A Jövő Mérnöke, 1970 (17. évfolyam, 1-40. szám)
1970-11-28 / 38. szám
A nagy tanácskozás Hétfőn megkezdte munkáját pártunk X. kongresszusa. Lapunk anyagának zárásakor, szerdán délelőtt még csak a Központi Bizottság Kádár János elvtárs által ismertetett beszámolója és néhány jelentősebb hozzászólás volt ismeretes a több napra tervezett, gazdag anyagú tanácskozásból. Így korai lenne valami mérlegféle felállítása, a tanulságok összegezése. De Kádár elvtárs előadói beszéde is számos jelentős kérdést tárgyalt és beszédének több részében foglalkozott az ifjúság problémáival. Ismertette a belépési korhatár leszállításának kérdését, és az ezzel kapcsolatos véleményeket; beszélt az oktatás és ezen belül a felsőoktatás néhány igen jelentős kérdéséről. Sadd idézzük beszédének egy részét: „Az ifjúság életével, gondjaival a párt, államunk, társadalmi szervezeteink rendszeresen és sokoldalúan foglalkoznak. A magyar ifjúság erkölcsipolitikai helyzetét alapvetően hazánk fejlődő társadalmi állapota határozza meg. A fiatalok nagy többsége ismeri és követi a szocialista célokat, támogatja a párt politikáját, becsületesen tanul, dolgozik, hazafihoz méltóan teljesíti honvédelmi kötelezettségét. Az ifjúságnak a szocializmus iránti vonzódása, a korábbi nemzedéknél nagyobb műveltsége rendszerünk fontos eredménye." Úgy érezzük, ez a fontos értékelés egyetemünk hallgatóira is érvényes Büszkék vagyunk arra, hogy pártunk vezetője ilyen magasra értékeli ifjúságunk erkölcsi-politikai fejlődését, magatartását. De azt is tudjuk, hogy ez az értékelés egyúttal kötelez is. Kötelez arra, hogy ifjúságunk még tökéletesebben valósítsa meg azt a szocialista embereszményt, amit Kádár elvtárs beszámolójában megrajzolt. „A KISZ-szel szemben is növekedtek a társadalom, de egyben az ifjúság igényei is. A KISZ továbbfejlődésének alapvető feltétele, hogy jobban kidomborodjék politikai, kommunista jellegének elsődlegessége.” Úgy érezzük, ezek a megállapítások egyetemünk ifjúsági mozgalmára is érvényesek. Minden ifjúsági vezetőnek, de minden oktatónak, nevelőnek, minden kommunistának, a Jövő Mérnökének is többet kell a jövőben tennie, hogy ezt az alapvető, és fejlődésünk szempontjából elengedhetetlen feltételt maradéktalanul teljesíthessük. ■mrádár elvtárs szavain túl is már a tanácskozás második napján a szegedi József Attila Tudományegyetem rektora az egyetemi oktatás néhány problémájáról beszélt. „A felsőfokú képzés színvonalának emeléséhez elengedhetetlenül szükséges — mondotta —, hogy az egyetemi tananyag feleljen meg a mai, gyorsan fejlődő élet igényeinek.” Nehezíti a tehetségek kiválasztásának és fejlesztésének kérdését az is, hogy mind a középiskolában, mind az egyetemeken a „minél többet megtanítani” mennyiségi szemlélet dominál és nem a gondolkodásra való nevelés. A szegedi rektor azután a fizikai dolgozók gyermekei egyetemre kerülésének kérdéseit méltatta és követelte, hogy ebben az ügyben több segítséget nyújtsunk a tehetséges munkásparaszt fiataloknak. Néhány gondolatot tudhatunk csak ismertetni az első két nap anyagából De ez a pár sor is megmutatja, hogy a kongresszus foglalkozik ifjúságunkkal ismeri problémáit, és segíteni is akar azokon. Ezért is kísérjük fokozott figyelemmel a nagy tanácskozást, hiszen rólunk van szó és értünk történik ott minden! — ! — VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! A BUDAPESTI MŰSZAKI EGYETEM LAPJA XVII. ÉVFOLYAM, 38. SZÁM ARA: 60 FILLÉR 1970. NOVEMBER 28. A KISZ-TAGMEGÚJÍTÁSRÓL Írta: Kiss Béla villamoskari KISZ-szervező titkár Egyetemünkön a KISZ alapszervezetekben az elmúlt hetekben zajlott le a KISZ- tagmegújítás. Ennek tartalmi megvalósítását, tapasztalatait a taggyűléseken már értékelték. A személyes beszélgetések és a testületi viták során számos, eltérő vélemény is elhangzott ezzel kapcsolatban, a hallgatók különbözően értékelik a tagmegújítás célját és eredményességét. Ezért tartom szükségesnek — villamoskari vonatkozásban — néhány KISZ-vezetőtársam és magam tapasztalatait, véleményét a Jövő Mérnöke olvasói előtt ismertetni. Szeretném, ha mások is elmondanák véleményüket, javaslataikat a tagmegújítással és az egyetemi KISZ-élet továbbfejlesztésével kapcsolatban. Az ifjúsági mozgalom jelenlegi helyzetét ismerő KISZ-tagok előtt nyilvánvaló a KISZ Központi Bizottság 1968. október 22-i határozatának komoly tartalmi és politikai jelentősége, amely lehetőséget és ösztönzést adott a KISZ mozgalmi tevékenységének fellendítésére. A KISZ- tagság évenkénti megújításairól szóló határozat megszüntette az „automatikus” és az „örökös” KISZ-tagságról elterjedt helytelen nézeteket, és előítéleteket. E határozat alapján minden KISZ-tagnak évenként, egyénileg, felelősséggel kell arról döntenie, hogy egyetért-e a KISZ célkitűzéseivel, politikájával, hogy érdemben részt kíván-e venni alapszervezete munkájában, így a KISZ-tagság megújítása ismét állásfoglalást és kötelességvállalást jelent a közösséggel, az ifjúsági mozgalommal szemben. A tavalyi tapasztalatok értékelése alapján a villamoskari KISZ végrehajtó bizottság az alábbi módon készítette elő a tagmegújítást. Az alapszervezeti titkárokat felkészítettük, tájékoztattuk ennek céljáról, szükségességéről, a megvalósítás módszerbeli lehetőségeiről és az operatív feladatokról. A tagmegújítás időszakában az alapszervezeti KISZ-vezetőségeknek értékelést kellett adniuk minden KISZ-tag tevékenységéről, magatartásáról, majd lehetőleg mindegyik KISZ-taggal személyes beszélgetést kellett folytatniuk annak érdekében, hogy a „Nyilatkozat” aláírása valóban tagmegújítás és állásfoglalás legyen. Természetes, hogy az alapszervezetekben a tagmegújítás előkészítése és lebonyolítása a KISZ-vezetőség joga és kötelessége; ennek eredményességét elsősorban a KISZ- vezetőség és a tagság korábbi mozgalmi tevékenységi szintje határozza meg. A villamoskari kisz vb ezen túlmenően az I., II, III., IV. évfolyamokon mindegyik ICISZ-alapszervezethez megbízott és felkészített egy-egy KISZ-bizottsági tagot, vagy felsőbb éves KISZ-aktívát, párttagot és tanulókör-vezető oktatót. E megbízottak feladata volt, hogy pedagógiai és mozgalmi tapasztalataikkal segítsék és ösztönözzék a tagmegújítás tartalmasabb megvalósítását az alapszervezetekben. v A JCISZ-titkároktól és a megbízottaktól kapott írásos és szóbeli információk alapján egyértelműen megállapítható, hogy az alapszervezetek többségében komolyan és lelkiismeretesen valósították meg a tagmegújítást, így ennek tartalmassága és mozgalmi hatékonysága lényegesen javult a tavalyi állapothoz képest. Az alapszervezetektől beérkezett „statisztikai jelentők”ből látható, hogy az önként kilépett, ill. kizárt KISZ-tagok száma elenyészően kevés. Hangsúlyozni kívánom, hogy ez a szám nem lehet jellemző a tagmegújítás tartalmasságára, mivel a fő célkitűzés az, hogy a KISZ-tagokat önvizsgálatra és állásfoglalásra késztessük. Nem szabad azonban megfeledkeznünk arról, hogy jónéhány alapszervezetben az adminisztratív elemek domináltak, ahol a tagmegújítást formalitásnak, felesleges munkának tartották. Véleményem szerint ezek az alapszervezetek, ill. tagjaik önmaguk tevékenységéről adtak reális értékelést. Mi a tagmegújítás célja és értelme? Ez a fő kérdés, amely mindenkit foglalkoztat, és amelyre a válaszadás állásfoglalást jelent. E kérdést mindenkinek önmaga számára kell megválaszolnia, ezzel tartozik elsősorban saját lelkiismeretének, másodsorban alapszervezetének. Nyilvánvaló, hogy a BME KISZ követelményrendszerét nem lehet minden KISZ-tagra konkrétan megfogalmazni, de az általános követelmények alapján mindenkinek meg kell határoznia a saját teendőit, kötelezettségeit. A KISZ- tagmegújítás módszer és eszköz arra, hogy a KISZ-tagokat és a KISZ-vezetőket a saját tevékenységük értékelésére és állásfoglalásra késztesse. Minden emberi közösségben szükséges, hogy időszakonként értékeljék az egyének és a közösség tevékenységét, ez biztosítja az intenzívebb továbbfejlődést. A „nyilatkozat” aláírásával a KISZ-tag saját elhatározása alapján kötelezettséget vállal, hogy — képességeinek és körülményeinek figyelembevé(Folytatás az 5. oldalon) DISZKUSSZIÓS JELLEGŰ ELŐADÁSI FORMÁK ♦ KISCSOPORTOS OKTATÁS ♦ ÓRACSÖKKENTÉS TÖBB ÖNÁLLÓSÁG ÉS AKTIVITÁS A HALLGATÓK MUNKÁJÁBAN ♦ A SZÁMONKÉRÉSEK RENDJE AZ EGYETEMI TANÁCS MEGVITATTA A KARI KONCEPCIÓKAT A novemberi Egyetemi Tanácsülés külön napirendi pontban foglalkozott az oktatónevelő munka korszerűsítését szolgáló, elmúlt tanévi kari intézkedésekkel értékelte azokat, majd megtárgyalta az e témakörrel foglalkozó kari koncepciókat, terveket, elképzeléseket is. Az oktatás tartalmi és szervezeti kérdéseit illetően: a karok javaslatai azt szorgalmazzák, hogy a hallgatók a paszszív ismeret befogadásán túl, önállóan, aktívan vegyenek részt az oktatási, nevelési folyamatban. A javaslatok hangsúlyozzák, hogy — főként a felsőbb évfolyamokon — növelni kell a választható, kötelező tárgyak részarányát. A karok világosan látják azt is, hogy bizonyos szervezeti intézkedésekre is szükség van, s ezek célja az, hogy a hallgató a tanulmányi idő minél nagyobb részében egy-egy oktatóhoz, illetve tanszékhez legyen kapcsolva. Ilyen, ún. „anyatanszékek” kialakítását javasolják, tartják lehetségesnek. Módszertani kérdések: egyetértés van abban, hogy a klasszikus értelemben vett előadás-gyakorlat-laboratóriumi gyakorlatrendszer ma már nem felel meg a korszerű oktatás igényeinek. Egyes karok (gépészmérnöki) az előadások fontosságát hangsúlyozzák, különösen az alaptárgyak esetében. Ugyanakkor azonban széles körben hódít teret az a felismerés, hogy ahol lehetséges , át kell térni a kötetlenebb, közvetlenebb, diszkussziós jellegű előadási formákra,ennek érdekes formája a komplex jellegű házi feladat megoldásának megvitatása a diszkusszió során!) Több kar javasolja a kiscsoportos oktatás széles körű bevezetését, habár ezt oktatói létszámhiány és teremhiány akadályozza. Az építőmérnöki kar a szükséges létszámtöbbletet demonstrátori rendszerrel oldja meg. A kiscsoportos oktatásnak és kiscsoportos műteremoktatásnak az építészmérnöki kar is nagy jelentőséget tulajdonít, de megállapítja, hogy a szükséges hely csak 1976-ban áll rendelkezésre, az új épületek elkészültével. Oktatói létszámtöbblet nélküli kombinált gyakorlatokat lehet tartani a villamosmérnöki kar véleménye szerint úgy, hogy a gyakorlati órák egy részében az egész évfolyam részére mintapéldákat dolgoz ki egy jó pedagógiai készségű, tapasztalt oktató, a fennmaradó gyakorlati órákon pedig kisebb csoportos gyakorlatok folynak. A labor, illetve rajztermi gyakorlatok fontosságával minden kar egyetért, hangsúlyozva azonban, hogy a fejlesztésnek komoly akadálya a jelenlegi hely- és felszereléshiány. Néhány helyen azonban mégis folyik komoly kísérlet a fejlődés érdekében. A vegyészmérnöki kar a „nyitott” laboratórium részleges megvalósítására tesz kísérletet, a villamosmérnöki karon pedig eredményesen működik az önálló laboratórium, amelynek lényegéről egy cikkünkben már beszámoltunk. Az időbeosztással, terheléssel kapcsolatban a karok egyöntetűen megállapítják, hogy csökkenteni kell a hallgatók kötött jellegű elfoglaltságát, s több időt kell biztosítani az önálló, aktív, differenciált munkát igénylő foglalkozásokra. Az óraszámcsökkentés gyakorlati megoldására több olyan javaslat született, amely a félévbeosztás eddigi rendjének megváltoztatására épül (pl. az építőmérnöki és közlekedésmérnöki karon). A javaslatok közül egyik 28—30 órára kívánja csökkenteni a heti 36 órát, s a megmaradó órákat konzultáció formájában, fakultatív jelleggel képzeli el. A másik javaslat a ciklikus oktatásra vonatkozik. A harmadik javaslat a 10-14 rendszer (az építőmérnöki kar IV. évfolyamának tavaly bevezetett rendszere, kísérletképpen), amely szerint az első 10 héten az eredeti tanterv szerint folyik az oktatás, a további 4 héten elmaradnak az előadások, s csak gyakorlati órák vannak. A hallgatók jónak, hasznosnak tartják, az oktatói vélemények — különösen az előadások korlátozásának kérdésében — megoszlanak. Hasonló 2—3 hétre összevont mnkorlati időszak gondolatával más kar is foglalkozik, a vegyészmérnöki kar pl. az esti oktatásban évek óta eredményesen alkalmazza. Általános vélemény, hogy mindenképpen kívánatos az üzemlátogatások számának növelése, akár az üzemi gyakorlatok terjedelmének rovására is. A jegyzetek szerepével kapcsolatban a vegyészkar adja a legátfogóbb javaslatot. Véleménye szerint a jegyzetek jellegének a felsőbb évfolyamok felé haladva változnia kell, egyre inkább vezérfonal, útmutató jelleggel. Kislétszámú ágazatokon, választható kötelező tárgyaknál, jegyzet készítésére nincs szükség. Más karok (pl. építészmérnöki) szerint az előadások számának csökkentése ugrásszerűen megnöveli a jegyzetek és egyéb írásos anyagok szerepét, s ezért növelni kívánják számukat és színvonalukat. A jegyzetterjedelem további növelését javasolja a gépész- és villamos kar is, a magyar nyelvű szakirodalom hiányossága miatt. Az Egyetemi Tanács nagy fontosságot tulajdonított a számonkérési módoknak, azzal a megállapítással, hogy ezen a téren lényeges változásokra lesz szükség. A tárgyak összevonása útján a vizsgaszám csökkentésére tett javaslatot a karok részben egyetértéssel, részben ellenzéssel fogadták. Kompromiszszumos megoldás lehetne az, amely szerint a többféléves (Folytatás a 2. oldalon) Képünk a november 16-án lezajlott doktorrá avatási ünnepségen készült. Dr. Perényi Imre rektor „doktorrá fogadja” Strelisky János tanársegédet. (Fotó: Ladányi Gyuláné) EGY PÉLDAMUTATÓ ÉLET (2. oldal) PÁLYÁZATI FELHÍVÁS (2. oldal) MŰVÉSZETI MELLÉKLET (3—4. oldal) HELLER PROFESSZOR LEVELE (5. oldal) LOGIKAI REJTVÉNY (6. oldal) Rektori Tanácsülés Ülést tart december 1-én, kedden, a Rektori Tanács. A napirend: 1. Az idegennyelvi oktatás helyzete és fejleszési terve. 2. Javaslat a nemzetközi kapcsolatok 1971. évi tervére. 3. Egyéb kérdések: szóbeli előterjesztés a testnevelési tanszék tudományos ülésszakára.