Jogtudományi Közlöny, 1922
1922-01-01 / 1. szám
Ötvenhetedik évfolyamszám. Budapest, 1922 január 1 KAPCSOLATBAN A DÖNTVÉNYTÁRRAL Szerkesztőség: I., Béra-utca 9 Kiadóhivatal: IV., Egyetem u. 4 Megjelenik minden hó 1-én és 15-én Előfizetési ára negyedévre 100 korona Döntvénytár nélkül negyedévre 75 korona TARTALOM. Dr. Meszlérny Artúr egyetemi m.-tanár, budapesti ügyvéd , 1921. — Dr. Teller Miksa budapesti ügyvéd: Ius variandi. Dr. Stőnig Endre budapesti ügyvéd: A részvényesek joga az új kibocsátású részvényekhez. — Dr. Györki Imre budapesti ügyvéd : Néhány megjegyzés a Kúria jogegységi tanácsának 24. számú polgári döntvényéhez. — Dr. Sichermann Frigyes budapesti ügyvéd : Jogirodalom. «A felek és a bíróság cselekvési köre egymáshoz való viszonyában a polgári perben, különös tekintettel a fél adatszolgáltató tevékenységére (tárgyalási elv.)» Irta dr. Kende Ernő. (A Magyar Jogászegylet Kramer Kornél pályázatán dicséretben részesült pályamű. 440 lap.) — Szemle. Melléklet: Büntetőjogi Döntvénytár XV. k. 1. ív. — Perjogi Döntvénytár VII. k. ív. Lapunk mai számával 57. évfolyamába lép. Félszázados jubileumunk óta a háború és a forradalom megnehezítette az idők járását felettünk. A bolsevizmus kiütötte kezünkből a tollat, de mikor újra felvehettük, folytattuk, ahol abbanhagytuk: továbbra is küzdöttünk és küzdünk a jognak szociális irányú fejlődéséért. Ennek az eszménynek a szolgálatába kell állítani a jogot. Aki a fejlődésnek ez iránya és a jognak nemzeti művelése közt ellentétet lát, az vajmi kevésre becsüli a magyar nemzetnek életképességét és megértő tehetségét. Mert a nemzeti eszmény csupán sajátos formája, de nem ellentéte az emberi eszménynek. Nincs tehát okunk, hogy lapunk irányán bármit is változtassunk. Nunquam retrorsum. 1921. Félárbocra bocsátottuk lobogóinkat, amióta a szerencsétlen végű háború és a nyomában járt katasztrófák a trianoni békeszerződésnek az 1921 : XXXIII. tc.-be való becikkelyezésére kényszerítenek. A lezajlott esztendő ennek a gyászos eseménynek a jegyében záródik és a jogi krónikás, aki a történelem folyását is a jog reagensén keresztül vizsgálja, nem haladhat el fejlődésünk e szomorú mérföldköve mellett anélkül, hogy felvesse a kérdést,, mit szól ahhoz a párját ritkító erőszakhoz, amelyet rajtunk elkövettek, a nemzetközi jog? Békeszerződések a győztes és a legyőzött között ősidőktől fogva a vaeuietis alapján keltek és érvényüket a kényszerre való hivatkozással nem lehet kétségbe vonni, mert különben a világtörténelem összes békéit érvényteleneknek kellene tekinteni. Miként a római jogász mondta : atamen conctus volatum. Az ellensúly, amelyet az államközi érintkezés ezzel szemben felállít, a hallgatólagos clausula rebus sic stantibus, amely a körülmények lényeges megváltozásában a szerződés felbontására jogosító okot statuál. A jogász tehát ép úgy, mint a politikus, Trianonnal mint ez időszerint létező és jogérvényes helyzettel számol és csak annyi a szerény kívánsága, hogy az a maga egészében és tehát Magyarország javára szóló rendelkezéseiben is érvényesüljön. Érvényesülnie kell tehát jelesül annak a rendelkezésnek is, amely Magyarország függetlenségét nem csupán biztosítja, hanem kötelezi is arra, hogy tartózkodjék minden oly természetű cselekedettől, amely közvetlenül vagy közvetve függetlenségét veszélyeztetné (Békeszerződés 73. cikk). Sajnos, e kötelezettségünket már a lefolyt esztendőben kénytelen-kelletlen megszegtük, amikor megalkottuk az 1991 : XLVII. törvénycikket ((IV. Károly őfelsége uralkodói jogainak és a Habsburg-ház trónörökösödésének megszűnéséről)). Megszegtük azzal, hogy eltűrtük a bennünket környező államok oly beavatkozását belügyeinkbe, amely a szuverenitás elvével a legélesebb ellentétben áll. Eltűrtük, mert el kellett tűrnünk, tekintettel arra a velünk szemben minden leplezés nélkül alkalmazott fenyegetésre, amely állami létünket a legközvetlenebb és végső veszedelemnek tette ki. Jogi szempontból — és ehelyütt e szempont határait a legféltőbb gondossággal óhajtjuk betartani — az úgynevezett kis ententenak ez a fellépése és a mód, amellyel mi arra reagáltunk, több irányban ad gondolkodni valót. A magánjognak a kényszerre vonatkozó szabályai azok közé tartoznak, amelyek minden szerződéses akaratnyilvánításra alkalmazást kell, hogy nyerjenek. Nagyon helyesen mondja Jelynek, hogy nincsenek külön magán- és közjogi formák és hogy jelesül a szerződés egész általános természetű jogi jelenség, amely a magán- és közjogban, sőt a nemzetközi jogban is azonos szabályok alatt áll. Ezt különben már Savigny is tanította, hozzátéve kifejezetten, hogy a nemzetközi jogi szerződésekre ezeket az általános szabályokat alkalmazni kell, noha ez kötelezőleg sehol sincs megírva. Minő irányadást tartalmaz már most a magánjog az 1921: XLVII.cikkre vonatkozólag, ha azt mint egy nemzetnek kötelező akaratnyilvánítását vesszük vizsgálat alá? A fenyegetés úgy hat, mint a szerződés indító okában való megtévesztés, csakhogy nem tévedés, hanem félelem előidézése útján. Az akaratkijelentés ily előidézése erkölcstelen, ha a fenyegetés jogellenes és ebben az esetben az akaratkijelentés a német és a mi jogunk szerint megtámadható, a francia jogrendszer szerint meg éppenséggel semmis. Miként a Code Civil mondja (1111. c.): (lLa violence exercée contre celui qui a contracté Vobligation, est une cetuse de unilité^. . . . S továbbá (1112. c.) : «// y a violence torsquelle est de nature à faire impression sur une personne raisonnable, et quelle peut ha inspirer la crainte dexposer sa personne on sa fortune á un mai considérable et présent. Mindez kétségkívül talál az említett törvénycikkünk esetében. A vezető Entente-állam területén és jogfelfogása szerint uralkodó általános jogelvek értelmében tehát az akaratnyilvánítás, amely benne foglaltatik, semmis. Itt is áll ugyan, ami a békeszerződés esetében áll, hogy atamen cocidtas volum; a két eset között a jogi különbség mindazáltal ég és föld. Ha a békeszerződés megkötésére a legyőzött államot rendszerint elszenvedett veresége és a további küzdelem hiábavalóságának tudata indítja is, ezt az akaratnyilvánítást mégis önként teszi, hogy nagyobb bajtól meneküljön, tehát a kényszer és az akaratnyilvánítás közt a közvetlen causalis nexus hiányzik ; a detronizálás esetében azonban a meztelen kényszer hatása alatt tettük azt a nyilatkozatot, amelyet tőlünk kicsikartak. Az első esetben a szerződés a Code Civil szerint is érvényes, a második esetben semmis. És még egy jogi nézőpont is előtérbe tolul, amelyet nem hallgathat el a turista, legyen pártállása és abból folyó előszeretete vagy antipathiája bárminő. Ez pedig vonatkozik az 1921. évi XLVII.cikknek a pragmatika szankcióhoz való viszonyára. Iét~ 1 «System der subjektiven öfféntlichen Rechte», 204. és köv. 1. 2 System 111. 209. és köv. 1. 3 V. ö. 1. 9. pr., §. 1. Dig. quod metus causa 4., 2. L. még Kohler, Jhering's Jahrbücher, 25. kötet, 9. s k. 1. Egyes számára 20 korona Döntvénytár nélkül 15 korona