Jogtudományi Közlöny, 1885
1885-09-11 / 37. szám
290 JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY ságot szervezett rendeleti úton az igazságügyminiszterium. E bizottság az illető birói testület elnökeiből és tanácselnökeiből alakittatik s évek hosszú során át tényleg működik. Hogy e candidáló testületek eljárására nézve bizonyos reformnak szükségét maga az igazságügyi kormány is érezte, az kiderül ama legújabb rendeletből, mely szerint e bizottságoknak, mint az új államtitkár terveiről szóló hírlapi közleményben is érintetik, kötelességükké tétetett az idősebb birák netáni mellőztetésének indokait egész terjedelemben az igazságügyminiszter elé terjeszteni. A czél világos és az irány,amelyet e felfogás jelez, egyúttal örvendetes is. Az igazságügyi kormány garanciát igyekszik létesíteni arra nézve, hogy a rangsorban közvetlenül következő bírák egykönnyen az előléptetési candidatiónál mellőzhetők ne legyenek s a mennyiben mellőztetnek, ennek indokai tüzetesen kifejtessenek. Kétségtelen, hogy e rendelkezés lényegesen korlátolja a candidationális bizottságok teljesen szabad kezét a propositiók megtételében s elvi szempontból, — a nélkül, hogy e bizottságok eddigi eljárását akarnám ezáltal érinteni, a legteljesebb helyesléssel fogadható ezen intézkedés, mint oly biztosíték, mely, egy irányban legalább, a candidatióra hivatott testület eljárása iránt bizonyos megnyugvást van hivatva kelteni. De ezzel kapcsolatban, sőt épen a jelzett reform szükségszerű követelményeként egy más irányban óhajtanék intézkedést, mely magát a candidáló bizottság szervezetét hozná legalább némi részben összhangba ősrégi gyakorlatunkkal, mely a bírói kinevezéseknél és előléptetéseknél folyton alkalmaztatott, s mely még inkább szaporítaná az objectív szempontból minden intézménynél megkövetelendő biztosítékokat. Nem akarok oly messze menni, mint régi törvényes gyakorlatunk ment, mely politikai intézményeink természetszerű fejleménye szerint a testületi candidatio elvét juttatá a választási elv correlátumaként érvényre. De constatálni kívánom, hogy a bírói kinevezéseknél a candidatio jog a legrégibb bírósági traditióink egyikét képezi, melyről jogtörténelmünk szomorú irodalmi elhagyatottsága következtében épúgy megfeledkeztünk, mint sok egyéb becses nemzeti intézményünkről és inkább osztrák vagy német példákat vettünk irányadókul, legtöbbször nem is sejtve, hogy ugyanazon intézmény sokkal tökéletesebben és igazi nemzeti jelleggel felruházva századokon át állott fen nemzetünk életében. A magyar bíróság candidationalis joga a bíráskodás majd első rendszeres szervezésével egykorú. Amint a főnemesség bíráskodási jogát absorbeálta a választott bíró, azt látjuk, hogy e birói collegium mint a választók, tehát mint a politikai nemzet mandatariusa kezdi érvényesíteni befolyását azon esetekben, midőn a választott bíróságnak időközi kiegészítése lesz szükséges. A felsőbbfokon pedig a kir. tábla és a hétszemélyes tábla majd legelső rendszeres szervezésük óta szintén testületileg gyakorolták a candidatio jogát és gyakorolta azt valamennyi magyar bíróság, melynél kinevezés szüksége egyátalában előfordult. Az országos levéltárban őrzött okmányok a birói kinevezések tekintetében eléggé igazolják azt, hogy a magyar collegialis birói rendszerben kifejlődött hatalmas testületi szellem mily féltékenyen őrködött a királyi praerogativákra ezen irányban gyakorolt befolyása fölött és azt minden birói fórumon, ahol kinevezés szüksége előfordult, a folyamodók érdemeinek megvitatása és testületileg nyilvánított szavazata és véleménye által gyakorolta. VI. Károly idejétől kezdve mondhatni a legnagyobb lelkiismeretességgel követtetett azon eljárás, hogy a megüresedett kir. táblai és hétszemélyes táblai birói állásokra beérkezett összes folyamodások közöltettek az illető birói testülettel, mely a folyamodók érdemeinek testületi mérlegelése és erről indokoltan felvett teljesülési jegyzőkönyv kapcsán ejtette meg a candidatiót, melyre a kinevezési okmányokban egyenes utalás is történik. A kisérő levél, melylyel a folyamodványok az illető birói testületnek megküldettek, rendesen úgy szólt, amint azt Mária Teréziának itt közlött leirata mutatja : Mária Terezia etc. Spectabilis ac Magnifice, Ilonorabiles, Magnifici item Egregy fideles nobis directi! Pro assessoratu in Tabula hac Nostra Regia Iudiciaria per mortemAdami quondam Vag vacante hicce in originalibus adnexae concurrentium Instantiae Nobis humillime introporrectae sunt. Penes quarum communicationem nobis elementer committimus et mandamus, quatenus perpensis eorundem concurrentium meritis et Qualitatibus, quosuam ad gerendum praedeclaratum assessoratus officium magis idoneos esse censentis ? opinionem Vestram cum praeannexarum Instantiarum Remissione nobis submittere noveritis. In reliquo stb. Datum in archidux. Civ. Vien., die 26 nov. 1745 Maria Therezia, Comes IId. de Batthyany. Michael Bobok. A kir. tábla, ép ugy a hétszemélyes tábla is teljes ülésben hozott határozatot a candidatio fölött, mely a minden egyes folyamodványra okadatoltan előterjesztett indokokat magában foglaló jegyzőkönyvben a kancelláriához felterjesztetett. Hogy ott minő súlyt tulajdonítottak a birói testület ezen határozatának, arra nézve érdekkel fog bírni az itt közölt kancellariai vélemény a királynőhöz, mely vélemény egyéb tekintetben is kiváló történelmi érdeket igényelhet magának. E vélemény, melyet szintén az országos levéltárból vettem, így hangzik : Cancellariae Regise Hungarico Aulicae Humillima Propositio. (A vélemény felsorolja az összes folyamodók neveit és folyamodványok tartalmát s azután igy folytatja) Horum septem Supplicantium Instantiis Tabulae Regise Judiciariae pro dando de super Voto communicatis, Eadem praehabitis super meritis et Qualitatibus illorum consultationibus recenter rescripsit et Franciscum Döry, Nicolanum Bossány et Jos. Vécsey aeque in antelatis Superioribus Regni partibus Possessionatos pro praenotato vacante Baronatus Tabulae Reg. Officio prae reliquis magis idoneos esse uniformibus Votis censeat: Opignio. Esto quidem Tabula Regia Iud. in praededucta opinione sua eam Reflexionem faciat, quod nimirum moderna Baronatus ejusdem Tabulae Vacantia Superiores Regni Partes respiceret, adeoque Subjecto illarum Partium complenda foret, inspectis attamen et discussis Regni Legibus tam antiquioribus, quam et recentiori novissimae Dietae 240 articulo, quoniam nullibi Restrictio quaepiam et subjectorum ex hoc duntaxat aut illo Regni Circulo sive Partibus Regni Superioribus vei inferioribus in emergentibus Vacantiarum casibus applicatio exprimeretur et antiquiores quidem leges, uti sunt articuli 38 anni 1559, item novellaris 25 anni 1723 nihil penitus de hoc statuerent, praecitatus vero 24 art. Ultimae Dietae id saltem, quod tam in Tabula septemvirali de qua idem articulus tractat, quam et aliis Regni Tribunalibus et Dicasteriis Subjectorum ex omnibus Regni circulis accomodandorum Reflexió habebitur, innueret; hinc Cancellaria haec Regia Hungarico-Aulica abstrahendo et praescindendo penitus a praededucta per antelatam Tabui. R. facta Reflexione, unice Qualitates et Habilitatem ad obeundum praenotatum vacans Tab. Reg. Judic. Baronatus officium praespecificatorum concurrentium in accuratam Trutinam assumpsit et perpendit, et quia Superius nominati Barones Nic. Bossany, Franc. Döry et Jos. Vécsey antenatorum suorum meritis nonmodo quam et propriis praeclaris Qualitatibus continua item in Publicis praesertim vero Juridicis Applicatione indeque hausta fructuosa Experientia et Eruditione prae reliquis concurrentibus commendarentur, horum porro Habilita- 30. SZÁM.