Jogtudományi Közlöny, 1876
1876-01-08 / 1. szám
Hiszen a szóbeli eljárás gyorsaságának egyik fő előmozdítása éppen a jegyzőkönyvi feljegyzések mellőzésében áll. A bíró a szóbeli előadások után szél s a tárgyaláson előadottak rövid feljegyzése sokkal halványabb képét lesz képes feltüntetni annak, ami a bíró meggyőződésére befolyással volt, semhogy e jegyzőkönyv, még ha a bíró ellenőrzése végett találtatik is szükségesnek, e czéljánakis képes lenne megfelelni. A bíró ellenőrzése, illetve a per folyamának maradandóvá tétele végett ugyan mindenesetre szükséges a jegyzőkönyv felvétele, de e jegyzőkönyvnek csak a bíróság megjelölését, a tárgyalás idejét, a bírói felek neveit, a per tárgyát s a felek kérelmét kell tartalmazni, s csak ha további bizonyítási eljárás rendeltetett, foglalandó abba a tanúk vallomása, a bírói szemle stb. szóval a bizonyítási eljárás folytán előállított bizonyítékok, melyeknek e minősége azok maradandóvá tételét teszi szükségessé. A rövid tényállásnak az ítéletben kell foglaltatnia. Ebben ad számot a bíró arról, hogy mik adattak elő, s mily indokok vezették akkor, midőn ezen előadások egyikét s nem a másikát vette bírói figyelembe. Ez által maradandóvá lesz téve az, minek maradandóvá tétele szükséges, és a bíró nem lesz kénytelen idejét a jegyzőkönyvi czéltalan felvétellel elprébálni, s ezáltal más ügyek elintézését háttérbe szorítani. Azt sem helyeselhetjük, tekintettel a kitűzött czélra, hogy a bizonyítási eljárás befejezte után a bíró nyomban ítéletet hoz. Nem helyeselhetjük, mert e rendelkezés által a bírót az anyagi igazság kiderítésére szolgáló igen fontos eszköztől látjuk megfosztva. Az írásbeli eljárásnál a tanúvallomások vagy a birói szemle feletti észrevételek puszta formalitássá törpülnek, míg a szóbeliségnél a bizonyítási eljárás befejezte után tartandó szóbeli tárgyalás, az egész perfolyam legfontosabb részét, az ügy tisztázására szolgáló legnevezetesebb eszközt képezi. A bizonyítási eljárás előtt a felek előadása puszta feltevéseken alapszik, s a biró is csak az anyagot igyekezik összegyűjteni, de még kellőleg tájékozva nem lehet, s azért működése sem nyugodhat biztos alapon; míg a bizonyítási eljárás befejezte után a biró előtt áll az egész helyzet képe, s a tárgyalás egysége kívánja, hogy az a már összegyűjtött bizonyítékok alapján folytattassék, hogy a felek az előttök levő bizonyítékokra tekintettel újabban meghallgattassanak, a még mindig létező hézagok kipótoltassanak, s igy az egész tárgyalás egy egészszé váljon. E mellett ez utóbbi tárgyalás hat legmeggyőzőbben a jelen levő félre, kinek szemben a bizonyítékokkal el kell némulnia, annak belátására, hogy nincs igaza, s csak ez után reménylhető, hogy vesztett perét nem fogja más után újra kezdeni. Azért a bizonyítási eljárás után egy újabb tárgyalás tartását, melyen a felek vedveiket minden korlátolás nélkül előadhassák, mely tehát nem szorítkozik a bizonyítási eljárás felett teendő észrevételekre, hanem felölelné az egész per anyagát, mit mellőzhetlenül szükségesnek tartok. Ez lenne a tulajdonképi főtárgyalás, míg az első rendszerint inkább előkészítő, inkább csak az anyag beszerzésére szolgáló tárgyalás lenne. Így van ez mindenütt, hol a perrend a szóbeliség alapján van szervezve, s nézetem szerint nem is szabad másként lennie. Nem tartjuk továbbá azon czéllal, melyet a javaslat maga elé tűzni látszik, t. i. az anyagi igazság kiderítésével megegyezőnek azt, hogy a fél meg nem jelenése esetén átvette a perrendtartás által kimondott azon elvet, hogy ez által az ellenfél állításait hallgatag beismerőnek tekinti. Nem tartjuk pedig az elvvel megegyezőnek azért, mert költelmet (fictio) állít fel, mi ott, hol az anyagi igazság kinyomozása képezi a czélt, lehetőleg mellőzendő. Ha valamely fél meg nem jelenik, egyszerűen úgy tekintendő, hogy lemond védelméről; minek természetes következménye, hogy a tárgyalás csupán a másik féllel tartatik meg. Ez felszólittatik a biró által, hogy adja elő igényeit s illetve bizonyítékait, melyeket az előadvány a biró vizsgálata tárgyává teszi az ügyet, a megjelent félhez intézendő kérdések által felvilágosítja s ezek alapján kimondja ítéletét, nem feltételezve a meg nem jelent fél részéről sem hallgatólagos tagadást (mint a német ált. perrend), sem hallgatólagos beismerést (mint a mi perrendünk). A meg nem jelent fél irányában nagyobb szigor, mint hogy ügye védelem nélkül intéztetik el, sem indokolt, sem nem szükséges. Folyt, követk. Zlinszky Imre, kir. it. tábl. biró A mentelmi jogköre. Hogy a parlament tagjai akadálytalanul megfelelhessenek tiszteknek, azoknak országgyűlési jogain kivül állampolgári jogaik tekintetében is némely külön intézkedések szükségesek. Ezek részint megszorítók, pl. az incompatibilitás, részint kiterjesztők, így a mindenkit illető szólásszabadság a közügyekre vonatkozólag a parlament tagjait szélesebb körben, bár nem korlátlanul illeti. Végre ezen külön intézkedések közöl némelyek sem megszorítást, sem kiterjesztést nem foglalnak magukban, hanem a mindenkit megillető jogokat a parlamenti tagok számára nagyobb mértékben biztosítják. Ezen utóbbiak közé tartozik a mentelmi jog, vagyis a parlament mindkét házának azon joga, melynél fogva a törvénykezési eljárást, főleg a közkereset alá helyezést és vizsgálati fogságot csak az illető ház engedélyével lehet foganatosítani ennek tagjaira nézve. A mentelmi jog határai annak közjogi természete és politikai czéljából merülnek föl. Így miután az nem az egyes parlamenti tag javára, hanem az egész parlament szabadságának megóvása végett létezik, annak gyakorlására a magánérdek egy szikrájának sem szabad hatni. Miután továbbá az országgyűlés szabadsága végett csakis az szükséges, hogy tagjainak zaklatása kikerültessék, a birói eljárás mentelmi czímen nem akadályozható, ha zaklatás fön nem forog, mert a mentelem nem a törvénykezésnek, hanem a törvénykezésseli visszaélésnek meggátlására létezik. Párttekintet sem lehet irányadó, mert ez esetben a mentelmi jog azt idézné elő, mit mellőzni