A Jövő Mérnöke, 1969 (16. évfolyam, 1-35. szám)
1969-01-11 / 1. szám
A nappali IV. éves vegyészmérnök-hallgatók helyzetéről Hozzászólás a „Kátyúban egy évfolyam?“ című cikkhez A Jövő Mérnöke 1968. november 30-i számában „Kátyúban egy évfolyam?” címen cikk jelent meg, amely a nappali IV. éves vegyészmérnökhallgatók tanulmányi helyzetével, problémáival foglalkozik. Sajnos, a cikk — minden jó szándéka ellenére — számos olyan megállapítást tartalmaz, amellyel nem érthetek egyet, sok benne a tárgyi tévedés és végül, ami a legdöntőbb, végkövetkeztetései olyanok, amelyeket semmi esetre sem lehet elfogadni. Az olvasó nem kap megfelelő képet az évfolyammal kapcsolatos problémákról, a tett intézkedésekről, a Kar tantervéről elejtett egyoldalú megjegyzések tetézve tárgyi tévedésekkel nem alkalmasak kielégítő tájékoztatásra. Az egész cikk alaphangulata és záró gondolatai nagyfokú peszszimizmust és kilátástalanságot tükröz. A címben még megkérdőjelezi a szerző a kátyúba jutás tényét, a végén már olyan reménytelennek látható tehát, hogy a tanulmányi terhelés valóban nagy, még akkor is, ha figyelembe vesszük azt, hogy ténylegesen nem 100 százalékos az előadások látogatottsága. A Kar részéről végzett vizsgálat azt mutatta, hogy a hallgatók nagy félévközi terhelése elsősorban a félévközi írásbeli és szóbeli beszámolók túl nagy számával függ össze. Tekintve, hogy a beszámolók nagyobb részének bizonyos „tétje” is van (esetleges sikertelenség vizsgaletiltást vonhat maga után) számos hallgatónál ez tartós idegfeszültséget okozott. Olyan vélemény alakult ki, hogy felsőbb évfolyamokon csökkenteni kell a beszámolók gyakoriságát és több lehetőséget adni nagyobb időegységeken belül az önálló tanulásra és időbeosztásra. Időközben a hallgatóság KISZ-képviselőinek a dékánnal folytatott megbeszélése során konkrét javaslatok is születtek a beszámoltatások számának csökkentésére. Ezek alapján az érdekelt tanszékekkel megbeszélve, a jelen félév hátra levő részében olyan reális követelmények állnak a hallgatók előtt, amelyek teljesíthetők s biztosítottnak látszik a vizsgaidőszakra történő alapos felkészülés. Az elővizsgák, zárthelyik és laboratóriumi beszámolók tapasztalatai azt mutatják, hogy az eredmények kedvezőek, a várható vizsgaletiltások száma minimális és reméljük, hogy a hallgatók és oktatók közös erőfeszítései révén a félév kedvezően fog zárulni. Javaslatok készültek, illetve készülnek a következő félévre vonatkozóan is. Ami most a tanterveket illeti, jelenleg a nappali tagozat első négy évfolyama az ún. „módosított reform” tanterv szerint tanul, az V. évfolyamon a „reform tanterv” van érvényben. Mindkét tantervet az alapképzés nagy súlya és részaránya az általános jelleg és az jellemzi, hogy nincsen szakosodás. A régebbi tantervben a 7., az újabban a 9. félévtől kezdve az évfolyamok ágazatokra bomlanak. A módosított reform tanterv valamivel általánosabb jellegű képzést ad, amit elsősorban a felsőfokú műszaki oktatásunkban bekövetkezett változás (Felsőfokú Technikumok megalakulása) és a vegyészmérnökeinkkel szemben támasztott új követelmények látja a helyzetet, hogy még kiutat sem talál. Írásomban rövid áttekintést kívánok adni az évfolyammal kapcsolatos intézkedésekről, ismertetni szeretném a módosított reform tanterv alapelveit, végül rámutatni arra, hogy a felvetett problémák és egyéb tanulmányi, terhelési nehézségek megoldhatók és meg is lesznek oldva. A jelenlegi nappali IV. évfolyamon a tanterv e félévben 6 vizsga, 5 gyakorlati jegy és szigorlat letételét, ill megszerzését írta elő. (Előző tanévben a IV. évfolyamon 6 vizsga, 6 gyakorlati jegy.) A félév kezdetén az évfolyam KISZ-szervezetei az előző vizsgaidőszak tapasztalatait figyelembe véve kérték, hogy tegyünk intézkedéseket a vizsgaidőszaki túlterhelés megszüntetése és a kedvezőbb vizsgafelkészülés biztosítása érdekében. Ezt a kérést a Kár az évfolyam helyzetét, az évfolyamfelelős oktató véleményét figyelembe véve indokoltnak találta és az érdekelt tanszékekkel FELMÉRÉS indokoltak. A kétféle tantervben előírt teljes hallgatói elfoglaltság (5 éven át) időtartama teljesen azonos. A terheléseloszlás egyenletesebb (az eddigi tapasztalatok szerint az I. és II. évfolyam valamivel könnyebb, a III. és IV. évfolyam valamivel nehezebb.) Hangsúlyozni szeretném, hogy az új tantervben sem tanulnak „mindent”, a hallgatók. Az összes tárgyak száma öt év alatt mindössze kettővel nőtt meg, ami nem számottevő. Nem áll módomban itt részletesen foglalkozni a tanterv kérdéseivel, mindössze azt kívántam kifejteni, hogy az új tantervet objektív szükségletek, tényezők indokolták és tették szükségessé. A cikk végkövetkeztetéseivel kapcsolatban szeretném elöljáróban kifejteni, hogy semmiesetre sem gondolok arra, hogy csak jó eredményekről szóló cikkeket kell írni és kerülni a bíráló, problémafelvető írásokat. Elvárhatjuk azonban, hogy a lap munkatársai részéről összeállított közlemények tárgyilagosak, szakszerűek legyenek és tükrözzék a problémák megoldására irányuló törekvést. Ez utóbbi, sajnos, nem tapasztalható. Biró Teréz már a velem folytatott beszélgetés során is lényegében arra az álláspontra helyezkedett, hogy a felvetett problémák csak úgy oldhatók meg, ha azonnali hatállyal tantervmódosítást hajtunk végre. Tekintve, hogy ön a tantervmódosítást csak akkor megbeszélve olyan intézkedést tett, amely a vizsgaidőszakban sorra kerülő vizsgák számát négyre csökkentette. Október és november hó folyamán mind a KISZ, mind egyes hallgatók részéről olyan információkat kaptunk, hogy a hallgatók félévközi terhelése nagymértékű és nagyon nagy erőfeszítéseket igényel a követelmények teljesítése. Kérték, hogy a terhelésüket vizsgáljuk felül és tegyünk intézkedéseket csökkentése érdekében. A felvetett problémáit tisztázása és megoldása érdekében kari albizottság foglalkozott a terhelés felméréseivel és a nehézségeket kiváltó okok kiderítésével. November hó elején tartott KISZ-fórumon megkértem a jelen levő IV. éves hallgatókat, hogy készítsenek saját maguk is olyan felmérést, amely a heti elfoglaltságukat tükrözi. Ez utóbbi terhelés felmérés november végére el is készült és a következő képet mutatja: tartottam lehetségesnek, ha alapos felmérés előzi meg és az eredmények ezt indokolják, a szerző úgy ítélte meg, hogy ezzel végleg reménytelenné vált az évfolyam helyzete. Minden egyéb munkát és erőfeszítést, amelyek pedig lényegében elősegítették a problémák megoldását, gyakorlatilag nem is értékeit. Befejezésül még annyit, hogy a jelenlegi IV. évfolyamnál e félév során szerzett tapasztalatokat természetesen az őket követő többi évfolyamnál is figyelembe fogjuk venni. A Kar vezetése fő céljának tekinti az oktatómunka hatékonyságának növelését, a végző vegyészmérnökhallgatók korszerű tudással történő felvértezését és ennek érdekében minden szükséges intézkedést meg fog tenni. Jól tudjuk, hogy az eredményes oktatást csak az oktatók és hallgatók együttes odaadó munkája biztosíthatja. A hallgatók véleményét a továbbiakban is figyelembe vesszük, a jogos indokolt kéréseknek eleget fogunk tenni. Terveink szerint fokozott gondot fordítunk a hallgatóság megfelelő tájékoztatására a KISZ és a Kari vezetés kapcsolatára. A Dékán utasítására a jövő félévtől kezdve az egyes tanszékek részéről megadott félévközi követelményeket, vizsgakövetelményeket az Oktatási Bizottság az évfolyam KISZ- képviselőivel együtt évfolyamonként felül fogja vizsgálni, bevonva az előző évfolyam KISZ-képviselőit is. Ennek alapján reális szinten fogjuk rögzíteni a követelményeket. Ezekről a dékán írásban tájékoztatja az illetékes tanszéket és a KISZ-szervezetet. Dr. Lásztity Radomir dékánhelyettes a Vegyész IV. évfolyam terheléséről, reprezentatív A felmérésben részt vevők tanulmányi eredménye: Egyetemi órarendi elfoglaltság Készülés laboratóriumra, számolás Tudományos szocializmus szeminárium Nyelv Egyéb (hétköznapi felkészülés, stb.) Utazás az egyetemre Étkezés Más rendszeres foglalkozás kikérdezéses módszerrel (33 fő) 2,00—5,00 36,0 ó/h 17,4 ó/h 1,5 ó/h 1,5 ó /h 12,6 ó/h 69,0 ó/h 5,4 ó/h 10,3 ó/h 5,8 ó/h 21,5 6 h Összesen: 99,5 ó/h Gattyán György iparművész kiállítása a Martos Flóra Kollégiumban. (Fotó: Gogh—Deák BME Fotókör). A JÖVŐ MÉRfciQ&E ! OKTATÓ-NEVELÉS Ezt a címet — kivételesen — nem én találtam ki. A december 10-i villamoskari vitafórum ezt a nagyon találó tömör jellemzést egy nálam sokkal idősebb, tapasztaltabb, és ezért nyilván higgadtabb, megfontoltabb embertől kapta. Aki ráadásul docens egyetemünkön. Az értekezlet féle ugyanis (legalább 100 oktató és hallgató részvételével) a kar nevelési problémáit tűzte ki „napirendi pontként”. Erről szólt a vitaindító negyedórás előadás, de az ezt követő két és félórás vita nemcsak a protokolláris keretekből lépett ki, hanem a jó néhány éles hallgatói felszólalás nyomán — tényleg oktatók neveléséré csapott át. Úgy érzem, elegendő a hoszszú gondolatsorból néhány jellemző momentumot kiemelni. Azt, ami hagyományos, és azt, ami örvendetes. Hagyományos (ki tudja, hányszor írtunk már róla!) hogy a nevelés, de még az oktatás is sok tanszéken csak „mellékes nyűg”, a hallgató pedig ezeken a helyeken „megtűrt mostohagyerek”, örvendetes azonban, hogy most már nem csak a hallgatók, nem csak a „felsőbb fórumok”, hanem az oktatásért közvetlenül felelős illetékesek is elismerik ezt, és talán valamit fognak is tenni ellene. Hagyományos, hogy bíráljuk a KISZ-t, amikor csak látszatmunkát végez. Viszont örvendetes, hogy hiába próbálta a kari KISZ-bizottság egyik tagja szépítgetni a „visszajelzés” elégtelenségét, több felszólaló — oktatók és hallgatók — hangsúlyozta, hogy a KISZ oktatási érdekvédelme (idézem ezt a szó szerint elhangzott szószarű kifejezést) „bizonytalan kimenetelű és nagy időállandós rendszer”. Hagyományos a „panaszdélután”, ugyanakkor örvendetes, hogy „dajkamese”, „mellébeszélés” mindkét részről, csak elvétve fordult elő. Nem lenne érdemes folytatni ezt a felsorolást. Az elhangzott panaszok közül ugyani jó néhány csak egy-egy évfolyamot érint. Ez a tény egyértelműen figyelmeztet:feltétlenül szükséges szűkebb körökben olyan fórumokat teremteni, ahol a konkrét személyre is szóló panaszok meghallgatásra találnak. Befejezésül ismét arra a oktatóra hivatkoznék, aki a címet is „adta”. Ő ugyanis a következő kérdést tette fel felszólalásában: — Vajon számított-e eddi egy oktató anyagi és erkölcs megbecsülésében, hogy milye oktató-nevelő munkát végez Nem lehet vitás, hogy a legtöbb nevelési problémánál gyökerek — ide nyúlnak viszsza! Szöveg: Róta László Mi a hallgatók véleménye? Figyelemmel kísérem a nyelvoktatással kapcsolatos cikkeket, és ezekhez szeretnék néhány gondolatot hozzáfűzni általánosságban. A cikkeket olvasva sajnálatos módon az derül ki, hogy a két tábor (oktatók-hallgatók) nem a problémák közös megoldásán fáradozik, hanem csak a maguk valódi, vagy vélt igazát védik. Ez saját tapasztalataim szerint nemcsak ezen a területen van így, hanem csaknem valamennyi tantárgy esetében. Tisztelet a csekély számú kivételnek. Nagyon célszerű lenne, ha az egyes tanszékek komolyan és rendszeresen foglalkoznának azzal, hogy az általuk oktatott tantárgyakról mi a hallgatók véleménye, és milyen javaslataik vannak az oktatási módszerekkel, a tanszéki „játékszabályokkal” kapcsolatban. Az ilyen közvéleménykutatás legreálisabb és leghatékonyabb módja az lenne, ha bizonyos időközönként (pl. minden félév végén) minden tanszék írásban, esetleg (vagy feltétlenül?) névtelenül kérné ki a hallgatók véleményét a félévi munkával kapcsolatban. Nyilván lenne a válaszok között néhány éretlen megjegyzés, teljesíthetetlen kívánság, de ha a tanszék gondosan feldolgozza az összes javaslatot, bírálatot, avagy dicséretet, feltétlenül hasznos információkra tenne szert saját munkájával kapcsolatban. Ezáltal tovább csatolgathatná, tökéletesíthetné oktatási mechanizmusát. Némi jóindulat és pedagógiai érzék segítségével az oktatás hatékonyságát jelentősen meg lehetne így növelni. Nem kell másra gondolni, csak arra, hogy például az aució-vizuális oktatás helyesen alkalmazott módszerekkel egyszerűen nem engedi lankadni a hallgatók figyelmét. Nem véletlen, hogy a fakultatív előadásokat (a felsőbb évfolyamokon) olyan gyéren látogatják a hallgatók. Egy egész trélelőitnyi száraz, lélektelen, monoton előadást csak a kötélidegzetűek bírnak ki. Az oktatóknak arra kellene törekedniük, hogy a hallgatók a legkényelmesebb, legérdekfeszítőbb módon a legtöbb ismeretet sajátíthassák el. Ez mindenkinek érdeke, bár az oktatókra többletterhet ró, és csak akkor sikerül, ha mindenki elismeri, hogy az egyetem, az oktató gárda van a hallgatókért és nem fordítva. A hallgatóknak pedig nem volna szabad elfelejteni, hogy ők azért vannak itt, mert a társadalomnak komoly tudású tervezőkre, műszaki vezetőjére van szüksége, és ezt a tudást csak kemény munkával lehet megszerezni. Kettőn áll a vásár. Egy építőmérnök hallgató Néma gyereknek... Néma gyermeknek anyja sem érti a szavát — tartja a mondás és igazságában joggal kételkedhetünk. Hiszen anya és gyermek kapcsolata lényegesen különbözik minden más emberi kapcsolattól. De hogy néma tanárnak a diák — sőt egy diák sem érti a szavát, arra megesküszöm, sőt, be is bizonyítom bárkinek. Az illetőnek nem kell mást tennie, csak bejönni egyik tanulóköri gyakorlatunkra, és ott a következőket tapasztalhatja. Illetőleg nem tapasztalhat semmit, csak ülhet, hallgathat, egyáltalában bármit csinálhat — még csak a gyakorlatvezetőnk hangja sem zavarja. Ő ugyanis nem beszél, nem magyaráz. Csak bejön és elkezd a táblára írni gyöngybetűkkel, új bekezdéssel, margóval és sormintával. Utoljára talán kisiskolás koromban volt ilyen szép füzetem — igazán tiszta, pedáns, gyöngybetűkkel írva, margóval és sormintával — ugyanúgy, mint a táblán. Probléma semmi sincs, hogyan is lehetne, csak képletek, képletek, grafikonok, kapcsolási rajzok — egyetlen közbeszúrt, egy nyúlfarknyi kis magyarázó szónélkül. Igazán nem értem, minek jár a Műegyetemre az, aki ezt sem érti. Aztán jön a következő példa — felírva, kétszer aláhúzva, új bekezdésben a szöveg, és így tovább, és így tovább. Talán néma — találgattuk —, és sajnáltuk is, hiszen valamiből neki is meg kell élnie. De nem lehet, hiszen mindig köszön és morog is, ha túl hangosak az ilyenfajta megjegyzések, hogy: „Egy picit hangosabban, ha lehet, tanár úr”, vagy: „ott az elejétől fogva, nem világos” stb. De rá kellett jönnünk, hogy el vagyunk kényeztetve, s nem tudjuk megbecsülni sorsunkat. A „tanár úr” (azt hiszem, sosem volt jogosabb az idézőjel, mint most), oktatási reformot vezetett be — már nem is ír, nem is beszél, talán a „nem írok, nem olvasok, én magyar nemes vagyok” alapon. Besétál, köszön és a hozzá legközelebb eső hallgató kezébe nyomja papírját és csak szemével int a tábla felé — írja fel! És az írja is, csúnyán, olvashatatlanul, de semmivel sem érthetetlenebbül, mint ahogy azelőtt volt. (Megfigyeltük, amint felvette a kabátját — nem volt eltörve a keze.) Közben a „tanár úr” csak ül némán maga elé meredve, vagy kibámul az ablakon. S ez így megy gyikorlatról gyakorlatra. De gyakorlatról gyakorlatra megy az is, hogy majd minden foglalkozáson ZH-t írunk, az előző órán „alaposan feldolgozott és elmagyarázott” anyagból. Mindehhez hozzá tartozik még az is, amit a tárgy előadója többször is kihangsúlyozott, hogy e tárgy tanulásánál elsőrendűen fontos a fizikai működés megértése, amelyet esetleg kínaiul is lehetne magyarázni, de csak képletekkel és grafikonokkal aligha. Már csak abban reménykedünk, hogy gyakorlatvezetőnk újabb oktatási reformot vezet be, valahogy így: bejön, köszön és felírja a táblára, hogy a példatárból mely példákat nézzünk át — ezután ki-ki kényére-kedvére tanulmányozhatja a feladatokat. Istenem, de szép is lenne, talán végre a félév folyamán egyszer meg is értenénk egy feladatot. Sajnos, e reformnak objektív akadálya, hogy példatárat nem adott ki a tanszék. És elnézést kérek, hogy nem írom alá a nevemet, de hisz én is szeretnék levizsgázni és ki tudja----Különben is: egy szenvedő villamos tankör nevében: t. t. A SZERKESZTŐSÉG MEGJEGYZÉSE: Elvből nem vagyunk hívei a névtelen leveleknek. De t. t. olyan problémát érint, amelyről — vagy hasonlókról — egyetemünkön széltében-hosszában sok szó esik, így minden bizonnyal észrevétele is reális. A tárgyi igazság érdekében kérjük az érdekelt tankör tagjait és amennyiben felismerhető a tárgy, a tanszék véleményét a felvetett problémákról.