Jogtudományi Közlöny, 1891
1891-09-11 / 37. szám
Huszonhatodik évfolyam. 37. SZ. Budapest, 1891. szeptember 11. JOGTUDOMÁNYI SZERKESZTŐSÉG: Zöldfa-utcza 31-ik szám. Megjelen minden pénteken. KIADO-HIVATAL: Egyetem-utcza 4-ik szám. Előfizetési dij : ^^r e c dévre" " ^ ^ A. megrendelések a kiadó-hivatalhoz intézendők. — A kéziratok bérmentve a szerkesztői irodába. KAPCSOLATBAN A DÖNTVÉNYEK GYŰJTEMÉNYÉVEL. Tartalom: A kinos ügy. — Az uj birói ügyviteli szabályok. — Törvénykezési Szemle. Kötött útlevéllel. — A biztositási szerződés létrejöttének kérdéséhez. — A német polgári kódex-terv legújabb kiadása. — A XXI. német jogászgyűlés. — Külföldi judikatura. Közli: Dr. GOLD SIMON budapesti ügyvéd. — Különfélék. — Nemzetközi Szemle. Melléklet: Curiai Határozatok. — A budapesti kir. tábla határozatai. — A pénzügyi közigazgatási biróság határozatai. — Kivonat a «Budapesti Közlöny »-ből. Több oldalról reklamálják a «Curiai határozatok» első félévi tartalommutatóját. Mi ezen tartalommutatót két héttel ezelőtt minden előfizetőnknek megküldtük, s ha az eddig felszólaltakon kívül valaki nem kapta volna meg, legyen szíves ezt velünk tudatni. A kínos ügy. Igazságügyünknek eddig nem volt olyan u. n. chronique scandaleuse-e, miként a politikai életnek. Annál kínosabban érint bennünket az az incidens, hogy a szegedi kir. tábla köréből egy kir. táblai biró olyan czikket tett közzé, amelynek állításai, ha igazaknak bizonyulnak, csak arra szolgálhatnak, hogy lerántsák a leplet a felsőbírói felülvizsgálatnak eddig is sokszor gyanúba vett rendszeréről. Nem foglalkozunk itt Káplány Géza kir. táblai bíró úr levelének személyi részével; nem akarunk arra sem kiterjeszkedni, hogy milyen modort «illik» használnia egy kir. táblai elnöknek a kir. táblai bírákkal szemben. Mindez itt háttérbe szorul az igazságszolgáltatás érdekeinek vizsgálata mellett. Mert ezen ominosus levél által mélyen érintve vannak az igazságszolgáltatás érdekei és valamennyi felső bíróságaink reputálója. {{Ne dolgozzék oly nagyon alaposan» — ezt a tanácsot adta a levél szerint a szegedi ki. tábla elnöke az egyik táblai bírónak. Vagyis ez azt jelenti, hogy dolgozzék többet, ha felületesebben és rosszabbul is jelentsen be egy-egy ülésre kétháromszor annyit, vagyis fél-, harmadrésznyi alapossággal vizsgálja át az ügyeket. Persze a hátralék nő folyton. A decentralisatio alkalmával örökségbe kapott pár ezer akta nagyon nyomja az elnök urakat, pedig az elintézetlen ügyek száma még azóta is szaporodott, mert az állandóan felözönlő pereket nem képesek a ki. táblák ellátni. És a szegedi tábla elnöke a hátralék megszüntetésére nem az igazságügyminiszterhez fordult segítségért, nem azt mondta, hogy ha túl sok a munka a munkaerőhöz képest, tehát szaporíttassék a munkaerő, hanem a saját ((hatáskörében)) megkísérlette odahatni, hogy ha sok az elintézendő hátralék, úgy a bíráknak nem kell «oly alaposan» az ügyekkel foglalkozni. Majd csak okul a jogkereső közönség a saját kárán, ha látja, hogy hiába kér felülvizsgálatot. Mikor a legtöbb ítélet (indokaiból helybenhagyatik», majd csak kevesebb lesz a jogorvoslat. De még valami megragadta figyelmünket a Káplány úr levelében. Az, hogy a szegedi kh. tábla elnöke «az ügyek gyorsabb tempóban való előadhatása végett egyik ülésben azt indítványozta, hogy polgári perekben is csupán csak az első bírósági ítélet olvastassák fel s az előadóhoz netalán intézendő kérdések után olvastassák fel az előadó tervezete)). Megdöbbenve olvastuk el ezen pár sort. Hogyan ? Polgári ügyekben is ez legyen az előadási mód ? Tehát a büntető ügyekben eddig is igy volt ? Tudomással bírtunk már régebben arról a sablonszerű elintézési módról, amelylyel a volt budapesti kir. táblán különösen a bűnügyeket elintézték. Számtalanszor felemeltük a gőzerővel való referádák ellen tiltakozó szavunkat. De arról, hogy emberek élete, személyes szabadsága, becsülete, vagyona fölött ily sommásan, ily határtalan könynyelműséggel történhessék intézkedés, eleddig fogalmunk nem volt. Csak most látjuk, hogy ez az elintézési mód divatozott kir. táblánkon már eddig is a bűnügyekben s ezt az elintézési módot akarja behozni a szegedi kir. tábla elnöke a polgári ügyekben is. Persze a nyilvánosság elől légmentesen elzárva, nem tünt fel a felsőbirói ítélkezésnek ilyetén volta senkinek. A kir. tábla tagjai közül egy ítélő bírónak kellett lerántani a leplet a kabinet-titokról s felhívni a közvéleménynek és az igazságügyi kormánynak figyelmét a kir. táblák ezen házi bajaira. Elvárjuk az igazságügyi kormánytól, hogy erélyesen és minden melléktekintet félretételével fogja ez ügyet alaposan megvizsgálni és igazságosan elintézni. Elvárjuk az igazságügyi kormánytól azt is, hogy az ezen incidens folytán napvilágra került bajokon és hiányokon mielőbb segíteni fog. Azon kir. tábláknál, amelyeknek ügybejövetele oly mérvű, hogy a jelenlegi munkaerő azt meg nem győzi, elengedhetetlen és halaszthatatlan követelménye a jó igazságszolgáltatásnak a bírói létszám emelése, minthogy az igazságügyi politika elemi axiómáját képezi az, hogy a bírói kar létszámának mindegyik fokon állandóan arányban kell állania az ellátandó perek számával. De ez a kínos ügy meggyőzhetett mindenkit arról is, hogy a jó igazságszolgáltatásnak immár elodázhatatlan sine qua non-ja a polgári és bűnvádi perrendtartásoknak mihamarabbi reformja, illetőleg végleges megalkotása. Ez le fogja venni a ki. tábláink vállairól azokat az aránytalanul súlyos terheket, amelyeket mindegyik kénytelen állandóan magával vonszolni, anélkül, hogy a mostani viszonyok közt lényeges könnyebbülésre kilátás volna. Ezek a terhek akadályozzák bíróságainkat a szabad mozgásban, ezek rontják meg reputációjukat, csorbítják tekintélyüket s idéznek elő olyan kellemetlen, kínos eseteket, mint a szegedi tábláé. Mert az egész ügynek végoka — valljuk meg — semmi más, mint a sok hátralék.