A Jövő Mérnöke, 1969 (16. évfolyam, 1-35. szám)

1969-01-11 / 1. szám

A nappali IV. éves vegyészmérnök-hallgatók helyzetéről Hozzászólás a „Kátyúban egy évfolyam?“ című cikkhez A Jövő Mérnöke 1968. no­vember 30-i számában „Ká­tyúban egy évfolyam?” címen cikk jelent meg, amely a nap­pali IV. éves vegyészmérnök­­hallgatók tanulmányi helyze­tével, problémáival foglalko­zik. Sajnos, a cikk — minden jó szándéka ellenére — szá­mos olyan megállapítást tar­talmaz, amellyel nem érthetek egyet, sok benne a tárgyi tévedés és végül, ami a legdöntőbb, vég­következtetései olyanok, ame­lyeket semmi esetre sem lehet elfogadni. Az olvasó nem kap megfelelő képet az évfolyam­mal kapcsolatos problémákról, a tett intézkedésekről, a Kar tantervéről elejtett egyoldalú megjegyzések tetézve tárgyi tévedésekkel nem alkalmasak kielégítő tájékoztatásra. Az egész cikk alaphangulata és záró gondolatai nagyfokú pesz­­szimizmust és kilátástalansá­­got tükröz. A címben még megkérdőjelezi a szerző a ká­tyúba jutás tényét, a végén már olyan reménytelennek látható tehát, hogy a tanul­mányi terhelés valóban nagy, még akkor is, ha figyelembe vesszük azt, hogy ténylegese­n nem 100 százalékos az előadá­sok látogatottsága. A Kar részéről végzett vizs­gálat azt mutatta, hogy a hall­gatók nagy félévközi terhelése elsősorban a félévközi írásbeli és szó­beli beszámolók túl nagy számával függ össze. Tekintve, hogy a beszámolók nagyobb részének bizonyos „tétje” is van (esetleges siker­telenség vizsgaletiltást vonhat maga után) számos hallgató­nál ez tartós idegfeszültséget okozott. Olyan vélemény ala­kult ki, hogy felsőbb évfolya­mokon csökkenteni kell a be­számolók gyakoriságát és több lehetőséget adni nagyobb idő­egységeken belül az önálló ta­nulásra és időbeosztásra. Időközben a hallgatóság KISZ-képviselőinek a dékán­nal folytatott megbeszélése so­rán konkrét javaslatok is szü­lettek a beszámoltatások szá­mának csökkentésére. Ezek alapján az érdekelt tanszékek­kel megbeszélve, a jelen félév hátra levő részében olyan reá­lis követelmények állnak a hallgatók előtt, amelyek telje­síthetők s biztosítottnak lát­szik a vizsgaidőszakra történő alapos felkészülés. Az elővizsgák, zárthelyik és laboratóriumi beszámolók ta­pasztalatai azt mutatják, hogy az eredmények kedvezőek, a várható vizsgaletiltások száma minimális és reméljük, hogy a hallga­tók és oktatók közös erőfeszí­tései révén a félév kedvezően fog zárulni. Javaslatok ké­szültek, illetve készülnek a következő félévre vonatkozó­an is. Ami most a tan­terveket illeti, jelenleg a nappali tago­zat első négy évfolyama az ún. „módosított reform” tanterv szerint tanul, az V. évfolya­mon a „reform tan­terv” van érvényben. Mindkét tantervet az alapképzés nagy súlya és részaránya az általános jelleg és az jellemzi, hogy nincsen szakosodás. A régebbi tantervben a 7., az újabban a 9. félévtől kezdve az évfolyamok ágazatokra bomla­nak. A módosított reform tan­terv valamivel általánosabb jellegű képzést ad, amit első­sorban a felsőfokú műszaki oktatásunkban bekövetkezett változás (Felsőfokú Techniku­mok megalakulása) és a ve­gyészmérnökeinkkel szemben támasztott új követelmények látja a helyzetet, hogy még ki­utat sem talál. Írásomban rövid áttekintést kívánok adni az évfolyammal kapcsolatos intézkedésekről, ismertetni szeretném a módo­sított reform tanterv alapel­veit, végül rámutatni arra, hogy a felvetett problémák és egyéb tanulmányi, terhelési nehézségek megoldhatók és meg is lesznek oldva. A jelenlegi nappali IV. év­folyamon a tanterv e félévben 6 vizsga, 5 gyakorlati jegy és szigorlat letételét, ill megszer­zését írta elő. (Előző tanévben a IV. évfolyamon 6 vizsga, 6 gyakorlati jegy.) A félév kezdetén az évfo­lyam KISZ-szervezetei az elő­ző vizsgaidőszak tapasztalatait figyelembe véve kérték, hogy tegyünk intézkedéseket a vizs­gaidőszaki túlterhelés meg­szüntetése és a kedvezőbb vizsgafelkészülés biztosítása érdekében. Ezt a kérést a Kár az évfolyam helyzetét, az évfolyamfelelős oktató véleményét figyelembe vé­ve indokoltnak találta és az érdekelt tanszékekkel FELMÉRÉS indokoltak. A kétféle tanterv­ben előírt teljes hallgatói el­foglaltság (5 éven át) időtarta­ma teljesen azonos. A terhe­léseloszlás egyenletesebb (az eddigi tapasztalatok szerint az I. és II. évfolyam valamivel könnyebb, a III. és IV. évfo­lyam valamivel nehezebb.) Hangsúlyozni szeretném, hogy az új tantervben sem ta­nulnak „mindent”, a hall­gatók. Az összes tárgyak száma öt év alatt mindössze kettővel nőtt meg, ami nem számottevő. Nem áll módomban itt részle­tesen foglalkozni a tanterv kérdéseivel, mindössze azt kí­vántam kifejteni, hogy az új tantervet objektív szükségletek, tényezők in­dokolták és tették szüksé­gessé. A cikk végkövetkeztetései­vel kapcsolatban szeretném elöljáróban kifejteni, hogy semmiesetre sem gondolok ar­ra, hogy csak jó eredmények­ről szóló cikkeket kell írni és kerülni a bíráló, problémafel­vető írásokat. Elvárhatjuk azonban, hogy a lap munka­társai részéről összeállított közlemények tárgyilagosak, szakszerűek legyenek és tük­rözzék a problémák megoldá­sára irányuló törekvést. Ez utóbbi, sajnos, nem tapasztal­ható. Biró Teréz már a velem folytatott beszélgetés során is lényegében arra az álláspontra helyezkedett, hogy a felvetett problémák csak úgy oldhatók meg, ha azonnali hatállyal tantervmódosítást hajtunk végre. Tekintve, hogy ön a tantervmódosítást csak akkor megbeszélve olyan intézke­dést tett, amely a vizsgaidő­­szakban sorra kerülő vizs­gák számát négyre csökken­tette. Október és november hó fo­lyamán mind a KISZ, mind egyes hallgatók részéről olyan információkat kaptunk, hogy a hallgatók félévközi terhelése nagymértékű és nagyon nagy erőfeszítéseket igényel a kö­vetelmények teljesítése. Kér­ték, hogy a terhelésüket vizs­gáljuk felül és tegyünk intéz­kedéseket csökkentése érdeké­ben. A felvetett problémáit tisz­tázása és megoldása érdekében kari albizottság foglalko­zott a terhelés felmérései­vel és a nehézségeket kiváltó okok kiderítésével. November hó elején tartott KISZ-fórumon megkértem a jelen levő IV. éves hallgatókat, hogy készít­senek saját maguk is olyan felmérést, amely a heti elfog­laltságukat tükrözi. Ez utóbbi terhelés felmérés november végére el is készült és a következő képet mutatja: tartottam lehetségesnek, ha alapos felmérés előzi meg és az eredmények ezt indokolják, a szerző úgy ítélte meg, hogy ezzel végleg reménytelenné vált az évfolyam helyzete. Minden egyéb munkát és erő­feszítést, amelyek pedig lénye­gében elősegítették a problé­mák megoldását, gyakorlatilag nem is értékeit. Befejezésül még annyit, hogy a jelenlegi IV. évfolyam­nál e félév során szerzett ta­pasztalatokat természetesen az őket követő többi évfolyamnál is figyelembe fogjuk venni. A Kar vezetése fő céljának te­kinti az oktatómunka haté­konyságának növelését, a vég­ző vegyészmérnökhallgatók korszerű tudással történő fel­­vértezését és ennek érdekében minden szükséges intézkedést meg fog tenni. Jól tudjuk, ho­gy az eredményes oktatást csak az oktatók és hallgatók együttes odaadó munkája biztosíthatja. A hallgatók véleményét a továbbiakban is figyelem­be vesszük, a jogos in­dokolt kéréseknek eleget fo­gunk tenni. Terveink szerint fokozott gondot fordítunk a hallgatóság megfelelő tájékoz­tatására a KISZ és a Kari ve­zetés kapcsolatára. A Dékán utasítására a jövő félévtől kezdve az egyes tan­székek részéről megadott fél­évközi követelményeket, vizs­gakövetelményeket az Oktatá­si Bizottság az évfolyam KISZ- képviselőivel együtt évfolya­monként felül fogja vizsgálni, bevonva az előző évfolyam KISZ-képviselőit is. Ennek alapján reális szinten fogjuk rögzí­teni a követelményeket. Ezekről a dékán írásban tájé­koztatja az illetékes tanszéket és a KISZ-szervezetet. Dr. Lásztity Radomir dékánhelyettes a Vegyész IV. évfolyam terheléséről, reprezentatív A felmérésben részt vevők tanulmányi eredménye: Egyetemi órarendi elfoglaltság Készülés laboratóriumra, számolás Tudományos szocializmus szeminárium Nyelv Egyéb (hétköznapi felkészülés, stb.) Utazás az egyetemre Étkezés Más rendszeres foglalkozás kikérdezéses módszerrel (33 fő) 2,00—5,00 36,0 ó/h 17,4 ó/h 1,5 ó/h 1,5 ó /h 12,6 ó/h 69,0 ó/h 5,4 ó/h 10,3 ó/h 5,8 ó/h 21,5 6 h Összesen: 99,5 ó/h Gattyán György iparművész kiállítása a Martos Flóra Kollégiumban. (Fotó: Gogh—Deák BME Fotókör). A JÖVŐ MÉRfciQ&E ! OKTATÓ-NEVELÉS Ezt a címet — kivételesen — nem én találtam ki. A decem­ber 10-i villamoskari vitafó­rum ezt a nagyon találó tömör jellemzést egy nálam sokkal idősebb, tapasztaltabb, és ezért nyilván higgadtabb, megfon­toltabb embertől kapta. Aki ráadásul docens egyetemün­kön. Az értekezlet féle ugyanis (legalább 100 oktató és hallga­tó részvételével) a kar neve­lési problémáit tűzte ki „napi­rendi pontként”. Erről szólt a vitaindító negyedórás előadás, de az ezt követő két és fél­órás vita nemcsak a protokol­láris keretekből lépett ki, ha­nem a jó néhány éles hallga­tói felszólalás nyomán — tény­leg oktatók neveléséré csapott át. Úgy érzem, elegendő a hosz­­szú gondolatsorból néhány jel­lemző momentumot kiemelni. Azt, ami hagyományos, és azt, ami örvendetes. Hagyományos (ki tudja, hányszor írtunk már róla!) hogy a nevelés, de még az ok­tatás is sok tanszéken csak „­mellékes nyűg”, a hallgató pedig ezeken a helyeken „meg­tűrt mostohagyerek”, örven­detes azonban, hogy most már nem csak a hallgatók, nem csak a „felsőbb fórumok”, ha­nem az oktatásért közvetlenül felelős illetékesek is elismerik ezt, és talán valamit fognak is tenni ellene. Hagyományos, hogy bíráljuk a KISZ-t, ami­kor csak látszatmunkát végez. Viszont örvendetes, hogy hiába próbálta a kari KISZ-bizottság egyik tagja szépítgetni a „visszajelzés” elégtelenségét, több felszólaló — oktatók és hallgatók — hangsúlyozta, hogy a KISZ oktatási érdek­­védelme (idézem ezt a szó sze­rint elhangzott szószarű kife­jezést) „bizonytalan kimene­telű és nagy időállandós rend­szer”. Hagyományos a „pa­naszdélután”, ugyanakkor ör­vendetes, hogy „dajkamese”, „mellébeszélés” mindkét rész­ről, csak elvétve fordult elő. Nem lenne érdemes folytat­ni ezt a felsorolást. Az elhang­zott panaszok közül ugyani jó néhány csak egy-egy évfo­lyamot érint. Ez a tény egyér­telműen figyelmeztet:­­feltétle­nül szükséges szűkebb körök­ben olyan fórumokat terem­teni, ahol a konkrét személy­re is szóló panaszok meghall­gatásra találnak. Befejezésül ismét arra a oktatóra hivatkoznék, aki a cí­met is „adta”. Ő ugyanis a kö­vetkező kérdést tette fel fel­szólalásában: — Vajon számított-e eddi egy oktató anyagi és erkölcs megbecsülésében, hogy milye oktató-nevelő munkát végez Nem lehet vitás, hogy a leg­több nevelési problémánál gyökerek — ide nyúlnak visz­sza! Szöveg: Róta László Mi a hallgatók véleménye? Figyelemmel kísérem a nyelvoktatással kapcsolatos cikkeket, és ezekhez szeretnék néhány gondolatot hozzáfűzni általánosságban. A cikkeket olvasva sajnálatos módon az derül ki, hogy a két tábor (ok­­tatók-hallgatók) nem a prob­lémák közös megoldásán fára­dozik, hanem csak a maguk valódi, vagy vélt igazát védik. Ez saját tapasztalataim szerint nemcsak ezen a területen van így, hanem csaknem vala­mennyi tantárgy esetében. Tisztelet a csekély számú ki­vételnek. Nagyon célszerű lenne, ha az egyes tanszékek komolyan és rendszeresen foglalkozná­nak azzal, hogy az általuk ok­tatott tantárgyakról mi a hall­gatók véleménye, és milyen javaslataik vannak az oktatá­si módszerekkel, a tanszéki „játékszabályokkal” kapcso­latban. Az ilyen közvéleménykuta­tás legreálisabb és leghatéko­nyabb módja az lenne, ha bi­zonyos időközönként (pl. min­den félév végén) minden tan­szék írásban, esetleg (vagy feltétlenül?) névtelenül kérné ki a hallgatók véleményét a félévi munkával kapcsolatban. Nyilván lenne a válaszok kö­zött néhány éretlen megjegy­zés, teljesíthetetlen kívánság, de ha a tanszék gondosan fel­dolgozza az összes javaslatot, bírálatot, avagy dicséretet, fel­tétlenül hasznos információk­ra tenne szert saját munkájá­val kapcsolatban. Ezáltal to­vább csatolgath­atná, tökéle­tesíthetné oktatási mechaniz­musát. Némi jóindulat és pedagó­giai érzék segítségével az ok­tatás hatékonyságát jelentősen meg lehetne így növelni. Nem kell másra gondolni, csak ar­ra, hogy például az auc­ió-vi­­zuális oktatás helyesen al­kalmazott módszerekkel egy­szerűen nem engedi lankadni a hallgatók figyelmét. Nem véletlen, hogy a fakultatív elő­adásokat (a felsőbb évfolya­mokon) olyan gyéren látogat­ják a hallgatók. Egy egész trélelőitnyi száraz, lélektelen, monoton előadást csak a kö­­télidegzetűek bírnak ki. Az oktatóknak arra kellene törekedniük, hogy a hallgatók a legkényelmesebb, legérdek­­feszítőbb módon a legtöbb is­meretet­ sajátíthassák el. Ez mindenkinek érdeke, bár az oktatókra többletterhet ró, és csak akkor sikerül, ha min­denki elismeri, hogy az egye­tem, az oktató gárda van a hallgatókért és nem fordítva. A hallgatóknak pedig nem volna szabad elfelejteni, hogy ők azért vannak itt, mert a társadalomnak komoly tudá­sú tervezőkre, műszaki ve­­zetőjére van szüksége, és ezt a tudást csak kemény munkával lehet megszerezni. Kettőn áll a vásár. Egy építőmérnök hallgató Néma gyereknek... Néma gyermeknek anyja sem érti a szavát — tartja a mondás és igazságában joggal kételkedhetünk. Hiszen anya és gyermek kapcsolata lénye­gesen különbözik minden más emberi kapcsolattól. De hogy néma tanárnak a diák — sőt egy diák sem érti a szavát, arra megesküszöm, sőt, be is bizonyítom bárkinek. Az illetőnek nem kell mást tennie, csak bejönni egyik ta­nulóköri gyakorlatunkra, és ott a következőket tapasztal­hatja. Illetőleg nem tapasztal­hat semmit, csak ülhet, hall­gathat, egyáltalában bármit csinálhat — még csak a gya­korlatvezetőnk hangja sem za­varja. Ő ugyanis nem beszél, nem magyaráz. Csak bejön és elkezd a táblára írni gyöngy­betűkkel, új bekezdéssel, mar­góval és sormintával. Utoljára talán kisiskolás koromban volt ilyen szép füzetem — igazán tiszta, pedáns, gyöngybetűkkel írva, margóval és sormintával — ugyanúgy, mint a táblán. Probléma semmi sincs, hogyan is lehetne, csak képletek, kép­letek, grafikonok, kapcsolási rajzok — egyetlen közbeszúrt, egy nyúlfarknyi kis magyarázó szó­­nélkül. Igazán nem értem, minek jár a Műegyetemre az, aki ezt sem érti. Aztán jön a következő példa — felírva, kétszer aláhúzva, új bekezdés­ben a szöveg, és így tovább, és így tovább. Talán néma — találgattuk —, és sajnáltuk is, hiszen va­lamiből neki is me­g kell élnie. De nem lehet, hiszen mindig köszön és morog is, ha túl han­gosak az ilyenfajta megjegy­zések, hogy: „Egy picit hango­sabban, ha lehet, tanár úr”, vagy: „ott az elejétől fogva, nem világos” stb. De rá kellett jönnünk, hogy el vagyunk kényeztetve, s nem tudjuk megbecsülni sorsun­kat. A „tanár úr” (azt hiszem, sosem volt jogosabb az idéző­jel, mint most), oktatási refor­mot vezetett be — már nem is ír, nem is beszél, talán a „nem írok, nem olvasok, én magyar nemes vagyok” alapon. Besé­tál, köszön és a hozzá legköze­lebb eső hallgató kezébe nyomja papírját és csak sze­mével int a tábla felé — írja fel! És az írja is, csúnyán, olvas­hatatlanul, de semmivel sem érthetetlenebbül, mint ahogy azelőtt volt. (Megfigyeltük, amint felvette a kabátját — nem volt eltörve a keze.) Köz­ben a „tanár úr” csak ül né­mán maga elé meredve, vagy kibámul az ablakon. S ez így megy gy­ikorlat­­ról gyakorlatra. De gyakorlat­ról gyakorlatra megy az is, hogy majd minden foglalkozá­son ZH-t írunk, az előző órán „alaposan feldolgozott és el­magyarázott” anyagból. Mind­ehhez hozzá tartozik még az is, amit a tárgy előadója többször is kihangsúlyozott, hogy e tárgy tanulásánál elsőrendűen fontos a fizikai működés meg­értése­­, amelyet esetleg kí­naiul is lehetne magyarázni, de csak képletekkel és grafi­konokkal aligha. Már csak abban reményke­dünk, hogy gyakorlatvezetőnk újabb oktatási reformot vezet be, valahogy így: bejön, kö­szön és felírja a táblára, hogy a példatárból mely példákat nézzünk át — ezután ki-ki ké­­nyére-kedvére tanulmányoz­hatja a feladatokat. Istenem, de szép is lenne, talán végre a félév folyamán egyszer meg is értenénk egy feladatot. Sajnos, e reformnak objek­tív akadálya, hogy példatárat nem adott ki a tanszék. És elnézést kérek, hogy nem írom alá a nevemet, de hisz én is szeretnék levizsgázni és ki tudja----­Különben is: egy szenve­­dő villamos tankör nevében: t. t. A SZERKESZTŐSÉG MEG­­JEGY­ZÉSE: Elvből nem va­gyunk hívei a névtelen leve­leknek. De t. t. olyan problé­mát érint, amelyről — vagy hasonlókról — egyetemünkön széltében-hosszában sok szó esik, így minden bizonnyal észrevétele is reális. A tárgyi igazság érdekében kérjük az érdekelt tankör tagjait és amennyiben felismerhető a tárgy, a tanszék véleményét a felvetett problémákról.

Next