A Jövó Mérnöke, 1963 (10. évfolyam, 1-41. szám)
1963-01-07 / 1. szám
AZ ÚJ ÉV ELSŐ ÉP NAPJÁN... a mellett félénk volt. Pedig is a szünetek tarka hullámzásában valamelyik folyosóról előbukkant lány neki is tetszett. Csak nem tudott hozzáférkőzni. Akart, de sokan nyüzsögtek körülötte. Állandóan ott surrant a kör körül, melynek középpontjában a lány horgonyzott. De szimpla köszönésnél sose jutott tovább. Volt úgyis, hogy azt érezte, a lány tekintete megakadt rajta. Ilyenkor megfordult, megnézte, van-e valaki mögötte. Általában nem volt. Ekkor bizsergett egyideig. De lebeszélte magát, hogy a pillantás jelentvalamit,, mégis sokáig magában monologizálva morfondírozott, párbeszédeket rögtönzött és gyártott arra az esetre, ha ketten lennének egyedül. Aztán elkeseredett, mert még eddig egy-két futó dolognál sohasem vitte többre egyik lánynál sem. Rosszul neveltek — kesergett és felötlött édesanyja képe, amint reggel megkérdezi egyetemre indulása előtt, hogy felvetted-e a jégért? Talán ilyen gondoskodás miatt lettem bátortalan — szövögette magában a szöveget, és elhatározta, hogy belátható időn belül, talán már az új esztendőben, az első vizsgája után belevaló események részese lesz. Még nem tudta, hogyan, de felötlött benne, több sötét színezetű kiskocsma a Dob utcában, a Teleki, az IKEA karácsony és húsvét tájékán, de ezenfelül előtte lebegett a lány képe is. Január másodikán vizsgázott. Ez a szerencsétlen dátum, az új év első ép napja, számára nem jelentett semmit, mert tudott. Vizsga után nem ment haza szunyókálni, mint eddig, hanem szilárd, de lassúi léptekkel a Belváros felé osont, mert hallotta, hogy ott általában mindig van valami. Egyértelmű pillantásokkal méregette a szemből, jobbról és balról érkező hölgyeket, minden különlegesebb reagálás nélkül. A Belvárosi Kávéházzal szembeni állványerdő útvesztőjében levő söntésben két pecsenyefehér elnevezésű nagyfröccsöt vett magához, majd bágyadtan, de lelkileg felfrissülve, újabb tervekkel felszerelve, tovább galoppozott. Az iparművészeti boltnál nézegette a kirakatot, mikor befogták a szemét. A — na, ki vagyok? kérdésre, rövid, de habozó választ adott. A lány nevét suttogta. — Honnan tudod a nevem? — kérdezte a lány. — Egészen véletlenül... Egyszer láttam, mikor az ösztöndíjadat nézted. Véletlenül én is arra imbolyogtam. — Véletlenül? Vége volt a megivott bátorságnak. Motyogott, de értelmetlenül. A lány kisegítette azzal , hogy gyere velem ide a boltba, veszünk anyámnak egy kis bilincset. Uj erőre kapott. Lezseren berúgta az ajtót és intett, valamint szólt — mehetünk. Bent a lány hamar kiválasztotta az iparművészeti remeket. Igaz, a mamájának vette. A pénztárnál ravasz kis sikolyt hallatott, és csak akkor nyugodott meg, mikor kisegítette egy húszassal. — Majd feljössz és megadom — említette a lány a köszönet után. Megborsódzott a háta a neki sejtelmesnek ható invitálástól. Nem sokkal később azzal váltak el, hogy még aznap megbeszélik másnapra telefonon a busses visszaadásának kérdését. Délután kissé izzadó és vibráló kézzel tárcsázott. A lány közölte, hogy jöhet most is, bár szülei színházba mentek, de azért jöjjön. Nehezen talált rá a kagylóval a fogantyúra. Fél hét után indult. Meg is érkezett. A lány nyitott ajtót. Hagyományos üdvözlések. Udvariaskodás. Ide raki a kabátodat, s így tovább. Aztán betaláltak a lány szobájába. A rádió bömbölt. A Németh lehelt valamit. Leültek és közhelyeket cseréltek. Mire a nemzet csalogánya be- fejezte háromperces vesszőfutását, már egészen belejöttek a beszélgetésbe. A lány döbbenetesen barátságos volt és javallta, hogy székhelyüket tegyék át a kényelmesebb kejreveire. Áttették. A lány gesz- tikulált és ilyenkor bő otthon- kajának ujja vissza-vissza- hullott. Figyelte a karokat, s elhatározta, hogy közelebb ül. ] A levegő fülledt volt. Fűtöt-titek is. Arra gondolt, hogy ha most nem csókolja meg a lányt, akkor eláshatja magát. Előbb nagy levegőt vett. Elő- re dőlt, a lány is közeledett 51 feléje, mikor felpattant az ajtó s egy nyolc év körüli sráci! jelent meg, követelve nővé i őrétől a kelkáposztát. Az idill, ■ érdekes módon megszakadt.'1. A lány enyhe zavarban akar,ha eltávolítani az öcsköst, de az kijelentette, hogy nagyon , éhes, nem bírja tovább,s feü-ijtönben is szól majd a mamá-',i nak. Ez hatott. Míg a lány a! konyhán csörömpölt a csuzis peszos fazékkal, a kis fickó i szóval tartotta. Tagadólag válaszolt arra a kérdésre, hogy , \ tud-e zongorázni. Fiatal barát- \ j ja válaszképp közölte, hogy :| Béla és Gusztáv tudnak, de | j csak akkor hagyják el a kere-j vetet, és ülnek a zongora mel\, lé, ha a mama megjön. Ezt| meglepte. Sőt, földhözvágta. | Aztán előtt vett magán. Aj | lány visszajött. A gyerek falt. | Majd közösen elzavarták a tett színhelyéről. Az előbbi j. hangulat azonban nem akart| visszatérni. Hosszas huzavona ! j után elfeledve azt, hogy előbb j. erőt vett magán, kipakolt Géjzával és Gusztávval. A két !| név nagyon nyomta öntuda- jiát és a lány köztudatába tét '| te, a visszafojtott idegességtől! [ vibráló kérdését. A lány nem jö jött zavarba és még válaszolt | is. Gyorsan és ügyesen. || — Még együtt bújócskáz-\\ tunk itt a ház fölött levő tajgán és különben is érdekes ! Géza és Gusztáv? ! Utána mosolygott egy kicsit!; és a válasz szinte természe- \; tes volt. || — A, nem, csak úgy kérdez- jtem. '! Mivel mindketten akarták, végre sikerült megcsókol-',', niuk egymást. De az ismétlése előtt a lány két jegyzetet tett \! az asztalra azzal, hogy jó, ha'', ott van valami. Komoly pilla ij natok következtek. Nem so- || káig. Ajtózörgés. Szétugrottak. és tűkön ültek a széken. Pulzusuk magasabb volt, mint általában. Az apa nyitott be. | — Anyád rosszul lett. Haza- \ jöttünk... ! Észrevette a vendéget. Be- ] mutatkoztak. \ — Kolléga vagy? — így a családfő. — Végeredményben igen, bár nem egy karra járunk, de amellett vannak közös tár- gyaink, mert én nem vagyok egy szakbarbár... Borzalmas bemutatkozásé.- val furcsamód megnyerte az apa kegyét, aki helybenhagyó-lag intett, s kijelentette, hogy , máskor is szívesen látja, mert szereti a komoly fiatalembereket. Mondott pár ehhez hasonlót és elvonult. ", Most már az asztalhoz ül-tek. Itt a jegyzet mellett folytatták. Mindent megpróbáltak, hogy a lehető legszorosabban üljenek. Sikerült. Hosszú ideig nem szóltak egymáshoz. Nem tudtak. Később rájöttek, hogy már késő, van és időzavarba kerültek. Búcsúzkodni kezdtek. Ez lassan ment. Az előszobában is búcsúztak. A lépcsőházban járt már, mikor a lány utána kiáltott. — A húszas, itt maradt. — Nem baj, majd feljövök holnap is. — Na, jó, de gyere korábban, mert nem lesz elég időnk ... Szabó Ferenc A Jövő Mérnöke a Budapesti Műszaki Egyetem és az Építőipari és Közlekedő, Műszaki Egyetem tanácsainak, MSZMP-, KISZ- és Szakszervezeti bizottságainak lapja. — Felelős szerkesztő: Földesi József. _ Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat, Budapest, VIII., Blaha Lujza tér 8. — Felelős kiadó: Csollány Ferenc. — Szerkesztőség: Budapest, XI., "Műegyetem rakpart 3. Telefon: 458—346. — Terjesztik az egyetemek KISZ- és szakszervezeti bizottságai. Szikra Lapnyomda, Budapest. RÖPLABDÁZÓINK SZÉP SOROZATA Talán először valamit a női csapatról. Ebben az idényben játszottak első ízben a Nemzeti Bajnokság II. osztályában. Kilenc mérkőzésből álló osztályozó sorozatot vívtak az NB II-ben való jutásért. Valamennyi mérkőzésüket megnyerték, s játszmaarányuk 27:2 (!) volt. Nagyszerűen küzdöttek, és jellemző eredményes játékukra, hogy egyetlen mérkőzésen volt csak a játszmaarány 3:2. A TF ellen történt ez, de az utolsó játszmát itt 15:0-ra nyerték. A NB II-ben a keleti csoportba nyertek beosztást, oda, ahova a NB I-ből kiesett két együttes is került. Most az őszi idény végén kedvező mérleget mutathatnak fel, mert ebben a nehéz csoportban végeredményben harmadik helyen végeztek. Legszebb fegyvertényük a tavalyi NB I-es Nyíregyháza csapatának legyőzése volt. Mérkőzéseik így alakultak: Békéscsaba 3:1, Zagyvapálfalva 0:3 (meg nem jelenés miatt), B. Doboz 3:0. Pedagógus 2:3, DEAC 3:0, Szeged 3:0, Diósgyőr 2:3 (az őszi első), Salgótarján 3:1, Nyíregyháza 3:1. Játszmaarányuk 25:12. A mérkőzések folyamán 12 játékos: Raduly, Czencz, Laczkóné, Borbély, Cseh, Salacz, Kurimayné, Pifkó, Tésy, Horváth, Tátray, Farkas jutott szóhoz. Közülük is Raduly, Laczkóné, Borbély és Kurimayné játékát lehet kiemelni. A csapat játékrendszere hátsós megoldású. Ennek igen sok előnye mellett csak az a hátránya, hogy a gyengébb képességű csapatok ellen nem bizonyul megfelelőnek. Ezért a jövőben célszerű lenne áttérni— az ellenféltől függően — a sarkos, vagy a hátsós-sarkos kombinációra. A egyesület legfiatalabb játékosa Horváth Györgyi, aki lassan már kezdő ember lesz a nagy csapatban is. Most a MAFC rendezésében sorra kerülő Téli Kupa küzdelemsorozaton elsősorban a tavaszi jó szereplésre, és még jobb helyezésre készülnek. Nem szabad azonban elhallgatni, hogy több lány (Zöld, Szabó, Zöldes, Ambrus, Fehér és Nagy) különféle indokok alapján nem áll a csapat rendelkezésére, és ezzel érthetően kárt okoznak a szereplésben. A férficsapatban nagy átszervezés történt. Az egyetemre került fiatalokkal körülbelül 35—40 jó képességű játékos jár az edzésekre, és Hevesi Károly edzőnek az a kellemes gondja akadt, hogy kit hagyjon ki az együttesből. A csapat öt tagja a magyar ifjúsági válogatottnak is játékosa. Talán ezért — mivel mindent tudnak — a mérkőzéseken túlságosan is lezseren, fölényesen játszanak. Ez három esetben is, az idény folyamán megbosszulta magát. Így a Budapest-bajnokság I. osztályában az őszi forduló után a IV. helyre kerültek. De ismerve a játékosanyagot, valószínűnek látszik hogy osztályozót játszhatnak majd az NB II-be való jutásért. A férfi együttesben nem lehet különösen kiemelni senkit, hiszen a 12 játékos közel egyforma képességekkel (jó képességekkel) rendelkezik. Tapodi, Bozsóki, Ocskó, Molnár, Takács, Holik, Szőlősi, Hollósi, Sümegi, Porosz, Csáki és Pásztor jutott legtöbbször játék alkalomhoz Végül egy érdekes statisztikai adat: egy oktató két esti és harminc (!) nappali tagozatos hallgató alkotja az együttest. — Szabó — Elkésett a sánc . .. A leütés pillanatában . . . Ez nem felhívás! A deltamozgatási tsz pályázatot hirdetett annak elősegítésére, hogy a múltban már komoly sikernek örvendett „Ép testben épp hogy élek, de amellett tanulni is megpróbálok’’ mozgalom hosszas küzdelem után ismét feltámadjon, és elfoglalja oly népszerű helyét, az őt megillető helyen. Ennek érdekében a legjobb aktívák és passzívák, társadalmi harcosok és bizonyos juttatásért dolgozók mindent megtettek annak érdekében, hogy kellően tudatosítsák a mozgalom lényegét. Lényegtelen nézeteltérés csak az elbírálás mikéntje folyamán vetődött fel, de ezt meglepő gyorsasággal bagatellizálták. Egy kulcsdolog — hangzott a közös platform, a tömegesítés, hiszen ezzel is elősegítjük olyan fiatalok képzését, akik megakadályozzák, hogy az ellenség keze be ne tegye a tálját hozzánk. Ha ezt elérjük, akkor elmondhatjuk, hogy nem dolgoztunk hiába. Az anyagi bázis megteremtésére széles körű kutatómunkát indítottak a szervezők. Kutattákazokat, akik hajlandók felajánlani valamit. Valamiért. s A leghitványbb (anyagi) probléma megoldása után még bátrabban láttak a neveztetés nehéz, de rögös feladatához. Szép számmal jelentkeztek a jelentkezők. Köztük volt Lump Endre, a keménységéről híres labdatovábbító, aki ugyan nem a Róth Schwarcz színekben továbbította a golyót, de ez nem jelentett semmit. Lump Endre több nagy világversenyen képviselte sikertelenül színeinket, azonkívül tanulásban többször jól homorított, s így indulását örömmel fogadták. Indult még a fagolyógörgetők részéről Jedlicska, aki hetet ütött, s egycsapásra híres lett, Pamacs kéziböröző, aki híres átlövő is volt. Bigyula, a jégbotosok állandó csereembere, aki múltkoriban nyolc bodicseket követett el egymás után, és Paszuly, a lágymányosi erős ember, valamint sokan mások. A verseny végső kiértékelésére — mint egy nagy hazánkfia mondta — március idusán kerül sor, akkor, mikor Julius Caesar, a neves sportember kolozsvári káposztát evett. Addig is állandó figyelemmel kísérjük ezt a küzdelmet, és azzal búcsúzunk: viszontlátásra tavasszal, az Egyszerű-teremben. —sz— A MAFC ugró- és a Honvéd futóversenye . Az óév utolsó síversenyén szép küzdelmeket láthattunk a Szabadsághegyen kijelölt érdekes vonalú pályán. A Budapesti Honvéd versenyén mintegy nyolcvan induló vágott neki a távnak. A felnőttek versenyében Sajgó (Dózsa), Mihály (Honvéd) és Pázmány (MAFC) küzdött az első helyért. A nagy formában levő dózsás versenyző 49:32-vel győzött Mihály (52:14) és Pázmány (52:21) előtt. A hatodik helyen végzett másik MAFC- os versenyző, Pajor 56:33-at ért el. Csapatversenyben első V. Dózsa 2:42:43, második Bp. Honvéd 2:45:06, harmadik MAFC 2:48:31. Az ifjúsági férfiaknál Boros, a Honvéd versenyzője győzött 27:45-es Geiger (MAFC) előtt, akinek eredménye 29:53 volt. A harmadik helyen Bognár (MAFC) végzett 30:11-el. A csapatversenyt fölényesen nyerte a MAFC együttese 1:31:29 el, a 1:33:54- es Honvéd és az 1:36:45-ös Ü. Dózsa előtt. A serdülő fiúk négy km-es versenyében Mihály (Ü. Dózsa) mögött Detre (MAFC) végzett a második helyen. Csapatversenyben az Ü. Dózsa és a Honvéd mögött a MAFC 55:49-cel harmadik A serdülő és úttörő lányoknál is MAFC-os győzelem született Bognár, illetve Kálmán révén. Ugyancsak még az elmúlt évben került megrendezésre a MAFC ugróversenye. Az eredményeket külön-külön és közösen is értékelték a Honvéd futóversenyével. A futás és ugrás alapján az északi öszszetett versenyben Pajor István, a MAFC versenyzője győzött 451,1 ponttal, Helmner (Honvéd) és Dankovics (Honvéd) előtt Az ugróversenyben ugyancsak Pajor győzött 216,1 ponttal (23,5 m és 24 m). Az ifjúságiaknál nem volt helyezve műegyetemista versenyző, viszont a srdövők között ismét ml helytállt Gleer 25,5 és 21,5 m-es ugrásával. SÚLYEMELÉS A magyar súlyemelősport eddigi legeredményesebb éve volt az 1962-es esztendő. Világ- és Európa-bajnoki címek, helyezések, felnőtt- és ifjúsági világcsúcsok tették ismertté a magyar súlyemelőket világszerte. Jóleső érzéssel vehetjük tudomásul, hogy a sok kiemelkedő eredmény közül számosat egyetemünk sportkörének tagjai értek el. Legeredményesebb versenyzőnk Nagy Róbert volt, aki az Európabajnokságon a III. helyen végzett. Ez évi legjobb eredménye légsúlyban 312,5 kg. Az ifjúsági súlyemelő-nemzedék legeredményesebb tagja, Nemessányi Árpád, nem kevesebb, mint 12 ifjúsági világcsúcsot állított fel. Legjobb eredménye 425 kg. Hazai versenyeken elért teljesítménye alapján Kocsis György is a 2. élvonalba tartozik. Váltósúlyban Budapest bajnoka. Az egyéni bajnokságokon két serdülő versenyző, Szegedi Péter és Mestyanek Ödön szereztek országos bajnoki címet. Csapatversenyekben a Budapest I. osztályú bajnokságon a harmadik, serdülő országos bajnokságon a második helyre került a MAFC. Nagy sikernek könyvelhetjük el az Alkotmány Kupa végleges megszerzését is. — Szita — Kocsis György Nagy Robi HÍREINK A MAFC síszakosztálya újabb versenyt rendez 1963. január 6-án a Normafa környékén. Minden valószínűség szerint a legnépesebb mezőny a felnőtt és ifjúsági férfi számokban áll rajthoz. ■k A MAFC labdarúgó-csapata az időjárástól függetlenül január 10-én kezdi meg alapozó felkészülését az 1962/63-as bajnokság tavaszi idényére. Hetente öt edzésre kerül sor, melyek közül kettőt a tornateremben tartanak. Január 5-én, szombaton tartotta a Pedagógus Természetbarát Egyesület a Műszaki Egyetem kémiai épületében csehszlovákiai és lengyelországi túráik alkalmából készített képes beszámolóját. ★ Az atléták sem tétlenkednek. Elsősorban a dobók és az ugrók azok, akik máris rendszeres edzésben vannak. Heti öt alkalommal a tornatermi edzésekkel tarkított felkészülést irányoztak elő. A közép- és hosszútávfutók csak a szabadban edzenek.