Jogtudományi Közlöny, 1880

1880-01-02 / 1. szám

Tizenötödik évfolyam. 1. sz. SZERKESZTŐI IRODA: Wesselényi­ utcza 4. sz., I. em. Megjelelt minden pénteken. KIADÓ-HIVATAL: egyetem-utcza 4-ik szám. Előfizetési dij: elevre ti­­rt negyedévre .. 3 • A megrendelések a kiadó-hivatalhoz intézendők. — A kéziratok bérmentve a szerkesztőkhöz. KAPCSOLATBAN A DÖNTVÉNY­EK GYŰJTEMÉNYÉVEL. TARTALOM: A választott bíróság. Dr. Vécsey Tamás egyetemi tanár úrtól. — A birói kinevezések és előléptetések Günther Antal úrtól. — Jogirodalom. Dr. Werner Rezső úrtól. — Heti szemle. — Külföldi jogélet.—• Az osztrák biróságok gyakorlatából polgári ügyekben párhuzamban hazai bíróságaink gyakorlatával. Zlinszky Imre úrtól. — Törvénykezési szemle : Böngészet a gyámügyi törvény tarlóján (?) Dr. Nagy Árpád ügyvéd úrtól. —A «megrendelésről» a kereskedelmi törvényben. Dr. Stern úrtól. — Törvényjavaslat az uzsoráról és a káros hitelügyletekről. MELLÉKLET : Curiai határozatok. A választott biróság. Tekintettel a polg. törvénykezési rendtartás tárgyában beadott iob. szánni törvényjavaslatra. Dig. IV. vili. de receptis. DONELLUS. Comment de iure civ. láb. XXVIII. c. 14. — Cod. II. 56. de receptis arbitris. — Az 1729: XXX. törvény­czikk. KELEMEN. Instit. jurisHungarici. 1818: III. §. 53—55. — FRANK. A közigazság törvéfiye Magyarhonban. 1846: II. 381. §. II. kikezdés. 1868: L1V. t. cz. §. 495.—512. — BORELLÜS. Compromissis et arbitris. WOLFG. Ad. LAUTERBACH. Fr. de arbitris cotnpromissariis. Tubing. 1675. J. T. CARRACH, Diss. de cauto compromissorum in arbitros usu. Haílae. 1738. J. G. SíEGEL. Diss. de arbitrio ex juribus Romanus et germ. illustrato. Lipsiae 1739. VoÉT Comment. ad Pand. Hallae 1776. P. I. p. 691. J. D. ZUFALL. Differentiae arbitrorum Romanorum et Geamagnar. Marburg. 1748. W. H. PUCHTA. Das Institut der Schieds­richter. 1823. BETHMANN-HOLLWEG. Römischer Civiiprocess. 1834. II. 109. s köv. lapok. ANDRÉ. Gemeinrechtliche Grurdsátze der Schieds­gerickte. Jena. 1860. GLÜCK. Pandekt. 1867. VI. §§. 475.—484. VANGE­ROW. Pandekt. 1869. §.670. Dr. C. WEIZSACKER. Das röniische Schieds­richteramt unter Vergleichnng mit dem fofficium iadicis. Tübingen. 1879. KUNT/K. Cursus des römischen Rechtes. Leipzig. 1879. §§. 707.—708. BÁRON. Pandekten Leipzig. 1879. §. 100. Civi/processordnung fiir das deutsche Reich vont jo. Jan. rSj~. §§. 851.—872. Comment. von G. UEBEL. Törvényjavaslat a polgári törvénykezési rendtartás tárgyában. 1879. febr. 22. Dr. PAULER TIVADAR. 383.—397. §§. Ezen javaslatnak indo­kolása. 19. .1 A választott bíróságról törvényeink jelesül az 1729 : XXX. t. cz. 5. §-a és az 1868: LIV. t. cz. 495—512. §§-ai, továbbá jogtudományi iróink, névszerint: KELEMEN, FRYNKE, WENZEL és SUHAJDA aránylag elég részletesen szólnak, a judicatura is érdekes eseteket tartalmaz úgy az 1848. előtti valamint az 1861. utáni korból, melyekből kitűnik, hogy már régóta hódolunk PAULUS ezen nézetének: compromissum ad similitudinem judiciorum redigitur et ad finiendas liteo pertinet ! De ezen fontos intézmény újabb szabályozása a perrendtartás kapcsában kikerül­hetetlen,­­ részint mert az eddigi szabályok hiányai pót­lást követelnek, részint mert a jogorvoslati rendszer változásával összhangba kell hoznunk a választott bíró­ságot is. TELESZKY a perrendtartási új törvényjavaslatnak szerzője a választott bíróság alakítását egyszerűsíti, s gondot fordít arra, hogy választott bíró lemondása vagy távolmaradása segélyével ne lehessen csűrni csavarni a pert. Az eljárás gyorsítása tekintetéből javasolja, hogy ha a bíróság a felekkel egyetértőleg az eljárás módját meg nem állapíthatja jegyzőkönyvileg tárgyaltassék az ügy s hogy a periratok 15 nap alatt, a végirat és ellen­végirat 8 nap alatt igtatandó jegyzőkönyvbe. Kimonda­tik ugyanott, hogy a választott biróság maga részére dijakat nem állapithat meg, mi által az 1869: IV. t. cz. 5. §-a mely szerint a biró ingyen tartozik a feleknek igazságot szolgáltatni, ide is átültettetik. A fáradság megjutalmazását, ennek szerződésszerű kiköthetését meg­ 1 Dig. IV. Vil­. 1. 2 Lásd a 106. számú törvényjavaslat indokolásának 19-ik lapját, engedendőnek a kizárását azon­ban van tűzve a vitás kérdés eljárás módja, helye és találom, az önbíráskodás nem kifogásolom. 0 I. Biróválasztási szerződés: Senki se köteles peres ügyének eldöntését másra bízni, mint az államilag szervezett bíróságra. A válasz­t­­­­ott bíró csak akkor gyakorolhat perdöntő hatalmat, ha szerződésileg ruháztatik rá a birói hatalom. A biró vá­lasztási szerződés azon írásba foglalt szerződés, mely által a felek a köztük fennforgó határozott polgári peres ügynek vagy köztük létező határozott jogviszonyból jövőre keletkezhető vitás magánjogi kérdésnek tárgyalását és eldöntését egy vagy több de mindig páratlan számú bíróból álló választott bíróságra ruházzák és kölcsönösen kötelezik magukat a választott bíróság ítéletének elisme­r­e­tésére. Ezen szerződésben már ki és többnyire ki van jelölve az ideje. A bíró választási szerződés nemcsak a római jog, hanem az 1729: XXX. t. cz. 5. §-a és az 1868: LIV t. cz. 496. §-a, valamint javaslatunk szerint is irásba foglalandó. A rómaiaknál mind a két fél pénzbirság fizetését ígérte a másiknak (pecunia compromissa) azon esetre, ha meg nem tartaná a szerződést; innen az el­nevezés : compromissum. Mindkét félnek ígérete lényeges, Julianus seribit non cogendum arbitrum sententiam dicere­si alter promiserit alter non.­­ A szerződés megszegője ellen a remek jog csupán birsági keresetet engedett, ex compromisso, mond Ulpianus piacet exceptionem non nasci sed poenae petitionem.­­ A­melyik fél okozza a szerződés meghiúsulását (quominus arbitretur), fizeti a bírságot. A bíró választási szerződés nem azt jelenti, hogy a felek ezen szerződés által vetnek véget a jogvitának, hanem azt, hogy a jogvita peres úton döntessék el, csak­hogy nem a rendes biró, hanem választott biró által.­­A római jog a compromissumban a biró személyé­nek kijelölését lényegesnek találta. E szerint csak pac­tum de compromittendonak tekintetett azon megegyezés, hogy jogvitánkat választott biró által döntetjük el, de birót csak később választunk. Ily pactumra semmit se adtak. A német kereskedelmi judicatura is igy fogja fel a kérdést,, a felet biró választásra kényszeríteni nem s a választott biró kinevezését birói functionak tekinti. ” Ellenben a magyar jog a compromissum mellett érvényesnek ismeri a pactum de compromittendo intéz­ményét is. Ennek teljesítésére a felet kötelezi, sőt a vonakodó felet a bíró által helyettesíti. (385. §.) A felek, a­kik szerződésileg abban állapodtak meg, hogy peres ügyeik eldöntését választott bíróságra ruház­zák, de a biró személyének megnevezése nélkül, vagyis nem teljes compromissum, hanem csak pactum de com­i Dig. IV. VIII. 11. §. 4. 2 Dig. IV. VIII. 2. 3 Entscheidungen des R. O. H. G. B. 10. S. G. engedi nem

Next