Jövő, 1921. december (1. évfolyam, 245-271. szám)

1921-12-01 / 245. szám

2 szerdán délelőtt mértékadó helyen a következő megoldásban állapodtak meg: A kormányzó pártok kétnapos ered­ménytelen tanácskozása után Bethlen c­ég ma visszaadja megbíza­tását a kormányz­ónak, aki újra bethlent fogja dizignálni szélesebb körű meghatalmazással és kevésbé kötött marsrutával. Bethlen most már nem fog arra törekedni, hogy mindenáron egységes pártot kovácsoljon össze. Törekvése mindenesetre az lesz, hogy ilyen pártot alakítson, tekintet nélkül arra, hogy kik és hányan köve­tik és megfelelően átalakított kormány­­nyal lép majd a nemzetgyűlés elé. Itt két törvényjavaslatot nyújt be, az egyik az indemnitásról, a másik az új válasz­tójogról szól és február közepén kiírja­­ a választásokat. A szerdán este megjelent lapok ér­dekesen kommentálják a lezajlott és a várható politikai eseményeket. Rubinek Gyula a „8 Órai Újságában úgy nyi­latkozik, hogy Bethlen István gróf új megbízást fog kapni és a válságot gyors intézkedésekkel mielőbb meg fogja ol­dani. Ami a nemzetgyűlés munka­programját illeti, előbb" a mentelmi ügyeket tárgyalják le a nemzetgyűlésen, ahol csak ezután kerül a sor a vá­lasztójogi javaslat letárgyalására. Kár pártszövetség alkotásáról beszélni, mert a kibontakozás csakis új, egységes párt alakításával képzelhető el. A „Magyarország“ két érdekes in­formációt közöl. Az egyik az, hogy úgy alakul ki a helyzet, hogy Bethlen a kereszténypártra támaszkodva megal­kotja az egységes pártot, amelynek tagjai sorában a kereszténypárt tagjain kívül a disszidensek és a kisgazdapárt Rubinek-féle csoportjához tartozók fog­lalnak majd helyet. A másik információ az, hogy Bethlen most már nem for­szíl­ozza az egységes párt megala­kítását, hanem azt teszi, amit Ester­házy és Wekerle régebben megtettek, hogy kisebbségi kormányt alakít (Így lesz a többségi pártból kisebbségi kormány ! — A s­z­e­r­k.) Ebben az esetben a mostani ellenzéken kívü­l szembetalálja magát nagy­atádi Szabó Istvánnal és ennek politikai barátai­val. Ha a nemzetgyűlésen leszavaz­nák, föloszlatja a nemzet­gyűlést és kiírja az új válasz­tásokat. Kuriózumként hat a „Magyarország­nak az a politikai hire, hogy Bethlen, amikor szerdán délelőtt Rubinekkel ta­nácskozott, Ghillányi Imre bárót is ma­gához kérette és vele is megbeszélést folytatott. Erősen hiszik, hogy ő lesz az új Bethlen-kormány földm­űvelésügyi minisztere. Kinevezése révén a volt samik&pártiak Bethlenhez c­sat­­lakoznak­. Közülük többen a miniszterelnök által kifejtett új program alapján az esetleg már februárban megtartandó új válasz­tásokon föl is lépnek. A kedd esti pártértek­ezletekről az alábbi érdekes részleteket közlöm: A kisgazdapárt kedd este hat órakor tartotta értekezletét, amelyen a párt vezető tagjai, összesen negyvenen vettek részt. Nagyatádi Szabó István be­szédet mondott, amelyben kifejtette, hogy a párt hajlandó elfogadni Bethlen munkaprogramját és ezen az alapon résztvenni az egységes­ párt megalakí­tásában. Hang­úlyozta azonban, hogy rajt sem enged eddigi álláspontjából, amely szerint a­­ki párt gerincévé a Piaeszdapártot akarja tenni és fölhívta a többi pártoknak azokat az elemeit, amelyek ezt a platformot el­fogadják, hogy csatlakozzék ehhez az­ alakuláshoz. Hevesen támadta a keresz­ténypárt legitimistáit, felelőssé tette őket az országot a legutóbbi Károly­­pucsból kifolyóan ért megaláztatásokért és kijelentette, hogy a Habsburg - pro­paganda megszűnése sine qua non-ja az­ új alakulásnak. Árulást követne el, úgy­mond, az ország kisgazda társadalma és annak jogos igényei ellen, ha a párt létét és szer­etetét föl­adná, de árulást követne el az egész ország léte és életbevágó érdekei ellen, hanem ragaszkodnék a detronizációról szóló törvény szigorú végrehajtásához és a legitimista propaganda tör­vényes eltiltásához.. Nagyatádi Szabó beszédét az érte­kezlet résztvevőinek túlnyomó többsége zugó helyesléssel fogadta. Utána néma csöndben Bethlen István állott föl szólásra. Ismét kijelentette, hogy az egységes párt programjának integráns része a detronizációs törvény végrehaj­tása és a Habsburg-propaganda eltiltása. Kijelentette, hogy az új párt tagjai semmiféle legitimista propagandában nem vehetnek részt és föntartás nélkül hozzá kell járulniok a királykérdés törvényes megoldásához. A nacyae­l Szabd beszédbben foglalt föat&riascoubez szóv izati járulhat hozzá. Nem járulhat hozzá, mondotta, ahhoz hogy a kisgazdapárt továbbra is fen tartsa külön szerve­z­e­t­é­t. Fölhívta a pártot, hogy fön­­tartás nélkül fogadja el az ismert pro­gramot és m­o­n­d­j­o­n le különál­lásáról. Ha a kisgazdapárt nem hajlandó még a keddi értekezleten eb­ben az irányban döntő határozatot hozni — tette hozzá Bethlen fenyege­tően —, akkor jelentést tesz a kormány­zónak és „ezúton* kísérli meg a vál­ság megoldását.* Bethlennek ez utóbbi kijelentését a jelenlevők nagy zajjal fogadták. Ilyen kiáltások hallatszottak ki : — Nem félünk az új választásoktól! De nem a Y­ekerle-féle törvény alapján! Bethlen azonban nem volt kiváncsi a megjegyzésekre, hanem láthatóan ide­ges hangulatban elhagyta a ta­nácskozó termet. Bethlen távo­zása után hosszas vita indult meg. Ru­binekék a megegyezés szükségességét hangoztatták és burkolt formában utal­tak arra, hogy a konszolidáció érdeké­ben le kell mondani a párt különállá­sáról. Nagyatádi Szabó hívei, Kovács J. István és mások ez ellen hevesen tilta­koztak és kifejtették, hogy a legutóbbi évek legfontosabb politikai eredménye éppen az ország kisgazda és föld­műves társadalma parlamenti kép­viseletének a létrejötte és hogy erről semmi szín alatt sem szabad lemondani. Hangsúlyozták, hogy a kisgazdapárt amúgy is a nemzetgyűlés legnagyobb pártja lévén, természetes és az alkot­mányos szokásoknak is az felel meg, hogy ehhez a párthoz, amely a maga egészében hajlandó részt venni az át­alakulásban, csatlakozzanak a többi pártok, elsősor­ban a kereszténypártnak azok az elemei, amelyek hajlandók az új programot elfogadni és a király­kérdésben a törvényes alapra helyez­kedni. A szenvedélyes hangú vita belenyúlt az éjjeli órákba. Végül H­e­n­c­z K­á­­r­o­l­y előterjesztette a következő hatá­rozati javaslatot: 1. A párt elfogadja a dezignált miniszterelnök részéről előterjesztett munkaprogramot. 2. A párt hajlandó nevét követ­kezőkép kiegészíteni: „Keresztény kisgazda-,föhimives- és polgári párt.“ Egy­­ébként a párt fontat­­­ja eddigi jellegét, különállását és külön szervezetét. 3. A párt szívesen látja minden olyan pártnak csatlakozását, amely elfogadja és magáévá teszi a kis­gazda­párt és a dezignált miniszter­einek programját. Éjfélkor került a sor a szavazásra. Az értekezlet negyven résztvevője közül h­u­s­z­o­n­h­a­t­an szavaztak H­e­n­c­z Károly határozati javaslata mellett és csak tízessé­ggen Kerférencek arra taváslá­s mellett, hogy a kiskazán­­pás­i föd­ul­és nélkül különállásának föladásával vegyen részt az új alakulásban. A kereszténypárt kedd esti értekezletén nem jutott előbbre a párt állásfoglalásának ügye, mert be akarták várni a kisgazdapárt kedd esti értekezletének határozatát, amely csak éjfél után vált ismeretessé. Ez a hatá­­­­rozat a legnagyobb izgal­mat keltette a kereszténypárt tagjai között, természetesen főként a legitimistáknál. A párt tagjai még egy ideig együtt maradtak és elkeseredetten tárgyalták a kisgazdapárt intranzigens magatartását és „telhetetlen követelőd­zését*, majd elhatározták, hogy a váltásét*­helyzettel szemben való állásfoglalásokat szerdára délelőtt újabb értekezleten beszélik meg. Szerdán délelőtt tíz órakor össze is ült a kereszténypárt értekezlete- de fel­tűnően változott hangulatban. A legex­ponáltabb legitimisták, Pallavic­ini Sztorecsányi, Linganer és Milotay kivé­telével a párt legitimista elemei is meg­hökkentek a kisgazdapárt energikus ha­­tározatától és a Huszár-Ernst-Vass-cso­­port erélyes kapacitálására elhatároz­ták, hogy elvi programjuk félretételével is mindenáron megakadályozzák a kis­gazdapárt veszedelmes előtérbe nyom­ulá­­sát. A legitimisták nagy része is halan­dónak mutatkozott a detronizációs tör­vény elismerésére és a legitimista pro­paganda beszüntetésére. Hosszas vita után, amelyben a „legszélsőbb“ legiti­misták elkeseredetten védték álláspont­­jukat, elhatározták, hogy a kisgazda­­párt kedd éjjel formulázott három pontjával szemben a következő szintén három pontból álló deklarációt teszik az egységesi pártban való részvételük fel­tételéül : 1. A kereszténypárt hajlandó az új egysséges párt megalakulásában résztvenni. 2. A párt jellegének kidomborí­­tására a következő nevet kívánja: „Egyesült keresztény kisgazda- és polgári párt”. 3. Az új pártba mindazok be­léphetnek, akik a dezignált minisz­terelnök munkaprogramját föntartás nélkül magukévá teszik. Kimond­a azonban a keresztény­párt, hogy a kisgazdapárt keddi határ­­ozat­át a haitói pártbi­z­ értekezlet s­égsér­tésének tekinti és ezen az alapon nem hajlandó to­vábbi tárgyalásokra. Az ,M. T. I.“ a szerdai ülésről a következő jelentést adta ki: A keresz­tény nemzeti patt mia délben értekez­letet tartott, amelyben Haller István nemzetgyűlési képviselő javaslatára egy­hangúan a következő határozati javas­latot fogadták el : „Tekintettel arra a nyilvánosság előtt mindig visszatért állításra, mintha a keresztény nemzeti párt a királykérdést újból tárgyalni óhajtaná, kijelenti a párt, hogy a mos­tani viszonyok közt ennek a kérdésnek újból való napirendre hozását e­l­í­t­é­l­i. A nemzet békéje érde­kében a párt, tagjait köte­lezi emez álláspontjának tiszteletben tartásár­a. Az elnök ezután a kisgazda­­párt tegnapi állásfoglalása folytán meg Eltört játékszer. írta Herczeg István. A kapuhoz értek és kezet fogtak. Az asszony a szokásos erős kézrázás­sal búcsúzott tőle, de mégis, mintha kissé megremegett volna finom, f­atáro­­zott keze. A nézésében tétovázott va­lami szerető féltés és bizonytalan hite­getés, de a hangja behízelgő melegséggel csendült: — Várjon meg, eljövök. Aztán hirtelen befordult a kapun, de még visszanézett és sóhajszerű szavak­ba áradt: — Igen jövök, de megvárjon, itt maradjon a közelben . . . Muhos átment a túlsó oldalra és megállóit a térdig érő hóban. Fiatalos, büszke dac töltötte el, acélos tetterő és fülében zsongtak még a kábító sza­vak. Mosolygó, csillogó szemekkel nézte a pilléket, amelyek halkan rüpdüstek, mint égi angyalok tündöklő szárnyacs­­kái. Néhány percig bensőséges igéze­tekre, a szép és misztikus életre gon­dolt, majd nézegette a gótstilli palota ékes cirádáit, a tornyos balkonokat, elmérésikélte a bőkényelmű lakosztályo­kat és fürkészte a magasba rakott gipsz­­figm­ákat, amelyek vattelinbe burkolt porcellánbabákhoz hasonlítottak. Majd az ablakokra figyelt. Háromból is öm­lött egyszerre a vörös világosság és amikor ezek nagysokára elsötétedtek, a mellettük lévő másik két ablakból le­tompult, zöldes fénysáv nyújtózott ki­­ az éjszakába. Később megint több ablak­­ világosodott ki és minden új fényforrás­­ az ő arcára új borút vetett. Most ismét csak a havat nézte ... A távolból lépések közeledtek, a fejét arra fordította. Nyomban melegség futott keresztül rajta és indulni akart. Már az egyik lábát ki is húzta a hó­ból és tudatos tartásra egyenesedett. A lépések azonban lomhán elhalkultak, tovadoztak a puha fehér szőnyegen és ő töprengésével magára maradt. Újból a mély hóba állott, csüggedten lehaj­totta a fejét és ,védekezni próbált az első kétségek kisértése ellen. Messziről egy óra nyomasztó kongása szárnyait és köd ereszkedett. A kontárok hir­telen elmosódtak s ő kettőzött éber­séggel kémlelt a homályba. Semmi... senki . .. Csak a saját árnyéka borult mereven, szögletesen a hóra. Néha fázóan megrezzent alakja és ilyenkor az árnyék is megbillent némán. Ekkor erővel megmozgatta fejét és karját és szomorúan elmosolyodott az­­árnyalak igyekvő utánzásán. Most ismét remélni kezdett. A kö­zelből hangok törtek felé, ismerős, drága hangok. Mintha nevén szólították volna. Akaratlanul is nagyot ugrott, egyszerre újból könnyűnek, vidámnak és frissnek érezte magát. Ajkai már lel­kendezve szóra nyíltak, hogy a talál­kozás örömét harsonázzák... de az imbolygó alakok kibontakoztak a ködös bőr és vadidegen, érzéktelen arcok me­­­­redtek felé. Ez a csalódás már a szi­­r­vébe vágott. Megtörten támolygott visz­­sza, tekintete elhomályosult és úgy érezte, hogy nedves fátyol gördül az ar­cára és eltakar mindent, akárcsak a színpadi varázsfátyol, mikor nesztelenül hull le álomjelenésnél. Ujjai idegesen a ruháján futkároztak, a gombokra feszül­tek, nyitották, széttárták kabátját és forró testét védtelenül adták a mohó kis hópihéknek, amelyek kapzsin telepedtek minden szűz helyre. Ezután má­r csak állt-állt, mint a szobor. Az óra közben kongott-kongott vészjóslóan, de ő már nem értette intő szavát. Néha úgy rémlett előtte, hogy most tényleg érte jönnek. Nem mert mozdulni, nem mert fölfigyelni, ret­tegett az újabb csalódástól. Csak a remegő remény utolsó foszlánya tapadt még lelkéhez, elállította lé­legzetét és csalódásában akart csa­lódni. De most sem történt semmi . . . Öntudata ingadozni kezdett, azt hitte, hogy évek óta áll ott és nem ismert önmagára. Teste félig megdermedt már, agya szikkadtan zsibongani kezdett, közben régi-régi képek szórakoztatták. Gyerek lett ismét. Pirosarcú, okos szemű gyerek és kis kávébarna kabát­jában nevetve szaladt haza az iskolá­ból. Most egy karácsony köszön­tött elébe. A mama vezette, be, kézen­fogva a csillagot szóró, aranyszálakban fürdő karácsonyfához és ő szomjas kíván­csisággal nyúlt a fantasztikus táblája Verne könyv után Brrr, most meg egy­­szerre junius lett és­ a vizsgák előtt ott drukkol a padban. Éppen fizika óra van és az a sunyi Frank tanár az égési osztályt megbuktatással fenyegeti. Ő is fél ugyan, de titokban a pad alatt mégis Schopenhauer életbölcseletét lapozgatja Igen, az élet... Először idegenek kö­zött, mindenki mosolyog felé és azt tu­­dakolják, hogy kinek a fia. És az em­berek ... hányszor megbántották, meg­csalták, kigúnyolták és ő csak nevetett fölöttük. A szabadság ... mikor a vég­telen tengert nézte és a vágyiak vitor­láin a szélnél sebesebben átröpülte. .... Az assz­ony. Csupa napfény ás örök tavasz. Sejtelmek, igézetek száz­szorszép szivárványa. Jön és együtt tűnnek, mint a villogó meteor, a dicső­­séges Nirvánába ... A hó most parázslott előtte. Emel­kedett, áradt, ragadt és lágyan meg­ölelte, mint csábos asszonyi karok. Egy pillanatig öntudatra riadt, mintha valaki síró kacajjal visszakivánná. A szája fölnyilt utolsó szóra és egy nevet lehelt gyöngéden, epedve, vigyázva, csak úgy saját magának. Teste megrándult, mintha szabadulni akarna, de mozdulni többé már nem birt. Lelke a fehér pa­lástból fölszállott és elsuhant a magasba Megbocsátóan szárnyalt tova a gótsüilő palota kéményeinek füstjei között, ame­lyek barátságos kandallók kiütójén­ál feketén a ködbe hullottak. J­övó Csütörtök, 1921 december 1

Next