Jogtudományi Közlöny, 1879

1879-02-14 / 7. szám

5° JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY SZAM­­ tem­ jog- és államtudományi karához, természetszerűleg még egészen tájékozatlan; ekkor tehát csakugyan leg­alább is nem felesleges kijelölni némely tantárgyat, melyeket mint általános érdekű­eket — akár a jogi — akár az államtudományi szakpályát válaszsza is később — s mint olyanokat, melyek hallgatása után öntudatosan lesz képes magát az egyik, vagy a másik szakpályára elhatározni, hallgatnia szükséges. Nem ringatjuk magun­kat illuziókban arra nézve, hogy mennyire szétágazók lesznek a nézetek a tekintetben, hogy melyek legyenek ezen szükségeseknek kijelölendő tárgyak, nem riaszt azonban vissza e körülmény attól, hogy elmondjuk saját nézetünket. Mi úgy vélnők, hogy ily tárgyak gyanánt kijelölendők: 1-szer, a római jog (annak történelme és institutiói, kiválóan a pandektajog); tudjuk előre, hogy, kiindulási alapunk következtében, mely szerint a bifurcatiót tisztán és következetesen óhajtjuk keresztülvitetni, kifogásoltatni fog azon nézetünk, hogy a római jog mint oly tantárgy állíttassák oda a tanulmányi­ és vizsgálati rendben, mely­nek előzetes hallgatására az is köteleztessék, ki az ál­lamtudományi irányt óhajtja választani; de ily kifogás daczára fenntartjuk nézetünket, mert arról vagyunk meg­győződve, hogy a jog- és államtudományok szoros ösz­szefüggésénél fogva, ép úgy kell az államtudományi irányt követőnek jogtudományi alapismeretekkel bírni, a­mint a jogtudományi irányt választó nem nélkülözheti egészben és teljesen az államtudományi alapismereteket; mi pedig azon nézetben vagyunk, hogy épen a római jog azon tárgy, melynek tanulmányo­ása a jogászi fel­fogás fejlesztésére a leghathatóbb befolyással van; s ha megengedjük is, sőt szükségesnek ítéljük, hogy a jog­tudományi irányt követő e tárgyban behatóbb tanulmá­nyokat tegyen, nem véljük felmenthetőnek a tantárgy ismerete alól az államtudományi irányt követőt sem. 2-szor, a kánonjog, — a jelenlegi tanulmányi — és vizsgálati rend által, mondhatni, egészen háttérbe v­l­l­á szorítva, csaknem kivetkőztetve jelentőségéből, mi e tan­tárgyat befolyásánál fogva, melyet az a világi jog fejlő­désére gyakorolt, nem tartjuk mellőzhetőnek, sőt annak szükségét látjuk, hogy azt mindkét irányt követők hall­gassák. 3-szor, a magyar jogtörténet, miután a jelenlegi tanulmányi­ és vizsgálati rend az egyetemes európai jogtörténetet is kötelezőnek nyilvánítja ugyan, de már több oldalról, s magában az enquéte üléseiben is kimeh­­etett, hogy ezen tantárgy a kötelezettek sorából kiha­gyandó, annyival is inkább osztozván e felfogásban, mert meggyőződésünk, hogy az egyetemes európai jogtörténet, mint egész, a tanfolyam ideje alatt fel sem ölelhető s így a a hallgató csak részletekkel ismerkedhetik meg, hiszszük, hogy sokkal előnyösebb lesz azon eljárás, ha a magyar jogtörténet az összehasonlító módszer alkal­mazásával tárgyaltatik. 4-er, a nemzetgazdaságtan, mint az államtudományi szakképzettség alaptudománya. 5-ör, a bölcseleti jog, mint kiváló segédtudomány, úgy a jog- mint az államtudományok tekintélyes részének. A­nélkül, hogy ezen tárgyak hallgatásának sorrendje tekintetében kényszer alkalmaztatnék, csak annyit óhaj­tunk meghatároztatni, hogy ezen tárgyak a négy évi tanfolyam első felében hallgatandók, minthogy csakis ezen tárgyaknak hallgatása után bocsáttatik a hallgató a negyedik félév végén, legkésőbb pedig az ötödik félév kezdetén a római jogból, a magyar jogtörténetből és a nemzetgazdaságtanból kötelezőleg teendő vizsgára, mely­nek sikeres kiállása nélkül a további félévei nem szá­míttatnak be a quadrienniumba. Ezen vizsgának jelen­tőségét egyedül abban látnók, hogy azon ifjú, ki négy féléven át, hetenkénti 20 óra alatt, a jog- és államtudo­mányi karban, nemcsak a fenn kijelölt, hanem még más, szabadon választott tárgyakból is, kellő szorgalommal hallgatott előadásokat, s a most említett három tárgyból legalább behatóbb tanulmányt téve a vizsgát jó sikerrel állotta ki, arra megérettnek tekinthető, hogy további tanulmányainak irányát most már szabadon és öntuda­tosan választhassa s hajlamának megfelelőleg, a tanul­mányi idejéből még hátralévő négy félévet vagy főképpen a jogtudományoknak, vagy kiválóan az államtudományok­nak szentelje. Úgy vagyunk meggyőződve, hogy ha a tanulmányi idő második fele — itten már a furcatiónak teljes keresztülvitele mellett — kizárólag vagy legalább főkép az egyik irány mivelésére fordíttatik, a behatóbb s így alaposabb képzés válik lehetővé a választott irányban. Önként következik, hogy a bifurcatiónak ezen teljes keresztülvitele esetében a kötelezett tárgyak — a tanul­mányi idő második felében — mások lesznek az egyik, s mások a másik irányra nézve. A jogi irányt választók részére kötelezők gyanánt volnának kijelölendők : a ma­gyar közjog, — a magánjog (természetesen mindaddig, míg az egységes magyar magánjog codificatiója elkészül, úgy a magyar, mint az osztrák magánjog), — a váltó-és kereskedelmi jog, a büntetőjog és eljárás és a magyar polgári törvénykezési jog; — ellenben az állam­tudományi irányt választók köteleztetnének szintén a magyar közjog, és ezenkívül a politika, a pénzügytan, a magyar állam statistikája, a magyar közigazgatási és pénzügyi jog hallgatására; sőt ez utóbbi irány választók tekintetében igen kivánatos volna, ha a magán- és bün­tetőjognak csak főbb elveit felölelő előadások tartatnának, s ezeknek is hallgatása kötelezőnek nyilváníttatnék Ha a bifurcatio igy teljesen érvényre emeltetnék, s ennek consequentiája gyanánt a kötelezett tantárgyakból a jogtudományokat hallgató, csakis jogtudományi állam­vizsgálatra, az államtudományokat hallgató ellenben csakis államtudományi államvizsgálatra köteleztetnék, meg­vagyunk győződve hogy — mert az idő nagyobb része az önként választott irányban teendő behatóbb tanul­mányokra volna fordítható — alaposan képzett ifjak lépnének ki az egyetemről az élet küzdterére, mindkét irányban. Nem szenvedvén azonban kétséget, hogy annak irányában, ki tudományos gradust, tudomi czímet akar elnyerni még behatóbb és alaposabb tanulmányok kö­vetelése, nemcsak jogos, hanem szükséges is, az ilye­nekre nézve is a bifurcatio elvének teljes keresztülvitele mellett, elejtendőnek véljük ugyan a jelenlegi vizsgálati rendnek azon követelményét, mely szerint a jogtudomá­nyi szigorlatra bocsátandó előzetesen államtudományi államvizsgát, az államtudományi szigorlatra jelentkező pedig megelőzőleg jogtudományi államvizsgát tartozik tenni, mindazonáltal szükségesnek tartjuk feltételül ki­tűzni annyit, hogy jogtudományi szigorlatra csak az bo­csátható, ki a jogi szakképzéshez megkívántató, fennebb részletezett, kötelezett tantárgyakon kívül a politikából és pénzügytanból is hallgatott előadásokat, s viszont állam­tudományi szigorlatokat csak az tehet, ki az államtudo­mányi szakképzéshez szükséges kötelezett tantárgyakon kívül még az anyagi magán- és büntető­jogot is hallgatta. Nem oszthatjuk azonban azon felfogást, mely az enquéte február 1-én tartott ülésében egyik szónok által kifejtetett, s mely abban culminál, hogy «a tanítási és tanulási szabadság teljes kiterjedésében fenntartandó, de csakis azon egyénekre nézve, kik jogtudorságot akar­nak elnyerni, ellenben azokra nézve, kik államvizsgák

Next