Jogtudományi Közlöny, 1890

1890-01-03 / 1. szám

Huszonötödik évfolyam, Budapest, 1890. január JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY SZERKESZTOSÉG: Zöldfa=utcza 31 = ik szám. Megjelen minden pénteken. KIADO-HIVATAL: Egyetem=utcza 4=ik szám. félévre írt Előfizetési dij: negyedévre­­ 3 . A megrendelések a kiadó-hivatalhoz intézendők. — A kéziratok bérmentve a szerkesztői irodába. KAPCSOLATBAN A DÖNTVÉNYEK GYŰJTEMÉNYÉVEL. Tartalom: Észrevételek a magyar bűnvádi eljárási törvényjavaslatra. HELMBACHER NÁNDOR kir. törvényszéki elnöktől. — Az unitárius házassági jogról. (Válasz Sztehlo Kornél ügyvéd urnak a Jogt. Közl. 40. és köv. számaiban megjelent czikkeire.) KŐVÁRY MIHÁLY kolozs­vári ügyvédtől. — Jogirodalom. A tőzsdejáték jelentősége a magyar büntető törvénykönyvben. Irta dr. Gruber Lajos budapesti ügyvéd B—J. — Törvénykezési Szemle. A testületi szellem mint az igazságszolgálta­tás garantiája. —­—• — A birói ügyviteli szabályok 145. § ához. WILDENAU­X JÁNOS sz.-fehérvári kir. törvényszéki birótól. — Az ügyészi jogkör kérdéséhez. Dr. FLTTLER BÁLINT sz.-fehérvári kir. ügyésztől. — Külföldi judikatura. Közli : GOLD SIMON budapesti ügy­véd. — Különfélék. — Nemzetközi Szemle. Melléklet: Curiai Határozatok. — A budapesti kir. tábla határozatai. — A jogi szakoktatás reformja. (A Jogászegylet tárgyalásai.) — Kivo­nat a «Budapesti Közlöny»-ből. Észrevételek a magyar bűnvádi eljárási törvény­javaslatra.­ I. Jogászkörökben is többször hallottam fölemlíteni, hogy a mai korban a törvény­ek szerkesztése nehézségekbe nem ütközik, nem azért, mert — úgy érvelnek — a mai korszakban, minden jogviszonyt szabályozó kimerítő és terjedelmes téte­les törvények állnak rendelkezésünkre, és ha az elmélet és judikatúra által elfogadott és megállapított elvek figyelem­mel kísértetnek és alkalmaztatnak, kész az új törvény. Hogy a törvényhozónak a bűnvádi eljárási törvény szer­kesztésénél, a tudomány által megállapított alapelvekre és a külföldi törvényhozások által elfogadott perrendtartási irá­nyokra és rendszerekre figyelemmel lennie kell, nem vitatott kérdés, de nem az alapelvekben jelentkeznek a törvényszer­kesztési legnagyobb nehézségek, hanem az elfogadott alap­elveken belül a törvény részletes intézkedéseiben. A nép szokásai, társadalmi és mivelődési viszonyai, de kiváltkép jogi szokásai és meggyőződései képezik azon sark­pontokat, a­melyekre a törvényhozó tartozik kiváló figye­lemmel lenni, s oly módon intézkedni, hogy a közczélok elérését megvalósítsa, a­nélkül, hogy a polgárok jogain csor­bát ejtsen, vagy szabad cselekedeteiket korlátozza. Helyesen mondja a törvényjavaslatnak indokolása: «csak a szerves kapcsolat a nép életével és jogi meggyőződéseivel adja meg a törvénynek igazi életerejét és üdvös hatásának biztosítékait...» Volt már alkalmunk tapasztalni, hogy a nép sajátos­­ viszonyaihoz nem alkalmazkodó törvény mily káros befo­lyást gyakorolt az igazságszolgáltatás menetére. Az új bűnvádi törvényjavaslat figyelemmel van népünk életére és jogi meggyőződéseire, jobb mint az 1882. és az évi bűnvádi törvényjavaslat és jobb a hason külföldi törvényeknél, a­melyek a törvényszéki eljárást szabályozzák és ha a törvényes gyakorlaton alapuló jelenlegi zűr­zavaros, napról napra bonyolódottabbá váló bűnvádi eljárásunk sza­bályozásának szükségességét el kell ismernünk és ha a bíróságainknál a bűnvádi eljárás terén mutatkozó kapkodá­soknak és bizonytalanságoknak megszüntetését elodázhatlan­nak tartjuk, úgy az esküdtszéki intézménynek barátjai is — kik közé jelen sorok írója is tartozik — hajlandók lesz­nek az új törvényjavaslat elfogadásához hozzá­járulni, hozzá­járulhatnak, mert az új javaslat törvénynyé válván, átmeneteli korszakot képezend és igazolandja, hogy esküdt­széki intézmény nélkül a bűnvádi eljárás nem szabályozható. Azok, a­kiknek alkalmuk van bűnvádi eljárásunk hiányairól naponta meggyőződést szerezni és szabályozásá­nak szükségességéről áthatva vannak, bizonyos aggodalom­mal viseltetnek a megjelenő új bűnvádi eljárási javaslatok iránt, nem béltartalmuk értékére való tekintettel, hanem az átdolgoztatásuknak ismételt elrendelése miatt. A jelenlegi tényleges helyzet indokolttá teszi a bíró azon óhajának kifejezését: «csak legyen törvény — ha rosz is». Az új bűnvádi eljárási törvényjavaslat irányát, alapelveit és rendszerét elfogadom; részletes intézkedései helyesek és kimerítők; a nagy alapossággal és mély tudománynyal írt törvényjavaslati indokok a kellő tájékoztatást nyújtják. Egyedül gyakorlati szempontból kívánok a bűnvádi javaslat egyes szakaszaira megjegyzéseket tenni. A javaslat 247. §-a szerint a terhelő kifogásolhatja a vádirat minden pontját, a vádtanács által a kifogásolt tár­gyalása alkalmával hozott végzés a 251. §. szerint a meg nem jelent káros és sértett féllel (a tárgyalásról a káros fél a 249. intézkedése szerint nem nyer értesítést) 3 nap alatt közlendő. A 314. 5. pontja szerint a főtárgyalás elnapolandó, ha azt a vádló elállása folytán a 46. §-ban meghatározott eljárás szükségessé teszi. A 46. §. 3-ik kikezdése pedig oly módon intézkedik, hogy ha a kir. ügyészség a vádirat ellen tett kifogások fölötti tárgyalás alkalmával áll el a vádtól és a magánvádra jogo­sult a tárgyalásnál jelen nincsen, úgy a vádtanács (a tár­gyalásnak elnapolása mellett­ őt a vád föntartása vagy elejtése tárgyában nyolc­ nap alatt teendő nyilatkozatadásra felhívja, ugyanezt az eljárást rendeli követni a 46. §. 4. kikez­dése, ha a közvádló a főtárgyalás folyamán áll el a vádtól. A törvényjavaslat fönt hivatkozott szakaszok intézke­déseihez képest a bíróság, ha a vádirat ellen tett kifogások tárgyalása alkalmával a vádló (kir. ügyész) a vádtól eláll, a vádra jogosítottakat (káros­ sértett felet) fel fogja szólítani, hogy a vád föntartása vagy elejtése iránt 8 nap alatt nyi­latkozzanak és ha a jogosított felek kellő időben a vád fen­tartása iránt nyilatkoztak, úgy a bíróság a vádirat elleni kifogások fölötti tárgyalásra egy új határnapot fog kitűzni, s arról a kir. ügyészséget, a vádra jogosítottakat és a vád­lottat értesíteni. A tárgyalás alkalmával az előadó újra fogja az ügyet előadni és a felek ismételve fogják szóbeli előterjesztéseiket megtenni és ezen ismétlések minden egyes esetben fognak előfordulni, mert a közvádló nem a tárgyalás elején, hanem annak befejezte után fog a vádtól való elállása iránt nyi­latkozni. Sokkal visszásabb lesz a helyzet, ha a vádló a főtár­gyalás alkalmával áll el a vádtól és a vádra jogosított a vád föntartása mellett kellő időben nyilatkozik: ez esetben a főtárgyalás vezetésére kijelölt elnöknek kötelessége leend mind­azt ismételni, a­mit az első főtár­gyalás kitűzése alkalmával megtett, kitűzi a határnapot, megidézi a közvádlót, a magánvádra jogosított felet, a vád-

Next