Jövő Mérnöke, 1958 (5. évfolyam, 1-13. szám)
1958-10-06 / 2. szám
t ♦ Az ellenforradalom napjai a műszaki egyetemeken Lapunk előző számában rövid hír jelezte, cikksorozatban számolunk be az 1956-os ellenforradalom alatti egyetemi eseményekről. Azóta többen feltették a kérdést, mi szükség van erre. Most, hogy az egyetemen az élet visszatért a megszokott nyugodt mederbe, tépjük fel újra a régi sebeket? Nem célunk e sebek feltépése, de választ kell adnunk — két év távlatából — mi volt a szerepe azokban a szégyenletes napokban a két Műszaki Egyetem oktatóinak, hallgatóinak és dolgozóinak. E cikksorozat nem csupán vádirat az ellenforradalom egyetemi hívei ellen, nemcsak arra akar rámutatni, hová akartak sodorni bennünket. E cikksorozat célja, hogy véget vessen az általánosításoknak, megmutassa hogy maroknyi ellenforradalmár mellett ideig-óráig voltak ugyan megtévesztett, politikai kérdésekben tisztán nem látó emberek. Oktatóink, hallgatóink és dolgozóink zöme azonban nem kapitalista restaurációt, hanem a szocializmus építését tekinti céljának. Az október 23-a előtti napok • Mi történt a két műszaki egyetemen az október 23-át megelőző napokban? Október közepe táján ismeretessé váltak a szegedi egyetemen lejátszódott események, az az egységbontó lépés, hogy a szegedi egyetemisták egy csoportja szakított a DISZ-szel és létrehozta a különálló egyetemi ifjúsági szervezetet, a MEFESZ-t. E szervezet küldöttei rövidesen feltűntek Pesten és a szegedi példa követésére szólították fel a többi egyetem ifjúságát is. Budapesten ezekben a napokban már igen gyakran felmerült az utcai tüntetés terve. A legkülönbözőbb szervek igen összehangolt terv szerint, látszólag a diákság érdekében, valójában ellenforradalmi célok alátámasztására vetették fel a tüntetés szükségességének gondolatát. Utcára akarta vinni híveit a Petőfi-kör vezetősége, ezt vitatta a Hajnóczy-kör is a Jogi Karon. Az Építőipari Egyetem V. éves építészhallgatói közül néhányan — értesülve a jogászok ilyen irányú terveiről — azzal a kéréssel fordultak hozzájuk, hogy mivel az Építőipari Egyetem DISZ-bizottsága „alszik”, szervezzen a Jogi Kar egy összegyetemi megbeszélést, amelyen megvitatnák a hallgatóság problémáit. Ivics Iván és még néhány V. éves építészhallgató közreműködésével október hó 17-én a megbeszélést meg is tartották. A tüntetés gondolatát ekkor még elvetették, de ettől kezdve a tüntetés terve, többször napirendre került arűszaki egyetemeken is. A DISZ vezető szervei ezekben a napokban már sokat foglalkoztak az egyetemisták követeléseivel. A követelések egy része jogos és megvalósítható volt, pl. a tanulmányi túlterhelés megszüntetése, a reális létszámok megállapítása, a diákotthonok zsúfoltságának enyhítése. Egyre inkább kiütközött azonban, hogy ezek a követelések csak az igazi lényeg elködösítését szolgálják. Október 19-én a DISZ és az Oktatásügyi Minisztérium a Lenin Intézetben összehívták a fiatal egyetemi oktatók értekezletét, ahol bőven akadtak demagóg felszólalások. Itt már feltűnt Fekete Tamás, a Budapesti Műszaki Egyetem Elektrotechnikai Tanszékének tanársegéde, aki később a „Forradalmi Bizottság”ban igen aktív szerepet játszott. A két műszaki egyetem DISZ- szervezetei komoly erőfeszítéseket tettek, hogy urai maradjanak a helyzetnek. A Budapesti Műszaki Egyetem DISZ-bizottsága október 24-ére nagy aktívát akart összehívni és ennek előkészítésére több vitát vett tervbe Az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem DISZ- bizottsága két vitát akart szervezni: egyet október 25-én politikai kérdésekről, a másik vitát október 31-én tartották volna meg az egyetemi oktatás problémáiról. Közben a DISZ Központi Vezetősége október 27-ére össze akarta hívni a budapesti diákparlamentet. A küldötteket évfolyamgyűléseken kellett megválasztani. Ezeken az évfolyamgyűléseken, az indokolt kérdések felvetése mellett, erősen tapasztalható volt az ellenséges befolyás szélesedése, ami pl. egyes I. éves mérnökkari hallgatók olyan követeléseiben tükröződött, hogy alakítsák meg újra a Kisgazdapártot Tildy Zoltán vezetésével, követeljük vissza a szomszéd államoktól a magyarlakta területeket, az egyetemen tanítsanak idealista filozófiát is stb. Az egyetemi párt- és DISZ-szervezetek — mint kiderült — ekkor már gyengének bizonyultak a hangulat megváltoztatására, sőt a revizionista befolyás bennük is egyre jobban erősödött. A Budapesti Műszali Egyetem párt-végrehajtó bizottsága október 16-án elhatározta, hogy levelet küld a Központi Vezetőségnek. A levél számos problémát helyesen vetett fel, de ugyanakkor a revizionisták hatását is tükrözte. Megnyilvánult benne az a törekvés, hogy a pártszervezet álljon a diákság megmozdulásának élére és támogassa követeléseit. Ma már világos, hogy ennek a mozgalomnak nem az élére kellett volna állni (ami egyébként nem sikerült és nem is sikerülhetett), hanem fel kellett volna tárni ellenforradalmi lényegét és a meggyőzés, valamint az adminisztratív eszközök egybehangolt alkalmazásával kellett volna helyes mederbe terelni. Az akkori bonyolult helyzetben persze ennek a felismerését akadályozta az a körülmény, hogy a tudatos ellenforradalmárok és revizionisták hatására a felső állami és pártvezetésben is az ingadozás és határozatlanság lett úrrá. Következő számunkban ..Az október 23-a előtti napok 11. részét közöljük. Régi barátság útján! A Műszaki Egyetem KISZ- bizottsága kapcsolatot teremtett Üröm község KISZ-szervezetével. Ez volna a száraz hír. A hír mögött dús élettel teli események sorakoznak. Mert ez a hivatalos kapcsolatfelvétel nem kezdet, hanem régi, úgyis mondhatnánk, nagyon régi baráti eszmecserék, közös munkák sorozatának határköve. Úgy kezdődött, hogy Kovács László laboráns a Villamosipari Anyagok Technológiája tanszékről régi ismerősként kiment néha Ürömre a Cservenkov Tsz-be. Beszélgettek, szerszámot fogtak, együtt töltöttek egy-két napot. A tanszék is segített az ürömieknek anyagok megszerzésében, tervek elkészítésében. Jani József tanársegéd például a tsz építkezésének terveit vizsgálta felül és sok-sok ezer forintot takarított meg a tagságnak. Ezt követte az a gondolat, hogy a fiataliggr. fejlesszék tovább e kapcsolatot, így jött létre a két KISZ-szervezet megbízottjainak találkozása. Az új fejezet első lapjai közös munkával íródtak. Az elmúlt vasárnap például 82 kiszista — valamennyien egyetemi hallgatók — látogatott e az ürömi Cservenkov Tsz-hez Tengerit törni mentek. 10 holdnyi tábla várt rájuk. És déri az egész napra szánt munka elvégezték. Aztán neki a háztáji kukoricáknak. Azok letörésében is segédkeztek. Mire elkészült az ebéd , a finom ürömi birkapapukás, a háztájiak töretlen kukoricája is elfogyott. És ezután a kedveskedésnek egész sora következett. Mert az ürömiek tisztelik s becsülik a jó munkáskezet. Igen stíkan meghívást kaptak egy-egy családhoz, valamenynyien a szüreti bálra, — amely két hét múlva Tesz ' — viszonzásul az ürömiek a Gólya-bálon vesznek részt. És tervek születtek. A téli ismeretterjesztésről, a kultúrcsoportok együttműködéséről, baráti találkozókról, közös munkákról. E néhány sor, a száraz hír mögött nem sok. Nem adhatja vissza a vasárnapi, munkával és mégis inkább barátkozással töltött nap hangulatát, de tán arra jó, hogy mások is kedvet kapjanak egy-egy ilyenkirándulásra. —ój — Ketten a legjobbak közül, Sere István és Meszlényi Celesztin Szaporodik a letört kukorica a tsz udvarán Megvitatták a KISZ munkáját. Az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem KISZ végrehajtó bizottsága szeptember 22. és 23-án kétnapos konferencián beszélte meg az egyetemi KISZ-vezetőkkel a fiatalok közti munka elvi és gyakorlati kérdéseit. Az a vélemény alakult ki, hogy a fiatalok helyes nézeteinek kialakulását három fő veszély fenyegeti, a polgári önzés, az idealista, vallásos világnézet, és a burzsoá nacionalizmus. A természettudományok várában, nálunk a Műszaki Egyetemen állandó harcot kell vívnunk ezek ellen — állapította meg az aktíva. A második napon a félévi terveket vitatták meg az ifjúsági vezetők. A jó terveket és a végrehajtásukra irányuló egységes akaratot látva nem kétséges, hogy az egyetemi KISZ-munka a félévfolyamán tovább fejlődik fílipszotffűtés hat KISL-titkárral „Nem lenne haszontalan máskor sem..." Amilyen nehéz dolga van a riporternek, amikor azon mesterkedik, hogy összehozza a két egyetem KISZ-titkárát egy félórás beszélgetésre, olyan könnyű utána a „tapasztalatcsere”. Mert nem kell biztatni Soós Pál és Bartók Miklós elvtársakat, néhány perc alatt úgy belemelegednek a vitába. Az idei KISZ-oktatás az első téma: új forma, új gondok. Mindkét KISZ VB-n az a vélemény, hogy ebben a félévben az Ifjúsági Akadémia csak 12 témát vitasson meg, mert sok lesz az egyéb politikai feladat: választások előkészítése, nyílt pártnapok, november 7., a KMP 40 éves évfordulójának megünneplése, nagygyűlések, stb. Soós elvtársék, hogy elkerüljék a torlódásokat már összeállították a mozgalmi naptárt november 30-ig minden eseményt belevéve. — Jó lenne összehangolni veletek — mondja — és ez Bartók elvtárs helyeslésével találkozik. A társadalmi munkára terelődik a szó. A kerületi KISZ- bizottság köszönőleveleket küldött mindkét egyetemi szervezethez a múlt évben a kerületi parkosításokkal kapcsolatos tevékenységért. A versenyben az Építőipari Egyetem első lett, a Budapesti Műszaki Egyetem második. Az e félévi mozgósításnál Soós elvtársék tartanak előbb. A kiszesek fogják berendezni társadalmi munkában azt a termet is, amit az ifjúsági klub részére kaptak. H írd meg, hogy a rektor , elvtárs nekünk is ígért klubot — kacsint rám Bartók Miki. — Ha nyomtatásban van, talán nehezebb elodázni. Az építősök különben a papi gyűjtésre készülnek. Ez nem csak az általános takarékoskodás, akcióban hoz eredménye, két, hanem a szervezet takarékbetétje is nő általa, ami nem utolsó szempont, mert a jövőben külföldi utakat csak ebből, a saját maguk által keresett pénzből rendezhetnek a kiszesek. Hát igen, ez az utazási probléma bántja Soós Palit. A műszakiaknak egy sereg tervük volt a múlt évre is, a látogatáscseréket illetően. De a külföldi partnerek sorra lemondtak valamennyit. Pedig a pénz is meglett volna hozzá, így csak 26 fiatal látogathatott el a Szovjetunióba, vagy az NDK-ba vagy Csehszlovákiába. Idén megpróbálják több oldalról előkészíteni a dolgot. A minisztérium nagyarányú termelési gyakorlatcserét tervez, ez is segíteni fog. Az építőipariak valamivel elégedettebbek lehetnek. Tőlük, a termelési gyakorlatokon kívül 33 ifi járt a Szovjetúnióban, 22 az NDK-ban. Különben a moszkvai építészkongresszuson megbeszélték a szovjet, lengyel, cseh és német delegáltakkal, hogy vándorkiállítást készítenek az egyetem életéről és ennek anyagát megküldik egymásnak. Ebben a félévben ennek a levelezési előkészítése folyik. Soós Pali, a Műszaki Egyetem KISZ-szervezetének tanulmányi munkájáról beszél. Hasznos ez, mert az építők is utat keresnek ezen a területen. Az évfolyamokon tanulmányi csoportokat alakítunk, elsősorban a jó tanulókból. Ezek feladata a többiek figyelemmel kísérése és segítségnyújtás, illetve a segítés megszervezése a gyengébbek, elmaradók számára. Ezek a csoportok veszik fel a kapcsolatot a tanszékekkel is. Bontakozik a tanulócsoportok közötti verseny is, amelyben a tanulmányi fegyelem javulása, az utóvizsgák csökkenése, az átlagok alakulása és a társadalmi munkában való részvétel lesz figyelembe véve. Az elmúlt év megmutatta, hogy bár mindkét egyetem műszaki jellegű, a kulturális munka is igazi otthonra talált itt. Csaknem minden művészeti ágban elhoztuk az országos versenyről az első díjat. Idén ez a cél, hogy a kultúrcsoportok viszonylag kis számú tagsága mellett az évfolyamok nagyobb hallgatói tömegeit vonjuk be a munkába. Új színt hoz a kulturális életbe a szellemi öttusa. Csengetnek. Új szünet jön — KISZ-titkárok számára ezek a legértékesebb percek. A páros interjú véget ér. Sok szép tervet, jó gondolatot tárt fel a beszélgetés. Nem lenne haszontalan máskor sem — minden külső szervezés nélkül — közösen megbeszélni a két KISZ- bizottságnak ezeket a terveket. L. G. 4 Az MSZMP művelődési politikájának irányelveiről Beszélgetés Rados Kornél rektor elvtárssal A Magyar Szocialista Munkáspárt művelődéspolitikájának irányelvei megadják a r,kulcsot” a párt- és állami szervek gyakorlati intézkedéseinek megértéséhez a közoktatásban, a tudományos és kulturális életben. Világosan körvonalazzák azt, amit az ország vezető pártja az értelmiségtől kér és a dolgozó nép nevében elvár. Ezért természetes az iránta megnyilvánuló érdeklődés Lapunk ennek megfelelően nem a puszta ismertetéssel, hanem a feldolgozás és alkalmazás elősegítésével kíván foglalkozni. Ezzel kapcsolatban kerestük fel Rados Kornél elvtársat, az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem rektorát. KÉRDÉS: Tudomásunk szerint Rados elvtárs részt vett az irányelvek kidolgozásában. Szeretnénk, ha néhány szót szólana arról, hogyan is alakul ki egy ilyen fontos dokumentum? VÁLASZ: Megállapítható, hogy mostanáig alig készült olyan, dokumentum, amelynek kidolgozásában a párttagok és a pártonkívüliek ilyen nagy tömege vett részt. Csak így juthatott igazán érvényre a dolgozók véleménye. Ezt a munkamódszert örömmel kell üdvözölni és a jövőben is gyakorolni. KÉRDÉS: Hallhatnánk valamit azokról a főbb, egyetemi vonatkozású problémákról, amelyekkel kapcsolatban az irányelvek mindenki számára „tiszta vizet öntött a pohárba"? VÁLASZ: Az irányelvek a kulturális élet frontján úgyszólván minden kérdésben megjelölik az építő állásfoglalást, a járandó utat. Az 1956-os ellenforradalom bebizonyította, hogy az emberek gondolkodásának átformálása a leghosszabb, legtovább tartó folyamat. Ezt igyekszik gyorsítani a közoktatás, az irodalom, a tudomány, a művészetek. Bennünket elsősorban az egyetemi oktatás és nevelés feladata érdekel. Mi már megszüntettük a volt uralkodó osztályok műveltségi kiváltságát, és előnyeit. Már eddig is biztosítottuk a munkás- és parasztfiatalok túlsúlyát az egyetemen. Szükséges azonban gondoskodnunk arról is, hogy a munkás- és paraszti származású szakemberek megfelelő mértékben vegyenek részt az egyetem oktató- és nevelőmunkájában, olyképpen, hogy szerves egységet képezzenek a szakmailag és politikailag helytálló régi értelmiséggel, oktatókkal. A kulturális forradalom nem ösztönös és nem automatikus folyamat. Műszaki értelmiségünk, egyetemi oktatóink legnagyobb része magáénak vallja ezt az elvet. Hiszen már 1918 novemberében, minden különösebb szervezés nélkül megalakult az ÁMOSZ, az Alkalmazott Mérnökök Országos Szövetsége, és kimondotta, hogy híve a szocialista fejlődésnek és azt a maga műszaki munkájával segíteni is kívánja. Műszaki életünkben erőteljesen hatott az a segítség is, amit a szovjet fejlődés és példamutatás jelent Oktatásunk fejlődése a felszabadulás utáni idő óta vitathatatlanul felfelé ívelést mutat. Ugyanakkor helyesen veti fel a dokumentum a nem elég következetes nevelőmunkát, mely a burzsoá ideológiai hatásokat nem verte vissza kellően. E területen igen sok a teendő! Bevallhatjuk, hogy egészen a legutolsó időkig nem támaszkodtunk eléggé a munkásmozgalom régi, kipróbált műszaki kádereire. Így nem is volt csoda, hogy a műszaki egyetemek ifjúságának egy részét 1956 októberében sikerült félrevezetni éppen azon kisszámú oktatónak és egyéb műszaki szakembernek, akiket talán elsősorban támogattunk. Helyes tehát az az elhatározás, hogy minden eszközzel biztosítani kell a munkáshatalomhoz hű fiatalok megfelelő fejlődését. Azt a súlyos megrázkódtatást, melyet 1956 okozott kulturális életünkben és egyetemünkön is, hamarosan teljesen fel kell számolni. S itt is a káderkérdés a legfontosabb, hogy oktatóink elsajátítsák a marxizmus—leninizmus világnézetét! Nem kívánunk türelmetlenek lennl, különösen az idősebbekkel nem. De úgy vélem, hogy néhány éven belül ezt a feltételt teljes mértékben biztosítani lehet és kell is. Ha ezt elérjük, akkor egyetemi ifjúságunk körében is fel tudjuk számolni a revizionizmus sok mérgező elméletét, nem utolsósorban a nacionalizmust. El kell érnünk, hogy a magyar műszaki kultúra — és itt minden mérnöki területre gondolok, nem utolsósorban az építszetre — tartalmában a szocialista, formájában a nemzeti kultúra alapjain álljon. KÉRDÉS: Vannak-e tervek arra vonatkozóan, hogy az irányelveket valamilyen intézményes formában feldolgozzák? VÁLASZ: Egyetemünkön a dokumentum megvitatását tervbe vettük. Plenáris ülésen ismertetjük és vitára bocsátjuk. Ennek alapján kívánjuk kidolgozni egyetemünk tízéves oktatási-fejlesztési tervét is. Ebben a munkában részt kell venniük a professzoroknak, az oktatóknak, az egyetem hallgatóinak és minden dolgozójának is. Csak így lehet a dokumentum szellemében kialakított tervet marajdéktalanul megvalósítani.