Jogtudományi Közlöny, 1881

1881-01-01 / 1. szám

JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY. I. SZÁM. Végül pedig, ha megadatik a kereskedőknek a kényszeregyezség privilégiuma, kétszeres méltánytalanság a nem kereskedőktől még a csődalatti munkakeresmény mentességét is megtagadni. Észrevételek a magyar csődtörvényjavaslatra.* Kereskedelmi csőd. A 205. §. végintézkedése, mely szerint «a közadós a mérleget sajátkezűleg azon kijelentéssel köteles aláírni, hogy annak valódiságát kész hittel megerősíteni,» — úgy látszik, csak az egyes kereskedőre és nem a kereskedelmi társasá­gokra is vonatkozik; pedig nem látom be, miért kellene ezekre nézve kivételt tenni. Mindenesetre, miután a javaslat 203. §-a szerint a kö­zönséges csődre vonatkozó határozatok, a­mennyiben a tör­vény külön nem intézkedik, a kereskedelmi csődre is alkal­mazandók, szükségesnek tartanám a határozott rendelkezést arra nézve, hogy kereskedelmi társaságok (közkereseti, be­téti részvénytársaságok és szövetkezetek) csődjeiben ki tar­tozik a tömeggondnok vagy valamelyik csődhitelező kérel­mére a 119. §-a értelmében a vagyonkimutatást képviselő mérleg helyességére a felfedező esküt és a javaslat 87. §-ban érintett esküt letenni. Nevezetesen közkereseti és betéti tár­saságnál az összeg korlátlan és egyetemleges kötelezettség­gel lekötelezett tagok, illetve a részvénytársaságoknál és szövetkezeteknél az összes igazgatók, vagy csak az üzlet vitelével megbízott társasági tagok illetve igazgatók és a társaságnak az üzlet vezetésével megbizott hivatalnokai ? (Keresk. törv. 77. és követk. §§-ai és 184. és követk. §­-ai.) A 212. §. második bekezdése szerint «az egyes társa­sági tagok magánhitelezői a társaság csődtömege ellen mint hitelezők fel nem léphetnek." Ez magától értetik, és ekként felesleges intézkedés, de ha mégis fentartatik, azon esetben félremagyarázás kikerülése végett még hozzáadatni vélném :­­ha nem csak arra tarthatnak igényt, (t. i. a magánhitele­zők), a­mi a társaság hitelezőinek a társaság csődtömegéből történt teljes kielégítése után az illető társasági tag mint adósok javára netán fenmarad. (keresk. törvény 95. §.).» A kereskedelmi csőd kihirdetéséről intézkedő 213. és 214. §§. megtoldásául a csődnyitásról a kereskedelmi és iparkamarát, eltekintve egyéb czélszerűségi okoktól, már a vagyonbukott kereskedőnek az 1868 : VI. törvényczikkben megállapított választási jog gyakorlása tekintetéből, értesí­teni szükséges. Továbbá, miután a társaság hitelezőinek és az egyes társtagok magánhitelezőinek érdekei összeütköznek, nem elegendő a 214. §. azon intézkedése, hogy «mind a társa­ságnak vagyonára mind az egyes tagoknak vagyonára nyi­tott csőd felett a tárgyalások külön vezetendők», hanem még az is határozottan kimondandó, hogy «a társaság va­gyona és az egyes tagok magánvagyonai külön-külön leltá­rozandók és a körülményekhez képest vagy valamelyik ma­gánhitelező indítványa folytán külön tömeggondnokok által is kezelendők, még­pedig annál is inkább, mert az egyes tömegeknek egymás ellenében is lehetnek követeléseik. A kényszeregyesség kérdései már bőven megvitattat­ván, miután újat e részben felhozni nem tudok, azokra nem terjeszkedem ki. Végre még csak a szövetkezetek csődjeire nézve volna igen fontos észrevételem, melyet a törvényhozásnak különös ügyeimébe ajánlani bátorkodom. Ugyanis a kereskedelmi törvény 232. §-a­­értelmében «a társaság hitelezői követeléseiket az egyes tagok ellen csak a társaság vagyonára nyitott csőd befejezése után érvé­nyesíthetik, de csak a mennyiben ezen követelések a csőd­nél megítélve lettek.» És ugyanezen végpontja szerint mily követelések az ,egyes társasági tagtól ifjabb törvényes eljárás nélkül végrehajtás útján hajthatók be.» A csődtörvényjavaslat 256—261. §§-ai csakis azon módról intézkednek, mely szerint oly esetben, ha a szövet­kezet csődtömege a hitelezők kielégítésére elégtelen, azon járulék állapítandó meg, melyet az egyes szövetkezeti tagok a mutatkozó vagyonhiány fedezésére fizetni tartoznak, vala­mint azon módról, mely szerint az érintett járulékok az egyes szövetkezeti tagoktól végrehajtás útján beszedendők . Itt én nagy hiányt tapasztalok és pedig abban, hogy gondoskodva van ugyan arról, hogy a szövetkezeti tagok a társasági adósságok fizetésére mikép és mely úton szorít­tassanak, de nincs gondoskodva elégségesen arról, hogy a szövetkezeti tagoknak alkalom is nyújtassék, magukat alap­talan követelések ellen megvédeni. Azt mondaná ugyan valaki, hiszen ott van képviselőségük, az igazgatóság, ott a tömeggondnok. Igen ám, de az igazgatóknak is vannak kö­vetelései a társaság ellen fizetéseik, végkielégítésük, adott előlegeik stb. czímén, és e követelések,­­a­mint a jelenleg a pozsonyi keresk. törvényszéknél folyamatban lévő egyik szövetkezeti csődben egy szép napon a szövetkezeti tagok fogják sajnosan tapasztalni, mert eddig nem is álmodtak volna erről százezereket is felülhaladhatnak, mert az igaz­gató urak gondoskodtak mindenek felett zsíros fizetésekről és a társaság feloszlása esetére mesés végkielégítési össze­gekről (az imént érintett csődben egyik igazgató 30.000 frtnyi végkielégítést igényel). A tömeggondnok pedig leginkább a társaság hitelezői­nek érdekét védi és ha védtömeg nincs, majdan önmaga is díjaira nézve mint hitelező lép fel a szövetkezeti tagok ellen, kik meghallgatásuk nélkül és a nélkül, hogy elma­rasztaltattak volna, az executióval állnak szemben ! Ezen kérdés tehát, mely sem elméletileg sem gyakor­latilag tisztába hozva nincs és melynek megoldásától eze­reknek existentiája pár év múlva, ha majd ezerek elleni végre­hajtások fognak intéztetni, meg fognak erről győződni, függ, gondos megfontolást igényel. Én részemről azt indítványoz­nám, hogy a hozandó törvényben világosan megadassék a szö­vetkezeti tagoknak azon jog, hogy a felszámolási tárgya­lásnál a bejelentett követelések valódisága ellen kifogásaikat előadhassák, és rendeltessék egyszersmind gondnok, ki a tár­gyalásra meg nem jelenők érdekeit lelkiismeretesen képvi­selni tartozik. Holnrich József, pozsonyi kir. törvényszéki biró. * Az előbbi közleményeket 1. a m. é. 46., 48., 50. és 51. számokban. Szerk. A franczia ügy­védség. * Lépjünk be az igazságszolgáltatás palotájába s néz­zük itt a franczia ügyvédet. Mily kép, midőn az ember a párisi Palais de Justice óriási várótermébe az u. n. Salle des pas perdus-de belép! Nem óriási levéltár, poros ad­a-szag, hanem zsongó élet: biró, ügyvéd, avoué, fél­festői össze­visszaságban. Két oldalról két nemes állású szobor néz egy­mással szemben. Az egyik Berryer a híres ügyvéd, a másik Malesherbes, ismét csak ügyvéd, Mária Antónia védelmezőjé­nek szobra. Mindenesetre fényes világot vet ama tiszteletre, melyben a franczia társadalomban az ügyvédek részesülnek. Minden ügyvéd, ki a palotába belép, tartozik costumejét azonnal felölteni, a­mely áll egy fekete talár­ból (robe), egy különös alakú lövegből toque)­s a vállra tűzött szalagból chaperon), mi az avouénál hiányzik. Midőn az avoué a per­iratokat s okmányokat olvassa, sipkáját leveszi — il se tient découvert, mert ő csak kér; ha az avocat végzi ezt az avoué helyett, a mint az a praxisban leggyakrabban van, ő is fedetlen fővel tartozik lenni. A mint ezt bevégzi és a­­ Ezen szabályokat az új csődtörvényt életbeléptető átmeneti intéz­kedésekben a már jelenleg folyamatban lévő szövetkezeti csődökre is ki kellene terjeszteni , mert különben a keresk.­törvény 232. §-a eljárási szabályok hiányából biztosan végre nem hajtható. .. Dr. Nagy Dezsőnek a­­Magyar Jogászegyletében tartott előadá­sából.

Next