A Jövő Mérnöke, 1968 (15. évfolyam, 1-29. szám)

1968-01-13 / 1. szám

Első évben egy szakcso­porthoz tartoztak a 400 sze­mélyes lány diákotthonában lakták: Kunszeri Gabriella, Hajdú Erzsébet, Földvári Éva, Pintér Katalin, Czinner An­na és Anatenszky Mária. Az­óta­ eltelt két év, az első év nehézségein és vizsáin túljut­va már mindnyájan másod­éves vegyészi hallgatók. La­punk figyelemmel kísérte őket, és már két ízben beszá­moltunk róluk és problémáik­­ról, hiszen az volt bőven, mert mind a hatan vidékről, az ország különböző tájairól kerültek egy zárt közösségbe. Az első akadályokat jól vették, megismerték és meg­szokták egymást, tudomásul vették, hogy az egyetemi ta­nulmányok komolyságot, ösz­­szefogást követelnek. A napokban ismét felkeres­tük őket, illetőleg közülük csak egyet, Kunszeri Gabriel­lát, mert az egy szakcsoport­ból kettő lett, az összeszokott tanulókör elemeire bomlott, sőt közülük egy, Földvári Éva miután nem érte el a kollé­giumi bennlakáshoz szükséges 2,51-es tanulmányi átlagot, már nem lakik a diákotthon­­ban. A szükség törvényt bon­tott, hat lány helyett csak egyről, Kunszeri Gabrielláról tudunk beszámolni. Először a tanulmányairól. Két vizsgán már túljutott, kémia-analízis jó­ra sikerült, a géptanivizsgája pedig elég­séges lett. Még három — a legnehezebbek — hátravan. Elmondta, hogy a legjobban a szerveskémia-kollokviumtól fa. És most valami vidámabb: a szilveszter. Kunszegi Gabriella, már ■ízig-vérig pesti lány, hiszen, aki meghívta és elkísérte a szilveszteri „bahéra”, az is pesti fiú volt. Hatan búcsúz­tak a régitől, és köszöntötték az újat, és ebben segítségükre volt a két magnetofon, a pár üveg konyak, na és a vesztétt máj, amit a lányok készítettek éjfélkor. A hangos, vidám szilvesz­teréjszaka elmúlt. Új erőpró­bák előtt áll, és ezt annyira komolyan veszi, hogy sok társnőjével szemben, ő nem ment haza szüleit meglátogat­ni, hanem az elkövetkezendő vizsgájára készül. ( K. ) Hárman a régi tanulókörből: Kunszeri Gabriella, Földvári Éva és Czinner Erzsébet. P­ÁLYÁZAT „ÖTVENÉVES A PÁRT IFJÚSÁGI SZERVEZETE“ 1968-ban ünnepeljük a Kommunisták Magyarországi Párt­ja és a kommunista ifjúsági mozgalom megszületésének ötve­nedik évfordulóját. Az évforduló tiszteletére a KISZ Budapesti Bizottsága Egyetemi és Főiskolai Tanácsa pályázatot hirdet az ifjú kommunisták fél évszázados hősi harcának, a haladó ma­gyar ifjúsági- és diákmozgalmak egyetemi, főiskolai tárgyi emlékeinek, dokumentumainak, hagyományainak összegyűjté­sére és feldolgozására. Célunk, hogy a pályázat segítse feltárni a haladó magyar ifjúsági mozgalmak fejlődését, a felsőoktatási intézményeink hallgatói jobban megismerjék saját egyetemük, főiskolájuk felszabadulás előtti és utáni történetét. Pályázni lehet minden olyan munkával, mely a budapesti felsőoktatási intézmények vagy azok jogelődjeinek 1918—1968. közötti kommunista és haladó ifjúsági mozgalmával foglalko­­zik. A pályázaton tanulmány jellegű feldolgozásokkal, valamint dokumentációs anyagok összegyűjtésével és összeállításával le­het részt venni. A pályázat elsődleges célja dokumentumok, hagyományok gyűjtése, ami lehetővé teszi, hogy minden felső­­oktatási intézmény (kollégium) KISZ-tagsága részt vegyen a pályázaton. A részvevők tetszésük szerint választhatnak az alábbi té­macsoportok között (a megadott témakörön belül a pályamun­ka címe, feldolgozási köre szabadon alakítható): 1. FELDOLGOZÁSOK — epv­egV felsőoktatási intézmény (kollégium) kommunis­ta ifjúsági-, diákmozgalmának teljes vagy részleges feldolgo­­zása; — haladó ifjúsági mozgalmak, kultúr- és sportélet az ille­tő intézményben; — az egyetemi, főiskolai sajtó feldolgozása. 2. GYŰJTŐMUNKA: — dokumentumok, tárgyi emlékek gyűjtése, összeállítása (az ifjúsági mozgalommal foglalkozó intézményi anyagok, új­ságok, fényképek, fotókópiák, jelvények, meghívók, tagsági könyvek, plakátok, röplapok, rektori jelentések, stb.); — intézményi haladó hagyományok szokásos összegyűj­tése, dokumentálása. A pályamunkák egyaránt kitérhetnek a felszabadulás előtti és utáni időszak, valamint az elmúlt tíz esztendő bemu­tatására. A pályázaton bármelyik témakörben (vagy többen is) va­lamennyi fővárosi felsőoktatási intézmény hallgatója, oktatója részt vehet — eddig még nem publikált — egyéni vagy kol­lektív pályamunkával. A tanulmányjellegű feldolgozások terjedelmének alsó ha­tára 20 gépelt oldal. A feldolgozás jellegű pályamunkákat 3 példányban kell beküldeni 1968. szeptember 1-ig az Oktatási Osztályra (K. I. 4.). A dokumentációs anyagokat az egyetem KISZ-bizottságá­­hoz kell benyújtani. A pályadíjakat a bíráló bizottság — amely neves szakem­berekből áll — 1968. december első felében ünnepélyes kere­tek között fogja kiosztani. A legjobb pályaművekből és a fel­tárt tárgyi emlékekből az eredményhirdetés időszakában tu­dományos diákköri ülésszakot és kiállítást szervezünk. A ki­adásra alkalmas pályamunkák megjelentetéséről lehetőség sze­rint gondoskodás történik. PÁLY­ADÍJ­AK: 2 db 1. díj 2000 Ft. (ilyen értékű tárgyjutalom vagy kül­földi utazás.) 2 db II. díj 1000 Ft. 2 db III. díj 800 Ft. Ezenkívül a legjobb munkát végző KISZ-bizottságok mun­kájának értékelését és jutalmazását is javasoljuk. A pályázattal összefüggő érdeklődésre, személyes vagy le­­vélbeni megkeresésére a KISZ Budapesti Bizottsága, Egyetemi, Középiskolai és Szakmunkástanuló osztálya címén, telefonon pedig a 134—684 számon ad felvilágosítást. KISZ Budapesti Bizottsága Egyetemi és Főiskolai Tanácsa. Vizsgáztatási módszer (Folytatás az 1. oldalról)­lönböző vizsganapokon lehető­leg egyforma nehézségi fokúak legyenek. A tanszék erre a kérdésre igen nagy súlyt he­lyez, és az évről évre össze­gyűlő tapasztalatok alapján a kérdéscsoportok összeállítását finomítja, hogy a szerencse és a véletlen minél kisebb szere­pet játsszon a hallgatók vizsga­jegyének kialakulásában. Az írásbelin a pontszámok alapján kialakult érdemjegy az előbbiek szerint az esetek többségében a tényleges fel­­készültséget tükrözi, viszont előfordulhat, hogy a vizsgázó úgy érzi, hogy felkészültsége alapján jobb osztályzatot ér­demelne. Ilyenkor a leghelye­sebb, ha a szóbeli vizsgán ezt közli, és újabb kérdéseket kér. Ezt a vizsgáztatók mindig örömmel veszik és az esetek többségében a bevezetésben idézetekkel ellentétben a vizs­­gázónak „előnyére válik”. Módszerünk rövid ismerteté­séből kiderül, hogy hasonlóan az előző évekhez jó szándékú alapossággal, részletesen fog a tanszék vizsgáztatni. Vizsgá­zóimnak a felkészüléshez jó tanulást, erőt, egészséget kívá­nok kollégáim és a magam ne­vében. Dr. Czégi József docens Csend a Hotel Műszakiban Olykor mint egy jelenés, felbukkan csíkos fürdőkö­­penyés sem, haján ragyogó víz­­cseppekkel egy-egy diák, a zuhanyozó párrafelh­óitól f­örül­­lengve, s éppoly gyorsan el­tűnik, mint jött a folyosó mé­lyéből, és olykor cirokseprő zi­­zegése hallak, és a takarítóné­­ni­k papucsának csosszanása, de ettől a néhány apró zajtól csak nagyobbnak és mélyebb­nek tűniik a csönd. A „Hotel Műszaki” olyan most, min­nt egy csöndes csiga­­házi, egy csöndesen zsolozsmá­­zó szerzetesrend, a világi za­jok elhallgattak, a Stúdióban néma sértődöttséggel várnak megszólalásra a hatalmas magnók, a Pincebár kong, minint az üres hordó, s egyál­talán, mindenütt mindig mély­­tengeri csönd van, mert a fiúk háromezer leib mélyre merültek alá a betű- és szám­­te­ngerbe. Vizsgaidőszak van, és nincs ennél semmi fontosabb, nincs lány, mozi, séta, tánc, csak tanulás és teljes időzavar, a nappalok és éjszakák egymés­­ba gabalyodnak, sokan délben fekszenek le, és este élednek, s előfordult, hogy az igazgató Fekete Ottónak délután 4 órakor kívánt jó reggelt egy ámbolygó lakó, és maximális csodálkozásának adott kife­jezést, amikor megtudta, hogy a józan villanyóra szerint túl vannak már ezen a köszöné­sen. Mindez nem irodalom, ez így van, láttuk, hallottuk, ta­pasztaltuk Fekete Ottó kalau­zolása kíséretében. Szinte „kí­sérteties” komolyság uralko­dik a diákotthoniban, szenem­ként suhan az a néhány em­ber is, aki időnként feltéved könyvei mellől. Megkérdeztünk né­hány „mélytengeri” lakót, mennyit alszik? A válasz elég kielégí­tő: 6, 7, 8 órát. De mikor? Ér­re annyi variáció van, hogy kár is felsorolni. Mikor szó­rakoznak?... Ha-ha-ha! Na, de mégis! Csak akad valami „lazító” idő? Akad, akad. Cse­kélyke mértékben. Séta a men­záig. És vissza. Liverpool— Fradi mérkőzés (a „foglalt” fo­teleket fotónkon mellékeljük). Ennyit a „lazításról”. Néhányan már túl vannak egy vagy két vizsgán, tűrhető, vagy éppenséggel jó ered­ménnyel. De ha az eredmé­nyekben van is eltérő, a Re­mény egyforma: sikerülnie kell, sikerülni! fog! — b. t. — Kint ragyog a hó, a hallban, a meleg fűtőtestek fölött bön­gészik a legfrissebb híreket azok, akik éppen „lazítanak”. Legközelebbi vizsgám: matek — mondta röviden Kiss Sán­dor elsőéves gépész, és újra „alámerült”. A már reggel nyolc órakor lefoglalt fotelek Buti István és Nyitrai Károly n­­éves gépészek portörlése viráglocsolás közben. Kizárták magukat A félév lezárult, most van az ideje, hogy a hallgatók eddigi tanulmányaikról számot ad­janak, már azok, akik vizsgázhatnak. Végigjárva a karokat, megtudtuk, hogy a félév folyamán mindenütt voltak indokolt lemorzsolódások, betegség, családi körülmé­nyek vagy egyéb okok miatt. De nagyon sok hallgató az első félévben nem vette komo­lyan egyetemi tanulmányait és ők azok, akik az elégtelen zárthelyi dolgozataik alapján, rajzi beadások elmaradása miatt, több iga­zolatlan óramulasztás miatt eleve kizárták magukat a félévi vizsgák drukkja alól. Az építészmérnöki karon a 110-es kezdő létszámból zárthelyi elégtelenség miatt 13 hallgató helyből ávózik, egy betegség miatt évhalasztást kapott, egyet pedig négy évé miatt elbocsátottak a karról. A vegyészmér­nöki kar 168-as létszámából hat hallgató gyakorlati jegyének elégtelensége miatt csak abban az esetben folytathatja tanulmányait, természetesen mint félévismétlő, ha a dékáni engedélyt meg tudják szerezni. Négy hall­gató pedig betegség miatt évhalasztást ka­pott. A villamosmérnöki kar 503 hallgatójából két hallgató betegség miatt kimaradt végleg az egyetemről, 22-en rajzbeadás elmulasztása és a pótbeszámoló elégtelensége miatt nem vizs­gázhat. Az építőmérnöki karon a 263-as létszámból 3 hallgatót saját kérésére elbocsátottak az egyetemről, 5 hallgató pedig nem vizsgázhat az elégtelen zárthelyi eredményeik miatt. Természetesen az adatok még nem telje­sek és nem véglegesek, hiszen ezek csak a vizsgaidőszak befejezése után válnak majd ismeretessé. De az előzetes tények is bizo­nyítják, hogy az egyetemen egyetlenegy hall­gató sem engedhet magának „üresjárato­kat”, mert az ellazsált órák, napok, esetleg hetek az első start, az első vizsgák letételéig sem engedik el őket. K. I. Az építőmérnöki kar vég­zős földmérői láthatóan le­­törten kullognak a menza felé. — Ez már a második kataló­gusom — jegyzi meg az egyik. A többiek is számítgatják, vajon mennyit „gyűjthetnek még”? Mindennapos jelenet ez, mint ahogy mindennapos az is, hogy más karokon és egyete­meken tanuló társaik előtt ezáltal többször nevetségessé válnak, és nem egyszer res­tellniük kell, hogy a Műszaki Egyetem hallgatói. Katalógus első és másodévben, ez még szinte természetes is. A többi karon is így van. De ötöd­évben!? Vagy talán az előadásokra csak így lehet hallgatóságot kényszeríteni? Persze az ered­mény az, hogy a hallgatók alaposan átrágják az anyagot — mármint a napi sajtó anya­gát. — Ez is valami. Vagy esetleg beadandó fel­adataikat másolják, melyeket terjedelmes műszaki leírással ajánlatos ellátni. Hm, régi szép idők! Amikor még csak az általánosban ta­nították a szépírást és a fo­galmazást. Reformálunk és fejlődünk. Ha néha visszafelé is, de fejlődünk. Ez is valami. Persze ez a visszafejlődés elképzelhető lenne úgy is, ha visszafejlődnénk — egyetemi színvonalra.★ („Névtelen levél, nem le­vél” szokták mondani. De a kritika talán duplán kritika, ha írói nem tartják ajánla­tosnak nevük aláírását. Mert ugyebár mindannyian szeret­nénk minél előbb elvégezni az egyetemet.) A JÖVŐ MÉRNÖKE.

Next