Jogtudományi Közlöny, 1989
Alapítás éve: 1866. XLIV. új évfolyam 1. szám Budapest, 1989. január h. JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY Tudományos folyóirat Földesi Tamás Az állam- és jogfelfogás átalakulásának néhány jellemzője az utóbbi évtizedekben Magyarországon* Az állam és jog lényegének és funkcióinak megtérését illetően lényeges változások következtek be az utóbbi két évtizedben Magyarországon. Az átalknlás számos részletével az újabb szakirodalom már foglalkozott, de ezek összefüggő értékelésére még eddig nem került sor. Ennek vázlatos ábrázolására tennék most kísérletet. A korábbi marxista állam- és jogelmélet Magyarországon (és számos más közép-kelet-európai országban is) elsősorban két, egymással összefüggő vonás jellemezte. Az egyik, hogy túlnyomórészt Marx, Engels, Lenin (s egy ideig Sztálin) szelektíven kiválasztott állam- és jogelméleti téziseire és azoknak gyakran leegyszerűsített interpretációira épült, a másik, hogy ugyanakkor sajátosan tükrözte az ötvenes évek társadalmi viszonyait, állam- és joggyakorlatát. Ahhoz, hogy megérthessük az akkori — és részben a későbbiekben is számos vonásában tovább élő állam- és jogelméleti koncepciót, röviden vázolnunk kell, hogy milyen szerepet játszott akkor az állam és jog, illetve azok megítélésében milyen gyakorlati politikai nézetek érvényesülnek. Sajátos történelmi körülmények következtében Magyarországon a 40-es évek végén egy olyan politikai rendszer alakul ki, amelynek két — nem egyenrangú — centruma volt, a Magyar Dolgozók Pártja és az állam. Ezzel párhuzamosan nemcsak a többi párt oszlott föl, hanem fokozatosan elsorvadtak az önkormányzati szervek is. Egy mesterségesen kiélezett osztályharcos szemlélet jegyében az állam diktatórikus vonásai kerültek előtérbe, az államigazgatási tevékenység lényegesen nagyobb szerepet játszott, mint az államhatalom, a képviseleti funkciók fokozatosan formálissá váltak. Az 1949. évi választási eredményeket túlértékelve, feltételezték, hogy a párt és az állam minden intézkedésében, egész tevékenységében az össztársadalmi érdek közvetlen képviselője, méghozzá nemcsak objektíven, hanem szubjektíven is, amennyiben megvalósultnak tartották a párt, az állam, s a dolgozó nép egységét. A gyakorlati politika rendkívül ellentétesen ítélte meg a jog szerepét. Egyrészről egy voluntarisztikus gazdaságpolitika jegyében messze túlértékelték a jognak, mint állami akaratnak a szerepét. Feltételezték, hogy pusztán szigorú jogi intézkedésekkel a gazdaság egyensúlyát helyre lehet állítani, a munkafegyelem lazulását meg lehet szüntetni. Ugyanakkor jelentősen lebecsülték a jogot, s ez nemcsak a kirívó törvénytelenségekben nyilvánult meg, hanem abban a teljesen átfogó társadalmi gyakorlatban, amely a jogot bármikor félretehetőnek tartotta, ha azt politikai vagy gazdasági érdekek megkövetelték. Minderre azért vagyunk kénytelenek — differenciálatlanul, elnagyolva — utalni, mert a magyar állam- és jogtörténetnek mind ez ideig adósága az 1949—56-os időszak állami fejlődésének, jogalkotó- Földesi Tamás tanszékvezető egyetemi tanár, ELTE Állam-és Jogtudományi Kar (Budapest). * Részlet Szerző „Jog és igazságosság" című, közeljövőben megjelenő könyvéből. Szoboszlai György értékelése szerint a politikai rendszer az átalakulás idején túlzottan államelvűvé vált, az állam a társadalom legmagasabb rendű intézményeként, ideáltípusként jelent meg. Szoboszlai György: Az állam szerepét jelenleg meghatározó tényezők. In.: Állam, közigazgatás, érdekviszonyok. Budapest, 1981. 34. old. 2 Markója Imre szerint: „Az akkori politikai vezetés mélységesen lebecsülte a jog szerepét, illetve a jogot pusztán politikája egyszerű kiszolgálójává degradálta. Ugyancsak ő ír arról, hogy a jelentéktelen, sőt vélt jogsértésekkel kapcsolatos indokolatlan szigor következtében elmosódott a határ a megtévedt dolgozók és megrögzött bűnözők között. Markója Imre: A szocialista törvényesség helyreállítása és érvényesítése hazánkban. Magyar Jog 1984. 3. 196. old.