Jövő, 1921. április (1. évfolyam, 32-57. szám)
1921-04-22 / 50. szám
’élitek, 1921 április 22 lövő A jóvátételi hadjárat. Készülnek a Ruhr-vidék megszállására. — A 1545 munkatársától. — Bécs, április 21. A jóvátételi konfliktusban vészesen torlódnak az események és ma már nyilvánvaló, hogy Németország nem háríthatja el többé a végzetet: a franciák könyörtelelenül végrehajtják a Versailles! Ítéletet. Briand türelmetlen: Lympneche sürgősen meghívta angol kollégáját, hogy megnyerje hozzájárulását a katonai fedezettel való „végrehajtáshoz“. Az angol kormányhoz közelálló lapok cikkeiből megállapítható, hogy az angol kormánynak ezúttal a súlyos ipari krízis tetőpontján egyáltalán nincsen már kedve arra, hogy a francia szövetségest vakon kövesse Németország letiprásának útján, de Briand erélyes föllépése bizonyára ezúttal is győzni fog, mert a két alapkérdésben — abban, hogy Németország köteles ereje megfeszítéséig a jóvátételre és hogy eddigi javaslatai nem mennek el teljesítőképességének határáig — angolok és franciák egyetértenek és Anglia különben sem áldozhatja föl egykönnyen a francia szövetséget. A német kormány fűhöz-fához kapkod, de sikertelenül. Az amerikai kormánytól ma kapta meg a formájára nézve kitérő, de lényegében visszautasító választ: Amerika nem közvetít és Németországnak megkell aláznia magát, közvetlenül az antanthoz kell fordulnia. Az utolsó reménytelen kísérletet látjuk abban, hogy Simons nem a francia, hanem az angol nagykövethez fordult mag új javaslatait megelőző puhatolózásai során. A sorozatos kudarcok megingatták a német birodalmi kormány helyzetét. Ha az ántant az újabb német javaslatokat, amelyeket előreláthatóan, holnap terjesztenek elő, visszautasítja és a bejelentett újabb megszállások életbe lépnek, Simons külügyminiszter és a kancellár, de valószínűen a kormány többi tagjai is lemondanak. Német parlamenti körökben vajmi kevés reményt táplálnak és bizonyosra veszik a májusi katasztrófát, a Ruhrvidék megszállását. A Ruhrvidék megszállásáról és a ruhrvidéki szénkerület igazgatásáról tegnap Foch tábornagy lakásán tárgyaltak. A dolgok mai állásáról alábbi távirataink számolnak be: A lympnei értekezlet, Páris, április 21. (Havas.) Briand és Lloyd George lympnei találkozója nem lesz tulajdonképeni értekezlet, hanem csak angolfrancia előzetes megbeszélés arra a magatartásra vonatkozóan, amelyet a két kormány május elseje után Németországgal szemben követni szándékozik. Valószínű, hogy a két miniszterelnök a találkozás napján már ismerni fogja a németek új ajánlatát. Ha a német kormány ezúttal is csak üres és határozatlan formulákat szerkeszt meg és nem terjeszt elő határozott és komoly jóvátételi tervezetet, kellő részletességgel és a végrehajtás biztosítékaival, ezzel egy-szers mindenkorra bizonyítékát adja annak, hogy Németország a régi maradt és mit sem változott. Ilyen körülmények közt a két miniszterelnök meg fogja állapítani a Németország makacssága esetén követendő magatartás alapelveit. Lympueben Briand közölni fogja Lloyd George-zsal a francia szakértők jóvátételi tervezetét, amely a különböző szakértői vélemények összefoglalása alapján jött létre. Ennek a tervnek lényeges pontjai a következők : A ruhrvidéki szén után tonnánként 50-70 frank vámpótlék a jóvátételi számla javára. A német bányákban továbbra is német bányászok dolgoznak, de francia mérnökök felügyelete alatt. A szén elosztását ezek a mérnökök végzik. Ezt a Le Trocquet-féle tervezetet tette magáévá a francia kormány Loucheni sokkal radikálisabb (és kockázatosabb) tervezetével szemben, amely szerint az összes mhrvidéki üzemeket, nemcsak a szénbányákat, a franciák vennék át. A széntermelésen kívül levonásokat eszközölnek még az ipar jövedelmeiből, a kivitelből, a német szénért befolyó külföldi fizetőeszközökből stb. Valószínűen szóba kerül Lympueben — úgymond Havas, a francia kormány szócsöve — a sziléziai kérdés is. A népszavazás eredményeképen (?) a felsősziléziai ipari és szénterületet teljes egészében Lengyelország kapja meg, aminek ellenében a versaillesi szerződés szerint Lengyelország vállalja a jóvátételi terhek egy részét. Leddőn, április 21. A „Daily News“ írja: Hivatalosan megcáfolják azt a francia jelentést, hogy a szövetségesek el akarják foglalni a Rhurvidéket. Ez a párisi jelentés nem egyéb, átlátszó számításnál. Harding válasza Simonénak. Berlin, április 21. Ma megérkezett az amerikai kormány válasza a jóvátételi kérdésben hozzá intézett német memorandumra. Az amerikai kormány elvben hozzájárul ahhoz, hogy Németország vállalja magára az antant amerikai adósságainak egy részét. A közvetítés kérdésére nézve az amerikai kormány kitérő választ ad. A franciák a Rajnánál. Köln, április 21. Düsseldorfból jelentik. Már a rajnai francia vaui igazgatás első napján mutatkozott a hatás : Lintorftól Köln-Kiikig egymás hátán torlódik a sok teherkocsi. Düsseldorf körül valamennyi teherpályaudvar föltartóztatott tehervonatokkal van tele. A személyzet és az előkészületek hiánya miatt a vámszolgálat tökéletlenül működik. A nagy zűrzavar miatt a francia hivatalnokok kénytelenek voltak az áruk egy részét elvámolás nélkül átengedni. Nyugtalanság Angliában. London, április 21. A „Westminster Gazette" úja. A Németország ellen tervezett akció az alsóházban élénk nyugtalanságot keltett. Ha a franciák a Ruhrvidéket megszállják, ez újabb lépés lesz a német kereskedelem megfojtása felé. Az alsóház többsége ugyan Franciaország mellett van, de sokan Anglia érdekeinek sérelmét látják abban, ha Németországban gazdasági káoszt idéznek elő. A „Manchester Guardian “-ban Hobson, az ismert nemzetgazdasági író azt írja, hogy a francia tervek meghiúsítják az európai újrafelépítés reményét és mindenütt fokozni fogják a munkanélküliséget és a forradalmi elégületlenséget. Munkanélküliség a szankciók nyomában. Berlin, április 21. Stuttgarti jelentés szerint a Württemberg iparban a szankciók hatása alatt üzemi korlátozások és elbocsátások vannak folyamatban. Nagy ipari vállalatok egész sora beszüntette az üzemet. Hüttner szembesítése a váidlottakkal. Károlyi Imre gróf nyilatkozata a Paksyügyben. — Friedrich István alieregója. — Hüttner dicshimnusza Károlyi Mihályról— A Jövő munkatársától. — Béot, április 21. A Sztupka-maffia, amelynek működését Paksy diektiv letartóztatása pillanatnyilag megzavarta, már újból teljes üzemmel dolgozik. Főtanújuk, Hütner Sándor, úgy vall, mint a karikacsapás és minduntalan tanúbizonyságát adja annak, hogy minden szavát, amit elmond, Ulainék rágják szájába még ma is. A szerdai tárgyaláson, hogy az objektivitás látszatát keltse, általános meglepetésre elkezdte dicsérni Károlyi Mihályt, olyanokat mondott róla : fölül állt a személye azon, semhogy tudott volna a Tisza-gyilkosságról; hogy irtózott minden radikalizmustól; hogy Pogány kinevezési okmányát odacsempészték asztalára és nem is tudta, hogy mi az, amit akár. Hüttner eddig — Illámi és Lengyel Zoltán utasítására — igyekezett az októberi forradalmat és Károlyi Mihály személyét, ahol csak lehetett, a sárba rántani; mostani taktikaváltoztatásának az az oka, hogy így akarta elhitetni, hogy nem Lengyel Zoltánék szócsöve. Erre a lépésre nem szívesen határozhatták el magukat Hüttner volt munkapárti sugalmazói, azonban rá kellett szánniuk magukat, mert gróf Károlyi Imrét, aki a hamistanu gyárat finanszírozta, sikerült Friedrich ügyvédjének, dr. Polónyi Dezsőnek belekeverni a Paksy-ügybe. Polónyi egy nyilatkozatában ugyanis nyivánosságra hozta, hogy gróf Károlyi Imre pénzelte a Rákóczi-úti irodát, ahol a hamis tanuk központi irányítását végezték. A grófnak rendkívül kellemetlen ez a leleplezés, amely Budapesten most hangzott el először és minden irányban dokumentálni akarja úgy ő, mint munkapárti környezete, hogy semmi közük Sztupka őrnagyhadbíró bűnszövetkezetéhez. Károlyi Imre ebben az ügyben nyilatkozatot is adott ki, amely így hangzik : „Arról értesülök, hogy a Budapest civiű újságnak folyó hó 18-iki számában .Polónyi Dezső ügyvéd azt írja vagy mondja tollba, hogy a nagyközönség a majd megismerendő kisérő körülmények alapján fog magának véleményt alkotni arról, hogy a Károlyi Imre gróf pénzén fen tartott Rákóczi-úti iroda eme jeles tagjának működése váljon egyéni cselekmény volt-e csupán, avagy láncszemenként szorosan kapcsolódik-e bele egy politikai bűnszövetkezet kiváló machinációiba és mennyiben hat vissza megbízóira?“ Nincs ugyan pozitív állítás ebben a meglehetős prókátori furfanggal fogalmazott mondatban, miután azonban annak utolsó, dehonesztáló célzatú része összefüggésben van a nevemmel kapcsolatba hozott Rákóczi-úti iroda fölemlítésével, van benne insinuáció és perfid föltevés, amelyre én a következő föltevéssel válaszolok: Ha Polónyi Dezső rám akart célozni ezzel a mondattal és azt akarta vele burkoltan kifejezni, hogy én tagja vagyok valamilyen politikai bűnszövetkezetnek, vagy pedig hogy adtam valaha valakinek megbízást törvényellenes vagy akárcsak a tisztesség legszigorúbb követelményeivel ellenkező cselekedetre, akkor Polónyi Dezső becstelenül hazudik és alávalóan rágalmaz. Gróf Károlyi Imre. Károlyi Imre ebben az írásában azt állítja, hogy nincs pozitív állítás Polónyi Dezső nyilatkozatában. A gróf megfeledkezni látszik arról a kitételről, hogy ő pénzelte a politikaibűnszövetkezet Rákóczi-úti irodáját. Annyira megfeledkezett erről a kitételről, hogy még csak meg sem cáfolta. Polónyiék jól dolgoznak Friedrich érdekében. A szerdai lapok már arról adnak hírt, hogy Friedrich Istvánnak a 11 e regója van. Rakovszky Egon megjelent Polónyi Dezső és Baksai Miklós ügyvédeknél, Friedrich István védőinél és közölte velük, hogy a háború alatt a csapat testénél szolgált egy Friedrich István nevű őrmester. Ez az őrmester szintén igen nyúlánk, magasnövésü, szőkehajú, vöröses bajuszú férfi aki sok törvénybe ütköző dolgot követett el. A forradalom idejében nagy szerepe volt és a kommunizmus alatt is sok atrocitást követett el. Születési helye Simontornya. Nagyon valószínű, hogy a forradalom ideje alatt Pesten tartózkodott. A védők a bejelentést tudomásul vették és a saját hatáskörükben nyomozást indítottak Friedrich István alteregójának viselt dolgai után. Ez a hirtelen felbukkant alteregó mindenesetre hasznos szolgálatokat tehet még a Tiszapörben: rá lehet lesz fogni Friedrich forradalmi szereplésének azt a részét, amit egyébként nem lehetne letagadni, s Szerdán a bíróság folytatta Hüttner kihallgatását, aki elmondta a gyilkosság részletes lefolyását. Szerinte Kéri, Csernyák, Dobó, Sztanykovszky és Horvát-Sanovics vettek részt, rajta kívül, a tett elkövetésében. Két autón mentek ki a Roheim-villába, ő az utcán őrködött, amíg a lövéseket nem hallotta. Az elnök kérdésére elmondta, hogy tudomása van arról, hogy volt egy jutalomlevél, amelyben 100.000 koronát ígértek a gyilkosság elkövetőjének, ezt a levelet Friedrich írta alá. Friedrich neki is utalt pénzt és amikor a Károlyi-kormány idején detektívek keresték a lakásán, Friedrichhez fordult, hogy védje meg. Az elnök kérdésére elmondta, hogy Pogány kormánybiztosi kinevezéséről Károlyi nem is tudott, odacsempészték elébe az aktát és ő aláírta. Pogány kinevezését jutalmul kapta a gyilkosságért, de nem Károlyitól, mert Károlyi személye ,ezen fölül áll. Károlyi nagyon félt Pogánytól, de nem a múltja miatt, hanem a hatalma miatt. Károlyi különben irtózott minden radikalizmustól. Tiltakozik az ellen, hogy a kommün alatt Friedrichet börtönbe juttatta volna és tagadja, hogy Korvin-Klein Ottó besúgója lett volna. Sztanykovszkyval való levelezését, amelyben megállapodtak, hogy mit fognak vallani, elfogták és ezért határozta maga arra, hogy beismerő vallomást tesz. Az elnök: Mi az oka annak, hogy azelőtt sohasem beszélt Friedrich állítólagos jutalomleveléről és Bálóné könyvéről. Hüttner: Nem jutott eszembe. Az elnök ezután szembesíti a vádlottakat Hüttnerrel. Hüttner egyenként föntartja valamennyi állítását, mire a vádlottak sorra megcáfolják: — Nem igaz. Egyetlen kivétel Gartner Marcell volt, aki Hüttner vallomására a következő megjegyzéssel válaszolt: — Ez mind úgy igaz, mint a többi mondókája! Az elnök figyelmezteti Hüttnert, hogy most kihallgatását befejezi és mégegyszer megkérdezi, vallomását föntartja-e. Hüttner emelt hangon mondja: Egész vallomásom mellett megmaradok. Az elnök közli ezután, hogy az idő előrehaladottságára való tekintettel a tárgyalást pénteken reggel kilenc órára halasztja el. 3 Paksyt szabadon bocsátották. Budapest, április 21. Paksy János detektívfelügyelőt, akit azzal gyanúsítottak, hogy a Bálóné-féle emlékkönyvbe történt bejegyzést, amely Friedrich, Kéri és Hüttner nevét tartalmazza, ő hamisította, a vizsgálóbíró szerdán délután öt órakor szabadlábra helyezte. Miután a szabadlábra helyezéshez Sztrache Gusztáv főügyész is hozzájárult, Paksy védője, Vándor Mihály társaságában nyomban elhagyta az ügyészség fogházát. A ruszinszkói válság megoldás előtt. Uzshorodi tudósítónk jelenti : A ruszinszkói válság a megoldás küszöbén áll. Zsatkovics kormányzó lemondását Masaryk eddig nem fogadta el s mindenképen marasztalni próbálja a kormányzót. Zsatkovics lemondásának visszavonását a választások azonnali kiírásához, a nemzetgyűlés (szejm) öszszehívásához, a határkérdés rendezéséhez és az autochton lakosság közéleti érvényesüléséhez kötötte. Czmig miniszterelnök és Benes külügyminiszter többizben konferált már Prágában Zsatkoviccsal s úgy látszik, nem gördítenek nagyobb akadályokat a kormányzó követelései elé. Zsatkovics ígéretet kapott, hogy a ruszinszkói választások megejtése és a szojm összehívása fix időn belül, a határkérdés rendezése pedig azonnal megtörténik. Amennyiben a többi kérdésben is létrejön a megegyezés, a válság elsimul és a szojm összehívásáig Zsatkovics megmarad a kormányzói székben.