Jogtudományi Közlöny, 1879
1879-05-23 / 21. szám
Tizennegyedik évfolyam. 17. SZ. Budapest, 1879. április 25. SZERKESZTŐI IRODA: Wesselényi utcza 4. sz., I. em. Megjelen minden pénteken. KIADÓ-HIVATAL: egyetem-utcza 4-ik szám. Előfizetési dij: negyedévre . 3 . megrendelések a kiadó-hivatalhoz intézendők. — A kéziratok bérmentve a szerkesztőkhöz. KAPCSOLATBAN A DÖNTVÉNYEK GYŰJTEMÉNYÉVEL. TARTALOM : Keleti jogviszonyok. Herich Károly úrtól. — A kezesség fogalma és jogi természete. Dr. Jancsó György úrtól. — A csődtörvényjavaslat tárgyalására egybehívott értekezletnek fontosabb határozatai. Dr. Schnierer Gyula miniszteri oszt. tanácsos úrtól. — Eszmék az atyasági perek kérdéséhez. Dr. Berger Jakab budapesti ügyvéd úrtól. — Törvénykezési szemle . «Az örökség erejéig való marasztalás» kérdéséhez. Szürnyeghy Mihály aljárásbiró úrtól. — Orvoslatok nélküli jogsérelmek. Dr. Hexner Gyula liptószentmiklósi ügyvéd úrtól. — Külföldi jog- és államtudományi könyvészet. MELLÉKLET : Curiai határozatok. Az 1878-ki évfolyamnak még rendelkezésünkre álló teljes számú példányai 8 forintért, a jul.—deczemberi példányok 4 forintért, a folyó év teljes számú példányai pedig a rendes előfizetési ár mellett még megrendelhetők. Keleti jogviszonyok. v. Nemzetközi magánjog. A Törökországban állandóan vagy csak mulólag tartózkodó osztrák-magyar alattvalók jogviszonyai tekintetében mérvadók: a karloviczi (1699. jan. 26.), pozsáreváczi (1718. júl. 21.), belgrádi (1739. szept. 18.), sistovi (1791. aug. 4.), békekötések, az 1783. évi orosz-török s az 1838. évi angol-török és végül az 1862. évi ausztriai-török kereskedelmi és hajózási szerződések. A consulatus engedélyével minden osztrák-magyar alattvaló domiciliumot nyer s a consuláris községhez tartozónak tekintetik, hogyha Törökországban állandóan letelepedni kiván. Különben bármily soká tartson valakinek Törökországban tartózkodása, úgy őt monarchiánk nem tekinti kivándoroltnak, kivéve ha az illető mohamedán vallásra tért át, mely esetben még annak kiszolgáltatását sem igényelhetné. Mintegy ellenértékül azon kiváltságok fejében, melyeket monarchiánk alattvalói Törökországban élveznek, a nálunk nagykereskedéssel foglalkozó törökök (és egyelőre még a románok és szerbek is) kereskedésükre, azaz be-, ki- és átviteli ügyleteikre (nem pedig egyéb kereskedelmi ügyleteikre) nézve teljes adómentességben részesülnek. A Code Napoléon elvein (Titre cinquième du mariage, chapitre II: des formalités relatives á la célébration du mariage) nyugvó kötelező polgári házasság, mely Francziaországban, Belgiumban, Svájczban, Németországban és Olaszországban, Angliában (a dissenterekre nézve, mert az állami egyházhoz tartozók tekintetében csak facultative áll) és Amerika államaiban fennáll, monarchiánkban csupán Krakó vidékén volt 1852-ig érvényben. Ausztria azonban 1868. évi május 25-én kelt törvénynyel behozta a subsidiárius polgári házasságot, valamint egy sajátságos külön faját a polgári házasságnak «in Betreff confessionsloser Personen das ist solcher Personen, die laut ihrer Erklärung keiner gesetzlich anerkannten Kirche oder Religions-Gesellschaft angehören«. Consulainknak (Keleten is) határozottan tiltva van ilynemű civilesketéseket végezni. Consulatusaink Törökországban házassági perek esetében, midőn ágy és asztaltól való elválásról vagy a házasságnak érvénytelenségéről vagy felbontásáról van szó, régóta a határozathozatalt az illető felekezetbeli lelkpkészekre hagyják és szorítkoznak a határozatnak a consulatus anyakönyvébe való feljegyzésére. A magas porta az egyes felekezeteknek teljes szabadságot enged olyannyira, hogy az éjszakamerikai államok és Japán kivételével nincs állam, melyben hasonló felekezeti különbözeteket fel lehetne lelni. A házassági jogot igen bajos lett volna a consulokra bízni, de a török kormány e téren mindig a legszívósabban védte is a lelkészi hatóságok illetékességét. . Miután Törökország a már ismertetett 1867. törvénynyel az idegeneknek megengedte az ingatlanok szerezhetését, reciprocitás folytán a török alattvalók is (montenegróiak nem) szerezhetnek ingatlan javakat monarchiánkban. Romániában és Szerbiában nem igen szeretik az idegeneket, legkevésbbé pedig a zsidókat, sőt a lengyel vidékről nagy számban folyton bevándorlókat gyűlölik — passive, sokszor active. Ezért kereskedelmi egyezményünk kötésekor sem engedtek nekik mezei birtokot szerezhetni s az 1864. évi aug. 31-én kelt engedély csupán a keresztény vallásuaknak szólott. A berlini szerződés, mint később látni fogjuk, megtanította Romániát a zsidókkal való kibékülésre — habár talán csak theoretice. A török jognak egyik alapelve, hogy mohamedánok után nem mohamedán nem örökölhet. «In einem Staate, dessen Grundlage eine Religion ist, deren Stifter vor Allém die Unterwerfung der Andersgiaubigen, vor Augen O O ö ' ö hatte, müssen derartige Rechtsanschauungen mit um so } o o grösserer Záhigkeit sich erhalten» (L. GUSTAV RITTER V. KOSJEK : Ueber das Erbrecht der fremden in der Türkeit) A viszonosság elvénél fogva mohamedánok sem örökölhetnek osztrák magyar alattvaló után, habár újabban részint hallgatag tűrés, részint felséges királyunk kegyelme megengedte, hogy örökségek és hagyományok törökországi mohamedánoknak kiszolgáltassanak. Romániával, Szerbiával és Montenegróval szemben azonban kölcsönösen fennáll az örökösödési képesség. Török alattvaló monarchiánkból hazájába összes vagyonával szabadon visszavándorolhat, ha azonban osztrák-magyar alattvaló lett, «jus detractus» fejében 16%-ot kell fizetni. E részben is igen nevezetes kedvezmények szoktak tétezni. Törökországban a jus dectractus 2V2°/0-ot tesz ki. Bírósági requisitio és hivatalos levelezés dolgában megjegyzendő, hogy egyes feleket megillető ügyekben is legczélszerűbb egyenesen a consulatusokhoz, fontos ügyekben pedig a konstantinápolyi internuntiaturához (követséghez) fordulni. Törökországnak rendezetlen postaviszonyai ezt nemcsak javallják, hanem nélkülözhetlenné teszik. Különösen hangsúlyzandó, hogy Egyiptomban, Tunisban, Marokkóban, Perzsiában, Chinában, Siámban, Japánban (ezen felette érdekes országra visszatérünk), de Törökországban is nemcsak szokásos, hanem kereskedelmi szerződéseink arra utalnak is, hogy peres ügyek.