Jövő, 1921. február-március (1. évfolyam, 1-31. szám)

1921-02-24 / 2. szám

2 A zsidókérdéssel hosszan foglalko­zott, melyből faji kérdést csinálni szerinte antichristianismus. Ha a múlt században is ki akartak volna toloncolni minden nem magyar fajbelit, akkor ma nem volnának itt sem Wekerle, sem a Turi-Tillmann Bélák, sem a Huszár Károlyok, no meg csekélységem sem. Hibáztatta, hogy a munkáskérdéssel nem foglalkoz­nak. Ebben a kérdésben is demokráciát, követelt. Beszéde végén ez a passzus állt: fájdalmas a haza megcsonkítása,­­ de még nagyobb fájdalom az alkot­mány megcsonkítása. Andrássy — a keresztény párt elnöke. A pjpessyi konzervatív-legitimista blokot alapit. — A Jövő tudósítójától. — Budapestről két érdekes hír érkezik. Az e­gyik szerint a keresztény nemzeti egye­sülés pártja holnap gróf Andrássy Gyulát a párt elnökévé kiáltja ki. Végre tehát megnyílik Andrássy Gyula gróf számára — az ő hite szerint — az a pozíció, amely a hatalom birtokához vezet. De ezzel azután véglegesen be is bizony­itatta Andrássy, hogy szántára sohasem létezett és most sem létezik, mi­ szempont, mint a hatalom birtoka. Ám annak, aki a liberalizmus zászlóvivőjéből ilyen könnyedén átvedlik a klerikális-reakciós tábor vezérévé, nincs joga ahhoz a megbecsülés­­­hez és tisztelethez, amely a politikai elvek mellett való becsületes kitartásnak rendes körülmények között kijár. Hogy azután An­drássynak ez a pálfordulása épúgy nem vezet eredményre, mint az előbbiek, az — hogy is mondjuk? — egy kissé a judicium hiányá­nak róható föl. Mert ha egy politikus ide­­- oda forog, akkor legalább azt legyen képes jól megítélni, hogy mikor és hova kell fo­rognia és ne akkor csatlakozzék az uralkodó kurzushoz, amikor annak a hajója már léket kapó­­. De mit szólnak ehhez a jó miskolciak, akik Andrássyt, mint a liberalizmus rettent­hetetlen bajnokát választották meg ? . .. Az o­rszág másik grófjáról, A­p­p­o­n­y­i Albertről, meg az a hír érkezik, hogy nagy politikai blokot akar összehozni, amely az ország­­konzervatív, nemzeti­ erőit egyesítené. Ebben helyet találnának a nem­zeti középpárt és a demokrata párt is. Apponyi már tárgyalt is Vázsonyival és most állítólag Zichy Jánossal és Hadik Já­nossal fog tárgyalni. Világos, hogy itt egy legitimista biokról van szó. (Noha kizártnak tartjuk, hogy az utóbbi ilyenféle irányzat mellé hajlandó volna odaállani.­ íme, a szegény, Apponyit megint elérte a végzete, ő mindig olyankor akar megcsinálni valamit, amikor már késő. Most csinál legitimista blokot, amikor csak a vak nem látja, hogy a Habsburgok restaurációja lehetetlen. Ezzel a kapkodó, törekvő, de balkezes két gróffal szemben milyen lélekemelő eltérí­tését nyújt a Giesswein Sándor nemes példája ! Az igazi keres­z­tény pap, akinél a kereszténység nem jelszó, nem izgatási eszkö­z, nem lépcsőfok a hatalomhoz és gazdagsághoz, hanem igazán átérzett, vérévé vált etika, a felebaráti szeretet etikája. Ez a mély és igazi keresztény érzés ad neki erőt bátorságot, hogy az uralkodó kurzussal és a nemzetgyűlés lármás terroristáival szembeszáll­jon és nyíltan hitvallást tegyen a maga be­hütetes liberalizmusa mellett. Vanczák válaszol Andrássynak. Gróf Andrásssy Gyula tegnapi beszédében a liberális blokkal foglalkozva megtámadta a volt munkásvezéreket, hogy meggazdagodva szöktek ki az országból és a munkásságnak szemére hányta, hogy egyéni és pártérdekekre hagyták magukat fölhasz­nálni. Vanczák János, a szociáldemo­krata párt vezetőségének egyik tagja nyilat­kozatban felel Andrássynak, akit arra szólít föl, hogy próbáljon ő is úgy élni, mint a­­meggazdagodott­ mun­­kásvezérek és hogy jövedelme külön­bö­­zetét adja át a főváros szegényügyosztályá­nak. A munkásság magatartás­ára vonat­kozólag pedig kijelenti, hogy nagyon sajnálják, hogy a múltban tényleg megtörtént az az eset, hogy a munkásságot felhasználták­­ bizonyos egyéni és politikai érdekekre, de a­­ jövőben már sokkal okosabbak lesznek és­­ a múltak hibáiból tanaira, a maguk lábát , járműt.­­ Teleki-diktatura! Hegyeshalmi vé­di a gyanús vasutü­zleteket. — N­em tudják­­ hazaszállítani az oroszoros­zi­­­orlyokat. — A nemzetgyűlés ülése. — A ül v 5 tuócsitőjátói. -­t fiudspes*, február 2.'i. ♦ A nemzetgyűlés mai ülésen folytatták a kormány­­programjáról megindult vitát. Hassay Károly energikus bírálatot, gyakorolt és élesen mutatott rá arra a szerencsétlen politikára, amely a király­kérdésben nyeri legtipikusabb kifeje­zését és amely politika minden szomszéd­államot ellenségévé teszi az országnak. Elítélte a kivételes hatalommal való kormányzást, amelyet egy közbeszóló Teleki-diktatúrának nevezett. Gratz G­u­s­z­t­á­v külügyminiszter az orosz­­országi magyar hadifoglyokról tett nyilatkozata szomorú képét adja a magyar kormány tehetetlenségének. Az ülés lefolyásáról tudósításunk a kö­vetkező : A nemzetgyűlés szerdai­ ülését tizenegy órakor nyitotta meg Ciakovszky István elnök. A megnyitás után Hegyeshalmy Lajos keres­kedelemügyi miniszter több apróbb törvény­­javaslatot nyújtott be, majd fölolvasták az interpellációs könyvet és utána áttértek a napirendre. Rassay Károly volt az első szónok. Andrássy tegnapi beszédével foglalkozott, örömét fejezi ki azon, hogy Andrássy végre szakított a duzzogás politikájával. Andrássy azt mondotta tegnap, hogy ízlése ellenére száll a politikai küzdőtérre. Ők is ízlésük ellenére vállalnak harcot, amikor a kényszerű­ség és az ország állapota teszi kötelességükké, hogy ide jöjjenek. Andrássynak az a kijelen­tése, hogy még mindig lehetségesnek tartja a forradalom kitörését, bennünk csak azt az elhatározást kelti, hogy mi ott teszünk, ha kell és csak a mi holttesteinken keresz­tül lehet új forradalmat csinálni. (Meskó Zoltán:­­Nem is szaladunk Svájcba, sem a bécsi Sacherba.“ . ..) Ami a kormány pro­gram­ját illeti, ez semmiben sem vitte előre a keresztény eszmét. Kívül állok a keresztény nemzeti egyesülés pártján, kiléptem ebből a szerelmi frigyből ... (Közbekiáltások: „Próbáljon visszajönni !“). . . de konstatálom, hogy a keresztény eszme egy és negyed esz­tendő alatt semmivel sem jutott előbbre. Le­szögezem azt a tényt, hogy teljesen pél­dátlan e­s­e­t a p­a­r­l­a­m­e­n­t­a­r­i­z­m­u­s történetében, hogy egy törvény­­hozó testület olyan kormány pro­­grammja felett tartson vitát, amely kormány két hónap óta gyakorolja a kivételes hatalmat. Ez az a kor­mány, amely az államfő személyét folyton bele­viszi a politikába és exponáltatja azért, hogy ezzel a maga érdekeit támogassák. Le­hetetlen, hogy a kormány kényelmi szem­pontok miatt rendeletekkel intézze az ország sorsát. A nemzetgyűlésnek szuverén­i­tását akarják elismertetni, de aki ezt a szuveréni­­tást mindig a legkevesebbe veszi, az épen a kormány. (Ereky Káro­l­y: „Kivételes hat­­alom van, diktátorok uralkodnak.“) Ennek a kormánynak j­ár a születése is megtagadása volt a parlamen­­tarizmusnak. Ez a kormány kormány­­válságot provokált, amelynek semmi oka nem volt,­­ illetőleg annyi oka volt, hogy azt használták föl ürügyül arra, hogy ki­dobálják a kormányból azokat az elemeket, akiknek egyedül volt parlamenti talajuk és kapcsolatuk és betöltötték helyüket olyan emberekkel, akiket ehhez a nemzetgyű­léshez sem érzelmi, sem pártkötelékek nem fűznek. A kormány és a vezető politikusok, András­syval az élükön, megállapították, hogy külpolitikai helyzetünk az utóbbi időben jelen­tékenyen megrosszabodott. De nem állapították meg, hogy ennek az oka a sirálykérdésben követett politi­kájuk amely el­emtéiten áll az öss­en kör­ül­­­nk levő avsuksok politikájá­val, és amely olyan ellentétes érdekű államokat, mint Olaszországot és Csehszlovákiát, szövet­ségbe tudott összehozni. Bírálja a kormány belpolitikáját, különösen az amnesztia-rendeletet, amelyet nem­ haj­tna le végre kellő komoly­sággal. Eddig m­i­n­d­ö­ss­z­e h­a­t­v­an­négy ember kapott amnesztiát. Széles látókörű politikusokra van az országnak szük­sége, mivel ez a kor­mány nem ilyen emberek­ből áll és csa­k­ a legszélsőbb cenzúra alkal­m­­zásával tud a holyén maradni, uitam­atlan lel. Csütörtök, 1921 február 24­­ B v 0 14 Biedermans cét­ szál­lításai. Barta-Strabó János a kormány propra romjához szólt, majd Kegyeshalmy Lajos kereskedelem­ügyi miniszter válaszolt egy interpellációra, melyet a Biederman-cég vasúti anyagszállítása ügyében intéztek hozzá és részletes kimutatá­sok alapján bizonyította, hogy az ajánlat meg­felel a magyar állam érdekeinek. Az állam­vasutaknak s­ürgős szükségük volt a meg­rendelt anyagokra, az árak nem magasak és a cég min­dn feltételt pontosan betartott. Azokra az ellenvetésekre, hogy valam­i szük­séges a nyirok miért nem a Skoda-üfüveknél, vagy Wi­rovritzban rendeltettek meg. megje­gyezte a miniszter, hogy régebben az állam összeköttetésben állott ezekkel a művekkel, de abban az időben, amikor azok még osztrák államterülethez tartoztak. Most azonban Csehszlovákia területén feleüsznek és ez nagy különbséget jelent. Az államvasutaknak igen nagy nehézségeket okoz saját vagonjait visszakapnia, úgy hogy a szállítások sima le­bonyolítását nem lehetett volna biztosítani. A vasúti művek új román tulajdonosaival szintén folytattak tárgyalásokat, ezek azonban meghiúsultak, így tehát nem maradt más hátra, mint a bécsi vég ajánlatát elfogadni. Gratz kilüügyyminiszter az oroszországi hadifog­­lyok hazaszálllásáról. Gróf Széchenyi Viktor interpel­lációt intéz a kormányhoz, melyet figyelmeztet az Oroszországban visszamaradt magyar hadji­­foglyokra, akiknek szenvedése a bejg­­ista terror alatt minden képzeletet felülmúl. Gratz Gusztáv külügyminiszter az interpellációra válaszolva a leghatározottabban visszautasítja azt a híresztelést, mintha a magyar kormány gátolná a magyar hadifog­lyok hazatérését, amiatt, mert fél a bolse­vista propaganda behurcolásától. Ez a gon­dolat sohasem merült föl. Epedve vár­juk a pillanatot, amikor a hadifoglyokat szeretettel és hálával fogadhatjuk. A haza­szállítás akciója mindazonáltal technikai, gazdasági és politikai akadályokba ütközik. Az Oroszországba menekült magyar kom­munisták buzdítására az orosz kormány a magyar tisztiket és intelligens elemeket fogolytáborokba és börtönökbe internálta. Jelenleg a hadifoglyok lézaszállítása ügyében Révaiban tárgyalás folyik, hol az orosz kormányt Litvinov képviseli és reméled lehet, hogy rövidesen eredményt fog­nak elérni. Valótlanság, hogy e tárgyalásokon az orosz kormány megbízottja Kan Béla lenne. A hazaszállítás további akadálya a magas költség, mert 10.000 magyar hadi­fogoly hazaszállítása Vladivosztokból hatszáz­millió koronába kerülne. Ezért szükséges a semleges külföldiek anyagi segítségét igénybe venni, hogy ezt a kérdést a legnagyobb jóakarattal megoldjuk. Még egy nagy akadály azonban az orosz vasutak csekély teljesítőké­­pessége. Gróf Széchenyi válaszában aggódik, hogy a miniszter szavai nem hallatszanak el az orosz jégmezőkig és szükségesnek tartja, hogy a kormány a semlegesek útján a hadi­foglyok között folytatott bolseviki propagan­dával szembeszálljon. A miniszter válaszát tudomásul vették. A legközelebbi ülés holnap lesz. A londoni konferencia, Basel, február 23. A „Baseler Nachrichtenének jelentik Párisból: Franciaországban nem nagy optimizmussal néznek a londoni tár­gyalások elébe. Ha Briandnak nem sikerülne Franciaország igényeit a par­lament álláspontjának értelmében ér­vényesíteni, akkor Poincaré-minisztérium kerül uralomra. A képviselőim és a szenátus bizottsága egyetértenek abban, hogy a párisi egyezményben megálla­pított összegek minimális köve­telések, melyekből engedni lehetet­lenség. Briand tehát már azért sem gondolhat engedményre, mert ily eset­ben a francia, közvélemény elsodorná helyéről. Pária, február 23. Az „Echo de Paris“ közli,­ hogy Lon­cheur miniszter Londonban való elutazása előtt kijelentette, hogy sem ő, sem Briand nem lesznek hajlan­dók a már egyszer­­ megállapított kár­tér­­tési összegből engedni, csak a fizetési módozatokra nézve lehet­ szó arról, hogy a tárgyalások e tekintetben mérsékel­tebb karakter. ci adati. Georgia: Barsavíki társ­adás Georgia ellen, Pária, február 23. A georgiai követség bejelenti, hogy a bolseviknek az ellenségeskedést Georgia ellen minden előzetes hadüze­­­­net nélkül megkezdették. A georgiai­­ kormány az ország védelmére több éve­s folyamot fegyverbe hívott. A követség tegnapig Tifu­sz kiürítéséről nem kapott hivatalos értesítést. A csapatok maga­tartása és a georgiai nép hangulata kedvező. Georgia munkássága az összes szocialista szervezetekhez fölhívást in­tézett, amelyben Oroszország imperia­lista támadása ellen tiltakozik. Kons­tantinápolyi jelentések szerint a geor­giai csapatoknak sikerült az oroszokat A­natall­iból kiűzni; a hadműveletek kedvezően haladnak előre. Az idegen missziók elhagyták Tifliszt, ahol nagy pánik uralkodik. Erivánban forradalom tört ki, az armeniai hadsereg föllázadt. A georgiai kormány áttette székhelyét Koutisba. Georgia: szovjetköz­­társaság , Los­don, febrár 28. (Reuter) Helsingforsi jelentés szerint Georgiában kikiáltották a ta­nácsköztársaságot. A németausztriai hitel az angol alsóházban. London, február 22. Az angol akóházban a kormány tegnap egy interpellációra adott válaszában kijelen­­­tette, hogy­­a Németausztriának eddig enge­délyezett hitel nagysága meghaladja a tíz­milliós font sterlinget. Az osztrák helyzetben komoly javulás csakis ennek az országnak teljes újjáépítésétől várható. A szövetségesek igen behatóan foglalkoztak ezzel a kérdéssel, eredményre azonban idáig nem juthattak 199eae»®›s90e?›0©88ac*«oe«ee9eflK Nem lesz Németországban, szabad gabonaforgalom. A német kőzete­­uierfei minisztertől összehívott értekezlet egyhangúan arra az álláspontra helyezkedett, hogy a gabonaforgalom s­zabaddá tétele ezidő­­szerint még nem kívánatos. Németország tehát nem engedi meg magának azt a luxust, amit most Ausztria oly drágán fizet­i meg. Megkezdődik a gazdasági tár­gyalás Ottomániával. Budapestről je­­leszik. A napokban akkreditálták Storcea bárót Rom­ánia meghatalmazott miniszterévé. Storcea a magyar kormánnyal folytatandó politikai és gazdasági tárgyalásokat vezeti majd. A gazdasági misszió vezetője Juan Lapada, aki erdélyi román. A legelső rende­zendő kérdése a közlekedés ügyénak szabál­­yozása. Pest vármegye a „destruktív“ sajtó ellen. Pest vármegye kedden dél­előtti rendkívüli közgyűlésén ,hazafias lelke­sedéssel* tiltakozott „a várra­ryei és a köz­ségi önkormányzat tervbevett módosításai ellen*. Egyhangúan elfogadott határozatában közhírré tette azt a kívánságát, hogy „amíg a nemzetalki talányos tényezői az országnak ebben az egyik legéretőevágóbb kérdésében nem határ­­ozhatnak, minden reformtervezet r mellőztessék”. A szabadkőművesség ellen hozott döntés után az Egyesült Keresztény Nemzeti Liga átirata került tárgyalás alá, melyben a liga a forra­dalmakban bűnös destruktiv sajtó felelősségre vonását és pártatlan sajtóteróság fölállítását követeli. Az átirathoz egyedül Pálóczi-H­orváth István szólalt föl. Egyhangú elfogadásra ajánlja az átiratot s felhívja a közgyűlés tag­jait, hogy minden erejükkel támogassák az ébredő magyarok akcióját, akik egy hónapon át gyűjtést tartanak a destruktív sajtó ellen küzdő plakátok és fel­világosító röpiratok költségeire. A közgyűlés egyhangúan csatla­kozott a liga átiratához. A keresztény lapok örömmel üdvözlik a „vezérvármegye* állás­foglalását; a szerdai „Szózat* vezércikkre méltatja . . . A román-magyar tartozásokat lebben ii. G­­k. Kol­oz­s­várról jelentik. A Románia és Magyarország közötti követe­léseket és tartozásokat lejben fogják fizetni. •Mihályi Tivadar miniszter, az egységesítő bi­zottság elnöke, közölte az erdélyi lapokkal, hogy a likvidálás kulcsára nézve már megtörtént Románia és Magyarország között a megállapodás. Eszerint úgy az adósságokat, mint a követeléseket 1 :1 arányban és kizá­róan lejben tartoznak fizeln­te pedig sunyi­­ tedbup, ahány koronával tartoznak.

Next