Jogtudományi Közlöny, 1885

1885-10-09 / 41. szám

Huszadik évfolyam. 39. SZ. Budapest, 1885. szeptember 339. JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY SZERKESZTŐI IRODA: Üllői­ út 2. szám, III. em. Megjelen minden pénteken. KIADÓ-HIVATAL: egyetem-utcza 4-ik szám Előfizetési dij: negyedévre­ 3 T . megrendelések a kiadó-hivatalhoz intézendők. — A kéziratok bérmentve a szerkesztői irodába. KAPCSOLATBAN A DÖNTVÉNYEK GYŰJTEMÉNYÉVEL. Tartalom : Főpapjaink végrendelkeztetése. Sz. — IX. Magyar Jogász­gyülés. III. szakosztály. Dr. WLASSICS GYULA bpesti kir. alügyésztől.­­•— IV. szakosztály. Dr. DÁRDA­Y SÁNDOR-tól. — A folytonos és folytató­lagos bűncselekmények tana. Dr. BALOGH JENŐ­től. — Törvénykezési Szemle . Észrevételek a m. kir. Curia 847/885. sz. a. hozott határozatára. Dr. KI­ÉNÁNCZ GYÖRGY bajai ügyvédtől. — Korlátoztassék-e a szen­vedő váltóképesség ? BUCHWALD LÁZÁR szabadkai ügyvédtől. — Hiány a váltó-törvényben. Dr. RÓNAI JÁNOS fogarasi ügyvédtől. — Különfélék. Melléklet: Curiai Határozatok. — A budapesti kir. tábla elvi jelentőségű határozatai. — A magyar királyi pénzügyi közigazgatási biróság elvi jelentőségű határozatai. — Kivonat a­­(Budapesti Közlönyt)-ből. Főpapjaink végrendelkeztetése. Két czikk. I. Azon igen gyors, több tekintetben egymással ellen­tétes átalakulások, melyeken jogrendszerünk, s különösen magánjogi szervezetünk 1848 óta átment, nem csekély befo­lyással voltak jogéletünk működésének nehezítésére, a jogi műveletek összebonyolítására. Maguk a jogfogalmak is meg­zavarodtak ; a jog szabályai körül ingadozás­i kételyek terjedtek el, sőt maga a törvényesség iránti hit is megren­díttetett. És ezen veszélyes jogi tünetek kifolyásaitól mai napig sem tudtunk megmenekülni. Azon jogi zavarosság s ingadozás világos bizonyitékául szolgál többi közt a kath. főpapok végrendelkezési jogosult­sága is. Mindenki tudja, mikép az összes végrendeleti s örökö­södési jog, tehát a főpapok ebbeli intézkedéseire s viszonyaikra vonatkozó szabályok is a magánjog körébe tartoznak. Így utóbbiakról hazánkban is a magánjogi törvények rendelkez­nek, nevezetesen az 1715. évi ló.­tczikk, melynek alapjául a híres KOLONSCH-féle egyezmény szolgált, és a mely szerint főpapjaink végrendelkezési joga szerzeményeik V3 részére szoríttatott, V3 rész mindig a fiskust illetvén, hacsak leg­felsőbb királyi engedély által utóbbi korlát alól fel nem mentettek. Így volt ez az osztrák törvények behozataláig, melyek nemcsak köz-, hanem magánjogunkat is confiskálván, az u. n. Concordátumban a főpapok végrendelkezhetésének fentebbi korlátjait eltörölték, és azoknak teljes végrendelkezési sza­badságot adtak. Azonban 1861. évben a magyar magánjog egész teljes­ségében s rendszerében az országbirói értekezlet módosítá­saival visszaállíttatott. A képviselőház 1861. évi junius 22-én tartott 49-ik ülésé­ben kimondatott: «hogy a magyar magánjogi törvények vissza­állíttatnak; de amennyiben azok az 1848. évi 15-ik (ősiségi) tezikk s a szem elől nem téveszthető ujabb jogviszonyok miatt alkalmazhatók nem volnának,­­ addig mig törvénye­ket alkotni lehetne, az országbirói értekezlet munkálatát ideig­lenes kisegítő gyanánt használhatónak tekinti.» Mihez 1861. julius 1-én a főrendiház is hozzájárult. Ezen országbirói értekezlet munkálatának 1. §-ában pedig szintén ez áll: «a magyar polgári anyagi magán-törvények visz­szaállíttatnak, de a közhitel, a jogfolytonosság és a helyzet szükségletei által igényelt következő pótlásokkal.­ Ezen pótlások, illetőleg módosítások között foglaltatnak némely új, a régi magyar jogtól eltérő szabályok az örök­lési rendről, s végrendelkezési jogról is; de ezek közt semmi említés sem létezik a főpapok végintézkedéseiről; ezekre nézve a régi jogot módosító, vagy pótló szabály nem állít­tatott fel. És ezen országbirói, u. n. ideiglenes törvénykezési sza­bályok királyi helybenhagyást s megerősítést is nyertek. Ezekből világos lehetett mindenki előtt, mikép a magyar magánjog visszaállitásával, az 1715: XVI. tczikk is vissza­állíttatott, és igy a főpapok végrendelkezését korlátozó előbbi jogszabályok 1861. év után ismét érvényre emelkedtek. Ezen világosság azonban nem terjedt el mindenhová a jogéletünkben. A jog­ingadozás szülte fogalom­zavarok, jogi bizonytalanság s kételyek magok körébe vonták a főpapok végrendelkezési jogát is. A főpapok magok sem voltak tisztában ebbeli jogkörük iránt, vagy nem akartak az iránt tisztába jönni; némelyek a KOLONSCH-egyezmény szellemében, mások a Concordatum értelmében tettek végrendeletet; a vitatkozás pro et contra átalános lett; és kétségtelen, mikép a Concordatum-féle vég­rendelkezési szabadság, a nagyobb jogkör érdekeinél fogva nagyobb számú védőkre és követőkre talált. A bíróságok eljárása szintén nem lett összhangzó; a főpapok végrendeletei körül felmerült jogi viszályokban ellen­kező ítéletek hozattak, azok érvényességére nézve, mind az alsó, mind a felsőbb fórumon. A felsőbb kormányhatóságok sem emelkedtek a nemzeti jog álláspontjára. így a volt helytartótanácsnak és kanczel­láriának 1863. évről van egy rendeletük, melyben a szabad végrendelkezési jog a Concordatum­ értelmében fentartott­nak mutatkozik. Mig ellenben a cultusministernek 1871. május hó 1-én kelt körrendelete, a főpapok végrendel­kezési jogát — a törvényhozás további intézkedéséig — az 1715: XVI. törvényczikk értelmében megbirálandónak mon­dotta ki. Nem csoda azután — ily jogi zűrzavarban, — hogy majdnem mindenkor, ha valamely főpap elhalálozott, vég­rendeleteikre s hagyatékukra vonatkozólag, a fiskus s örö­kösök, jogutódok között éles, elkeseredett perbeli harczok folytak. Dicsérettel s örömmel lehet felemlítenünk, mikép leg­felsőbb törvényszékünk, a Curia, mindezen összeütközéseknél és perekben folyvást és mindig a visszaállított nemzeti jog érvénye mellett nyilatkozott, mi erős jogérzetének s a tör­vényesség melletti szilárd meggyőződésének fényes tanuságául szolgál. Ezen magas bíróságunk minden ily ügyekbeni ítéletében azon elvet állította fel, hogy a magyar magánjog vissza­állíttatván, az 1715: XVI. törvényczikk a főpapok végren­delkezési képességéről ismét érvényre jutott; tehát annak értelmében a főpapok szerzeményeiknek csak 73-ról vég­intézkedhetnek. Igy a PAPP SZILÁGYI JÓZSEF nyáradi g. e. püspök vég­rendeleti ügyében. Itt a kir. tábla, ellenkezőleg a törvény­szék ítéletével, nevezett püspök 1873-ban kelt végrendeletét érvényesnek mondotta ki, s a fiskust V. örökösödési kerese­tével elutasította; daczára annak, hogy abban kir. engedély

Next