A Jövő Mérnöke, 1966 (13. évfolyam, 1-29. szám)
1966-12-03 / 28. szám
MILYENEK A MAI FIATALOK? — hangzott el a Központi Bizottság beszámolójában a kérdés. És Kádár elvtárs azonnal válaszolt is rá: „Természetesen nem egyformák, különbözőek, akár a felnőttek. A fiatalok többsége elítéli a kapitalizmust, az embernek ember által való kizsákmányolását, a gyarmati rendszert, ennek megfelelően szolidaritást és megbecsülést érez az új, szocialista társadalomért és a népek szabadságáért küzdők iránt. Az ifjúság, ha erről nem is nyilatkozik óránként, értékeli a felnőtt nemzedékek harcát, amely elsöpörte a régi világot és megnyitotta az egész nép, és ezen belül az ifjúság előtt a szabad, szocialista fejlődés útját. A fiatalok túlnyomó többsége becsületesen tanul, dolgozik, teljesíti a haza iránti kötelezettségét, gondolkodását a szocialista társadalom formálja... az élet minden területén nagy számban találhatunk olyan fiatalokat, akikre nyugodtan mondhatjuk, hogy ilyennek kell lennie a szocialista ifjúságnak. Figyelembe kell vennünk azonban, hogy társadalmunk állapota még átmeneti, a fiatalokat is különböző hatások érik, s az a körülmény, hogy a rendszer szocialista, még önmagában nem teszi őket automatikusan szocialistává. Ifjúságunkra különösen hatnak társadalmunk életének még meglevő fogyatékosságai is és ezekből, kellő élettapasztalat hiányában, nem mindig helyes következtetéseket vonnak le. A fiatalság szocialista nevelése pártunk elsőrendű politikai feladata, dolgoznunk kell azért, hogy a fiatalok céljukat az emberhez egyedül méltó, tartalmas életben, a szocialista haza építésében és szolgálatában leljék meg.” Kádár elvtárs, a Központi Bizottság értékelése pontos, és rövidsége mellett is minden lényegi kérdést megvilágít. Fiatalságunk tényleg ilyen. Igényes és értelmét keresi a dolgoknak, a munkának. De éppen a fent is megemlített körülmények miatt, fejlődése, világnézetének kialakulása nem mindig egyenletes, egyenes vonalú. Egyetemünkön is találkozhatunk téves nézetekkel, kiábrándultsággal, közönnyel. Azonban az is biztos, hogy nem ez jellemzi egyetemi ifjúságunkat, hanem ennek az ellenkezője. Felelősségérzet, hivatástudat, az élet értelmének a keresése. Az ifjúságnak erre az arcára utal Kádár elvtárs nem egy mondata. S éppen ez az értékelés, amely örömmel tölt el mindnyájunkat — egyúttal kötelez is. Kötelez arra, hogy azt, ami előremutató és értékes fiataljainkban, tovább erősítsük és uralkodóvá tegyük. Pártunk bízik a fiatalságban s ez a bizalom indokolt is. Eredményeink bizonyítják, hogy ifjúságunk ilyen. A Központi Bizottság beszámolója egyúttal a feladatokról is beszél, a nevelésről, mely az egyetem fő feladata. Mi mindig hangoztattuk, hogy célunk a kommunista mérnökképzés. Nem akármilyen szakemberekre van szüksége szocializmust építő hazánknak, hanem olyanokra, akik szilárd marxista- leninista világnézet alapján dolgoznak és élnek. Ez a célunk és ez a feladatunk. S ismerve ifjúságunkat, elmondhatjuk, nem fog pártunk, dolgozó népünk csalódni bennük. VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK. CRIOVO MÉRNÖKE A BUDAPESTI MUSZAKI EGYETEM ÉS AZ ÉPÍTŐIPAR ÉS KÖZLEKEDÉSI„ MUSZAKI__FCYETFM__LA_PI__ XVIII. ÉVFOLYAM, 21. SZÁM ARA: 50 FILLÉR 1966. DECEMBER 3. HESS ANDRÁS TÉR 1. SZÁM Mindig izgalmas egy közösség életét megfigyelni, indulatait, előre- és visszahúzó erőit tanulmányozni és — ha nem is a teljesség igényével — következtetéseket levonni. Erre gondoltam a romantikus Úri utcában, a vári kollégium felé ballagva. A Schönherz Zoltán kollégium. Rados Jenő professzor tervei alapján újjáépült volt Pénzügyminisztérium neogót épületében kapott helyet. A kollégium, a Mátyás-templom és a Vármúzeum által határolt tér mindig zsúfolt a hazai és külföldi érdeklődőkkel, akik a középkori és barokk építészeti csodákat jönnek felkeresni. A várnak, de különösen ennek a térnek valami nemesen egyszerű exkluzív atmoszférája van. Rám mindig múltat idéző hatása van. A kollégium előcsarnokában pedig a mai modern élet szele csapja meg az embert. Különféle rendezvények plakátjai, táncdalestekre a meghívók, az irodalmi preszszó műsora, torna és egyéb sportesemények naptárai, fiatalos színfoltként fogadja a látogatót. A kollégiumban mintegy 1200-an laknak, vetületeként a mai fiatalságnak. Az igazgató Kajla Béla kollégiumigazgató szavaiból kiderül, hogy egy ilyen nagy közösség helyes életét kialakítani nem könnyű, ehhez a munkához nemcsak szakmai hozzáértés, hanem őszinte lelkesedés is kell. — A legfontosabb olyan életet kialakítani itt — fogalmazza meg az igazgató a feladatot —, ahol a közösségi érdek találkozik az egyénivel. Majd arról beszél, hogy a kollégium összetétele ebben az oktatási évben alapjaiban megváltozott, mert a két újonnan felépült diákotthon, az 1000 és a 400 személyes, az eddigi elhelyezési rendet felforgatta. A várban most csak villamos kari hallgatók vannak és mintegy 200 UK-s. Kiss Sándort, a KDP agit.prop.-titkárát keresem. Szobáját harmadmagával lakja, ízléses diáktanya. Szekrénynyel és függönnyel ügyesen ketté választották, külön a háló és külön a dolgozószoba. A falon sok Csontváryreprodukció. Szívesen beszél a kollégiumról, a StDB munkájáról, de véleménye szerint jobb, ha maguktól a diákoktól érddeklődöm. Vélemények Az első emeleten az egyik szoba lakóit arra kérem, hogy fogalmazák meg közösen véleményüket a kollégium rendjéről, a DB-ről és mindarról, ami új benyomásként érte őket. Kis csönd és már kész is a válasz. — Nagyon elégedettek vagyunk mindennel — mondja az egyik. — Nem típusszöveget kértem. Egymásra néznek, gondolkoznak, majd megered a nyelvük. Egy barna hajú fiú ezt mondja: — Első évesek vagyunk és nagyon izgultunk, hogy milyen lesz a kollégium. Kellemes meglepetés ért bennünket. Az első napok izgalma után persze már a hibákat is kezdtük észrevenni. A szobák elosztása kicsit jobb is lehetne. A másik: — A fene tudja, lehet, hogy Jánosnak igaza van, de ki tud ennyi igényt mindenki megelégedésére kielégíteni. A legnagyobb baj, hogy kevés a tanulsszoba. Ezt persze nem ilyenkor — ezt mondják a harmad- meg negyedévesek —, hanem majd a vizsgaidőszakban látjuk. Akkor mindenki tanulni akar. A harmadik meg ezt mondja: — Nekem nagyon tetszik az, hogy sok szórakozási lehetőséget teremtenek házon belül. Mozi, tv, tánc, kiállítások ... szóval minden kéznél van. A koszt? ... hát istenem ... lehet éhes fiatalembereket ezen a téren kielégíteni? ... (Folytatás a 3. oldalon.) Ugyancsak vakarja a fejét Kiss Sándor, a KDB ágit. prop. titkára. Hiába, nem könnyű összeállítani a munkatervet A „Sztanyiszlavszkij” stúdió együttese Csillaghullás címen nagysikerű előadást rendezett a kollégiumban. Képünkön: Földényi Júlia verset szaval Sikeres kísérlet Mint arról már beszámoltunk, Kégl János és Jurek Jenő docensek tervei alapján a mezőgazdasági géptan tanszéken érdekes kísérletsorozat kezdődött. A cél: olyan traktor vezetőfülke kialakítása volt, amely maximális biztonságot nyújt a könnyen boruló traktor vezetőjének. A kísérleti fülkét a Vörös Csillag Traktorgyár igazgatója, Ulmann Nándor, és főmérnöke, Szólya József jelenlétében maximális terhelési próbának vetették alá. Hét mázsás súlyt ejtettek a vezetőfülkére mintegy három méter magasról. A kísérleti fülke sértetlen maradt, igazolta a tervezőket. • • Önálló munkára nevelés Beszélgetés a villamosmérnöki kar dékánjával Nagyon érdekes, gondolat ébresztő témával — a hallga- tók önálló munkára nevelésé- vel — foglalkozott dr. Frigyesi Andor, a villamosmérnöki kar dékánja, a Pedagógiai közle-mények legutóbbi számában. Az ezzel kapcsolatos kérdé- sekről a kar szeptemberi ülé- s sén is tanácskoztak. ( Az oktatási módszerek kor- szerűsítéséről, továbbfejleszté-séről beszélgettünk ennek * nyomán dr. Frigyes Andors professzorral. — Jelenlegi oktatási módszereink fogyatékossága — mondotta a professzor —, hogy nem segítik eléggé a hallgatókat aktív szereplésre, s önállóságra. Több jó ered-ménnyel végzett hallgatóval beszélgetve, megerősödött bennem az a tudat, hogy ok- etatásunk hatásfoka nem ki- , elégítő. A legjobb jegyet, a legjobb minősítést is megszejrezheti valaki úgy, hogy halltgatja az előadásokat, oldalszám szerint szigorúan meghatározott mennyiséget memorizál a vizsgákra, szinte már szájbarágásszerűen előkészített mérési utasítások alapján elvégzi a mérési gyakorlatokat, stb., de szereplése közben alapvetően passzív. Tévedés ne essék, az említett módszerekre is szükség van az egyetemi oktatásban, a hiba ott kezdődik, ha kizárólagossá, vagy alapvetően jellemzővé válnak. — Milyen módon lehetne fokozottabban serkenteni a hallgatók önállóságát? — Rá kell nevelni őket a szakirodalom tanulmányozására, nagyobb lélegzetű, komplettebb feladatok megoldására. Történhet ez olyan egyedi feladatok kitűzésével, amelyek alkalmasak a hallgatóban szunnyadó képességek kibontakoztatására. Az ilyen témákat személyre szabottan lehet kiadni, illetve a hallgatók szabadon választhatnak a feladatok között. Az önálló munkára nevelést másképp kell értelmezni az alsó-, és másképp a felsőoktatásban. Az alsóbb évfolyamokon, továbbra is nagy súlyt helyezve a begyakorló példákra, az alap, illetve alapozó tárgyakhoz kapcsolódóan, önálló munkára serkentő és a kötelező tananyagon túlmenő ismereteket is esetleg igénybe vevő nagyobb lélegzetű feladatokat lehetne kiadni. — A feladatban való előrehaladás a tanulmányi eredményben is kellő súlyt kapna — folytatta dr. Frigyes Andor professzor. Emellett diákkörök szervezésével, egyes kiváló tanulóknak a tanszéki munkába való bevonásával lehet a hallgatókat jó munkára serkenteni. A felsőéves oktatásban már kifejezetten a választott szakmában való önálló tevékenységre kell a súlyt helyezni. Egyik lehetséges megoldásként a következő módszert javaslom: a tanulmányi idő utolsó három vagy négy félévére minden hallgatót egy meghatározott tanszékre kell rendelni, ahol gondoskodnak arról, hogy az órarendi és az ahhoz kapcsolódó feladatokon kívül mérnöki tevékenységet elősegítő munkákat kapjon. Az ehhez szükséges műhelyt, laboratóriumot, könyvtárat a hallgató a tanszéken igénybe veheti. Ugyanez a tanszék szervezi a hallgató üzemi gyakorlatát, innen kapja a diplomafeladatát is. A hallgató tanszéki feladatait egy kijelölt oktató szervezi, aki felelősséggel tartozik politikai, emberi, magatartásbeli és szakmai neveléséért egyaránt . Az egyetemi oktatás állandóan visszatérő problémája a túlterhelés. Miképpen lehet megoldani, hogy az új típusú feladatok ne okozzanak ilyen nehézséget? — Karunkon az össz-óraszámot hét százalékkal csökkentettük és további 16 százalékot jelent a 40 perces órák bevezetése. Azoknak a hallgatóknak, akik a személyre szabott feladat teljesítésével jól haladnak, indokolt esetben könnyítéseket lehet adni. Természetesen csak olyanokat, amelyek nem érintik az adott szak oktatási célkitűzéseinek megvalósítását. Bizonyos kötelező feladatokat például, me(Folytatás a 3. oldalon.) A „Plakett-pályázat” eredményei November 28-án, dr. Bölcskei Elemér tanszékvezető egyetemi tanár, dr. Bíró Péter és Kákonyi István adjunktusok, valamint Kádár Lehel, az ÉKME KISZ KB-titkára, mint zsűri bizottság értékelte a tudományos diákköri munkában jó eredményt elérő hallgatók jutalmazására kiírt emlékplakett pályázatra beérkezett pályaműveket. Az öt pályázó kilenc pályaműve közül az első 2000 forint- díjra a „Plakett-pályázat” jeligésalkotója Gereben Péter IV. éves építészhallgatól, a két második 1500—1500 forintos díjra a „Debrecen” jeligés (Ménes János V. éves építészhallgató) és a „Tudomány” jeligés (Balázs Péter IV. éves építészhallgató), a harmadik, 500 forintos díjra a „46.415” jeligés (Kiss István építészhallgató) pályaműveit javasolták. A „Gólya” jeligés (Szoboszlay István I. éves építészhallgató) pályamunka, mivel eltért a formai feltételektől, a pályázaton nem vett részt egyenlő esélyekkel, de a zsűribizottság így is dicséretben részesítette a pályaművet. Nagygyűlés A két egyetem pártbizottsága és tanácsa december 2-án, pénteken 13 óra 45 perckor az Auditórium Maximumban nagygyűlést rendezett, a Német Szocialista Egységpárt hazánkban tartózkodó küldöttsége tiszteletére. Az ünnepi nagygyűlés szónokai dr. Friedrich Ebert, az NSZEP Politikai Bizottságának tagja, Nagy-Berlin főpolgármestere és dr. Veres József, az MSZMP KB tagja, munkaügyi miniszter voltak. 40 liter vér hallgató felajánlásának eleget téve, palackokba gyűjtse az életet jelentő vért A BME Vöröskereszt alapszervezete példásan megszervezte a véradás technikai lebonyolítását. A véradás reggel 8 órakor kezdődött és ottjártamkor, 9 órakor már 21 hallgató túl volt mindenen. Hogy ez mit jelent, csak az tudja, aki már maga is adott vért, mert az keresztül esett azon a nagyon lelkiismeretes és bonyolult orvosi vizsgálaton, amely a véradást mindig megelőzi. A Vöröskereszt alapszervezet kitűnő szervezőnek bizonyult. A donorok az előcsarnokban kapták meg a bőséges tízórait. Itt sikerült Zámbó Gábor, Gulyás Mihály, Meskó Csanád II. éves gépészhallgatókkal beszélni. Elmondták, hogy emberi kötelességüknek tartották, hogy a hívó szóra jelentkezzenek. Tudják, hogy saját vérükkel embertársaik egészségét, esetleg a legdrágábbat, az életét menthetik meg. Végeredmény: a 110 hallgató mintegy 40 liter vért adott. Az 1000 személyes példája után a héten a többi kollégium is részt vett az önkéntes térítésmentes véradásban. November 18-án az 1000 személyes fiú-diákotthon előtt az Országos Vérellátó Központ furgon gépkocsija fékezett A kocsival érkező orvosok és technikai személyzet azért jött, hogy a térítésmentes véradás keretében több mint száz VIETNAMI VASÁRNAPON vettek részt november 20-án az EKME hallgatói. Mintegy 200 fő gyülekezett vasárnap reggel 6 órakor az aula bejáratánál, ahol a halvány szürkületben még összetalálkoztak az Orvosegyetem gólyabáljából széledőkkel. A vidám társaság négy csapatra oszlott és így indult el a budafoki, kelenföldi, népligeti és a Pozsonyi úti építkezésekhez. Az időjárás kedvezett, egész délelőtt szép, napos időben dolgozhattunk. A lapátok nyomán „serkent” a föld és gyűltek a forintok a hős vietnami nép megsegítésére. Déli fél egykor kipirult arccal és hatalmas étvággyal tettük le a szerszámokat. 2500 forintot kerestünk. Nem nagy összeg. — (Kedves kollegák!) De jó lett volna még egy nullát hozzáírni! — balázs !—