Jogtudományi Közlöny, 1931
1931-01-01 / 1. szám
Hatvanhatodik évfolyam, 1. szám, Budapest, 1931. január 1. JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY KAPCSOLATBAN A DÖNTVÉNYTÁRRAL Szerkesztőség: L. Bérc utca 9 Kiadóhivatal, IV., Egyetem u. 4 Megjelenik: minden hó 1-én és 15-én Előfizetési ára Döntvénytárral együtt negyedévre 4 pengő Egyes szám ára 80 fillér TARTALOM. Sorx :Perrendi egyszerűsítések. — Dr. Zöldy Miklós kir. ügyész: Az arzénmérgezés misztikuma. — Dr. Blau György budapesti ügyvéd: Az öröklési jogon alapuló követelések átértékelése külföldi örökösök javára. — Dr. Mezey Sándor budapesti ügyvéd: Az ügyvédjelöltek ellenőrzése. — Jogirodalom. — Szemelvények a felsőbíróságok gyakorlatától. — Szemle. , MdVelet : Tartalommutató a Jogtudományi Közlöny 1930. évfolyamához. — Tartalommutató a Büntetőjogi Döntvénytár XXIII. kötetéhez. Perrendi egyszerűsítések. A törvénykezés egyszerűsítéséről szóló törvény javaslatának tárgyalását a kormányzat az életbeléptetés halaszthatatlanságával siettette s a törvény tárgyalásának befejezése után fél évvel a törvény még nem lépett volt életbe. Azt hihette volna valaki, hogy a miniszter maga is megijedt a nagy sikertől, amellyel ezt a törvényjavaslatot elfogadtatta s megérezte azt a nagy szívbeli ellenérzést, ellenszenvet, amellyel a magyar jogászközönség e törvény életbeléptetését várta. Az ellenérzés érthető. A törvénynek leglényegesebb kihatása : a jogorvoslatok megszorítása ; az az eredmény, hogy sokkal több peres ügy marad felsőbírói felülbírálás nélkül. A jogkeresőkben a jogorvoslatoknak megszorítása mindenkor aggódást keltett, mert hiába minden vigasztalás, a jogorvoslat kizárása a helyes döntés biztosítékainak csökkentése. Fokozottabb mértékben áll ez olyan időkben, amelyekben a bírói szabad belátásnak sokkal tágabb a tere, mint azelőtt, részben mert a bíró és a törvény viszonya meglazult, részben mert a törvények maguk is gyakorta tágabb tért engednek ennek a szabad belátásnak. Az ellenérzés valósága kétségbe nem vonható. A törvény pártolói is csak a szükség hatalmára utaltak, amely kikényszeríti ezt a takarékosságra célzó reformot. És ha ellenzőinek harca ellanyhult, ennek az ellanyhulásnak az a magyarázata, hogy a takarékosságnak átérzett szüksége nyomasztóan nehezedett rájuk is. Hasonló irányú német reformtörekvésekkel szemben sokkal határozottabb és hevesebb az ellenállás. Az 1930. májusában a birodalmi gyűlés plénuma elé került javaslatot a különben nem éppen egységes testület egyhangúlag elvetette. Az újabb tervezetnek pedig már rövid idővel közzététele után ellenszegült a német ügyvédegyesület és a porosz bírák egyesülete (1. Deutsche Juristen-Zeitzung, 1980. 1504.), különösen a járásbírósági hatáskörnek kiterjesztése s a jogorvoslatoknak korlátozása ellen tiltakozva. A magyar törvény és a törvényt az értékhatárok megállapításával kiegészítő 46.000/1980. I. M. sz. rendelet a járásbírósági értékhatárt 2000 pengőről 3000 pengőre emelte fel. Oly nagy érték ez, amelyhez mérhetőről a német tervezés szerint nincs szó. Csak 1000 márkáról beszélnek s a birodalmi elnöknek 1930. dec. 1-én kelt rendelete 500 márka helyett csupán 800 márkát állapított meg értékhatárul. A járásbírósági értékhatárnak ez a nagymértékű felemelése aggodalmat keltő. De ennél még sokkal súlyosabb kifogás alá esik az a rendelkezés, amely szerint 200 pengő fellebbezési értékig pénz fizetése, munka teljesítése vagy ingó dolog iránt indított perekben hozott járásbírósági ítélet ellen, amennyiben a per a Pp. 758. §-ában felsoroltakhoz nem tartozik, nincs jogorvoslat. 200 pengő nagy érték és várjon a járásbírósági ítélkezés annyira megbízható-e? A 400 pengőig terjedő kötelező fizetési meghagyás (49. §) az ítélkezést nem érinti, de nagyon kérdéses, várjon alkalmas-e munkamegtakarításra, különösen olyanra, amelyért érdemes volt az ügyvédi karral e miatt szembeszállni. A törvényszéki fellebbezési ítéletek ellen irányuló felülvizsgálat értékhatárának 2000 pengőre felemelése sem aggodalom nélkül való, különösen figyelemmel arra, hogy ezentúl a jogorvoslati értékhatár nem szükségkép az egész perértéket jelenti, hanem esetleg csak annak a követelésrésznek az értékét, amely miatt a fél fellebbezéssel vagy felülvizsgálattal élhet (24., 37. §§-ok). A leginkább elfogadható még a kúriai felülvizsgálat kérdésének a rendezése. A korlátozás itt a leginkább indokolt, mert kétségtelen a Kúriának túlterheltsége, amely irányító feladatának teljesítését is nehezíti és az is, hogy e testület az ország mai viszonyaiban túlméretezett. Helyes ezért az az intézkedés, hogy a kir. ítélőtáblák fellebbezési hatáskörükben is végső fokban döntsenek, ha az értéke szerint a törvényszék hatáskörébe tartozó perben a felülvizsgálati érték nem halad meg 5000 pengőt. A kir. ítélőtáblák felülvizsgálati hatáskörükben is legfelsőbb fokban döntenek 5000 pengős értékhatárig. A kir. ítélőtábláknak, mint felsőbíróságoknak a végső döntésében meg is lehet nyugodni s e megnyugvás a jogkeresőknél megszokottabb is, mintha a járásbíróságot vagy törvényszéket kell végső fokban döntőnek elfogadni. A törvény nemcsak ezeket az újításokat tartalmazza azonban, hanem eljárásiakat is, amelyeknek egyikével, másikával nem érdektelen foglalkozni. Alig helyeselhető, hogy a törvény ugyanakkor, amidőn a járásbírósági hatáskört az értékhatár felemelésével oly nagy mértékben kiterjeszti, a járásbírósági eljárásban az előkészítő iratok közlését az örökösödési, közszerzeményi és az özvegyi jogot tárgyazó, továbbá számadási, vagyonelkülönítési és más hasonló viszonyokat tárgyazó perekre szorítja,amennyiben ez a vitás követelések vagy ellenkövetelések nagy száma miatt szükségesnek mutatkozik) (15. §). Az előkészítő iratoknak a járásbírósági eljárásban kizárása indokolt lehetett addig, amíg a járásbíróságok túlnyomóan csekélyebb jelentőségű ügyekben jártak el, különben pedig az elsőfokú bíráskodás a törvényszékekhez tartozott. Indokolatlan ez most a járásbírósági hatáskörnek nagymértékű kiterjesztése után. És vajjon mi a célja ez intézkedésnek? Az előkészítés csak az ítélkezés alaposságát mozdíthatja elő s a tárgyalás lefolyását gyorsabbá teheti. Az előkészítésnek kellő alkalmazásával a tárgyalás szóbelisége sem szűnik meg ; a módosított perrend a nyilvános előadásnak nagy kiterjesztésével különben sem ragaszkodott a szóbeliség dogmájához. Az egyszerűsítő törvény (B Te.) az előkészítő iratokra vonatkozóan még azt az általános szabályt tartalmazza (14. §), hogy : «az előkészítő iratoknak csak a tényállításokat, a bizonyítékokat, az alkalmazandó jogszabályra való utalást és a kérelmeket szabad, mégpedig legrövidebben, tartalmazniok». Ez a törvényszakasz nem rendel újat, mert az előkészítő iratoknak ez a tartalma és rövidsége a Pp.-nek vonatkozó szabályaiból is következett. A szakasz éppen ezért megszorítást sem tartalmaz, sőt ellenkezően, kifejezetten megengedi azt, amit addig csak a gyakorlat tűrt meg, hogy az előkészítő irat a jogszabályokkal is foglalkozzék. A szakasznak a jelentősége ezért csak az, hogy az ügyvédeket és a bírákat arra az abususra figyelmeztesse, amely az előkészítő iratok helyébe periratokat helyezett és felhívja őket a törvényhez való visszatérésre. E felhívás eredménye nagyobb részben függ az ügyvédektől, mint a bíráktól és az ügyvédek bizonyára megfogadnák a törvény szavát, ha valaki meggyőzhetné őket arról, hogy mennyire.