Jogtudományi Közlöny, 1890
1890-02-14 / 7. szám
Huszonötödik évfolyam. 7. sz. Budapest, 1890. február 14. JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY KAPCSOLATBAN A DÖNTVÉNYEK GYŰJTEMÉNYÉVEL. SZERKESZTOSÉG: Zöldfa=utcza 11^ik szám. Megjelen minden pénteken. KIADÓHIVATAL: Egyetem=utcza 4-ik szám. 1 félévre . frt Előfizetési dij: negyedév^e" " 3 t A megrendelések a kiadó hivatalhoz intézendők. — A kéziratok bérmentve a szerkesztői irodába. Tartalom: A regeneratio. Dr. KENEDI GÉZA budapesti ügyvédtől. — Az unitárius házassági jogról. (Válasz Sztehlo Kornél ügyvéd urnak a Jogt. Közl. 40. és köv. számaiban megjelent czikkeire.) KŐVÁRY MIHÁLY kolozsvári ügyvédtől. — Törvénykezési Szemle. Felsőbb bíróságaink ügyforgalma az 1889. évben. Dr. SZOKOLAY ISTVÁN-tól. — A Btk. 359. §-ának értelmezése. B. E. kir. táblai birótól. — Zálogos jogviszony elismerése rendes perben, habár az az ősiségi ny. p. ideje után keletkezett. BÍRÓ VILMOS mármarosszigeti kir. törvényszéki birótól. — A börtönügy. Dr. GRUBER LAJOS budapesti ügyvédtől. — Különfélék. — Nemzetközi Szemle. — Irtások. Melléklet: Curiai Határozatok. — A perrendtartási javaslat indokolása. — Kivonat a «Budapesti Közlöny»-ből. A regeneratio. A napi hangulat zavaró hatásától megszabadulva sem veszítenek jelentékenységükből Szilágyi Dezső budget-előterjesztései, amelyek február 3-án, 5-én és 6-án elmondva, az objektívebb jogászvilág körében csak most dominálnak igazán a szellemek fölött. A parlamenti helyzet fölött már az első pillanatban domináltak. Igaz, hogy ez egymagában nem képezheti egy akkora terjedelmű és fontosságú igazságügyi politikai program jóságának ismertető jelét; igaz az is, hogy a szüntelenül változó parlamenti hangulat még a különben helyesnek, sőt nagyszerűnek felismert programmok végrehajthatósága tekintetében sem nyújt csak némileg is megbízható garanciát, mert hiszen a parlamenti pártokat sem lehet besózni, mindazáltal a hidegebb itéletű jogászvilágra s annak reményeire nem lehet közömbös annak felismerése, hogy Szilágyi Dezső parlamenti helyzetét épen ezen messzemenő előterjesztései szilárdították meg véglegesen, talán épen azért, mivel azokban nemcsak egy merészebb és hatalmasabb elme önálló adióképessége nyilatkozott meg, de egy őszintébb temperamentum varázsa is; a férfiak pedig mindig barátjai a bátorságnak és őszinteségnek, még akkor is, ha képviselői padokon ülnek s a pártpolitika schemái szerint szoktak átalában véve gondolkozni. A jogászokra nézve, akik a magyar igazságügyek regenerálását nem lelkesedésből s nem is pártjelszavak és formulák szerint, de nem is ötletszerűleg, hanem egész élethivatásuk komoly meggyőződésével, gyakorlatilag, régtől fogva és állandóan akarják s akik arra vannak hivatva, hogy a nagy regeneratio papiros-szabályait egy ország, a haza egész területén s a nemzet minden életviszonyaiban valósággá változtassák, — ezekre nézve nemcsak hogy nem közömbös, de legnagyobb mértékben örvendetes és bizalomkeltő, mikor a törekvéseiket képviselő erőteljes, bátor és őszinte államférfiúi alak, kezében a cselekvés hatalmi eszközeivel, az illetékes államjogi tényezők egyetemes támogatását, sőt — amennyire még lelkesedésről beszélhetni, — lelkesedésük nem közönséges mértékét bírja megszerezni. S valóban kétségtelen, hogy 1872 óta, amikor tudniillik az 1848. évi reformelvek félreszorultak, egyetlen időpont s egyetlen politikai helyzet sem fordult elő, mely ennyire kedvező lett volna az újkori Magyarország jogi organisatiójának befejezésére, leszámítva a pénzt, mely mindig kevés volt és most is kevés. Sokan mindenesetre hibául rótták föl a parlamentben ülő kitűnő jogászoknak, hogy a budgetvitában nagy tudásukkal és tapasztalataikkal voltaképen nem vettek részt. Mindazáltal ebben a ténykörülményben hibát csak keresni lehet, de találni nem. S egészen érthető, sőt természetes, hogy akkor, mikor magában a miniszterben van annyi bátorság, hogy az igazságügyi állapotok chronikus sebhelyeiről — mint többek közt a börtönügynél is tette, — szabad őszinteséggel, sőt bátor kíméletlenséggel rángatta le a kuruzsló balzsamokkal vastagon megkent régi kötelékeket s nyomban rá elementáris erővel foglalta össze mindazon gyógyjavaslatokat, amelyeket közöttünk a legfényesebb elmék és legnemesebb szívek régtől fogva ajánlottak; hogy akkor ugyanazt, talán kevésbé pozitív módon ismételni, amit maga a miniszter a kormányférfiú tekintélyével elmondott, a gyermekesség bizonyos neme lett volna. A jogi regeneratio elvi alapjai tekintetében bizonyára minden számottevő nézet és meggyőződés megegyezik a miniszter programmjával. Ami pedig a tudomány kritikáját és a részletek tökéletességének ezernyi kérdését illeti, ennek az ideje csak a törvényjavaslatok publikálásának pillanatában fog elérkezni. A regeneratio terve, vagy mint a miniszter mondotta, a magyar jog anyagi és alaki rekonstruálásának terve azonban mindenesetre elég világosan fekszik a kritika asztalán. Vannak ugyan egyes részei, amelyek a változhatatlanság jellegét épen nem viselik magukon (mint például az esküdtszékek partiális életbeléptetésének ügye), s ismét vannak olyanok, amelyek nagy politikai és pénzügyi nehézségekbe ütközve (pl. a polgári házasság és börtönügy) csak általános vonalakban s nem minden aggodalom nélkül, csaknemszoktató" gyanánt vannak kirajzolva, de a struktúra arányai elég tiszták s az épület összetartó, fundamentális alkatrészei nagyobb nehézség nélkül keresztül láthatók. Ami azonban a munka sorrendjét illeti, mint minden hatalmas és drága építkezésnél, csak átlagokat látunk magunk előtt. Sokban az időjárás alkalmassága, sokban a pénz bősége, sokban az ország politikai életének esélyei fognak határozni. S ha itt a miniszter általános jelzései után indulva vetjük rövid képét a rekonstrukciónak, az bizonyára csak hozzávetőleges sorrendje lesz az évekre terjedő bonyolódott munkának s inkább is magának a tervnek, hogysem a kivitel logikai rendjének megértésére fog szolgálni. Az első mindenesetre a ki. táblák tizfelé osztása lesz. Ebben a dologban már sok tinta fogyott el, de mivel a hátralékok nem fogytak el, a kormány egyszerűen a hátralékokat is decentralizálja a táblákkal együtt, ami egymagában csakugyan nem fog nagyobb nehézséget okozni, mint amennyit az iratok szétosztogatása, bepakolása és elszállítása vesz igénybe. A decentralizáló törvényjavaslat már márczius hóban letétetik a képviselőház asztalára, s mivel a táblák székhelyei a polgári szívekben mély érzelmeket ébresztenek, a lokálpatriotizmus és a képviselői mandátumérdek fog fölöttük mulatságos harczba keveredni. A kormány, alapos hírek szerint, a következő 10 várost fogja proponálni, minden kabinetkérdés kizárásával: Budapest, Kolozsvár, Marosvásárhely, Nagyvárad, Szeged, Temesvár, Kassa, Pozsony, Szombathely és Pécs. Debreczen azonban erősen pályázik, s meglehet nem minden kilátás nélkül a sikerre.