Jogtudományi Közlöny, 1884
1884-11-21 / 47. szám
Tizenkilenczedik évfolyam. 47. sz. Budapest, 1884. november 21. JOGTUDO Megjelen minden pénteken, SZERKESZTŐI IRODA, Üllői út 2. szám, III. em. KIADÓ-HIVATAL: egyetem-utcza 4-ik szám. Előfizetési dij: negyedévre.. 3 A megrendelések a kiadó-hivatalhoz intézendők. — A kéziratok bérmentve a szerkesztői irodába. KAPCSOLATBAN A DÖNTVÉNYEK GYÜJTEMÉNYÉVEl tartalom . A gyámsági törvény módositásáról szóló törvényjavaslat. HLATKY ENDRE nagyváradi ügyvédtől. — A szerzői jogról szóló (1884 : XVI.)czikknek a zenemüvek és zeneszerzők jogviszonyáról szóló rendelkezései. Dr. SCHÜTZ MIKSÁ-tól. — Jogczim, szerzésmód és telekkönyv. Dr. S. A.-tól. — Törvénykezési Szemle . A telekkönyvileg bekebelezett tőkék kamatai kielégitésének kérdéséhez. SZTEHLO KORNÉL budapesti ügyvédtől. — Az árverési vevő jogai. OEFFNER FERENCZ budapesti ügyvédtől. — Különfélék. Melléklet: Curiai Határozatok. — A magyar kir. pénzügyi közigazgatási biróság határozatai. A gyámsági törvény módositásáról szóló törvényjavaslat. A gyámsági és gondnoksági ügyek rendezéséről szóló 1877: XX. tcz. némely intézkedéseinek módosítására nézve az igazságügyminister úr egy tíz §-ból álló törvényjavaslatot terjesztett be a képviselőházhoz s a képviselőház a javaslatot már részben le is tárgyalta. A javaslat leginkább azon bajon kiván segíteni, mely abból származhatik, hogy az 1877: XX. tcz. 28. alpontja csak a nagykorúságot ért elmebetegek vagy siketnémák és magukat jelekkel megértetni nem tudók gondnokság alá helyezéséről intézkedik, míg ellenben a kiskorúakra nézve — habár azok ugyanily szellemi vagy testi hibában szenvednek — a gondnokság alá helyezési eljárás meg nem indítható. Igen helyesen mondja a javaslat indokolása, hogye rendelkezés nemcsak azért czélszerűtlen, mivel a kiskorúságban elmebeteggé vált egyén ellen a gondnokság alá helyezési eljárás csak nagykorúvá válta után lévén megindítható, a nagykorúságának elértétől fogva addig, míg a gondnokság alá helyezési eljárás tart, törvényes képviselet nélkül marad, hanem veszélyes is azért, mert az elmebeteg kiskorú elmebetegségének bírói constatálására a mód és az alkalom hiányzik, pedig az egyfelől az illető kiskorú végrendelkezési képességének megbírálása szempontjából, másfelől pedig azért is felette kívánatos, mert az elmebetegség bírói constatálása nélkül valakit maradandólag elmegyógyintézetben tartani a jogbiztonság esetleges veszélyeztetése nélkül nem lehet. De segíteni kíván a javaslat azon bajon is, hogy a gyenge elméjűek, siketnémák, pazarlók ellen a gondnokság alá helyezési eljárás megindítására csupán a gondnokság alá helyezendő maga, vagy pedig fel- és lemenő ágbeli rokonai voltak jogosítva. A javaslat megadja e jogot a házastársnak is, sőt ha az illető teljes elszegényedésétől s ennélfogva attól lehet tartani, hogy az illetékes község a tartás által való jövendőbeli megterheltetésnek leend kitéve, a gondnokság alá helyezés kérelmezésére a gyámhatóság utasítása folytán az árvaszéki tiszti ügyészt is feljogosítja. Végül még azon helyes változtatást czélozza a törvényjavaslat, hogy eltérőleg" az eddigi törvényes intézkedéstől, hogy t. i. az illető gondnokság alá helyezett csak azon időponttól kezdve nem kötelezheti le magát gondnoka jóváhagyása nélkül, midőn a gondnokság alá helyezést tárgyazó hirdetmény a hivatalos lapban először megjelenik, ha hitelt érdemlőleg kimutattatik, hogy a késedelem veszélylyel jár, a bíróság jogosítva legyen az érdekeltek kérelmére zárlatot rendelni, azt foganatosítani s telekkönyvileg is feljegyeztetni, sőt ugyanezen intézkedéseket veszély nélkül is az első bírósági gondnokság alá helyezést rendelő ítélet alapján — ha az ellen felebbezés adatott be — teljesíteni. Zárlat elrendelése esetén a gondnokság alá helyezendő egyén cselekvési képessége már a zárlati hirdetmény közzétételétől kezdve esik az 1877: XX. tcz. 33. §-ában körülírt korlátozás alá. A javaslat kétségtelenül szükséges intézkedéseket tartalmaz és a gyám- és gondnoksági törvény igen szembeötlő hiányán fog segíteni. Annálfogva átalában véve a javaslat intenzióját csak örömmel üdvözölhetni. A gyámhatósági törvény ezen hiánya is valószínűleg azon megkülönböztetés folytán állott be, mely a kiskorúság meghosszabbítása és gondnokság alá helyezés közt létezik. Az előbbit csak kiskorúakkal, az utóbbit csak nagykorúakkal szemben alkalmazza a törvény. Most már a javaslat ez irányon réstül és a gondnokság alá helyezést kiskorúra is kimondja ugyan, azonban a gondnokság alá helyezést azon időponttól kezdve állapítja meg, amelyben a gondnokság alá helyezendő nagykorúvá fog válni. Másrészt daczára, hogy a gondnokság alá helyezést ezen időponttól kezdve állapítja meg, mégis ezen időpont bekövetkezte előtt az illető cselekvési képességét megszorítja. A javaslat ezen intézkedésében ellenmondást vélek rejteni, habár be kell ismerni, hogy ez ellenmondást azon helyzet idézi elő, hogy a kiskorú gyámság alatt lévén egyszersmind gondnokság alatt is nem állhat. Nézetem szerint ugyanezen intézkedések czélszerűbben beilleszthetők lennéneka kiskorúság meghosszabbításának fogalma alá, ugyanazon jogkövetkezmények kijelentésével, melyeket a javaslat a gondnokság alá helyezéshez köt az ily kiskorú egyénre nézve. A pazarlás, vagyonkezelési képtelenség esetén nagykorúakkal szemben is a kérelmezés jogát megadja a törvény a fel- és lemenő rokonoknak, mely jogot a javaslat a házastársra is kiterjeszti, nemcsak, hanem az árvaszéki ügyészt is felhatalmazza arra, ha alaposan tartani lehet, hogy az illető elszegényedik s a község terhe leend. Azt hiszem, hogy a gondnokság alá helyezés elsősorban és legfőképen az illetőnek magának érdekében történik, minden más érdek csak másodlagos érdek lehet akkor, midőn az egyén cselekvési képességének egész tevékenységét s tételét megzsibbasztó megszorításoknak ad helyt a törvény. Midőn tehát egyfelől a kérdés megoldásánál a független bíró ítélete megvédi az egyént jogosulatlan és indokolatlan jogmegszorításoktól, miért is a kérelmezés jogát az első ízbeli oldalrokonoknak is megadni czélszerűnek mutatkoznék, másfelől épen az egyén érdekében, ha a közel álló rokon és házastárs nemcsak jogával, hanem kötelezettségével nem él, helyesnek tartom, a gyámhatóságot felruházni e joggal, azonban azt hiszem, nem azon kicsinyes indokból, hogy a jövendőbeli esetleges megterheltetéstől a község megmentessék, hanem épen a pazarló, a vagyonát kezelni nem képes egyén érdekében, kinek, hogy az élet nehézségei közt megállhasson, támaszra, gondviselőre van szüksége. Ismétlem, hogy a javaslat átalában helyeselhető czélt tűzött maga elé, részleteiben azonban több észrevételt tűr meg. E helyütt csak azt óhajtom felemlíteni, hogy van a gyámhatósági törvénynek , mely nem tartozik épen a legszerencsésebb alkotásaink közé ugyan, de sokkal jobb hely- Melléklet PFEIFER FERDINÁND nemzeti könyvkereskedésének árjegyzéke.