Jogtudományi Közlöny, 1896

1896-10-09 / 41. szám

Harminczegyedik évfolyam. 50. sz. Budapest, 1896 deczember 11. KAPCSOLATBAN A DÖNTVENYEK GYŰJTEMÉNYÉVEL. SZERKESZTOSÉG: Zöldfa=utcza 31-ik szám. Megjelen minden pénteken. KIADÓ-HIVATAL: Egyetem=utcza 4-ik szám. Előfizetési dij: félévre 6 írt negyedévre .. . « A megrendelések a kiadó­ hivatalhoz intézendők. — A kéziratok bérmentve a szerkesztői irodába. Tartalom: Magyar Jogászgyűlés: I. Felülvizsgálati polgári perekben. Dr. NAGY DEZSŐ budapesti ügyvédi kamarai titkártól. — II. A felül­vizsgálati értékhatár. Dr. BALOG ARNOLD budapesti ügyvédtől. — III. A büntetőjog a jogászgyűlésen. x. y. — IV. Előadmány a felté­teles elitélés tárgyában. Dr. FAYER LÁSZLÓ egyetemi rk. tanártól. — Törvénykezési Szemle : A magyar polgári perrendtartás előadói terve­zetére vonatkozó észrevételek. Dr. VASDÉNYEY GÉZA szabadkai kir. törvényszéki elnöktől.— Az asszonyi bűntett statisztikája. V. S. — Kül­földi judikatura. Közli : Dr. GOLD SIMON budapesti ügyvéd. — Különfélék. Melléklet. Curiai Határozatok. — Kivonat a­­Budapesti Közlöny­-ből. Magyar Jogászgyülés. I. Felülvizsgálat polgári perekben. A jogászgyűlés IV. szakosztályának ez a második kér­dése épen oly messzeágazó vitára és vélemény-megoszlásra adott alkalmat, mint a­mily simán folyt le annak első tárgya : a felek eskü alatt való kihallgatása. A felülvizsgálat a szóbeli polgári perrendnek legnehe­zebb kérdése. Azok a nagy vitakérdések, melyek a szóbeli­­ perrend egyes intézményei közül a legközelebb elmúlt­­ néhány évtizedben Németországban és nálunk is kifejlődtek,­­ jobbára tisztázvák és a liquid adósság jellegével bírnak. Az előkészítő periratok joghatálya, szerepe, a szabad bizo­nyítás, cselura stb. de sőt a legradikálisabb rész, az ügyfél döntő esküjének kiküszöbölése, ma már mind olyanok, melyekből alig lehetne egy jogászgyűlési vitára alkalmas tárgyat kikészíteni. A felülvizsgálat kérdése ellenben olyan, a­mely körül a legelkeseredettebb harczok­ folynak Német­országban ; elsőrangú jogászok, theoretikusok és praktiku­mok, mint Wach, Buhr, Bolze és mások nem találnak eléggé kemény szavakat a német birodalmi perrend felülvizsgálati rendszerének méltó elítélésére. A reformjavaslatoknak egész közöne került napfényre. Mindehhez járult, hogy a csak imént törvénynyé vált osztrák szóbeli perrendtartás a felül­vizsgálatot a német birodalmi perrend rendszerétől eltérően szabályozza, a­mi azonban még szintén nincsen kipróbálva a gyakorlatban. Nálunk két év óta van érvényben a felülvizsgálat jogintézménye -­ rendszere egy a németével (kivéve a ma­kacssági eljárást) s már azon szűk hatáskörben is, a­melyre a felülvizsgálat kiterjed, számos panaszra szolgáltatott alkal­mat ; a judikatúra folytonosan ingadozik. A­mennyire szű­kebb értelemben magyarázták eleintén a felülvizsgálati jogot, annyira megvan újabban az irányzat a jogszabály­sértés (jogkérdés) értelmezését kibővíteni. Szóval a jogászgyűlés felülvizsgálati vitája a legnagyobb forrongásban találta e kérdést és így könnyen érthető, hogy magában a szakosztályban a vita két teljes fél napig tartott s az indítványok egész özöne adatott be. Ennek tulajdonítandó az, hogy a szakosztály nem enun­ciált, hanem a kérdést, mint döntésre nem érettet levette a napirendről. Nézetünk szerint helyesen is járt el, mert egy esetleg a legellentétesebb eszmékből és indítványokból mozaikszerűleg összeállított enunciátum, az ügyön nem len­dített volna semmit, de sőt a kérdés jövendőbeli helyes megoldására csak zavarólag hatott volna; míg így a vita mindenesetre becses anyagot fog szolgáltatni ugy a további irodalmi munkálkodásra a judikatúra irányzására, mint az általános polgári perrendben a végleges szabályozás átgon­doltan való megalkotására. A vita két irányban mozgott. Az egyik véleményező, Pap József véleményében és a szakosztályban tartott beszé­deiben a mellett tört lándzsát, hogy a felülvizsgálati hatás­kör a ténykérdés revisiójára is kiterjesztessék. Őt támogatta Debreczenyi Miklós, a budapesti kir. tábla felülvizsgálati tanácsának tagja, ki az e téren két év óta szerzett gyakorlat tapasztalataira hivatkozott. A német birodalmi perrend és az ezzel egyező magyar sommás eljárás merev rendszerét Fodor Ármin törvényszéki bíró, az igazságügyminisztérium kodifikationális osztályának tagja vette pártfogásába. Jelen sorok írója, mint az állandó bizottságtól kijelölt előadó, az eddigi rendszert meghagyandónak vélte a tekin­tetben, hogy a felülvizsgálati hatáskör a jogkérdésre korlá­tozandó, míg a ténykérdés revisióját onnan kizárandónak tartotta. A felülvizsgálat elsősorban közjogi jelleggel bír, első és fő czélja a jogegység fentartása és a legfőbb bírói felügyeleti jog gyakorlása abban a tekintetben, hogy a jogszabályok az egész országban megtartassanak. A ténykér­désre való kiterjeszkedés illusóriussá tenné a szabad bizo­nyítás érvényesülését és a jogpolitikai okok is ellene szólnak annak, hogy a legfelső bíró ezekre kiterjeszkedjék, a­mi oly nagy és nehézkes apparátust tenne szükségessé, hogy ezen biróság helyes és szabatos működése megbéníttatnék és tulajdonképeni főfeladatától elvonatnék. Nem helyesli azon­ban a német birodalmi perrend rendszerét sem, mely a jogkérdés mibenlétét egy általános formulába (anyagi jog­szabály mellőzése, vagy helytelen alkalmazása) mint Procrustes ágyába szorítja bele és a bírónak e tekintetben kötött mars­ratot ad, a­mi egyes konkrét esetekben igazságtalanságra és a másodbírósági ítéletnek nem reformálására, hanem deformálására vezet. Előadó abban a nézetben van, hogy a jogkérdés mibenléte tekintetében a legfelső bíró részére semmi törvényes formulát nem kell előírni, hanem a bíró a konkrét eset körülményei szerint ítélje meg, hogy mi a jogkérdés, illetőleg, hogy a fenforgó ügyben ezen elv szem előtt tartásával mi képezheti felülvizsgálat tárgyát. Hasonlóképen mellőzni kívánja a mai sommás törvény abbeli intézkedését, mely a felebbezési bíróság ítéletének ténybeli megállapítását a felülvizsgálati bíróra nézve kötelezőnek mondja ki és megengedi ez utóbbinak, hogy a­mennyiben a felülvizsgálat tárgyát képező ítélet a per írásbeli adataival ellentétes, világosan tévedésen alapuló tényállást állapít meg, ezt a felülvizsgálati bíró helyesbíthesse. Előadó, jelen sorok írója, tehát az osztrák szóbeli eljárás rendszeréhez csatlakozott, melyben az eddigi tapasztalatok már értékesítvék és a­mely irány felé tör a német biro­dalmi perrend alapján kifejlődött judikatúra és tudományos irodalom. A vita eredménye az len, hogy a felülvizsgálat szabá­lyozása a legszorosabb összefüggésben van a szóbeli per ténybeli oldalának fixírozásával. Ettől függ, hogy a felül­vizsgálati bíró a téves tényállás helyesbítésére is kiterjesz.

Next