Jogtudományi Közlöny, 1878

1878-10-25 / 43. szám

Tizenharmadik évfolyam. 43. SZ. Budapest, 1878. október 25. Megjelen minden pénteken. SZERKESZTŐI IRODA: üllői­ út 1. sz., III. emelet. KIADÓ-HIVATAL: egyetem-utcza 4-ik szám. Előfizetési dij : negyedévre­ 3 . A megrendelések a kiadó-hivatalhoz intézendők. — A kéziratok bérmentve a szerkesztőhöz. KAPCSOLATBAN A DÖNTVÉNY­EK GYŰJTEMÉNYÉVEL. TARTALOM : Eszmék a jogorvoslatok rendszerének szabályozásához, tekintettel hazai viszonyainkra. — Pénzügyi­ jog. Schulze-től. — Törvénykezési szemle : A csőd jogi hatályáról a terhes szerződésekre. Bertin Pál, ügyvéd úrtól. — Különfélék. MELLÉKLET : Curiai határozatok. Eszmék a jogorvoslatok rendszerének szabályozásához, tekintettel hazai viszonyainkra. (Folytatás.) c) A fölebbezés korlátolása, tekintettel a peres tárgy értékére. Mint látjuk, ez a német perrendekben általában el van fogadva. Az osztrák javaslat azonban, csak a bagatelle ügyek­ben zárja ki a fölebbezést. Én a fölebbezés kizárásának, akár az ügyek minő­ségére, akár a tárgy értékére tekintettel, határozott ellensége vagyok, és megnyugvásomra szolgál konsta­tálhatni, hogy a IV. magyar jogászgyűlésnek többször említett két, jeles véleményezője, e kérdésben teljesen hason álláspontot foglal el velem, s ez álláspontjukat oly meggyőzőleg indokolják, hogy érveik teljesen kime­rítik a tárgyát. A fölebbezés kizárása, nem bír semmi jogi alappal, sőt általa mélyen meg van sértve a jogegyenlőségnek semmi körülmények között föl nem áldozható nagy elve; és a jogállamban minden állampolgárt egyenlő mérték­ben megillető jogi segély eszméjének minden iránybani kívánatos kifejlesztése és érvényre juttatása . A szegény, csekély vagyona megvédését és oly joggal kívánhatja az államtól, mint a gazdag a milliókét.­ De nem is e szempont az, mely több törvényhozást, a peres tárgy értékére tekintettel, a fölebbezés korláto­lására vezetett, hanem fő indokul az érvényesíttetik, hogy a fölebbezések túlságos mérvbeni megengedése folytán, a felsőbb bíróságok túl fognának terheltetni. Reám ez indok sem döntő. Azért élünk jogállamban, hogy az állam, úgy a szegény, mint a gazdag jogainak megvédésére egyenlően segédkezet nyújtson; a túlter­heltség annál kevésbbé indokolja, az e részben alkalmazott egyenlőtlen mértéket, mert mint helyesen mondja VAJKAY, hogy egyátalán nem áll az a föltevés, hogy a kisebb értékű perek, egy­szerűbbek, kevésbbé bonyolultak lennének, sőt tapaszta­latai szerint, a gazdag pazarlóknak százezres, nyilván csak a fizetési kötelezettség elodázására szolgáló pereik rendesen sokkal világosabbak, mint szegényebb honfi­társainknak sokszor alig 10 frt körül keringő czifra érveléseik, melyekben a vezérfonalat, gyakran a leg­ügyesebb biró is csak a legnagyobb fáradsággal birja fölfedezni.­ De abban is teljesen igazat adok mind­két véle-i ményezőnek, mit már az 1867. évi osztrák perrendtartási­­javaslat indokai is kiemeltek, midőn azt, hogy a föleb­bezést a peres tárgy értékétől függővé nem tették, indokolják,1. hogy t. i. a szóbeliség mellett a fölebbezé­sek oly mérvben való elszaporodásától tartani alig lehet, hogy e baj a fölebbezés kizárását vonná maga után. A jelenlegi érvényes és a szóbeli per fölebbezési eljárása között ugyanis lényeges különbség jelentkezik. A­míg a jelenlegi eljárás szerint elég, hogy a határozattal meg nem elégedő fél, fölebbezési szándékát néhány sornyi beadványában, vagy épen élő szóval be­jelentse , és ettől kezdve, a másod, illetve harmadbíró­sági határozat közlése, vagy kihirdetéséig, a további egész eljárás hivatalból teljesíttetik, ezentúl a fölebbező köteles lesz, a fölebbezés bejelentése és keresztülvitelére, a fölebbezési bíróságnál ügyvédet rendelni, s a fölebbe­­­zést a legkisebb perben ép oly fokú cselekvőséggel vinni keresztül, mind a­milyet, a legnagyobb pénzértéket képviselő per fölebbezése igényel. A fölebbezés érvényesíthetésének a közvetlenség és szóbeliség elvében gyökerező és annak megsértése nélkül el sem engedhető ezen megnehezítése maga elé­ö­d­e­gendő arra, hogy a felebbezhető érték behozatala által elérni óhajtott eredmény a nélkül is eléressék. A további kérdés, hogy a másodbírósági ítélet ellen, megszoríttassék-e a jogorvoslat. Én ezt, a­mint már fentebb jeleztem, egy­általán nem tartanám czélszerűnek főleg az igazságszolgáltatás egyöntetűségére való tekintettel, mely megkívánja, hogy miután a másodbíró ítélete ellen, úgy is csak a jogkér­désben van fölebbezésnek, vagy felülvizsgálatnak helye, módja nyílnék a félnek, ügyét, a legfelsőbb bíró elé vinni, hogy az megoldja akként a jogkérdést, mint azt már más, hason esetekben megoldotta, és mely meg­oldást az alsó bíróságoknál nyernie nem sikerült. d) A fölebbezés korlátolása, a jogorvoslatról történt lemondás folytán. Első és általános kérdés, mely e helyütt fölmerül, az, hogy megengedtessék-e a félnek, hogy minden jog­orvoslatról eleve lemondjon ? Azt lehetne mondani, hogy hol önjogú személyek, szabad rendelkezésük alá tartozó dolgok és cselekmé­nyek iránt már intézkedtek, a bíró, a gyámkodás vádja nélkül, a legjobb szándékból sem tehet mást, mint kife­jezett akaratának érvényt szerezni, és ez visszautasítása volna olyan félnek, ki a perorvoslat jogáról eleve le­mondott. Azonban amaz általános elvet, melyen a kötések ereje nyugszik, a perorvoslatokra kiterjeszteni veszélyes és okszerűtlen volna. Míg a törvény szigora a jogosított felet minden adott alkalommal a perorvoslat kizárására vezetné, a törvény jótékonyságát épen azoktól vonná meg, kiknek nyomasztó helyzetével az önzés, vagy önkény, visszaélt. 3 &,10 Erleuterende Bemerkungen über den Referenten Entwurf eines Civilprocessordnung für Osterreich 87. lap. 7 Lásd Kiss JÓZSA véleményét i. h. 280. 1. és VAJKAY véleményét u. o. 318. 1. 8 E kérdésre vonatkozólag BAR (Gutachten über den Entwurf einer Processordnung für den norddeutschen Bund) találóan hozza fel azt a német példabeszédet: «der Maus thut es ebenso wehe wie dem Elephan­ten, wenn man ihr die Haut abzieht.» 9 VAJKAY i. h. 318. lap.

Next