Jogtudományi Közlöny, 1880
1880-03-26 / 13. szám
9° És azóta, mint Cox mondja, a kortársi approbatio előfeltétele Angliában valamely birói kinevezésnek. A birák egy igen eszélyes szabály folytán, igy szól Cox, azok közül választatnak, kik kitűnőségre tettek szert a törvénykezés terén és a kik legalkalmasabbaknak jelöltetnek ki ezen állásra kartársaik approbatiója által. Az angol alsóbb birói szervezetet a county courtsok képezik, melyek egy bíróból állanak, ki a barristerek közöl a lord cancellor által hét évi ügyvédi gyakorlat után neveztetik ki. Ezen birói állásból a központi bíróságokhoz szintén soha nem történik előléptetés. Csupán az történt meg, főleg korábban, hogy egyes tekintélyesebb ügyvédek ideiglenesen valamely county court vezetésével bizatván meg, később a westminsteri bíróságok tagjaivá neveztettek ki. De ezek rendes county-courts bírák nem voltak. A county-courts különben igen jelentéktelen szerepet játszanak az angol birói szervezetben, ha a grófsági bíróságokat azon decentralizált oroganismussal hasonlítottuk össze, melyet a continens birói hierarchiáiban tapasztalunk. Az angol bíráskodás súlypontja tényleg a központi bírói szervezetben nyugszik és eltekintve a grófsági bíróságoktól, a vidéken polgári és bűnügyekben működő esküdtszékek a központi törvényszékek kiküldött utazó bíráinak vezetése alatt állanak. Az assizeken elnöklő bírákat az illető kerületekben a meghatározott időszakban a Londonban működő ügyvédi kar egyik-másik tagja várja, kik a feleket jogügyeikben képviselik. Ekként a központi igazságügyi administratió és a helyi igazságszolgáltatás között nemcsak a kellő összefüggés jön létre, hanem az igazságszolgáltatásnak oly egyöntetűsége áll . Ja bureaucraticus igen találunk fel És nem a szervezetnek a minutiosátásokig kidolgozott tökélye és mechanicus együttműködése idézi elő azon összhangot, melyet Anglia igazságszolgáltatásában tapasztalunk, hanem ősi intézményeknek hagyományos gyakorlaton alapuló és a nép jogérzetével párhuzamosan fejlődött működése, úgyhogy míg egyfelül azt látjuk, hogy az igazságszolgáltatás gyypontját képező jogászelem a maga erkölcsi befolyását érezteti a legfelső és a legalsó bírói fórumok működésében , és ezen elem által alkotott központból nyeri fényét és világát az igaz bírói szervezettel ellátott államokban sem A jogszolgáltatás társadalmi rétegek szerint szervezett legfőbb és legalsó orgánumainak tevékenysége: a tulajdonképeni élet adó erő magában a társadalom e két rétegének nobile oficiumként gyakorolt közreműködésében rejlik, és csak így történhetett meg, hogy az angol bíráskodás, melyet az organismus középpontján szakszerűen képzett hivatalnok bírák vezetnek, legszélső két rétegében a társadalmat repraesentáló elemek attribútuma maradt, és nem érvényesülhetett azon bureaucratismus, melyet más államoknak hivatalnok birák által vezetett igazságszolgáltatási szervezetében annak minden Övs igén keresztül fokozatosan kifejlődni és megkövetelni látunk. Günther Antal: A polgári házasság behozatala hazánkban, tekintettel STEHLC) KORTÉL-nak . Törvényjavaslat a házasság megkötésének és felbontásának feltételeiről írt művére. A polgári házasság intézménye a modern európai társadalomban a franczia forradalom szüleménye, jólehet eredetére nézve a kereszténységnél régibb, mert már az antik világ, a görögök és rómaiak ismerték azt, mennyiben a házasságot minden vallási elemtől megtisztítva, mint a magánjog körébe tartozó polgári kötést fogták fel. A római birodalom bukása a polgári házasságkötési jog bukása is. A keresztényegyház a házasság nagy jelentőségét az emberi társadalomra felismervén, szentséggé emeli azt s mint tisztán vallási ügy felett a törvényhozást és törvénykezést kizárólag magának vindikálja. Az egyház ezen törekvését csak lassan, több rendbeli akadályokba ütközve valósitja meg, de mindenesetre sokkal könnyebben Európa nyugatán, élő, melyet még a legfegyelmezettebb mint keleten, mert nyugaton a világi hatalom az egyházat ezen törekvésében mindjárt kezdetben készségesen támogatja. Az egyház kebelébe áttért barbár népeknél a házasság vallási intézmény s mint ilyen az egyházi hatalom körébe tartozónak tekintetik a házasságra vonatkozó törvényhozás és törvénykezés kizárólag az egyházi hatalom részéről gyakoroltatik, a világi hatalom legfeljebb csak az egyház támogatására lép fel ezen ügyben. Téves volna azonban azt hinnünk, hogy a házasságok a középkorban kizárólag egyházilag köttettek, sőt ellenkezőleg az ulóbbi kutatások kétségtelenné teszik, miszerint a házasságkötés polgári formája az úgynevezett világi egy-, bekelések Laiencopulationen) az egész középkoron át divatoztak, majdnem azt mondhatni, itt-ott a szabályt képezték, és az egyház teljesen biztosítva láttaaz ő lefolyását, ha csak ezen polgárilag kötött házasságok utóbb egyházilag is megáldattak. Oka ennek egyszerűen abban fekszik, hogy az egyház a római jog azon alapelvét consensus facit nuptius elfogadván, mindenütt, hol a házasfelek egybehangzó akarat nyilvánítása constatálható volt, a házasság érvényességét elismerni kénytelenült; a tridenti zsinatig tehát, a midőn a házasságkötés egyházi formája mint érvényességi kellék előírva lőn az egyház közreműködése nélkül kötött házasságok folyton érvényeseknek tekintettek épen maga az egyház részéről. Mindennek daczára a középkorban nem lehet szó polgári házasságról, mert az szükségkép feltételezi, hogy az állam egyrészt magasztos hivatásának, feladatának tudatával bírjon, másrészt tudatával bírjon az egyház irányában elfoglalt állásának, vagy más szavakkal az egyház és állam feladatköre működési tere öntudatosan elkülönítve legyen. A középkorban egyik nem volt meg. A fejletlen államélet mintegy természetszerűleg hozta magával, hogy az egyház egyszersmind állam is, állami funktiókat végez, minden erkölcsi és egyéb közérdekeknek gondozója és szabályozója, de viszont az állam az egyházat működésében gyámolítja, az >f the chief grounds on which the nation had resolved upon a change of dynasty Great deliberation wás necessory for tliese purpose and fortunately there was time to devote to it. Judicial business had ben entirely suspended since the late King's fiight ; and durring Hilary Term, which ended on the 12 th of February, all the courts of in Westminster Hall had been closed. After raanv eonsultations, — to avoid all favouritism, the following- plan was adopted : that every privy councillor should bring a üst of the twelve persons, whom he deemed the fittest to be the twelve judges; and that the individuals who had the greatest number of suffráges should be appointed. It is a curions fact, that hawsoever the lists of the di'fferent privy couucillors varied, they all agreed in first presentir.g the name of sir john Holt; — such was his reputation for Law, and in such respect was he held for his consistent carcer in public lifa. 3 HOMERSHAM COX. The British Commenwealth. By a rule well understood, the judges are chosen from among those, who have attained eminence at the bar and who are, for the most part, marked ont for their öffices by the approbation of their professional brethren. 4 HOMERSHAM COX. T/te British Commenwealth, 324. 1. These arrangements for the administration of justice have remained nearly the same in effect to this day, and a further slep has been taken towards the dezehtralizing the administration of justice by the recent establishment or rather reconstitution of Countv Courts, for the adjudieation of causes which could nos without undne expense and delav be prosecuted in the central tribonals. The system by which assizes are held before the judges of the highest Courts of common law. travelling from one chief town to another throughout the kingdom, is one of the many instances of the ingenuity and soundness of judgment which characterize our ancient political institutions. By the contrivance of assizes the advantage of local adjudieation in combined with that of securing for the administration of justice the most eminent legal talent and experience. The judges of assize ase attended on their circuits by the counsel ofthe commen law bar who practise in London in term time, and thus the fraclice of the local and central Courts bronght into uniformity, in a degree, which would be otherwise unattainable. 1 Lásd különösen: FRIEDBERG : Das Recht der Ehéschliessung ; SOHX . Das Recht der Eheschliessung; SCHEXLL : Die Entwickelung des kirchlichen Eh esc hl' iessungsrechtes.