis találunk benne kifogásra és megváltoztatni valót, ugy az nem a munkálat hiányaiból ered, hanem onnan, hogy eltérők a nézetek, különböző a kiindulási pont. A javaslat öt fejezetre oszlik ; az I. tárgyalja az Írás­beli magán-, a II. a szóbeli magán-, a III. a köz-, a IV. a kedvezményezett végrendeleteket. Végül az V. fejezet szól az örökösödési szerződések és a halálesetrei ajándékozá­sokról. Eltekintve az átmeneti intézkedésektől (4.$?.) ösz­szesen 32 §-ból áll a munkálat. Már ezen felosztás ellen van kifogásunk ; a magán végrendeleteket irás- és szóbeliekre osztályozni külön fejezetekkel, még tankönyvekben is hiba, mert hasztalan és fölösleges ismétlésekkel jár; a cathédrán helyén való­nak találhatjuk, de törvényben épen nem indokolt, ugyan­azok levén egyiknél is mint a másiknál az általános kel­lékek, ami pedig jellemző a szóbeli végrendeletre, azt könnyű egyetlen $-ban kimeritni. A magánvégrendeletek­nek egy fejezetbe foglalásával kiesik a javaslatból négy egész anélkül, hogy azért világosság- vagy határozott­ságban vesztene. Okuljunk az eddigi codexeken és kerül­jük a teljesen meddő és puszta hivatkozást tartalmazó

Next

/
Thumbnails
Contents