Jogtudományi Közlöny, 1881
1881-01-01 / 1. szám
JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY. I. SZÁM. Végül pedig, ha megadatik a kereskedőknek a kényszeregyezség privilégiuma, kétszeres méltánytalanság a nem kereskedőktől még a csődalatti munkakeresmény mentességét is megtagadni. Észrevételek a magyar csődtörvényjavaslatra.* Kereskedelmi csőd. A 205. §. végintézkedése, mely szerint «a közadós a mérleget sajátkezűleg azon kijelentéssel köteles aláírni, hogy annak valódiságát kész hittel megerősíteni,» — úgy látszik, csak az egyes kereskedőre és nem a kereskedelmi társaságokra is vonatkozik; pedig nem látom be, miért kellene ezekre nézve kivételt tenni. Mindenesetre, miután a javaslat 203. §-a szerint a közönséges csődre vonatkozó határozatok, amennyiben a törvény külön nem intézkedik, a kereskedelmi csődre is alkalmazandók, szükségesnek tartanám a határozott rendelkezést arra nézve, hogy kereskedelmi társaságok (közkereseti, betéti részvénytársaságok és szövetkezetek) csődjeiben ki tartozik a tömeggondnok vagy valamelyik csődhitelező kérelmére a 119. §-a értelmében a vagyonkimutatást képviselő mérleg helyességére a felfedező esküt és a javaslat 87. §-ban érintett esküt letenni. Nevezetesen közkereseti és betéti társaságnál az összeg korlátlan és egyetemleges kötelezettséggel lekötelezett tagok, illetve a részvénytársaságoknál és szövetkezeteknél az összes igazgatók, vagy csak az üzlet vitelével megbízott társasági tagok illetve igazgatók és a társaságnak az üzlet vezetésével megbizott hivatalnokai ? (Keresk. törv. 77. és követk. §§-ai és 184. és követk. §-ai.) A 212. §. második bekezdése szerint «az egyes társasági tagok magánhitelezői a társaság csődtömege ellen mint hitelezők fel nem léphetnek." Ez magától értetik, és ekként felesleges intézkedés, de ha mégis fentartatik, azon esetben félremagyarázás kikerülése végett még hozzáadatni vélném :ha nem csak arra tarthatnak igényt, (t. i. a magánhitelezők), ami a társaság hitelezőinek a társaság csődtömegéből történt teljes kielégítése után az illető társasági tag mint adósok javára netán fenmarad. (keresk. törvény 95. §.).» A kereskedelmi csőd kihirdetéséről intézkedő 213. és 214. §§. megtoldásául a csődnyitásról a kereskedelmi és iparkamarát, eltekintve egyéb czélszerűségi okoktól, már a vagyonbukott kereskedőnek az 1868 : VI. törvényczikkben megállapított választási jog gyakorlása tekintetéből, értesíteni szükséges. Továbbá, miután a társaság hitelezőinek és az egyes társtagok magánhitelezőinek érdekei összeütköznek, nem elegendő a 214. §. azon intézkedése, hogy «mind a társaságnak vagyonára mind az egyes tagoknak vagyonára nyitott csőd felett a tárgyalások külön vezetendők», hanem még az is határozottan kimondandó, hogy «a társaság vagyona és az egyes tagok magánvagyonai külön-külön leltározandók és a körülményekhez képest vagy valamelyik magánhitelező indítványa folytán külön tömeggondnokok által is kezelendők, mégpedig annál is inkább, mert az egyes tömegeknek egymás ellenében is lehetnek követeléseik. A kényszeregyesség kérdései már bőven megvitattatván, miután újat e részben felhozni nem tudok, azokra nem terjeszkedem ki. Végre még csak a szövetkezetek csődjeire nézve volna igen fontos észrevételem, melyet a törvényhozásnak különös ügyeimébe ajánlani bátorkodom. Ugyanis a kereskedelmi törvény 232. §-aértelmében «a társaság hitelezői követeléseiket az egyes tagok ellen csak a társaság vagyonára nyitott csőd befejezése után érvényesíthetik, de csak a mennyiben ezen követelések a csődnél megítélve lettek.» És ugyanezen végpontja szerint mily követelések az ,egyes társasági tagtól ifjabb törvényes eljárás nélkül végrehajtás útján hajthatók be.» A csődtörvényjavaslat 256—261. §§-ai csakis azon módról intézkednek, mely szerint oly esetben, ha a szövetkezet csődtömege a hitelezők kielégítésére elégtelen, azon járulék állapítandó meg, melyet az egyes szövetkezeti tagok a mutatkozó vagyonhiány fedezésére fizetni tartoznak, valamint azon módról, mely szerint az érintett járulékok az egyes szövetkezeti tagoktól végrehajtás útján beszedendők . Itt én nagy hiányt tapasztalok és pedig abban, hogy gondoskodva van ugyan arról, hogy a szövetkezeti tagok a társasági adósságok fizetésére mikép és mely úton szoríttassanak, de nincs gondoskodva elégségesen arról, hogy a szövetkezeti tagoknak alkalom is nyújtassék, magukat alaptalan követelések ellen megvédeni. Azt mondaná ugyan valaki, hiszen ott van képviselőségük, az igazgatóság, ott a tömeggondnok. Igen ám, de az igazgatóknak is vannak követelései a társaság ellen fizetéseik, végkielégítésük, adott előlegeik stb. czímén, és e követelések,amint a jelenleg a pozsonyi keresk. törvényszéknél folyamatban lévő egyik szövetkezeti csődben egy szép napon a szövetkezeti tagok fogják sajnosan tapasztalni, mert eddig nem is álmodtak volna erről százezereket is felülhaladhatnak, mert az igazgató urak gondoskodtak mindenek felett zsíros fizetésekről és a társaság feloszlása esetére mesés végkielégítési összegekről (az imént érintett csődben egyik igazgató 30.000 frtnyi végkielégítést igényel). A tömeggondnok pedig leginkább a társaság hitelezőinek érdekét védi és ha védtömeg nincs, majdan önmaga is díjaira nézve mint hitelező lép fel a szövetkezeti tagok ellen, kik meghallgatásuk nélkül és a nélkül, hogy elmarasztaltattak volna, az executióval állnak szemben ! Ezen kérdés tehát, mely sem elméletileg sem gyakorlatilag tisztába hozva nincs és melynek megoldásától ezereknek existentiája pár év múlva, ha majd ezerek elleni végrehajtások fognak intéztetni, meg fognak erről győződni, függ, gondos megfontolást igényel. Én részemről azt indítványoznám, hogy a hozandó törvényben világosan megadassék a szövetkezeti tagoknak azon jog, hogy a felszámolási tárgyalásnál a bejelentett követelések valódisága ellen kifogásaikat előadhassák, és rendeltessék egyszersmind gondnok, ki a tárgyalásra meg nem jelenők érdekeit lelkiismeretesen képviselni tartozik. Holnrich József, pozsonyi kir. törvényszéki biró. * Az előbbi közleményeket 1. a m. é. 46., 48., 50. és 51. számokban. Szerk. A franczia ügyvédség. * Lépjünk be az igazságszolgáltatás palotájába s nézzük itt a franczia ügyvédet. Mily kép, midőn az ember a párisi Palais de Justice óriási várótermébe az u. n. Salle des pas perdus-de belép! Nem óriási levéltár, poros ada-szag, hanem zsongó élet: biró, ügyvéd, avoué, félfestői összevisszaságban. Két oldalról két nemes állású szobor néz egymással szemben. Az egyik Berryer a híres ügyvéd, a másik Malesherbes, ismét csak ügyvéd, Mária Antónia védelmezőjének szobra. Mindenesetre fényes világot vet ama tiszteletre, melyben a franczia társadalomban az ügyvédek részesülnek. Minden ügyvéd, ki a palotába belép, tartozik costumejét azonnal felölteni, amely áll egy fekete talárból (robe), egy különös alakú lövegből toque)s a vállra tűzött szalagból chaperon), mi az avouénál hiányzik. Midőn az avoué a periratokat s okmányokat olvassa, sipkáját leveszi — il se tient découvert, mert ő csak kér; ha az avocat végzi ezt az avoué helyett, a mint az a praxisban leggyakrabban van, ő is fedetlen fővel tartozik lenni. A mint ezt bevégzi és a Ezen szabályokat az új csődtörvényt életbeléptető átmeneti intézkedésekben a már jelenleg folyamatban lévő szövetkezeti csődökre is ki kellene terjeszteni , mert különben a keresk.törvény 232. §-a eljárási szabályok hiányából biztosan végre nem hajtható. .. Dr. Nagy Dezsőnek aMagyar Jogászegyletében tartott előadásából.