A Jövő Mérnöke, 1970 (17. évfolyam, 1-40. szám)

1970-08-08 / 26. szám

Határidőre lezajlottak a fel­vételi vizsgák, a drukkoló, iz­guló, reménykedő vizsgázók megkapták július 20-ig az ér­tesítéseket, s augusztus végén a Művelődésügyi Minisztérium a fellebbezésekről is dönt. A felvételi vizsgaidőszak minden évben nagy munkát jelent a műszaki egyetemnek, s bár a vizsgák lebonyolítása, menete, rendje évek óta azo­nos, mégis minden évben iz­galmas kérdés, hogy hányan jelentkeznek a műegyetemre, hányat üdvözölhetünk közü­lük szeptemberben „gólya­ként”, melyik kart rohamoz­ták meg legtöbben, s melyi­ket legkevésbé, hogy alakult a munkás-paraszt fiatalok fel­vételének aránya, hány fiatalt utasítottak el, tanácsoltak más karra, vagy műszaki főisko­lára stb. A sok-sok kérdésre Lásztity Radomir oktatási rek­torhelyettestől kapunk választ. \­/ /*\ A felvételi keretszám körül­belül ugyanakkora, mint ta­valy volt, s nagyjából azonos a jelentkezők száma is. Csak a nappali tagozatra több mint háromezer fiatal jele­tkezett, s 2100 körüli az esti­, levelező­tagozatra jelentkezettek szá­ma. A továbbképző tagozatok­ra mintegy 1900 fő jelentke­zett. Az egyetem által a tanév so­rán szervezett előkészítőre 1670 fő (nappali, esti és leve­lező tagozat) iratkozott be, s 1127 végezte el. A felvételi vizsgák anyagában mindössze annyi változás volt, hogy a matematika szóbeli új példák­kal egészült ki azok számára, akik a már új matematikai tanterv szerint oktató középis­kolából jöttek felvételizni. A ponthatárok karonként változ­tak. Építész- és villamosmér­nöki karon 14 pont, vegyész­­mérnöki karon 13 pont, a töb­bi karon ennél alacsonyabb volt a követelmény alsó hatá­ra. A „megfelelt” hallgatók át­lagpontszáma 15,4, ezen belül a fizikai dolgozók gyermekeié 15,2 volt. Hogy a felvételi vizsga mi­lyen nagyméretű feladata ahogyan az oktatási rektor­helyettes látja egyetemünknek, arra elég megemlíteni, hogy 90 felvételi bizottság vizsgáztatott. A felvételi vizsgán a nappali tagozatra jelentkezettek 93 százaléka jelent meg, s ebből 67 százalék az, aki „megfelelt”, összegyetemi viszonylatban 32 százalék az, akit helyhiány miatt utasítottak el, vagy azért, mert nem érte el a kí­vánt követelményt, és 31 szá­zalék az, aki vagy a minimális 5 pontot nem érte el, vagy két elégtelen dolgozatot írt. Ebből a 31 százalékból különben a legtöbb elutasított (38 száza­lék) a közlekedési karon és a gépész karon (37 százalék) volt. Sajnálatos, hogy idén is igen sok „fizikai” származású fia­tal lépett vissza, s meg sem kísérelte a felvételi vizsgát. Ha a fizikai dolgozók gyermekei­nek arányát nézzük karonként, kiderül, hogy a vizsgán meg­jelentek közül a legkevesebben (15,5 százalék) az építész karra, legtöbben (33,6 százalék) a vil­lamosmérnöki karra pályáztak, összegyetemi arányuk 27,3 szá­zalék, ami 800 hallgatót jelent. Ez bizony még mindig igen kevés, s különösen kevés fia­tal jön egyetemünkre a paraszt­családokból. Idei statisztikánk szerint a felvetteknek mindösz­­sze 4,7 százaléka mezőgazdasá­gi dolgozó gyermeke. Valame­lyest növekedett általában a „fizikaiak” száma, de ez a nö­vekedés nem jelentős. Néhány érdekes adat még: Az előfelvettek száma — mert ilyenek természetesen most is vannak — összesen 823 fő. A jelentkezők közül 20,6 szá­zalék a nő. Legkevesebb lány a közlekedésmérnöki karra je­lentkezett (6 százalék), legtöbb a vegyészmérnöki karra (60 százalék!). A külföldi hallgatók száma növekedett az idén, egyete­münk 197 külföldi fiatalt vett fel és ez a szám még nem vég­leges, ennél többen lesznek. A túljelentkezés az építész­­mérnöki karon volt a legna­gyobb (120 helyre 346 fő) és gépészmérnöki karon volt a legkisebb mértékű (420 hely­re 654 fő). Meg kell jegyeznem, hogy valamennyi adat a nap­pali tagozatra vonatkozik eb­ben a kis tájékoztatóban, ki­véve természetesen azokat, amelyeknél hangsúlyozottan szerepel az „összegyetemi” jel­ző. Végezetül, az idei felvételi vizsgaeredmények is igazolják az egyetemnek azt a tapaszta­latát, hogy a Budapesti Mű­szaki Egyetemre jelentkezők tudásának színvonala úgy négy-öt éve fokozatosan javul, úgy tűnik, hogy a műszaki fel­sőfokú intézmények „belépése” jó szűrő. Reméljük, hogy az ősszel induló nappali I. évfo­lyam, a mintegy 1700 fiú és lány éppolyan eredményesen szerepel az öt esztendő egye­temi vizsgáin is, mint a fel­vételi vizsgán. B. T. finn fiú is. Csináltak neki egy kis szótárt. A legalapvetőbb jó napot, jó estét, kérek egy kis vizet, hol a posta címsza­vakkal. Nagyon hasznos lett. Elkészült francia és lengyel változatban is. Ki van akaszt­va a falra. Leginkább mégis az angol dívik, a magyaron kí­vül. Ebéd most is a házgyár ét­kezdéjében. A reggeli helyben készül. Mindennap ötkor kelnek. Mikor a Szűcs kutyája el­ugatja a hajnalt. Interji a felvételi vizsgákról Szántó csákánnyal, Szűcs meg lapáttal. íme egy kiásott fal mellett MEGVÉDTEK... HOGYAN ZAJLIK LE A DIPLOMAVÉDÉS? Erre vagyok kiváncsi, ezért beülök egy forró délelőttön, az E épület második emele­tén az egyik konzultációs szo­bába. Öt gépgyártástechnoló­gus államvizsgája lesz itt ezen a napon. AZ ÖT FIÚ, aki az egye­temi évek utolsó nehéz per­ceit éli át, Czimbal Tibor, Laczkó Vlagyimir, Lugovics Já­nos, Pintér István és Kelemen József. Azért vannak egy cso­portban, mert közös a három államvizsgatárgy. Szerszám­gépekből, készülékszerkesztés­ből és gyártástechnológiából vizsgáznak. Mikor bemegyek, Czimbal Tibor már javában ,,véd" a fekete tábla előtt. Szemben vele hosszú asztal, mögötte az államvizsga-bizottság. Az előírás szerint tanárok, docensek és a dékán által fel­kért külső szakemberek le­hetnek a bizottság tagjai. Je­len esetben dr. Eperjessy An­tal nyugalmazott egyetemi ta­nár az elnök. A többi vizs­gáztató : Dénes Miklós fő­mérnök (KGM műszaki főosz­tály), Nagy Rezső Sándor fő­mérnök (Ganz Műszerművek), dr. Szödényi Nagy Kálmán docens (Műszeripari Kutató Intézet) és Rábel György osz­tályvezető (Gépipari Tudomá­nyos Intézet). A jegyző Nagy Sándor tanársegéd. A HŐSÉG A TEREMBEN percről percre fokozódik. Az sem segít, hogy nyitva van az ajtó. A bizottság ingujjban van, a jelöltek is. Az utób­biak többnyire azért belebúj­nak a zakójukba, mielőtt ki­mennek a táblához. Egy ál­lamvizsgának az ember még­is adja meg a módját. Kele­men Jóska izgalmában nem is a saját zakóját veszi fel, ha­nem a nála másfél fejjel ala­csonyabb Laczkóét . . . A JELÖLT TEHÁT KI­MEGY A TÁBLÁHOZ. Elő­ször röviden ismerteti a dip­lomatervét. Aztán válaszol a bírálatra. (A bírálatot 10 nap­pal az államvizsga előtt kap­ja meg.) Ezek után következnek a há­rom államvizsgatárgyból ka­pott kérdések. A válaszokat az (Folytatás a 7. oldalon) az Azótáborban A nemzetközi ázótáborban. Mert ásni azt nemigen tudták a héten. Ott fekszenek a csá­kányok, támaszkodnak a ta­licskák. Esik és fúj. — Nem fáztok? — Dehogynem. Lessük a jó időt, és telik az idő. Itt van­nak a franciák, a lengyelek, csak éppen az észtek nincse­nek itt. A szerződés szerint így a magyar építészhallgatók sem mehetnek Tallinnba. Ez nagy baj, helyettük csak távirat van. Mi lesz az úttal? A franciák nagyon kedvesen megünnepelték július 14-ét. Bretagnei palacsintát sütöttek és csigaversenyt rendeztek. El­ső lett egy tunéziát képviselő kétszarvú, a második és har­madik helyet honi csiga nyer­te. A rádió kinn volt a tábor­ban és aranyosan csigavacso­rává minősítette át a csigaver­senyt. Sebaj, csak aztán pa­naszkodtak is a franciák ne­vében, hogy kevés volt a csi­ga. Nosza, másnap beállított egy kisfiú egy teli doboz csi­gával. Főzzenek csigapörköltet — úgymond. Köszönet a fran­ciáktól, keresgélés ajándékért, végül kap a kis srác egy le­mezt. Egy óra múlva megjelenik a húga egy újabb doboz csigá­val. Hajtépés, köszönés, aján­déknak egy töltőtoll... Azóta az árkokban szana­­széjjel másznak a pörkölt kel­lékei, és a franciák átkozzák a rádiót. De kinn volt már a tv is, megkereste őket a Magyar If­júság és az Ifjúsági Magazin. Aztán Hajnóczy professzor úr és Póczy régésznő, hogy a szakma is támogatva legyen, és ne csak a fotósnak kelljen ásni. Ha jó lesz az idő ... Akkor a képen látható terü­let meg lesz teljesen tisztogat­va. Akkor sor kerül a magyar est megrendezésére. Akkor meg lesz az ország­járás is. Körbe-körbe, Bala­ton, fürdés, pihenés ... Akkor lesz a rúdmászó-baj­­nokság is, meg a talicskaver­seny. Addig marad a gombfoci, kártya meg magnó. Szűcs Zsu­zsa vitte haza a lemezeket és felújítja a repertoárt. De most vigasztalanul esik az eső és mindenki be­csoma­gol­tan jár-kél az órákban, dzsekiben. Aki egykedvűen né­zi az egész heti pocsék időjá­rást, az a Szűcs kutyája, a tá­bor egyetlen bundás lakója. Nem fázik. Engedelmesen hagyta, hogy harcolásszuk fényképezni. Filozofikus eb. Három zászló ázik felhúzva a tábor bejáratánál és két kis kocsi párás üvegeivel. A fran­ciáké. Itt volt látogatóban egy Mikor ott jártunk, szombat volt. Ebédelni indult a tábor. Aztán a pestiek haza, hét­végére. Talán hétfőre már ja­vul az idő. Seszták Á. Szűcs Zsuzsa IV. éves és legkedvesebb kutyája Mindjárt mennek ebédelni. Bokáig ér a sár, a franciák kollektív cipőtisztogatásba kezdenek Sajnos az ásásból keveset látni, az árokban bokáig áll a víz. A múzeum kihalt ilyen időben. Ki kóborolna itt? Né­ma és hallgatag szobrok, tor­zók állják itt a már meg sem számolható időt. Elnézem az egyik nőfigurát. Vagy ő néz engem. És milyen időtlenül szép. Hallgat. Lefotózzuk, de a kép nem adja vissza azt, amit a szem felfog.

Next