Jogtudományi Közlöny, 1881
1881-01-14 / 3. szám
JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY 2 . SZÁM. Abból tudja meg az egyház évről-évre, hogy hány tagja született? hány tagja halt meg ? hány taggal szaporodott. Ezen adatokat a templomban minden újévkor nyilvánosságra hozzák a lelkészek. És a soproni lelkész úr egy jogtalan szaporulatot fog újévkor az anyakönyv alapján feltüntetni. Kérdem, hogy ha valamely lelkész egy születési anyakönyvi kivonatot állít ki, pl. majd a leendő soproni lelkész kiállítja 100 év múlva Graszner Rezső születési anyakönyvi kivonatát, ki fog abban kételkedni, hogy az nem római katholikusnak született ? Senki sem. Ki fogja ezen, a a B. T. 397. §-a által is közokiratnak nyilvánított anyakönyv tartalmának hitelességét kétségbevonni? Ki fogja azt bizonyítani, hogy Graszner Rezső evangélikusnak született ? Senki sem. Mert akik bizonyságot tehetnének arról, hogy azon közokmányt képező anyakönyv a vallási viszonyt illetőleg nem hiteles, hogy az e tekintetben hamis , régen elhaltak. Azt tehát minden bíró köteles lesz hitelesnek elismerni. Tudjuk azt, hogy a válóperek megindításához főkellék az anyakönyvi kivonat. Vajon melyik bíró fogja azt kívánni, hogy az anyakönyvi kivonat mellett még tanukkal is igazolja valaki, hogy csakugyan igaz-e az anyakönyv tartalma a vallási viszonyt illetőleg? Pedig ha elfogadjuk a nézetet, hogy az anyakönyvbe bejegyzés nem felvétel az egyház kebelébe, vagyis hogy az a vallási viszonyt illetőleg mit sem bizonyít, és így nem közokmányi hitelű, akkor jövőre annak hitelt adni nem lehet, abban joga lesz a bírónak kételkedni. Márpedig az iránt rendezett államban kétkedni nem szabad. E szerint ha a keresztelés és az anyakönyvbe bevezetés a jelen esetben nem büntettetik, hanem a kölcsönös visszaéléseknek tág kapu nyittatik, az utókorra is kiható zavarokat és félreértéseket okozunk. Graszner Rezső 4-ed szüleszármazóinak 100 év múlva is joguk lesz tudni, sőt talán anyagi érdekükben is állhat majd tudni és kimutatni, hogy ősatyjuk miféle vallásban született? Mivel igazolják ezt ? Anyakönyvi kivonattal, melyet a soproni r.-kath. egyház lelkésze fog kiállítani, az 1880-ban szülöttek anyakönyvéből , melyből hitelt érdemlőleg (?) kiderül az, hogy Graszner Rezső r.-katholikusnak született! ? És vajon nem törvényvédte jogot sért-e a jogtalanul keresztelő lelkész, midőn a jogosított lelkész keresztelési szálását jogtalanul eltulajdonítja az által, hogy az egyházba felvétel keresztelési adtusát jogtalanul végezi ? Az áttérések körüli formaságokhoz tartozik az 1868: LIII. t. QZ. 7. §-a szerint az, hogy azon lelkész, kinél az átmenet befejeztetett, köteles értesíteni erről azon egyház lelkészét, melyhez az áttért tartozott. Nevezetes azonban, hogy ezen rendelkezésnek, valamint a megelőzőknek is, a törvény semmi büntetési sanctiót nem adott. Helyesen mondja tehát Teleszky képviselő úr, e törvény előadója, az „Ellenőr"-ben, hogy a K. B. T. 53. §-a tulajdonképen az 1868 . LIII. t. czikknek büntetési sanctióját képezi. Ha ez áll, akkor a 7. §-ban parancsolólag előírt kötelesség elmulasztása is mindenesetre büntetendő, mert az áttérés formasága azzal van befejezve, hogy az áttértnek előbbi illetékes lelkésze értesíttetik. Mire való ezen értesítés? Miért fektet erre a törvény súlyt, és miért büntetendő annak elmulasztása a K. B. T. 53. §-a alapján ? Kétségtelen, hogy ez az anyakönyv hitelessége szempontjából lett kötelezőleg elrendelve. Az értesített lelkész a vett értesülés alapján bejegyzi az áttért anyakönyvi lapján, hogy kilépett az egyház kebeléből és áttért más megnenevezett vallásra. Ily módon az anyakönyvi kivonatból hitelesen megtudható az illető vallási viszonya, hiteles lesz az a kivonat e tekintetben mint közokmány mindaddig, míg az ellenkező be nem bizonyíttatik. Graszner Rezső anyakönyvi kivonata a vallási viszonyt illetőleg nem hiteles. Márpedig a B. T. 397. §-a az anyakönyveket és azokból adott hiteles alakú kivonatokat közokiratoknak minősíti, s a lelkészt, mint annak vezetőjét közhivatalnoknak tekintvén, azt a 393. §. szerint, ha az az anyakönyvbe tudva hamis adatot vezet, és abból valakire jogsérelem hárul vagy káromolhat, 5—10 évi fegyházzal rendeli büntetni. A 400. §. pedig egy évig terjedhető fogházzal rendeli büntettetni azt, aki szándékosan közreműködik arra, hogy valaki jogai vagy jogviszonyainak lényegére vonatkozó valótlan nyilatkozatok, tények, vagy körülmények vézessenek valamely nyilvános könyvbe, vagy más közokiratba, (tehát az anyakönyvbe is). Kérdem most már, nem félrevezeti e a közönséget, a birót a soproni r.k. egyház szülötteiről vezetett 1880. évi anyakönyv Graszner Rezső vallási viszonyaira, körülményeire nézve ? Ki fog most már azon anyakönyvből adott kivonatnak, és magának az anyakönyvnek közokirati jelleget tulajdonítani ? Nem lehet-e abba több jogtalan felvétel is a K. B. T. 53. §-ának életbelépte előtti időből ? Valóban még ha a K. B. T. 53. §-a alapján nem lehetne is fenyíteni a kihágást, a B. T. 400. és 393. §§-ai alapján esetleg lehetne büntetni a hamis közokirat készítés vétségét, illetőleg bűntettét. Az elmondottak után következő megállapodásra juthatunk : 1. Az egyházba való felvétel a születésnél is szükséges részint egyházi, részint politikai okokból, de azért is mert nem lenne máskép értelme a törvény azon rendeletének, hogy 7 év után a gyermek nem követheti áttért szüleit. A gyermeknek tehát 7 év előtt már bevettnek kell lenni valamely felekezetbe, jóllehet ezen korban sem a bérmálás, sem a confirmatio még be nem következett s igy az illető 7 évet betöltött gyermek tisztán a szent keresztség és annak bejegyzés általi constatálása folytán, kell hogy bevett tagja lett légyen az egyháznak, különben felekezet nélküli marad, ha át sem térhet, s kitért szülőjét sem követheti. 2. A felvétel módját az egyházi törvények és szabályok határozzák meg, abba polgári törvény mindaddig nem szólhat, míg az állam érdeke veszélyeztetve nincs, pl. ha valamely hitfelekezet hátrányos testcsonkitással kötné össze a felvételt, az állam jogosítva lenne más felvételi módozatra utasítani a felekezetet. 3. Miután a r.kath. egyház hitelvei szerint is az újszülött felvétele elsősorban a keresztség szentsége által történik : pusztán a megkeresztelés ténye által be van fejezve a felvétel, mert az egyház nem is tekinti addig felvettnek a csecsemőt, míg megkeresztelve nincs. Ezt annyira szükségesnek tartja, hogy veszély esetén még az úgynevezett szükségkeresztséget is elfogadja, s a keresztelés elmulasztását határozottan elítéli és kárhoztatja. A soproni jogeset tehát, amennyiben a cselekmény erkölcsileg beszámítható módon szándékosan lett elkövetve, tekintettel arra, hogy abból még évtizedek múlva is jogsérelem támadhat, sőt a jelenben is törvényt (1868: LIII. 12. §.) sértett, de csupán az anyakönyvek közokmányi jellegének megóvása végett is, a közérdek szempontjából, és a további visszaélések megakadályozása végett is csak marasztaló ítélettel oldható meg, sőt tovább menve, közelfekvő a kérdés, vajon nem bűnhalmazat forog-e fen ? Mert tény, hogy a B. T. 397. §-a az anyakönyveket