Műszaki Egyetem - A Jövő Mérnöke, 1953 (1. évfolyam, 1-22. szám)
1953-02-27 / 2. szám
MŰSZAKI EGYETEM X BUDAPESTI MŰSZAKI EGYETEM ÉS AZ ÉPÍTŐIPARI MŰSZAKI EGYETEM LAPJA L ÉVFOLYAM, 2. SZÁM.ÁRA 40 FILLÉR » '•i1 •‡ •£• 4K* » •? -I* » ♦»:• ·1« •· ‹;» ‹‡ 1 . 1 TERVSZERŰ TANULÁS A SIKERES VIZSGÁK ** 1953. FEBRUÁR 27. 4 I I I ALAPJA I* Harcot a folyamatos tanulásért! A «Műszaki Egyetem» első számában Oltay professzor komoly jelentőségű cikket írt a harcról ,melyet tanszékének dolgozói a halligátókkal együtt sikerrel vívtak a folyamatos tanulás magvalósításáért. A cikk komoly jelentőségű: a n.1- dik félév küszöbén, az egyelem egyik legnehezebb tárgyával kapcsolatban, tárgyilagosan bebizonyítja, hogy igenis a folyamatos tanulás megvalósítható, konkrét adatokkal támasztja alá, hogy feltétlenül szükséges, hasznos és eredményes. Ez a cikk egyikén válasz azoknak a professzoroknak és hallgatóknak egyaránt —, akik az egyetem e legfontosabb problémáját, mint megoldhatatlan! emlegetik, «tárgyilagosan ítélve», a hallgatók nagy számában, a tanszmélyzet túlterheléseiben «javíthatatlan» halgatókon keresve a hibát, vagy ford."at mindent az oktató személyzet nyakábavarrnak, kiszolgáltatják magukat, de nem tanulnak. A Geodézia tanszék munkájában, minit ¡ ,vp,j.`en a tenger, fellelhetők az összes,valóban fennálló nehéégek, egyúttal azonban i ¦ ο U a megoldás, a nehézségek -■lie'll eredményes harc lelkesítő példája is! Feltétenül hogy második félév elején, még idejekorán felfigyeljünk erre, tanszékeken és tanulócsoportokban vitatni meg e cikk tanulságait. Nem utolsó hozzászólás... re megkíséreljük Oltay prof cikkeitől kiemelni, ami nemcsak a Geodézia tanszéken valósítható meg, amire az egész egyetem, mint komoly kezdeményezésre, hazafias tettre méltán tekinthet. Szmunkira az a — mondhatjuk politikai — siker és tanulság a legfontosabb, a folyamatos tanulás egyetlen biztos lapja, sikereinek biztosítéka a döntő, mely a cikkben is vastag betűvel szedve áll: * A párt és a DISZ segítsége nélkül nem érhettünk volna el tikert.* Nem a segítségről van szó önmagában — erről elég szó esik —, hanem annak felismeréséről, hogy csak úgy és csak akkor lehet eredményt elérni, ha megvan a profeszszor, az adjunktus, a tanársegédek és a hallgatóik megfelelő kapcsolata, hogy a «szakmai képzés egymagában nem elégséges, az oktatással járó tízévessmunka elkerülhetetlenül szükséges ...», hogy az eredményeket «az oktatószemélyzet hivatásszeretetének és lelkes munkájának» köszönhették, így a hallgató, — mint Oltay professzor aláhúzta cikkében — a «tárgyat megszereti, nagy becsvággyal igyekszik azt elsajátítani» az eredmények láttán «a tanszemély"? buzgósága» fokozódik, a szailépzés eleven, élő nevelőmunkával egészül ki, «meggépül», s mint a szovjet egyetemeken, a hallgatók — tegyük hozzá: az oktatószemélyzet is — «teljesen átérzik a tanulás fontosságát, teles erejükkel igyekeznek a választott tudományt elsajátítani», illetve segíteni a választott tudomány elsajátításában. Ez elvi jelentőségűkérdés, ebből kell kiindulni. A többi adóságoktól függő, tanszékenként, tárgyanként változó módszer dolga. Érdekes kísérlet pl. Komondy profeszszor kezdeményezése, hogy hallgatói, az előadás szóban elhangzó részét, a tábláról a rajzot, stb. megosztva jegyzeteljék az órán, azután egészítsék ki egymás segítségével jegyzeteiket. Figyelemre méltó és a tanszéki nevelőmunka bizonyos megszilárdulását, konkrét «mértékegységeinek» kialakulását jelenti, hogy egyes tanszékek pontosan tudják, hány konzultációs óra, mennyi egyéni foglalkozásra szánt idő, rajzzal, tárhelyiekkel való elemző értelmű foglalkozás kell az eredményes oktatómunkához. Ismertek Gillemot professzor újszerű statisztikai adatai, az oktatószemélyzet munkájával kapcsolatban, stb., új, sokféle módszer, a nagyszámú «régi» mellett! Alexits, Muttnyánszky és más professzorok jó «régi» módszerei mellett — rendkívül változó eredményességgel! Mondhatjuk: eredményes a régi és az új módszer ott, ahol egyúttal megoldják a nevelőmunka problémáit is. Mint Oltay professzor megjegyzi: «Az alkalmazott módszer egyáltalán nem új, abból a régi tapasztalatból ered, hogy az oktatás legeredményesebb, ha minden kilön-külön foglalkoznak.» A másik nem kevésbbé fontos és az előbbitől el nem választható tanulság, hogy a Geodézia tanszék 20 százalékkal javította meg a tanulmányi átlagot, a «jeles» és «jó» osztályzatok számát 70-nel felemelte, a közepes, az elégséges és elégtelen osztályzatok «rovására», a követelmények emelése mellett! Nem egyszerűen «a tavalyihoz mérten nehezebb kérdésekkel» a vizsgán, vagy nem egyszerűen és elvtelen módon úgy, hogy «a vizsgán a dolog matematikai oldalát nem firtatva, csak «szakmai tudásból» vizsgáztatott, hanem azzal a folyamatos oktató- és nevelőmunkát ad, melyet a tanszék mindössze 10 docense, adjunktusa és tanársegéde végez már az 1951152. tanévtől kezdve. Emelték a követelményeket: minden hallgató, minden héten számot adott tanulásának eredményeiről, megnézték, javították jegyzetüket, az óra végén megadták azokat a kérdéseket, melyre a jövő héten kellett felelniük ... sokféle módszer, de nemcsak az «eredménytelenségek statisztikája» kedvéért. «A tansze-mélyzet minden tagja dicsé- T retreméltó módon igyekezett X a legjobb eredményeket elér- £ ni, mert becsületügyüknek te- 4 kiültették a kísérlet sikerét» — X írja Oltay professzor. A tan- 4 személyzet tehát nemcsak «temérdek sokat dolgozott», ha £ nem kikutatta a rábízott — 4 egyre-egyre 56 hallgató fiatal' X \ - hallgató tudásának nívóját % \ ebből indult ki, összekapcsoló-4dott vele. Ezt bizonyítják a X tények. A félév elején az ok- 4tatás és az ismerkedés első 4 heteiben 204 elégtelen dolgnzatot írtak a hallgatók, a fél- 4 év második felében csak- X 146-ot, a jelesek száma több mint 100-zal emelkedett. A hallgatók nem féltek a vizs- X ,gától egytől-egyig jelentkez- 4 lek, a bukások száma a tava- S Ivihoz mérten felére csökkent. X a jelesek száma majd kétszeresére emelkedett. Tudjuk, hogy a Geodézia tanszék nem tekinti az elért eredményt, tovább nem fokozható, egy végső,, minden erőt eiemésztő erőfeszítés sikerének. «... mi a kísérlettel ’kedvező kezdeti eredményeket értünk el...» — írja szerényen Oltay professzor —, mintegy felébresztve az egyetem lelkiismeretét, hogy a professzorok a tanszék és más tanárok jó, az egyetem legégetőbb problémáját megoldani segítő kezdeményezéseit az egyetem teljesítményének tekintsék, érezzék magukénak, vegyék át és alkalmazzák. Az egyetemen számos egészséges kezdeményezés veszett el már bizonyos közöny, tanszéki sovinizmus, személyi hiúság miatt. Elegendő tudni a félévi vizsgák néhány adatát, hogy míg országosan a 45.000 hallgató 19 százaléka bukott el, addig a műszaki egyetemek hallgatóinak 29 százaléka, hogy a Budapesti Műszaki Egyetemen a szakérettségisek 51 százaléka szerzett elégtelent, stb. , ahhoz, hogy kincsnek tekintsük, hivatalból és társadalmi úton és eszközökkel a párt és a DISZ szervezetek segítségével elterjeszszünk minden jó kezdeményezést. Célul kell kitűzni, hogy az egyes, jó eredményekkel dolgozó tanszékek munkastílusa és viszonya a hallgatóikhoz az egész egyetem munkastílusává váljon, a hallgatók és oktatók nagy többségét jellemezze. Amikor e feladatot kitűzzük, hacsak röviden is, fel kell hívni a tanszékek figyelmét, hogy ebben a munkáiban jobban, példamutatónkban, kezdeményezőbben és aktívabban kell résztvenniök, mint eddig Vannak tárgyak, melyekből «rendíthetetlennek» látszanak a rossz eredmények, évrőlévre. Ha egy éve először felszínre került nagy nehézségekből ki tudott lábolni a mechanikai tanszék a gépészkaron és az építészkaron; ha a vegyészkaron Alexits professzor, a villamoson Fenyő az építészkaron Egerváry professzor eredményt érnek el a matematika-oktatásiban, ha a Marxizmius- Leninizmus Tanszék végeredményben sikeres nevelőmunkát is végzett kisszámú tanszemélyzettel, többezer hallgatóval, ha tudjuk hogy Gallay, Zigány professzorok hallgatói között szépszámmal «annak «gyenge előképzettségűek», akik jó eredményeket értek el matematikából, egyes tanulócsoportokban, egyes tanársegédek, osztályfőnökök vezetésével, akkor hajthatatlanul követelni kell e jó példák tanulmányozását, akkor fel kell ébreszteni, alkalmassá kell tenni hivatásuknak a módszertani bizottságokat. Nem oldhatjuk meg problémáinkat, ha tanszékeink — bármennyire is «jól dolgoznak» magaik — továbbra is «begombolkoznak». A szakérettségisek, smunkás-, parasztés értelmiségi hallgatóinak eredményeit továbbra is lerontja majd a 30—50 százalékos bukás, ha az egyetemen nem alakulki a közös, az egyes tanszékek határain kívül és belül élő módszertani munka. Harcolni kell ezzel kapcsolatban az ellenség ügyét és nem a szocializmus ügyét szolgáló, az egész egyetemre, a nép fiainak oktatására és nevelésére káros oktatási, pedagógiai nézetek ellen, a nyílt elvi bírálat eszközével. Egyesek vallják pl, hogy a «hallgatók 25 százaléka reménytelen», hogy a módszereket tekintve «minden lehetőt megtettek», hogy a félévi eredet. , vel «pedagógiai»szemszögből — hogy a hallgatók el ne bízzák magukat —, helyes, ha rosszabbaik. Magyarán: helyes, ha az eredmények ijesztőek? Éppen fordítva: az Oltay tanszék éstöbbé-kevésbbé más tanszékek példája is azt mutatja, hogy el kell oszlatni a hallgatók féléknél és megiilletődöttségét, napról-napra a meleg, emberi, barátságos, ugyanakkor igényes magatartással kell közeledni feléjük, eredményeikből és eredménytelenségükből le kell vonni a következtetéseket az oktató- és nevelői munka módszereire is tartalmára is. Mindezt nem lehet a párt, a DISZ segítsége nélkül megoldani, de nem lehet megoldani akkor sem, ha oktatóinkat nem tölti el a szocializmus építésének lelkesedése, a hallgatóik szeretete és az irántuk érzett felelősségtudat. Az egyetemi pártszervezetek, a kommunista professzorok nagy, szép és megtisztelő feladata ennek a szellemnek a kialakítása, a második félév sikerének, a hibák kijavításának biztosítása a jó kezdeményezéseik segítségével Hogyan érik el azt, hogy a politikai iskolán 100 százalékos volt a megjelenés Az oktatási idény megindulásakor azt a megbízást kaptam az alapszervezet vezetőcégétől, hogy alapfokú politikai iskolát vezessek. Jól tudtam, hogy a pártszervezet ezen megbízása milyen megtisztelő és szép feladatot állított elém, igyekeztem is, hogy ennek eleget tudjak tenni. A 2 hetes propagandista iskolán rosszít vettem és elsajátítottam a legfontosabb alapvető marxista-leninista tudományt, amely elengedhetetlen volt ahhoz, hogy iskolát vezessek. Kértem az alapszerv vezetőségét, hogy adjon segítséget a munkámhoz. Ezt meg is kaptám azáltal, hogy Sz1 Ivokné elvtársnő, mint ellenőr eljött és segített kiküszöbölni a hiányosságaimat. A módszertani útmutatása nyománmegjavult a nevelési munka színvonala is. A hiányzások terén eleinte igen sok hiányosság volt. Többen rendszertelenül jártak el s hivatkoztak a hivatali munkájukra. Ezekhez elmentem személyesen és megbeszéltem a tanszékvezetővel, hogy tegye lehetővé számukra az oktatásban való részvételt. A hiányzókat a szemináriumi kollektíva keményen megbírálta Az alapszervi vezetőség vándorzászlajáért induló verseny nagy lendülettel vitte előre a politikai iskola munkáját. Várakozva figyeltük valamenynyien az oktatási híradón közölt táblázat eredményét és fi■gvelemmel kísértük, hogy hány százalék kell még az első helyre való kerüléshez. Munkánk eredményeképpen most végre sikerült elérni a 100 százalékos megjelenést. Igyekezünk, hogy ezt az első helyet még jobb munkával megtartsuk és elnyerjük az alapszervi versenyzászlót Tóth József Bojtor János írja: „hogyan segítettem tanulócsoportunk, a gépész 1/135. tcs. gyengébb hallgatóit" Már az ív megkezdésekor a tanulócsoportunk beosztott mellém 2 eílű társat páros tanulásra. Ekkor még nem volt rendszeres az együtttanulás. Rendszeressé akkor vált, amikor közeledtünk rá félévi vizsgákhoz. A diákotthonban együtt lakom 2 olyan elvtárssal, akiknek a tanulás elég nagy nehézségeket okozott. Velük sokat tanultam együtt, de komoly hiányosság volt, hogy a tanulópári munka nem szoktatta az elvtársakat önálló gondolkodásra. Ez a hiányosság aztán a vizsgákon meg is látszott, amikor az elvtársak több utóvizsgával zárták a félévet. Sajnos a gépész t/b évfolyamon több, mint 10 elvtárs a marxizmus-ieninizmusból nem tudott beszámolni. Amikor befejeztük a vizsgákat, megszerveztük ezekkel az elvtársakkal a közös tanulást, hogy az utóbeszámolók sikeresek legyenek. Mintegy 15 órát tanultunk együtt, amit próba beszámolóval fejeztünk be. A közös tanulásban az elvi kérdések megtárgyalására fordítottunk nagy gondot. Ennek a munkának megvolt az eredménye. Minden elvtárs beszámolt, közülük Lelkes József és Walenter György elvtársak szép eredményt értek el. Voltak azonban olyanok is, akik nem fogadták el a felajánlott segítséget, mint Papp József és Tóth Imre elvtársak, ők szakérettségis hallgatók voltak, nekik jobban kellett volna érezni, mint bárki másnak, hogy a marxizmusból jól beszámolni elsőrendű kötelesség. "? Azok az évtársak, akik a félévet utóvizsgával zárták, a következőkben még fokozatosabb mértékben vegyék végre évbe a jobb tanulók segítségét, de ne várják azt, hogy mindent készen meg- kapjanak, hanem gondolkoz- e zártáik önállóian is. X Minden olyan elvtárs, aki j* ,jó eredményt ért ki, érezze azt, hogy a gyengébb hallgatóik segítése kötelesség. re önök teljesítését elvárja tőlünk X pártunk és dolgozó népünk Épül a Műszaki Egyetem új központi épülete Új, hatalmas épülettel bővül egyetemünk. Államunk szerető gondoskodással biztosítja, hogy iparunk jövendő parancsnokai a legkorszerűbben felszerelt épületekben készülhessenek a nagy alkotásokra. 220 méter hosszú és 5 emelet magas lesz az új központi épület. Az új épületben tíz rajzterem mellett tanári és diákklub helyiségek, társalgók, könyvtárak, kiállítási csarnok és 600 személyes étterem nyer elhelyezést. I Az Építőipari Műszaki Egyetem Tanácsa, oktatószemélyzete, hallgatói és valamennyi dolgozója megrendülten jelenti, hogy Dr. Kardos Györffy az Egyetem rektora, a Magyar Építőművész Szövetség elnöke a műszaki tudományok kandidátusa 1953. évi február hó 24-én tragikus hirtelenséggel elhunyt. Utolsó órájáig a magyar mérnökifjúság képzésének és nevelésének érdekében dolgozott. Példája mindannyiunkat vezessen munkánk végzésében. az ÉPÍTŐIPARI MŰSZAKI EGYETEM TANÁCSA