Jogtudományi Közlöny, 1887
1887-09-16 / 37. szám
"2 BP JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY, 37. SZÁM is a jogi vagyis bírói államvizsga letételére jelentkeznek, melynek letétele nélkül tőbb vagyis önálló hatáskörrel felruházott állásra nem alkalmaztatnak. Csak kivételesen azon okból, mert a bírói államvizsga 2 évi bírósági gyakorlatot igényel, jelentkeznek a 4 évet kizárólag közigazgatási pályán töltött referendariusok az 1863. évi szabályzat szerinti közigazgatási minősítő államvizsgálat letételére. Az itt röviden vázolt képesítésről Fischer O. freibergi kerületi főnök azon véleményét nyilvánitja, miszerint feltétlenül helyes, hogy a közigazgatási gyakorlat megkezdéséhez ugyanazon elméleti képzettség kivántatik meg, mely a birósági gyakorlathoz követeltetik s ezért szükségesnek tartja az egyetemi vizsgának egységes voltát, mely amúgy is kiterjed az államtudományokra is. A közigazgatási pályára való külön tudományos előképzést czélszerűnek nem tartja nemcsak azért, mert az ifjúságot időnek előtte készteti pályaválasztásra , hanem főleg azért, mert az egyetemi ifjúság nélkülözi még azon beható ismeretét az életviszonyoknak, melyekre a közigazgatási jog vonatkozik s a melyek nélkül ezen tudomány alapos műveléséről szólani sem lehet. Ellenben ép oly szüksége van a közigazgatási tisztviselőnek a jogászi képeztetésre, mint a birónak, mert úgy is egyik leggyakoribb kifogás a közigazgatási tisztviselők eljárása ellen, hogy az ügyeket egyéni önkényük és nem törvény vagy fenálló jog szerint döntik el. Utal «a jogászi nihilizmusra» az osztrák közigazgatásban (hát nálunk !), hol csak most kezdenek eltérni azon fölfogástól, hogy egy jó orrnak sajátsága fölülmúlja az alapos jogászi képzettséget. De bármily szükséges legyen is a jogászi képzettség a közigazgatási szolgálatra, a közérdeknek mégsem felel meg az, hogy arra az előképzés kizárólagos jogászi képesítésben álljon. Az administratiónak meg van nemcsak a maga technikája, hanem az szorosan fűződik az ember gazdasági életének ezer meg ezer létviszonya, kereseti, ipari és más megannyi munkaköréhez, melyeket mindannyi alakulatában csupán csak jogászi szempontból megítélni nem lehet. A közigazgatásnak hivatásához tartozik a gyakorlati élet ezen létviszonyait nemcsak fölismerni, hanem azokkal foglalkozni sőt azokat szabályozni s ez irányban naponta mélyreható intézkedéseket és rendelkezéseket tenni. A jogászi képesítés tehát csak alapjában és a gyakorlat alsóbb stádiumában lehet azonos a közigazgatási szolgálatra való minősítéssel, és javasalata abban áll, hogy ép úgy mint a birói képesítésnél a birói, megfelelően kötelezőleg legyen megállapítva a legalább 2 évi folytonos közigazgatási gyakorlat, melyből 1 év okvetlenül az alsó közigazgatási hatóságoknál töltendő, sőt legczélszerűbbnek tartaná a gyakorlatot valamely község administratiója keretében megkezdeni, mely alkalmas lenne a közigazgatás alapját képező községi igazgatásnak szokásos kicsinylését kiirtani s egyúttal igen nagy hasznára válnék az ellenőrzésre hivatott felsőbb közigazgatási közegek tapasztalati és ismeretkörének gyarapítására. A minősítési vizsga körét illetőleg azt javasolja, hogy a jelöltnek tűzessék ki valamely feladat a közigazgatási jog köréből szabad értekezés tárgyául. Ennek benyújtása után bocsátassanak rendelkezésére valamely közigazgatási peres ügynek aktái és tartozzék azok alapján 14 nap alatt írásbeli dolgozatát beterjeszteni. Ezután tisztán közigazgatási vagy közigazgatási fenyítő ügyre vonatkozó akták bocsájtassanak rendelkezésére, melyre vonatkozó munkálatát tartozzék 8 nap alatt beterjeszteni. Ezeknek beterjesztése után tartozzék ép ugy mint a birói államvizsgánál szoros felügyelet mellett 9 óra alatt egy írásbeli feladatot kidolgozni és ha ezen írásbeli vizsga kielégítőnek találtatott — szóbeli vizsga letételére bocsátható, mely az egész állam és közigazgatási jog, közgazdaság és statistika, magán és büntetőjog, polgári és bűnvádi eljárás, valamint a peren kívüli elján körére terjedjen. A mennyiben ezenkívül még egyes külön ressortra terjedő szakvizsgálat szüksége forogna fel a mennyiben azon külön közigazgatási ágban működő jelöltek minősítése forog kérdésben, ez esetben a vizsgás bizottság még az illető szakminisztérium egy küldöttjévé gyarapítandó. Ily közigazgatási államvizsga mellett elesnék annak szüksége, hogy a városi tanácsok és az egyéb közig, collegiált hatóságoknál legalább egynek a birói minősítéssel kelljen bírni, hanem a közigazgatási és birói államvizsga telje egyenértéke lenne kimondható s ezzel kivált a középvárosa tanácsa kebelében (tout comme chez nous) sok visszásságra lehetne elejét venni. DÁRDAI SÁNDOR: Jogirodalom. A magyar csűdjog rendszere. Irta dr. Apáthy István. I. r. Anyagi csőd Valamely törvénykönyv rendszeres feldolgozásának időpontja akkor áll be, a midőn, mint szerző igen helyesen megjegyzi, annyi idő eltelt már, a mennyi a törvény gyakorlati értékének felismerésére szükséges. A rendszeres feldolgozás és a törvény magyarázatát felölelő munka közt nem az képezi a különbséget, hogy az előbbiben a súlypont a törvénynek elméleti constructiójában, az utóbbiban pedig a törvény szövegének gyakorlati alkalmazhatóságában fekszik hanem a rendszeres feldolgozásnak mindkettőt magában kel foglalnia, adnia kell az intézmények elméleti szervezései megállapítását, mindig tekintettel az életre, amelynek határain belül azok érvényesülnek. De nemcsak csődjogi irodalmunk maradna nagyon egyoldalú, mint szerző előszavában megjegyzi, ha a csődtörvény kommentálásával működésünket befejezettnek tekintenők, hanem a törvény rendszeres feldolgozásának hiánya visszahat magára a gyakorlatra, s arra vezet, hogy az egyes intézmények alapelvei elmosódnak, a törvényben foglalt rendelkezések összetartozandóságának érzete veszendőbe megy végül a gyakorlat a rendszeres munkák hiányában nem törvényt, hanem annak betűit kezdi alkalmazni. Csődtörvényünk, mely az ujabb codificatio magaslatán áll s egyik legsikerültebb törvényalkotásunkat képezi, eddigel nélkülözte a rendszeres feldolgozást s azért a jelzett művet melyet úgyis mint egy nagy jelentőségű irodalmi jelensége kell tekintenünk, örömmel üdvözöljük. Ikivatottabb író, mint a munka szerzője, e feladatra nem található, s a törvény megalkotójától mást mint ilyen munkát várni nem is lehetett. Nálunk igen gyakorta azon téves felfogással találkozunk hogy a gyakorlati téren működő férfiak a rendszeres munkákat tankönyveknek szokták tekinteni. Apáthy munkája elsősorban nem tankönyv, hanem a törvénynek tudomány é; gyakorlati szempontból egyaránt való feldolgozása, amely nagy értékű ügy a gyakorlati jogászra, az elméletileg kiképzettre, és a törvényt megismerni akaró kezdőre. A jelen munkát, mint szerzőnek minden eddigi munkáit, jellemzi az éles constructio, amely azonban a tételes alapot soha el nem hagyja; jellemzi a gyakorlati élet szükségletei iránti érzete s végül — a mi jogirodalmunkban ritkaság — átlátszó, világos s a legszövevényesebb controversiákban sem elmosódó tiszta s irodalmi magaslaton álló irály. Az első rész, mely előttünk fekszik, az anyagi csődjott tárgyazza. A bevezetésben a csődjog alapelvei, a magyar csődjog története és a csődtörvény rendszerének s főbb intézkedéseinek áttekintése foglaltatik. Ki kell emelnünk e helyütt, amire nagy súlyt fektetendőnek vélünk, hogy a szerző a régi és új jog közti eltéréseket mindig figyelemre méltatja s az uj jogot nem mint a régi megsemmisitését, hanem mint annak továbbfejlesztését fogja fel. • 1 Die Fortbildung für den höheren Verwaltungsdienst in Sachsen. Von Amttshaúptmann Dr. jur. O. l<ischer in Freiberg.