A Jövő Mérnöke, 1970 (17. évfolyam, 1-40. szám)

1970-11-28 / 38. szám

A nagy tanácskozás H­étfőn megkezdte mun­káját pártunk X. kongresszusa. Lapunk anyagának zárá­sakor, szerdán délelőtt még csak a Központi Bizottság Kádár János elvtárs által ismertetett beszámolója és néhány jelentősebb hozzá­szólás volt ismeretes a több napra tervezett, gazdag anyagú tanácskozásból. Így korai lenne valami mérleg­féle felállítása, a tanulsá­gok összegezése. De Kádár elvtárs előadói beszéde is számos jelentős kérdést tárgyalt és beszé­dének több részében foglal­kozott az ifjúság problé­máival. Ismertette a belé­pési korhatár leszállításá­nak kérdését, és az ezzel kapcsolatos véleményeket; beszélt az oktatás és ezen belül a felsőoktatás néhány igen jelentős kérdéséről. S­­add idézzük beszédének egy részét: „Az ifjúság életével, gondjaival a párt, államunk, társadalmi szer­vezeteink rendszeresen és sokoldalúan foglalkoznak. A magyar ifjúság erkölcsi­politikai helyzetét alapvető­en hazánk fejlődő társadal­mi állapota határozza meg. A fiatalok nagy többsége is­meri és követi a szocialista célokat, támogatja a párt politikáját, becsületesen ta­nul, dolgozik, hazafihoz méltóan teljesíti honvédel­mi kötelezettségét. Az ifjú­ságnak a szocializmus irán­ti vonzódása, a korábbi nemzedéknél nagyobb mű­veltsége rendszerünk fon­tos eredménye." Ú­gy érezzük, ez a fontos­­ értékelés egyetemünk hallgatóira is érvényes Büszkék vagyunk arra, hogy pártunk vezetője ilyen magasra értékeli ifjúsá­gunk erkölcsi-politikai fej­lődését, magatartását. De azt is tudjuk, hogy ez az értékelés egyúttal kötelez is. Kötelez arra, hogy ifjú­ságunk még tökéletesebben valósítsa meg azt a szocia­lista embereszményt, amit Kádár elvtárs beszámolójá­ban megrajzolt. „A KISZ-szel szemben is növekedtek a társadalom, de egyben az ifjúság igé­nyei is. A KISZ továbbfej­lődésének alapvető feltéte­le, hogy jobban kidombo­rodjék politikai, kommu­nista jellegének elsődleges­sége.” Úgy érezzük, ezek a­­ megállapítások egyetemünk ifjúsági mozgalmára is ér­vényesek. Minden ifjúsági vezetőnek, de minden okta­tónak, nevelőnek, minden kommunistának, a Jövő Mérnökének is többet kell a jövőben tennie, hogy ezt az alapvető, és fejlődésünk szempontjából elengedhe­tetlen feltételt maradékta­lanul teljesíthessük. ■mr­ádár elvtárs szavain túl is már a tanácskozás második napján a szegedi József Attila Tudomány­­egyetem rektora az egyete­mi oktatás néhány problé­májáról beszélt. „A felső­fokú képzés színvonalának emeléséhez elengedhetetle­nül szükséges — mondotta —, hogy az egyetemi tan­anyag feleljen meg a mai, gyorsan fejlődő élet igé­nyeinek.” Nehezíti a te­hetségek kiválasztásának és fejlesztésének kérdését az is, hogy mind a középisko­lában, mind az egyeteme­ken a „minél többet meg­tanítani” mennyiségi szem­lélet dominál és nem a gondolkodásra való nevelés. A szegedi rektor azután a fizikai dolgozók gyermekei egyetemre kerülésének kérdéseit méltatta és köve­telte, hogy ebben az ügy­ben több segítséget nyújt­sunk a tehetséges munkás­paraszt fiataloknak.­­ N­éhány gondolatot tud­­h­a­tunk csak ismertetni az első két nap anyagából De ez a pár sor is megmu­tatja, hogy a kongresszus foglalkozik ifjúságunkkal ismeri problémáit, és segí­teni is akar azokon. Ezért is kísérjük fokozott figye­lemmel a nagy tanácsko­zást, hiszen rólunk van szó és értünk történik ott min­den! — ! — VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! A BUDAPESTI MŰSZAKI EGYETEM LAPJA XVII. ÉVFOLYAM, 38. SZÁM ARA: 60 FILLÉR 1970. NOVEMBER 28. A KISZ-TAGMEGÚJÍTÁSRÓL Írta: Kiss Béla villamoskari KISZ-szervező titkár Egyetemünkön a KISZ­ alapszervezetekben az elmúlt hetekben zajlott le a KISZ- tagmegújítás. Ennek tartalmi megvalósítását, tapasztalatait a taggyűléseken már értékel­ték. A személyes beszélgeté­sek és a testületi viták során számos, eltérő vélemény is elhangzott ezzel kapcsolat­ban, a hallgatók különbözően értékelik a tagmegújítás cél­ját és eredményességét. Ezért tartom szükségesnek — vil­lamoskari vonatkozásban — néhány KISZ-vezetőtársam és magam tapasztalatait, véle­ményét a Jövő Mérnöke ol­vasói előtt ismertetni. Sze­retném, ha mások is elmon­danák véleményüket, javasla­taikat a tagmegújítással és az egyetemi KISZ-élet tovább­fejlesztésével kapcsolatban. Az ifjúsági mozgalom jelenlegi helyzetét ismerő KISZ-tagok előtt nyilvánvaló a KISZ Központi Bizottság 1968. október 22-i határozatá­nak komoly tartalmi és poli­tikai jelentősége, amely lehe­tőséget és ösztönzést adott a KISZ mozgalmi tevékenysé­gének fellendítésére. A KISZ- tagság évenkénti megújításai­ról szóló határozat megszün­tette az „automatikus” és az „örökös” KISZ-tagságról el­terjedt helytelen nézeteket, és előítéleteket. E határozat alapján minden KISZ-tagnak évenként, egyénileg, felelős­séggel kell arról döntenie, hogy egyetért-e a KISZ cél­kitűzéseivel, politikájával, hogy érdemben részt kíván-e venni alapszervezete munká­jában, így a KISZ-tagság megújítása ismét állásfogla­lást és kötelességvállalást je­lent a közösséggel, az ifjú­sági mozgalommal szemben. A tavalyi tapasztalatok érté­kelése alapján a villamoskari KISZ végrehajtó bizottság az alábbi módon készítette elő a tagmegújítást. Az alapszerve­zeti titkárokat felkészítettük, tájékoztattuk ennek céljáról, szükségességéről, a megvalósí­tás módszerbeli lehetőségeiről és az operatív feladatokról. A tagmegújítás időszakában az alapszervezeti KISZ-vezetősé­geknek értékelést kellett ad­niuk minden KISZ-tag tevé­kenységéről, magatartásáról, majd lehetőleg mindegyik KISZ-taggal személyes beszél­getést kellett folytatniuk an­nak érdekében, hogy a „Nyi­latkozat” aláírása valóban tag­megújítás és állásfoglalás le­gyen. Természetes, hogy az alapszervezetekben a tagmeg­­­újítás előkészítése és lebonyo­lítása a KISZ-vezetőség joga és kötelessége; ennek eredmé­nyességét elsősorban a KISZ- vezetőség és a tagság korábbi mozgalmi tevékenységi szint­je határozza meg. A villamoskari kisz vb ezen túlmenően az I., II, III., IV. évfolyamokon mindegyik ICISZ-alapszervezethez meg­bízott és felkészített egy-egy KISZ-bizottsági tagot, vagy felsőbb éves KISZ-aktívát, párttagot és tanulókör-vezető oktatót. E megbízottak fel­adata volt, hogy pedagógiai és mozgalmi tapasztalataikkal segítsék és ösztönözzék a tagmegújítás tartalmasabb megvalósítását az alapszerve­zetekben. v A JCISZ-titkároktól és a megbízottaktól kapott írásos és szóbeli információk alapján egyértelműen megál­lapítható, hogy az alapszerve­zetek többségében komolyan és lelkiismeretesen valósítot­ták meg a tagmegújítást, így ennek tartalmassága és moz­galmi hatékonysága lényege­sen javult a tavalyi állapot­hoz képest. Az alapszervezetektől beér­kezett „statisztikai jelentők”­­ből látható, hogy az önként kilépett, ill. kizárt KISZ-ta­­gok száma elenyészően kevés. Hangsúlyozni kívánom, hogy ez a szám nem lehet jellem­ző a tagmegújítás tartalmas­ságára, mivel a fő célkitűzés az, hogy a KISZ-tagokat ön­vizsgálatra és állásfoglalásra késztessük. Nem szabad azon­ban megfeledkeznünk arról, hogy jónéhány alapszervezet­ben az adminisztratív elemek domináltak, ahol a tagmeg­újítást formalitásnak, feles­leges munkának tartották. Véleményem szerint ezek az alapszervezetek, ill. tagjaik önmaguk tevékenységéről ad­tak reális értékelést. Mi a tagmegújítás célja és értelme? Ez a fő kérdés, amely mindenkit foglalkoztat, és amelyre a válaszadás ál­lásfoglalást jelent. E kérdést mindenkinek önmaga számá­ra kell megválaszolnia, ezzel tartozik elsősorban saját lel­kiismeretének, másodsorban alapszervezetének. Nyilvánvaló, hogy a BME KISZ követelményrendszerét nem lehet minden KISZ-tag­­ra konkrétan megfogalmazni, de az általános követelmények alapján mindenkinek meg kell határoznia a saját teen­dőit, kötelezettségeit. A KISZ- tagmegújítás módszer és esz­köz arra, hogy a KISZ-tago­­kat és a KISZ-vezetőket a saját tevékenységük értékelé­sére és állásfoglalásra kész­tesse. Minden emberi közös­ségben szükséges, hogy idő­szakonként értékeljék az egyének és a közösség tevé­kenységét, ez biztosítja az in­tenzívebb továbbfejlődést. A „nyilatkozat” aláírásával a KISZ-tag saját elhatározása alapján kötelezettséget vállal, hogy — képességeinek és kö­rülményeinek figyelembevé­(Folytatás az 5. oldalon) DISZKUSSZIÓS JELLEGŰ ELŐADÁSI FORMÁK ♦ KISCSOPORTOS OKTATÁS ♦ ÓRACSÖKKENTÉS TÖBB ÖNÁLLÓSÁG ÉS AKTIVITÁS A HALLGATÓK MUNKÁJÁBAN ♦ A SZÁMONKÉRÉSEK RENDJE AZ EGYETEMI TANÁCS MEGVITATTA A KARI KONCEPCIÓKAT A novemberi Egyetemi Ta­nácsülés külön napirendi pont­ban foglalkozott az oktató­nevelő munka korszerűsítését szolgáló, elmúlt tanévi kari intézkedésekkel értékelte azokat, majd megtárgyalta az e témakörrel foglalkozó kari koncepciókat, terveket, elkép­zeléseket is. Az oktatás tartalmi és szer­vezeti kérdéseit illetően: a ka­rok javaslatai azt szorgalmaz­zák, hogy a hallgatók a pasz­­szív ismeret befogadásán túl, önállóan, aktívan vegyenek részt az oktatási, nevelési fo­lyamatban. A javaslatok hang­súlyozzák, hogy — főként a felsőbb évfolyamokon — nö­velni kell a választható, köte­lező tárgyak részarányát. A karok világosan látják azt is, hogy bizonyos szervezeti in­tézkedésekre is szükség van, s ezek célja az, hogy a hall­gató a tanulmányi idő minél nagyobb részében egy-egy ok­tatóhoz, illetve tanszékhez le­gyen kapcsolva. Ilyen, ún. „anyatanszékek” kialakítását javasolják, tartják lehetséges­nek. Módszertani kérdések: egyetértés van abban, hogy a klasszikus értelemben vett előadás-gyakorlat-laborató­­riumi gyakorlatrendszer ma már nem felel meg a korszerű oktatás igényeinek. Egyes ka­rok (gépészmérnöki) az elő­adások fontosságát hangsú­lyozzák, különösen az alaptár­gyak esetében. Ugyanakkor azonban széles körben hódít teret az a felismerés, hogy ahol lehetséges , át kell térni a kötetlenebb, közvetlenebb, diszkussziós jellegű előadási formákra,­­ennek érdekes for­mája a komplex jellegű házi feladat megoldásának megvi­tatása a diszkusszió során!) Több kar javasolja a kiscso­portos oktatás széles körű be­vezetését, habár ezt oktatói létszámhiány és teremhiány akadályozza. Az építőmérnöki kar a szükséges létszámtöbble­­tet demonstrátori rendszerrel oldja meg. A kiscsoportos ok­tatásnak és kiscsoportos mű­teremoktatásnak az építész­­mérnöki kar is nagy jelentő­séget tulajdonít, de megálla­pítja, hogy a szükséges hely csak 1976-ban áll rendelke­zésre, az új épületek elké­szültével. Oktatói létszámtöbb­let nélküli kombinált gyakor­latokat lehet tartani a villa­mosmérnöki kar véleménye szerint úgy, hogy a gyakor­lati órák egy részében az egész évfolyam részére mintapéldá­kat dolgoz ki egy jó pedagó­giai készségű, tapasztalt okta­tó, a fennmaradó gyakorlati órákon pedig kisebb csoportos gyakorlatok folynak. A labor, illetve rajztermi gyakorlatok fontosságával minden kar egyetért, hangsú­lyozva azonban, hogy a fej­lesztésnek komoly akadálya a jelenlegi hely- és felszerelés­hiány. Néhány helyen azon­ban mégis folyik komoly kí­sérlet a fejlődés érdekében. A vegyészmérnöki kar a „nyi­tott” laboratórium részleges megvalósítására tesz kísérletet, a villamosmérnöki karon pe­dig eredményesen műkö­dik az önálló laboratórium, amelynek lényegéről egy cik­künkben már beszámoltunk. Az időbeosztással, terhelés­sel kapcsolatban a karok egy­öntetűen megállapítják, hogy csökkenteni kell a hallgatók kötött jellegű elfoglaltságát, s több időt kell biztosítani az önálló, aktív, differenciált munkát igénylő foglalkozások­ra. Az óraszámcsökkentés gyakorlati megoldására több olyan javaslat született, amely a félévbeosztás eddigi rendjé­nek megváltoztatására épül (pl. az építőmérnöki és közlekedésmérnöki karon). A javaslatok közül egyik 28—30 órára kívánja csök­kenteni a heti 36 órát, s a megmaradó órákat konzultáció formájában, fa­kultatív jelleggel képzeli el. A másik javaslat a ciklikus oktatásra vonatkozik. A har­madik javaslat a 10-1­4 rend­szer (az építőmérnöki kar IV. évfolyamának tavaly beveze­tett rendszere, kísérletképpen), amely szerint az első 10 hé­ten az eredeti tanterv szerint folyik az oktatás, a további 4 héten elmaradnak az elő­adások, s csak gyakorlati órák vannak. A hallgatók jónak, hasznosnak tartják, az oktatói vélemények — különösen az előadások korlátozásának kér­désében — megoszlanak. Ha­sonló 2—3 hétre összevont m­n­korla­ti időszak gondolatá­val más kar is foglalkozik, a vegyészmérnöki kar pl. az esti oktatásban évek óta ered­ményesen alkalmazza. Általá­nos vélemény, hogy minden­képpen kívánatos az üzemlá­togatások számának növelése, akár az üzemi gyakorlatok terjedelmének rovására is. A jegyzetek szerepével kap­csolatban a vegyészkar adja a legátfogóbb javaslatot. Véle­ménye szerint a jegyzetek jel­legének a felsőbb évfolyamok felé haladva változnia kell, egyre inkább vezérfonal, út­mutató jelleggel. Kislétszámú ágazatokon, választható köte­lező tárgyaknál, jegyzet készí­tésére nincs szükség. Más ka­rok (pl. építészmérnöki) sze­rint az előadások számának csökkentése ugrásszerűen megnöveli a jegyzetek és egyéb írásos anyagok szerepét, s ezért növelni kívánják szá­mukat és színvonalukat. A jegyzetterjedelem további nö­velését javasolja a gépész- és villamos kar is, a magyar nyelvű szakirodalom hiányos­sága miatt. Az Egyetemi Tanács nagy fontosságot tulajdonított a számonkérési módoknak, az­zal a megállapítással, hogy ezen a téren lényeges változá­sokra lesz szükség. A tárgyak összevonása útján a vizsga­szám csökkentésére tett ja­vaslatot a karok részben egyetértéssel, részben ellen­zéssel fogadták. Kompromisz­­szumos megoldás lehetne az, amely szerint a többféléves (Folytatás a 2. oldalon) Képünk a november 16-án lezajlott doktorrá avatási ünnepségen készült. Dr. Perényi Imre rektor „doktorrá fogadja” Strelisky János tanársegédet. (Fotó: Ladányi Gyuláné) EGY PÉLDAMUTATÓ ÉLET (2. oldal) PÁLYÁZATI FELHÍVÁS (2. oldal) MŰVÉSZETI MELLÉKLET (3—4. oldal) HELLER PROFESSZOR LEVELE (5. oldal) LOGIKAI REJTVÉNY (6. oldal) Rektori Tanácsülés Ülést tart december 1-én, kedden, a Rektori Tanács. A napirend: 1. Az idegen­nyelvi oktatás helyzete és fej­­leszési terve. 2. Javaslat a nemzetközi kapcsolatok 1971. évi tervére. 3. Egyéb kérdések: szóbeli előterjesztés a testne­velési tanszék tudományos ülésszakára.

Next