Jogtudományi Közlöny, 1920

1920-08-01 / 15. szám

114 JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY, 15. SZÁM. szólhatunk, ami annál inkább hangsúlyozandó, mert véleményem szerint, az alábbiak értelmében az egész ide vonatkozó joganya­got egy immár eléggé élesen kifejlett és eddigelé csak kellően kifejezésre nem jutott alapgondolat hatja át, amely a gazdasági átalakulás folytán szükségessé vált ügyleti módosításokat is minden külön és kivételes szabályozásnál jobban biztosítja. 5. Azt vitatjuk, hogy a felsorolt rendeletek döntő bizottsá­gainak felállítása szükség nélkül tér el az eljárási jog alap­elveitől. Nem azért, mert azok a bíráskodásba különleges szakava­tottsággal bíró egyéneket vonnak be, hiszen távol vagyunk attól, hogy a szakértők bíráskodásától idegenkedjünk, hanem már ki­nevezésük módjánál fogva is. Akár a kereskedelemügyi (6895/1919. MEK. 2. §.), vagy más nem igazságügyi miniszteri kinevezés, akár érdekelt szakkörök­nek megnevezése (pl. 1820/1920. MER. 10. §. 2. bek.), vagy pláne az érdekelt felek kijelölése (u. o. 8. §.) szolgáltassa ugyanis alap­ját a szakértő bírák közreműködésének, az nézetem szerint semmi­kép sem alkalmas arra, hogy kellő élességgel vésse a kinevezet­tek lelkébe, hogy ők az eset eldöntésénél nem mint az illető ér­dekkörbe tartozó fél quasi hivatalos védői, hanem csakis és kizá­rólag mint szigorúan pártatlan döntő faktorok járnak el. Ezt a szempontot annyira fontosnak tartom, hogy mind­azokban az esetekben, amelyekben ily vegyes tanácsok alakítása a jövőben is szükségesnek mutatkoznék, a szakértő bírói tagok kijelölését az illető ítélőtábla vagy törvényszék teljes ülésének hatáskörébe utalandónak tartom. Valószínűleg ugyan nagyjából ugyanazok fognának kijelöltetni, mint ma is, de mégis egész más jellege van a bíróság részéről származó kijelölésnek, mint az illető közigazgatási ág, vagy pláne közvetlenül az illető ér­dekkör vagy a fél kijelölésének. De ez ügyeknek az ily kivételes tanácsok elé való utalása a Pp.-nak a szakértőkre vonatkozó részletes és bevált intézkedései mellett, nézetem szerint, teljesen felesleges is. A kitűzött cél már bizonyos igények sürgős elbírálásának elrendelése és a szakértők számának kötelező megállapítása útján is elérhető. 6. Anyagi jogi szempontból ezek a rendeletek azért aggá­lyosak, mert szokásjogi jogrendünkben önkénytelenül is azt a helytelen gondolatot keltik, hogy a bennük foglaltak tartalmilag is kivételek, amelyek más esetekre analógia útján se alkalmaz­hatók. Pedig, hogy a nőtartási szerződésekről most már teljesen hallgassunk is, igazságos és indokolható-e, hogy a pénzbeli ki­kötmény, a szerződési vagy pláne a biztosítási vállalatokkal léte­sült visszterhes életjáradék, az ingó- és különösen az állat-, a fundus instructus bérlet, a szabadalmaknak nagy értéket kép­viselő visszterhes és időszaki szolgáltatásoktól függő gyakorlá­sok haszonbérlete vagy bérlete és számos más ezekhez hasonló eset, amelynek szabályozási rációja a rendeletekben foglaltakkal teljesen azonos, mégis változhatatlan legyen annak dacára is, hogy azok a gazdasági viszonyok, amelyek őket létesítették tö­megesen és soha nem is sejtett mértékben megváltoztak, sőt mondhatjuk teljesen felfordultak? Ebbe semmikép sem tudok belenyugodni. Gyakorlatunk részben a háborús lehetetlenülésekkel kapcsolatban, részben a felsorolt és a hozzájuk hasonló esetek ellenállhatatlan nyomása alatt nem térhet ki az elől, hogy a Pp. 4-13. §-át az összes időszaki szolgáltatásokat biztosító szerződésekre is alkalmazza. Sőt ez az alkalmazás a tágító magyarázat segélyével a szolgáltatások tar­tamának változtatásán hallgatólag bár, de tulajdonképen máris túlment. Hiszen az a villamos áramszolgáltatásnál a vonatkozó fent idézett rendelet hozatala előtt is már a szerződés módosítá­sáig jutott el.­ Ezzel pedig bebizonyult, hogy ebben a kérdés­ben is, mint annyi másban a gyakorlat maga is biztos kézzel megtalálja majd az útját annak, hogy nyomról-nyomra szokás­jogunkba illessze azokat a változtatásokat, amelyeket a gazda­sági válságok láncolata a szerződéseken is ejtett. A Pp. 413. §-a az imént felhívott, valamint a vegyes taná­csok előttem ismeretes, bár eddig közzé nem tett döntései, vé­gül az előbbiekben ismertetett rendeletek alapján, amelyek csakis egy a szokásjogunkban eddigelé lappangott, de most az esetek nagy számában kitörésszerű módon kifejezésre jutott alapelv példát már ma és minden további kivételes rendelet nélkül is fennálló jogelvnek tartom, hogy a hosszabb lejáratú időszaki szolgáltatások tartalma az alapjukat képezett gazdasági viszonyok tömeges és feltűnő változása következtében szintén megváltozik. A változás mérvét a felek bármelyikének kérelmére konstitutív ítélettel a bíróság szabja meg. Szerződésen alapuló időszaki szol­gáltatás bírói változtatásával terhelt és azzal meg nem elégedő fél a jövőre való kihatással az ügylettől vétlenül elállhat. Ez utóbbi expediens az időszaki szolgáltatással visszterhes alapon tartozó féltől a 820/1920. MER. 11. §-ának, a 3920/1920. MER. 7. §-ának, valamint a moratóriumi rendeletek közismert elállási jogainak a köztudatba átment útmutatásai nyomán aligha tagadható meg. Ennek a véleményem szerint máris fennálló jogelvnek a ki­építését bátran a gyakorlatra bízhatjuk. Szükség esetén azon­ban a további felesleges és megtévesztő rendeletözönnek e jog­anyagban még annak törvénybe iktatása útján is véget kellene vetni. Dr. Almási Antal. * K. 1918. P. IV. 5163. Mji l­t. XII. k. 198. oldal. A polgári perrendtartás egyszerűsítése.* Előkészítő irat. A szóbeliség túlhajtása nyilvánul abban a szabályban, amely szerint az előkészítő irat tartalma csak annyiban vehető figye­lembe, amennyiben szóval előadták. Előkészítő irataikat a felek nyilván azzal a célzattal készítik, hogy annak a tartalma a per elbírálásánál irányadó legyen és minthogy az írásbeli nyilatkoza­tok rendszerint nagyobb gondossággal készülnek, mint a szó­beli kijelentések, ennélfogva az előkészítő iratok pontosabban és teljesebben szokták a felek akaratát visszatükröztetni, mint a szóbeli tárgyalás. Az írásbeliség különösen a közvetlenség és a hajlékonyság szempontjából általánosságban nem vetekedhetik a szóbeli előadással, de a­mi a részletkérdéseket illeti, nevezetesen számok, nevek és egyéb adatok halmaza tekintetében a szóbeli előadás meg sem közelíti az írásban való megállapítás megbíz­hatóságát. Az a legjobb eljárási szabály, amely az írásbeliségnek és a szóbeliségnek az előnyeit szerencsésen egyesíti. A részlet­kérdések és az adathalmazok tekintetében a szóbeliség jelentő­sége háttérbe szorul és ennélfogva túllő a célon az a szabály, amely megköveteli, hogy a szóbeliség elve egész merevségében érvényesüljön. A Pp. 203. §-át akként kell tehát módosítani, hogy az előkészítő irat tartalma tekintet nélkül arra, hogy azt a szó­beli tárgyaláson előadták-e vagy sem, megtartja hatályát, ha azt a fél az előkészítő irat beadását közvetlenül követő tárgyaláson vagy e tárgyalás előtt vissza nem vonta. Ez a módosítás nem jelentene irányváltozást a Pp. rendszerében, mert a 178. §. is engedményt tesz az írásbeliségnek, amidőn megengedi, hogy a kereset előadottnak tekintessék, ha a felperes kijelenti, hogy ahhoz ragaszkodik. Az ítélet tartalma. Amikor az eljárás egyszerűsítéséről van szó, lehetetlen a bírói ítéletre nem gondolni, mert ügyvédi és bírói körökben állan­dóan napirenden van a boszankodás amiatt, hogy a bírói ítéle­tek fölösleges teherrel túl vannak tömve. Az ítélet szerkesztésé­nél és tanulmányozásánál a tartalom lényegéhez, magjához csak értéktelen szóáradaton keresztül lehet eljutni és ez az átvergő­dés rendszerint olyan unalmas és fárasztó, hogy a lényeges rész megalkotására vagy áttanulmányozására többnyire már nem lehet elég gondosságot és figyelmet fordítani. Az elmélet szempontjá­ból valóban az az ideálisan szerkesztett ítélet, amely a tényállás megállapítására és a jogi döntésre vonatkozó indokoláson fölül a pernek minden lényeges mozzanatát és adatát híven vissza­tükrözi úgy, hogy a pernek minden egyéb irata nélkü­lözhetővé váljék. Ilyen ítélet kiválóan becses akkor, ha tudományos célra való használatról van szó és különösen akkor, ha a periratok rendelkezésre nem állanak vagy ha külön tanulmányozásukra nincs idő. Ámde abban az esetben, ha a per anyaga és a per­iratok már ismeretesek, vagy ha az ítélet áttanulmányozása mel­lett a periratok tartalmának a megismerése sem mellőzhető, tehát főképpen azok számára, akik az egész peres eljárást átélték, unal­masabbat és fárasztóbbat képzelni sem lehet, mint amikor újból * Hef. közi. — Az előbbi közi. I. a 14. számban.

Next