A Jövő Mérnöke, 1968 (15. évfolyam, 1-29. szám)
1968-01-13 / 1. szám
Első évben egy szakcsoporthoz tartoztak a 400 személyes lány diákotthonában lakták: Kunszeri Gabriella, Hajdú Erzsébet, Földvári Éva, Pintér Katalin, Czinner Anna és Anatenszky Mária. Azóta eltelt két év, az első év nehézségein és vizsáin túljutva már mindnyájan másodéves vegyészi hallgatók. Lapunk figyelemmel kísérte őket, és már két ízben beszámoltunk róluk és problémáikról, hiszen az volt bőven, mert mind a hatan vidékről, az ország különböző tájairól kerültek egy zárt közösségbe. Az első akadályokat jól vették, megismerték és megszokták egymást, tudomásul vették, hogy az egyetemi tanulmányok komolyságot, öszszefogást követelnek. A napokban ismét felkerestük őket, illetőleg közülük csak egyet, Kunszeri Gabriellát, mert az egy szakcsoportból kettő lett, az összeszokott tanulókör elemeire bomlott, sőt közülük egy, Földvári Éva miután nem érte el a kollégiumi bennlakáshoz szükséges 2,51-es tanulmányi átlagot, már nem lakik a diákotthonban. A szükség törvényt bontott, hat lány helyett csak egyről, Kunszeri Gabrielláról tudunk beszámolni. Először a tanulmányairól. Két vizsgán már túljutott, kémia-analízis jóra sikerült, a géptanivizsgája pedig elégséges lett. Még három — a legnehezebbek — hátravan. Elmondta, hogy a legjobban a szerveskémia-kollokviumtól fa. És most valami vidámabb: a szilveszter. Kunszegi Gabriella, már ■ízig-vérig pesti lány, hiszen, aki meghívta és elkísérte a szilveszteri „bahéra”, az is pesti fiú volt. Hatan búcsúztak a régitől, és köszöntötték az újat, és ebben segítségükre volt a két magnetofon, a pár üveg konyak, na és a vesztétt máj, amit a lányok készítettek éjfélkor. A hangos, vidám szilveszteréjszaka elmúlt. Új erőpróbák előtt áll, és ezt annyira komolyan veszi, hogy sok társnőjével szemben, ő nem ment haza szüleit meglátogatni, hanem az elkövetkezendő vizsgájára készül. ( K. ) Hárman a régi tanulókörből: Kunszeri Gabriella, Földvári Éva és Czinner Erzsébet. PÁLYÁZAT „ÖTVENÉVES A PÁRT IFJÚSÁGI SZERVEZETE“ 1968-ban ünnepeljük a Kommunisták Magyarországi Pártja és a kommunista ifjúsági mozgalom megszületésének ötvenedik évfordulóját. Az évforduló tiszteletére a KISZ Budapesti Bizottsága Egyetemi és Főiskolai Tanácsa pályázatot hirdet az ifjú kommunisták fél évszázados hősi harcának, a haladó magyar ifjúsági- és diákmozgalmak egyetemi, főiskolai tárgyi emlékeinek, dokumentumainak, hagyományainak összegyűjtésére és feldolgozására. Célunk, hogy a pályázat segítse feltárni a haladó magyar ifjúsági mozgalmak fejlődését, a felsőoktatási intézményeink hallgatói jobban megismerjék saját egyetemük, főiskolájuk felszabadulás előtti és utáni történetét. Pályázni lehet minden olyan munkával, mely a budapesti felsőoktatási intézmények vagy azok jogelődjeinek 1918—1968. közötti kommunista és haladó ifjúsági mozgalmával foglalkozik. A pályázaton tanulmány jellegű feldolgozásokkal, valamint dokumentációs anyagok összegyűjtésével és összeállításával lehet részt venni. A pályázat elsődleges célja dokumentumok, hagyományok gyűjtése, ami lehetővé teszi, hogy minden felsőoktatási intézmény (kollégium) KISZ-tagsága részt vegyen a pályázaton. A részvevők tetszésük szerint választhatnak az alábbi témacsoportok között (a megadott témakörön belül a pályamunka címe, feldolgozási köre szabadon alakítható): 1. FELDOLGOZÁSOK — epvegV felsőoktatási intézmény (kollégium) kommunista ifjúsági-, diákmozgalmának teljes vagy részleges feldolgozása; — haladó ifjúsági mozgalmak, kultúr- és sportélet az illető intézményben; — az egyetemi, főiskolai sajtó feldolgozása. 2. GYŰJTŐMUNKA: — dokumentumok, tárgyi emlékek gyűjtése, összeállítása (az ifjúsági mozgalommal foglalkozó intézményi anyagok, újságok, fényképek, fotókópiák, jelvények, meghívók, tagsági könyvek, plakátok, röplapok, rektori jelentések, stb.); — intézményi haladó hagyományok szokásos összegyűjtése, dokumentálása. A pályamunkák egyaránt kitérhetnek a felszabadulás előtti és utáni időszak, valamint az elmúlt tíz esztendő bemutatására. A pályázaton bármelyik témakörben (vagy többen is) valamennyi fővárosi felsőoktatási intézmény hallgatója, oktatója részt vehet — eddig még nem publikált — egyéni vagy kollektív pályamunkával. A tanulmányjellegű feldolgozások terjedelmének alsó határa 20 gépelt oldal. A feldolgozás jellegű pályamunkákat 3 példányban kell beküldeni 1968. szeptember 1-ig az Oktatási Osztályra (K. I. 4.). A dokumentációs anyagokat az egyetem KISZ-bizottságához kell benyújtani. A pályadíjakat a bíráló bizottság — amely neves szakemberekből áll — 1968. december első felében ünnepélyes keretek között fogja kiosztani. A legjobb pályaművekből és a feltárt tárgyi emlékekből az eredményhirdetés időszakában tudományos diákköri ülésszakot és kiállítást szervezünk. A kiadásra alkalmas pályamunkák megjelentetéséről lehetőség szerint gondoskodás történik. PÁLYADÍJAK: 2 db 1. díj 2000 Ft. (ilyen értékű tárgyjutalom vagy külföldi utazás.) 2 db II. díj 1000 Ft. 2 db III. díj 800 Ft. Ezenkívül a legjobb munkát végző KISZ-bizottságok munkájának értékelését és jutalmazását is javasoljuk. A pályázattal összefüggő érdeklődésre, személyes vagy levélbeni megkeresésére a KISZ Budapesti Bizottsága, Egyetemi, Középiskolai és Szakmunkástanuló osztálya címén, telefonon pedig a 134—684 számon ad felvilágosítást. KISZ Budapesti Bizottsága Egyetemi és Főiskolai Tanácsa. Vizsgáztatási módszer (Folytatás az 1. oldalról)lönböző vizsganapokon lehetőleg egyforma nehézségi fokúak legyenek. A tanszék erre a kérdésre igen nagy súlyt helyez, és az évről évre összegyűlő tapasztalatok alapján a kérdéscsoportok összeállítását finomítja, hogy a szerencse és a véletlen minél kisebb szerepet játsszon a hallgatók vizsgajegyének kialakulásában. Az írásbelin a pontszámok alapján kialakult érdemjegy az előbbiek szerint az esetek többségében a tényleges felkészültséget tükrözi, viszont előfordulhat, hogy a vizsgázó úgy érzi, hogy felkészültsége alapján jobb osztályzatot érdemelne. Ilyenkor a leghelyesebb, ha a szóbeli vizsgán ezt közli, és újabb kérdéseket kér. Ezt a vizsgáztatók mindig örömmel veszik és az esetek többségében a bevezetésben idézetekkel ellentétben a vizsgázónak „előnyére válik”. Módszerünk rövid ismertetéséből kiderül, hogy hasonlóan az előző évekhez jó szándékú alapossággal, részletesen fog a tanszék vizsgáztatni. Vizsgázóimnak a felkészüléshez jó tanulást, erőt, egészséget kívánok kollégáim és a magam nevében. Dr. Czégi József docens Csend a Hotel Műszakiban Olykor mint egy jelenés, felbukkan csíkos fürdőköpenyés sem, haján ragyogó vízcseppekkel egy-egy diák, a zuhanyozó párrafelhóitól förüllengve, s éppoly gyorsan eltűnik, mint jött a folyosó mélyéből, és olykor cirokseprő zizegése hallak, és a takarítónénik papucsának csosszanása, de ettől a néhány apró zajtól csak nagyobbnak és mélyebbnek tűniik a csönd. A „Hotel Műszaki” olyan most, minnt egy csöndes csigaházi, egy csöndesen zsolozsmázó szerzetesrend, a világi zajok elhallgattak, a Stúdióban néma sértődöttséggel várnak megszólalásra a hatalmas magnók, a Pincebár kong, minint az üres hordó, s egyáltalán, mindenütt mindig mélytengeri csönd van, mert a fiúk háromezer leib mélyre merültek alá a betű- és számtengerbe. Vizsgaidőszak van, és nincs ennél semmi fontosabb, nincs lány, mozi, séta, tánc, csak tanulás és teljes időzavar, a nappalok és éjszakák egymésba gabalyodnak, sokan délben fekszenek le, és este élednek, s előfordult, hogy az igazgató Fekete Ottónak délután 4 órakor kívánt jó reggelt egy ámbolygó lakó, és maximális csodálkozásának adott kifejezést, amikor megtudta, hogy a józan villanyóra szerint túl vannak már ezen a köszönésen. Mindez nem irodalom, ez így van, láttuk, hallottuk, tapasztaltuk Fekete Ottó kalauzolása kíséretében. Szinte „kísérteties” komolyság uralkodik a diákotthoniban, szenemként suhan az a néhány ember is, aki időnként feltéved könyvei mellől. Megkérdeztünk néhány „mélytengeri” lakót, mennyit alszik? A válasz elég kielégítő: 6, 7, 8 órát. De mikor? Érre annyi variáció van, hogy kár is felsorolni. Mikor szórakoznak?... Ha-ha-ha! Na, de mégis! Csak akad valami „lazító” idő? Akad, akad. Csekélyke mértékben. Séta a menzáig. És vissza. Liverpool— Fradi mérkőzés (a „foglalt” foteleket fotónkon mellékeljük). Ennyit a „lazításról”. Néhányan már túl vannak egy vagy két vizsgán, tűrhető, vagy éppenséggel jó eredménnyel. De ha az eredményekben van is eltérő, a Remény egyforma: sikerülnie kell, sikerülni! fog! — b. t. — Kint ragyog a hó, a hallban, a meleg fűtőtestek fölött böngészik a legfrissebb híreket azok, akik éppen „lazítanak”. Legközelebbi vizsgám: matek — mondta röviden Kiss Sándor elsőéves gépész, és újra „alámerült”. A már reggel nyolc órakor lefoglalt fotelek Buti István és Nyitrai Károly néves gépészek portörlése viráglocsolás közben. Kizárták magukat A félév lezárult, most van az ideje, hogy a hallgatók eddigi tanulmányaikról számot adjanak, már azok, akik vizsgázhatnak. Végigjárva a karokat, megtudtuk, hogy a félév folyamán mindenütt voltak indokolt lemorzsolódások, betegség, családi körülmények vagy egyéb okok miatt. De nagyon sok hallgató az első félévben nem vette komolyan egyetemi tanulmányait és ők azok, akik az elégtelen zárthelyi dolgozataik alapján, rajzi beadások elmaradása miatt, több igazolatlan óramulasztás miatt eleve kizárták magukat a félévi vizsgák drukkja alól. Az építészmérnöki karon a 110-es kezdő létszámból zárthelyi elégtelenség miatt 13 hallgató helyből ávózik, egy betegség miatt évhalasztást kapott, egyet pedig négy évé miatt elbocsátottak a karról. A vegyészmérnöki kar 168-as létszámából hat hallgató gyakorlati jegyének elégtelensége miatt csak abban az esetben folytathatja tanulmányait, természetesen mint félévismétlő, ha a dékáni engedélyt meg tudják szerezni. Négy hallgató pedig betegség miatt évhalasztást kapott. A villamosmérnöki kar 503 hallgatójából két hallgató betegség miatt kimaradt végleg az egyetemről, 22-en rajzbeadás elmulasztása és a pótbeszámoló elégtelensége miatt nem vizsgázhat. Az építőmérnöki karon a 263-as létszámból 3 hallgatót saját kérésére elbocsátottak az egyetemről, 5 hallgató pedig nem vizsgázhat az elégtelen zárthelyi eredményeik miatt. Természetesen az adatok még nem teljesek és nem véglegesek, hiszen ezek csak a vizsgaidőszak befejezése után válnak majd ismeretessé. De az előzetes tények is bizonyítják, hogy az egyetemen egyetlenegy hallgató sem engedhet magának „üresjáratokat”, mert az ellazsált órák, napok, esetleg hetek az első start, az első vizsgák letételéig sem engedik el őket. K. I. Az építőmérnöki kar végzős földmérői láthatóan letörten kullognak a menza felé. — Ez már a második katalógusom — jegyzi meg az egyik. A többiek is számítgatják, vajon mennyit „gyűjthetnek még”? Mindennapos jelenet ez, mint ahogy mindennapos az is, hogy más karokon és egyetemeken tanuló társaik előtt ezáltal többször nevetségessé válnak, és nem egyszer restellniük kell, hogy a Műszaki Egyetem hallgatói. Katalógus első és másodévben, ez még szinte természetes is. A többi karon is így van. De ötödévben!? Vagy talán az előadásokra csak így lehet hallgatóságot kényszeríteni? Persze az eredmény az, hogy a hallgatók alaposan átrágják az anyagot — mármint a napi sajtó anyagát. — Ez is valami. Vagy esetleg beadandó feladataikat másolják, melyeket terjedelmes műszaki leírással ajánlatos ellátni. Hm, régi szép idők! Amikor még csak az általánosban tanították a szépírást és a fogalmazást. Reformálunk és fejlődünk. Ha néha visszafelé is, de fejlődünk. Ez is valami. Persze ez a visszafejlődés elképzelhető lenne úgy is, ha visszafejlődnénk — egyetemi színvonalra.★ („Névtelen levél, nem levél” szokták mondani. De a kritika talán duplán kritika, ha írói nem tartják ajánlatosnak nevük aláírását. Mert ugyebár mindannyian szeretnénk minél előbb elvégezni az egyetemet.) A JÖVŐ MÉRNÖKE.