Jogtudományi Közlöny, 1881
1881-02-25 / 9. szám
Tizenhatodik évfolyam. 11. SZ. Budapest, 1881. márczius 11. félévre 6 írt Megjelen minden pénteken. KIADÓ-HIVATAL: egyetemi utcza 4-ik szám. Előfizetési dij: negyedévre 3 . A megrendelések a kiadó-hivatalhoz intézendők. — A kéziratok bérmentve a szerkesztői irodába. SZERKESZTŐI IRODA, Üllői út 2. szám, III. em. KAPCSOLATBAN A DÖNTVÉNYEK GYŰJTEMÉNYÉVEL. TARTALOM : Az értékpapírok megsemmisítéséről szóló törvényjavaslat. Dr. Apáthy István egyetemi tanártól. — Váltókezesség és avallum. Dr. Nagy Ferencz nagyváradi jogakad. tanártól. —Jogirodalom. Kiss István közjoga. Dr. Horváth Jánostól. — Indokolás az általános magyar magánjogi törvénykönyv tervezetének az öröklési jogot tárgyazó ötödik részéhez. — Törvénykezési Szemle. «Csalás kisérlete». I. Bodor László kir. alügyésztől. II. Dr. Lax A. ügyvédtől.— Különfélék. MELLÉKLET : Curiai határozatok. Az értékpapírok megsemmisítéséről szóló törvényjavaslat. A legközelebb tárgyalás alá kerülő törvényjavaslat a mellett, hogy teljesítéséül tekinthető a törvénykezési rendtartás 529. § ában foglalt azon ígéretnek, hogy a közforgalom tárgyát képező értékpapírok megsemmisítésének módjáról külön törvény fog intézkedni, egyúttal egy kétségtelen hiányt pótol, mely azon mértékben vált érezhetővé, amelyben a pénzpiac úgy az állami, mint a magán-értékpapírokkal elárasztatott. Ami tehát a törvénykezési rendtartás alkotásakor szükségesnek mutatkozott, ma már nélkülözhetlennek tekintendő. A forgalom tárgyát képező értékpapírok megsemmisítésénél egészen más tekinteteknek kell irányadóul szolgálni, mint amelyek az okiratok megsemmisítésére vonatkozó bírói eljárásnak úgy nálunk, mint másutt is alapját képezik és képezhetik. És ez a közönséges okiratok és a forgalom tárgyát képező értékpapírok sajátszerű természetéből és jogi jelentőségéből szükségképen következik. Míg ugyanis a közönséges okiratok akkor is, ha valamely pénzbeli követelést képviselnek, illetőleg ennek igazolására szolgálnak, mindössze olyan bizonyítási eszköznek tekintendők, mely rendszerint sem a követelés keletkezésére, sem annak érvényesítésére vagy megszűnésére befolyással nincsen, addig a forgalom tárgyát képező értékpapírok, a mellett hogy a forgalomban a fizetési eszközök természetével is bírnak, olyképen függnek össze magával a papír által képviselt követeléssel, hogy egyrészről ez utóbbit, melynek közvetlen és egyedüli alapját a papír képezi, e nélkül érvényesíteni nem lehet, hogy továbbá másrészről a papíron alapuló kötelezettséget nem a teljesítéssel, hanem csakis a papír visszaadásával, illetőleg visszavételével lehet megszüntetni. A forgalom tárgyát nem képező papírok megsemmisülhetnek vagy elveszhetnek a nélkül, hogy e körülmény folytán a hitelező mást, mint a követelés igazolására szolgáló bizonyítékot vesztene el, ellenben a forgalom tárgyát képező értékpapírok megsemmisülésével vagy elvesztésével megsemmisül, illetőleg elvész maga a követelés is, mert a papírt, mely a követelésnek közvetlen alapja, vagyis maga a követelés volt, semmiféle bizonyítékkal pótolni nem lehet. Ez lévén a forgalom tárgyát képező értékpapírok természete és jogi jelentősége, egyátalán nem lehet sem helytelennek, sem indokolatlannak tekinteni azon felfogást, mely a forgalom tárgyát képező értékpapírokat a papírpénzzel azonosítva, amazok megsemmisülése vagy elvesztése esetében semmiféle módot sem akar adni a volt birtokosnak arra, hogy ez a papír által képviselt követelést érvényesíthesse. Az európai törvényhozások azonban bár teljesen igazolható — felfogást nem ezen rideg tették magukévá, hanem a méltányosságból kiindulva, lehetővé teszik azt, hogy a vétlen baleset, megsemmisülés vagy elvesztés alakjában egyrészről a teljes jogvesztést feltétlenül ne vonhassa maga után; s hogy az másrészről sem az államnak, sem testületeknek vagy egyeseknek a jogtalan gazdagodás forrásául ne szolgálhasson. Míg azonban az európai törvényhozások az érintett okokból kiindulva, a forgalom tárgyát képező értékpapírok megsemmisítését, különféle modalitások mellett, megengedik a végből, hogy a megsemmisült vagy elveszett értékpapír volt birtokosa a papír által képviselt követeléshez, annak rendszerinti feltétele, vagyis a papír felmutatása és visszaadása nélkül is juthasson, kellő tekintettel vannak arra, hogy a megsemmisítési eljárás az értékpapírok forgalmi képességét ne csökkenthesse, és hogy a közönséges gondosság és figyelem mellett senki se jusson azon helyzetbe, hogy vagy megsemmisített papírt szerezzen, vagy hogy a birtokában levő papírok által képviselt értéktől, a megsemmisítési eljárás által és ennek alapján megfosztassék. Tekintettel a most érintett szempontokra, de egyszersmind tekintettel az értékpapíroknak a kereskedelmi törvényben is megállapított és a vindicatiót kizáró természetére, szabályozza a javaslat a forgalom tárgyát képező értékpapírok bírói megsemmisítését. A javaslat ugyanis egyrészről a megsemmisítési hirdetvény kezdő-és végpontját akkér állapítja meg, hogy az értékpapír netaláni harmadik birtokosa, a legközönségesebb gondosság mellett, mindig képes elhárítani azon hátrányt, mely reá, a birtokában levő értékpapír megsemmisítése folytán háromolhatna, mert a javaslat szerint a megsemmisítés általában olyan időre kihatólag mondatik ki, amidőn az értékpapír, az átalános tapasztalás szerint, forgalmi szereplését befejezte és árus minőségét elvesztette, másrészről a javaslat, ellentétben több európai törvénynyel, a megsemmisítési eljárás megindítása alapján, semmiféle intézkedést nem enged tétetni, mely által a papír tényleges birtokosa jogai gyakorlásában bármi tekintetben is gátoltatnék vagy korlátoltatnék, mert a javaslat szerint a bíróság, a megsemmisítési eljárás megindítása alapján nem tehet intézkedést a végből, hogy az értékpapírra fizetés ne történjék, vagy hogy az át ne írassék, vagy hogy ahhoz új szelvényig ne adassék. A javaslat a forgalom tárgyát képező értékpapíroknak nemcsak megsemmisítését, hanem azoknak elévülését is szabályozza, ami által, tekintettel arra, hogy a jelenleg fenálló hosszú — 32 esztendős — elévülési időt a forgalom tárgyát képező értékpapírokra helyesen alkalmazni nem lehet, hasonlag egy kétségtelen hiányát pótolja jogi rendszerünknek, anélkül, hogy ebbeli intézkedéseivel az alkotandó magánjogi törvénykönyvvel ellenkezésbe jöhetne, mert biztosan feltehető, hogy a magánjogi törvénykönyv sem fogja a jelenlegi hosszú elévülési időt a kötelmi viszonyok tekintetében fentartani. Dr. Apáthy István.