A Jövő Mérnöke, 1970 (17. évfolyam, 1-40. szám)
1970-01-10 / 1. szám
..: s Rendszerelmélet és vezetéstudomány Kiállítás a Központi Könyvtárban Még a múlt év végén kiállítás nyílt a Központi Könyvtárban. A kiállított anyagok a rendszer fogalma köré csoportosulnak. A kiállítás bemutatja az általános rendszerelmélet különböző — tervezési, szervezési, vezetési irányzatokban való érvényesülését. Külön anyagként kerültek kiállításra a rendszerelmélet oktatási vonatkozásait szemléltető anyagok. Minthogy azonban egy ilyen kiállítás elsősorban könyvek, folyóiratok bemutatását szolgálja, azokból csak kiemelt gondolatokat ismerhet meg részletesebben a szemlélődő. A nyitott oldalak, a kinagyított, lefordított szövegrészek csak érzékeltetik, hogy miről is lehet szó. Felmerül tehát a kérdés: mi is az a rendszerelmélet, amely a különböző jellegű emberi tevékenységek közös alapjául szolgál s vajon miért általános? Természetes, hogy egy ilyen rövid cikk keretében sem lehet teljes képet adni ezen új gondolatokat bevezető elmélet, tudományos irányzat minden vonatkozásáról. Ezt a feladatot még a kiállítás gondolatát adó Rendszerelmélet című válogatás sem tudja megoldani, azonban az említett könyv végén szereplő, mintegy 350 irodalmi hivatkozás már érzékelteti a felölelt terület nagyságát, az új elmélet által kiváltott elméleti és gyakorlati gondolatok gazdagságát, valamint az oktatást érintő jelentőségét. Az utóbbi két évtizedben számos más tudomány alakulására termékenyítően ható két új tudomány jelent meg. Az egyik az ismert kibernetika, a másik a kevésbé ismert általános rendszerelmélet. A kibernetika kialakulását Wiener neve és 1948-ban megjelent könyve jelzi. Az általános rendszerelmélet megalapozója Ludwig von Bertalanffy, s két — az elmélet kialakítását irányzó — alaptanulmánya 1950-ben jelent meg. (Ezek egyikét a Rendszerelmélet című válogatás is tartalmazza.) A kibernetika kezdetben szinte elkápráztató módon segített új eredményekhez. Nagyon sokan a tudományok tudományának kiáltották ki, ma már bizonyítottan hibás túlzással. A rendszerelmélet terjedése és hatása kevésbé volt ilyen káprázatos indítású. Ha végignézzük azonban azokat a tudományterületeket, amelyek akár kis mértékben is, komplex jelenségekhez kapcsolódnak ,meglepő, milyen általános érvényű rendezővé vált számukra a „rendszer” fogalma s még inkább az e fogalomhoz kapcsolódó általános rendszerelmélet számos rendezőelve és módszertana. Hatásterülete ma már lényegesen nagyobb, mint a kibernetikáé. A rendszerfogalomból származó általános rendszerelmélet azon a felismerésen alapul, hogy a különböző rendszereknek léteznek közös sajátosságaik. Az általános rendszerelmélet Bertalanffy által megfogalmazott kiindulópontja, hogy a különböző szaktudományok szemléleti szűrője szerint értelmezett rendszerképek közös törvényszerűségei (strukturális izomorfizmusai) nemcsak önmagukban jelentősek, de hidat képezhetnek a szaktudományok szemléleti szigetei között is. Ilyenformán az általános rendszerelmélet új lehetőség a tudományos világkép egységes megközelítésére. A rendszerelmélet jelenlegi formájában még kevés az igazoltan érvényes elv és fogalom, ezek azonban máris nagy rendezőerejűnek bizonyultak. Az e téren folyó vitát angol és orosz nyelven szemlélteti a kiállítás. Mi haszna van mindennek? Ha a hierarchia elvét, mint a rendszerelmélet egyik alapvető elvét alkalmazzuk a műszaki gyakorlatban, a rendszer-alrendszer-rendszerelem bontás új szemléletmód kialakulását segítheti elő. Minden rendszer alrendszerekre bontható és maga is alrendszere más, bonyolultabb rendszernek, valamely bonyolultabb rendszerbe illeszkedik. Ez az összetettebb (magasabb szintű) rendszer környezetként is kezelhető, amelyben tehát az adott rendszernek működnie kell. A környezet vagy a magasabb szintű rendszer célja meghatározza a rendszerek és alrendszerek céljait, így a „célok hierarchiájáról” is beszélhetünk. A „részcélok” egyeztetésében szerzett tapasztalatok felszínre hozták, hogy a helyes megoldáshoz a rendszer egészének célját kellene ismerni, erre azonban a részekből nem lehet választ kapni. Ezen az úton indulva világossá vált tehát, hogy az egész nem egyszerűen a részek összege, hanem ettől minőségileg is különbözik. Így került tulajdonképpen előtérbe az „egészek” kutatása, s így vált falanként nyilvánvalóvá az is, hogy új elméletre és új technikára van szükség. Az új elmélet kifejlesztésére irányuló kísérletekből, a tapasztalatok rendezéséből kiderült, hogy igen komoly elméleti problémák merülnek fel és ezek vizsgálata és megoldása meghaladja az emberi gép rendszerek tervezésének műszaki problémáit. Ennél a felismerésnél találkozott a nagy emberi gép rendszerek tervezésének metodikájával foglalkozó rendszertechnika az általános rendszerelmélettel. Az új elmélet és új technika azt jelenti, hogy az egyes rendszerszinteken jelentkező feladatok megoldására, az adott szintű rendszer céljainak realizálására meghatározott módszertanok alakultak ki. Tehát, ahogy a rendszerek szintjeiről, hierarchiájáról beszélhetünk, az egyes szintekhez tartozó módszertanok kapcsán különböző rendszertechnikákról is beszélhetünk. Ezzel szemben az általános rendszertechnika éppen a különböző jellegű összetett rendszerek tervezésénél felhasznált módszerek alkalmazásakor szerzett tapasztalatok összegezését adja, mintegy útmutatóul szolgálva bonyolult rendszerek tervezésénél felmerülő problémák esetén követendő lépésekre. Célja, hogy az eddig jórészt ösztönösen alkalmazott módszerek tudatos rendszerezésével megkönnyítse a bonyolult rendszerek tervezését, és adott igény kielégítésénél az optimumra való törekvés mellett az igény kielégítéséhez szükséges idő minimálisra való csökkentését. (A kiállítás mindkét értelmezés szerinti — a szakterületi és általános — rendszertechnikát szemlélteti.) Az általános rendszerelmélet alkalmazott ágaiként kialakuló irányzatok közül csak kettőt említünk. Az új rendszerek kialakításának módszertanával foglalkozó rendszertechnikáról már szó volt. A másik jelentős ismeretág a meglevő rendszerek működtetési kérdéseivel foglalkozó operációkutatás. Míg az első a rendszerek tervezésének, a második a rendszerek szervezésének, optimális működtetésének rendszerszemléletű módszertana. A rendszertechnika és az operációkutatás elméleti szempontból az általános rendszerelmélethez konvergál. „Az operációkutatás a modern tudomány alkalmazása emberekből, gépekből, anyagokból és pénzeszközökből álló ipari, gazdasági, közigazgatási vagy hadügyi nagyrendszerek komplex problémáinak megoldásában, amely problémák e rendszerek irányításában és vezetésében merülnek fel. Jellegzetes közelítésmódja a rendszer tudományos modelljének megalkotása, olyan tényezők beépítésével is, mint a véletlen és kockázat és így egy tudományos modell segítségével előre megállapíthatók és összehasonlíthatók a döntési, stratégiai vagy irányítási alternatívák eredményei. Az operációkutatás célja, hogy segítse a vezetést politikáinak és akcióinak tudományos megalapozásában.” Így határozza meg az Angol Operációkutatási Társaság ezen rendszerelméletű tevékenység lényegét. Az operációkutatás eljárásai és technikai eszközei között sok olyat találunk, amelyek a rendszertechnika néven ismert módszertanban is használatosak. A közös eszközök és eljárások csak látszólag tűnnek meglepő egyezésnek. Mind az operációkutatás, mind a rendszertechnika tárgyát ugyanis bonyolult, szervezett s rendszerint emberalkotta rendszerek alkotják. (A kiállításon az operációkutatás mellett a döntéselméletet is szemlélteti néhány mű.) A rendszerelmélet hatása különösen nagy jelentőségű volt a vezetéssel foglalkozó tudományos kutatások terén. A vezetés problémái már korábban is csak több tudomány szemlélete felől közelítve voltak megoldhatók. Ehhez az interdiszciplináris szemlélethez nyújtott egységesítő célzatú rendező keretet a rendszerelmélet. (Ezt érzékelteti a vezetéstudomány integratív jellegét szemléltető két kiállított ábra is.) A kiállított anyagok között szerepel az emberi tényezők fokozott szerepét kifejezésre juttató irányzat, az ergonómiát (human engineering) bemutató néhány könyv és folyóirat is. Továbbá helyet kapott a számítástechnika alkalmazásának bemutatása is, az információrendszerek tervezésének kapcsán. A kiállítás jelentős helyet szentel a rendszerelmélet oktatási vonatkozásainak bemutatására. Néhány idézettel illusztrálja az új gondolatok oktatási rendszerekre gyakorolt hatását és egyetemi programokat mutat be. A bemutatott témakörök nagy részétaz Ipari Üzemgazdaságtan Tanszék részben a nappali mérnökképzés keretében, részben a gazdasági mérnökképzésben oktatja. A rendszerelmélet oktatási rendszerekre gyakorolt hatása azonban várhatóan túlnő majd egy tanszék oktatási területén, mint ahogy azt több kiállított anyag is bizonyítja. FŐSZEZON VAN a központi könyvtárban: vizsgaidőszak. Van ember, aki szeret a könyvtárban tanulni, van, aki egyáltalán nem tud. Ilyentájt néha az utóbbi emberfajta is rákényszerül az olvasóterem látogatására. Ül az ember, ül a könyvtárban, előtte tankönyv, kézzel írott jegyzett, toll, papír... és a szívében végtelen bánat. A Filmmúzeumban állítólag valami jó burleszket játszanak. Elmegyek, végeredményben most már úgyis mindegy, ennyi idő alatt már képtelenség... Nem, mégsem megyek el, legalább nem tehetek magamnak majd utólag szemrehányást... így vívódik magában az Ember, miközben szeme mit sem látóan mered a könyv lapjaira. Ez az, amit majd 10 év múlva így fog emlegetni: öregem, azok voltak a szép idők ... ★ A FALON szembetűnő helyen tábla: „Az olvasóteremben étkezni tilos!” Mellettem helyet foglal egy lány, kirakja maga elé a jegyzeteit, majd egy tábla csokoládét vesz elő. Lehámozza róla a sztaniolburkot, először ínyenc módjára szemügyre veszi, majd beleharap. Aki legközelebb a matematika-könyvben az egyik legfontosabb levezetés helyén nagy, barna csokoládéfoltot talál, annak üzenem: a tettesnek barna haja van, kissé molett, és a tett elkövetésének napján zöld jersey ruhát viselt.★ RÉSZLET Szerb Antal „Nyaralás a könyvtárban” című írásából: „Nem tudom eldönteni magamban a kérdést, helyes-e, hogy a könyvtárba nőket is beeresztenek. Nem mintha irigyelném tőlük , hanem a férfiak miatt. Azt hiszem t.i., hogy az embernek sehol sem tetszenek annyira a nők, mint a könyvtárban. Ha egy valamennyire is jóképű nő belép, minden férfi feléje fordul, és hosszú percekre kizökken a munkájából. Talán az ellentét okozza. Mert mitől különbözik egy nő annyira, mint a könyvektől? ...” Magyarázat: Szerb Antal bölcsész volt. Ha netán úgy alakul a sorsa, hogy anyagmozgató gépekből kellett volna készülnie a könyvtárban, felőle akár a milói Vénusz is beléphetett volna... ★ MESE A TAPASZTALATLAN elsőévesről. A szegény, tapasztalatlan elsőéves először járt a központi könyvtár olvasótermében. Bement, körülnézett, s mit látott? A terem közepén sűrű, tömött sorok, míg oldalt, a fal mellett — mint egy oázis — hangulatos, magányos, üres olvasóasztal, külön olvasólámpával. „Ó, milyen szerencsém is van!” — lelkendezett az elsőéves (persze csak magában, mert a könyvtárban kiabálni tilos), miközben elfoglalta az álomszerű helyet. „Itt majd nyugodtan tanulhatok, akárha egyedül lennék! Milyen szerencse, hogy éppen üresen találtam ezt a helyet!” — Így szólt a kis elsőéves, aztán kinyitotta a könyvét, és belemélyedt. Az agya pompásan fogott. Néhány perc múlva azonban úgy vette észre, mintha már nem is fogna az agya olyan pompásan. További öt perc múlva azt érezte, hogy sűrű, sötét köd ereszkedik az agyára, majd a szeme előtt jelent meg egy mélyvörös jelleg. Úristen, hány fok meleg lehet itt? Negyven? ötven? „Most már értem, miért nem ült senki ide” — motyogta, mielőtt lefordult a székről. Elhomályosuló szemével még látta, hogy az ajtón belép egy elsőéves, és felcsillanó szemmel indul a fal melletti üres olvasóasztal felé. Orosz Júlia Egy rendszer, ahogyan azt a részfeladatok megoldói láttá CronI©Iaí®k a könyvtárban STRESS Szilárdságtan ENVIRONMENTAL TELEMETERING Áramlástechnika Külső környezet elleni védelem Információátvitel AUTOPILOT Önműködő irányítás WEIGHT & BALANCE Súlyelosztás, egyensúly K. L HOMING HYDRAULICS & A. P. S. Hidraulika PROPULSION PACKAGING Helyzetbemérés Meghajtás Csomagolás illiHiniir:!:!:!!:!:11101101==^ A két oldal — avagy A lámpák mindent észrevesznek. JOVO MÉRNÖKE ::::: Újdonságok A Minszki Gépgyár „AKU”típusú állványos, és „AKU— 35”típusú automatikus filmvetítő gépekkel képviselteti magát Oszakában a világkiállításon. Az állványos vetítőkben elmés konstrukció teszi lehetővé az automatikus filmvetítést. Az „AKU—35” sok sikert aratott már a különböző nemzetközi vásárokon. A nézők kérésére e készüléken azonnal kapcsolható a négy nyelvű ki az EXPO—70-re sérószöveg bármelyike. Az Oszakában kiállított készülékek konstrukcióját jelentős mértékben megváltoztatták. A hangfelvételt nem magnetofonszalagon, hanem fényképezett fonogrammon rögzítették. Az új típusú vetítőgépek a kiállítóterem több pontján vetítenek majd rövidfilmeket besötétítés nélkül. (ANN)