Jogtudományi Közlöny, 1881

1881-02-25 / 9. szám

Tizenhatodik évfolyam. 11. SZ. Budapest, 1881. márczius 11. félévre 6 írt Megjelen minden pénteken. KIADÓ-HIVATAL: egyetemi utcza 4-ik szám. Előfizetési dij: negyedévre­ 3 . A megrendelések a kiadó-hivatalhoz intézendők. — A kéziratok bérmentve a szerkesztői irodába. SZERKESZTŐI IRODA, Üllői­ út 2. szám, III. em. KAPCSOLATBAN A DÖNTVÉNYEK GYŰJTEMÉNYÉVEL. TARTALOM : Az értékpapírok megsemmisítéséről szóló törvényjavaslat. Dr. Apáthy István egyetemi tanártól. — Váltókezesség és avallum. Dr. Nagy Ferencz nagyváradi jogakad. tanártól. —Jogirodalom. Kiss István közjoga. Dr. Horváth Jánostól. — Indokolás az általános magyar magánjogi törvénykönyv tervezetének az öröklési jogot tárgyazó ötödik részéhez. — Törvénykezési Szemle. «Csalás kisérlete». I. Bo­dor László kir. alügyésztől. II. Dr. Lax A. ügyvédtől.— Különfélék. MELLÉKLET : Curiai határozatok. Az értékpapírok megsemmisítéséről szóló törvényjavaslat. A legközelebb tárgyalás alá kerülő törvényjavaslat a mellett, hogy teljesítéséül tekinthető a törvénykezési rendtartás 529. § ában foglalt azon ígéretnek, hogy a közforgalom tárgyát képező értékpapírok megsemmisí­tésének módjáról külön törvény fog intézkedni, egyúttal egy kétségtelen hiányt pótol, mely azon mértékben vált érezhetővé, a­melyben a pénzpiac­ úgy az állami, mint a magán-értékpapírokkal elárasztatott. A­mi tehát a törvénykezési rendtartás alkotásakor szükségesnek mu­tatkozott, ma már nélkülözhetlennek tekintendő. A forgalom tárgyát képező értékpapírok megsem­misítésénél egészen más tekinteteknek kell irányadóul szolgálni, mint a­melyek az okiratok megsemmisítésére vonatkozó bírói eljárásnak úgy nálunk, mint másutt is alapját képezik és képezhetik. És ez a közönséges ok­iratok és a forgalom tárgyát képező értékpapírok saját­szerű természetéből és jogi jelentőségéből szükségképen következik. Míg ugyanis a közönséges okiratok akkor is, ha valamely pénzbeli követelést képviselnek, illetőleg ennek igazolására szolgálnak, mindössze olyan bizonyí­tási eszköznek tekintendők, mely rendszerint sem a kö­vetelés keletkezésére, sem annak érvényesítésére vagy megszűnésére befolyással nincsen, addig a forgalom tár­gyát képező értékpapírok, a mellett hogy a forgalomban a fizetési eszközök természetével is bírnak, olyképen függ­nek össze magával a papír által képviselt követeléssel, hogy egyrészről ez utóbbit, melynek közvetlen és egye­düli alapját a papír képezi, e nélkül érvényesíteni nem lehet, hogy továbbá másrészről a papíron alapuló kö­telezettséget nem a teljesítéssel, hanem csakis a papír visszaadásával, illetőleg visszavételével lehet megszün­tetni. A forgalom tárgyát nem képező papírok meg­semmisülhetnek vagy elveszhetnek a nélkül, hogy e körülmény folytán a hitelező mást, mint a követelés igazolására szolgáló bizonyítékot vesztene el, ellenben a forgalom tárgyát képező értékpapírok megsemmisülésé­vel vagy elvesztésével megsemmisül, illetőleg elvész maga a követelés is, mert a papírt, mely a követelésnek közvet­len alapja, vagyis maga a követelés volt, semmiféle bizonyítékkal pótolni nem lehet. Ez lévén a forgalom tárgyát képező értékpapírok természete és jogi jelentősége, egyátalán nem lehet sem helytelennek, sem indokolatlannak tekinteni azon felfogást, mely a forgalom tárgyát képező értékpapírokat a papír­pénzzel azonosítva, amazok megsemmisülése vagy elvesz­tése esetében semmiféle módot sem akar adni a volt birtokosnak arra, hogy ez a papír által képviselt követe­lést érvényesíthesse. Az európai törvényhozások azonban bár teljesen igazolható — felfogást nem ezen rideg tették magukévá, hanem a méltányosságból kiindulva, lehetővé teszik azt, hogy a vétlen baleset, megsemmi­sülés vagy elvesztés alakjában egyrészről a teljes jog­vesztést feltétlenül ne vonhassa maga után; s hogy az másrészről sem az államnak, sem testületeknek vagy egyeseknek a jogtalan gazdagodás forrásául ne szolgál­hasson. Míg azonban az európai törvényhozások az érintett okokból kiindulva, a forgalom tárgyát képező értékpapírok megsemmisítését, különféle modalitások mellett, megengedik a végből, hogy a megsemmisült vagy elveszett értékpapír volt birtokosa a papír által képviselt követeléshez, annak rendszerinti feltétele, vagyis a papír felmutatása és visszaadása nélkül is juthasson, kellő tekintettel vannak arra, hogy a megsemmisítési eljárás az értékpapírok forgalmi képességét ne csök­kenthesse, és hogy a közönséges gondosság és figye­lem mellett senki se jusson azon helyzetbe, hogy vagy megsemmisített papírt szerezzen, vagy hogy a birtoká­ban levő papírok által képviselt értéktől, a megsemmi­sítési eljárás által és ennek alapján megfosztassék. Tekintettel a most érintett szempontokra, de egy­szersmind tekintettel az értékpapíroknak a kereskedelmi törvényben is megállapított és a vindicatiót kizáró ter­mészetére, szabályozza a javaslat a forgalom tárgyát képező értékpapírok bírói megsemmisítését. A javaslat ugyanis egyrészről a megsemmisítési hirdetvény kezdő-és végpontját akkér állapítja meg, hogy az értékpapír netaláni harmadik birtokosa, a legközönségesebb gon­dosság mellett, mindig képes elhárítani azon hátrányt, mely reá, a birtokában levő értékpapír megsemmisítése folytán háromolhatna, mert a javaslat szerint a meg­semmisítés általában olyan időre kihatólag mondatik ki, a­midőn az értékpapír, az átalános tapasztalás sze­rint, forgalmi szereplését befejezte és árus minőségét elvesztette, másrészről a javaslat, ellentétben több európai törvénynyel, a megsemmisítési eljárás megindí­tása alapján, semmiféle intézkedést nem enged tétetni, mely által a papír tényleges birtokosa jogai gyakorlásá­ban bármi tekintetben is gátoltatnék vagy korlátoltat­nék, mert a javaslat szerint a bíróság, a megsemmisí­tési eljárás megindítása alapján nem tehet intézkedést a végből, hogy az értékpapírra fizetés ne történjék, vagy hogy az át ne írassék, vagy hogy ahhoz új szel­vényig ne adassék. A javaslat a forgalom tárgyát képező értékpapírok­nak nemcsak megsemmisítését, hanem azoknak elévülé­sét is szabályozza, a­mi által, tekintettel arra, hogy a jelenleg fenálló hosszú — 32 esztendős — elévülési időt a forgalom tárgyát képező értékpapírokra helyesen alkalmazni nem lehet, hasonlag egy kétségtelen hiányát pótolja jogi rendszerünknek, a­nélkül, hogy ebbeli intéz­kedéseivel az alkotandó magánjogi törvénykönyvvel ellenkezésbe jöhetne, mert biztosan feltehető, hogy a magánjogi törvénykönyv sem fogja a jelenlegi hosszú elévülési időt a kötelmi viszonyok tekintetében fen­tartani. Dr. Apáthy István.

Next