A Jövő Mérnöke, 1970 (17. évfolyam, 1-40. szám)
1970-03-31 / 12. szám
SZAKSZERVEZETI hírek A szakszervezeti mozgalom 25 éve egyetemünkön A szakszervezeti mozgalom egyetemünkön negyed évszázados múltra tekinthet vissza. Ismeretes ugyanis, hogy a Bethlen —Peyer paktum következményeként a felszabadulás előtt Szakszervezeti szervezés a közalkalmazottak területén nem folyt. Közvetlenül a felszabadulás után egyetemünkön is megalakult — első ízben túlnyomó többségében a fizikai és technikai dolgozókat tömörítő — egyetemi szakszervezeti alapszerv a Közalkalmazottak Szakszervezete keretein belül. Az alapszerv, melynek első elnöke dr. Csűrös Zoltán egyetemi tanár, titkára pedig Gasparek Lajos műhelyvezető volt, rövid időn belül a Pedagógusok Szakszervezetéhez csatlakozott. Az egyetemi szakszervezeti alapszerv megalakulása után bekapcsolódott a kommunista pártnak a romok eltakarítását, az élet és munka megindítását szervező munkájába. Annak, hogy az egyetemen az oktatás közvetlenül a felszabadulás után megindulhatott, az oktatás tárgyi feltételei viszonylag gyors ütemben javultak, komoly szerepe volt a szakszervezetnek is, mely jelentős tevékenységet fejtett ki a„munkások a tudományért és a tudósok a munkásokért” mozgalom szervezésében és az itt jelentkező feladatok ellátásában. Erről tanúskodnak a szakszervezet akkori vezetői birtokában levő és e munkát dokumentáló elismerő oklevelek, kitüntetések. A szakszervezetnek az egyetem párt- és állami vezetésével való jó együttműködése eredményezte azt, hogy az egyetem kommunális létesítményei kialakulhattak. Az egyetem saját üdülőt létesített először Agárdon, majd Balatonbogláron és ezzel megteremtette a balatoni üdülés bázisát, ami a SZOT-üdültetés mellett mintegy évi 380—400 személy üdülését biztosította. A kulturális élet fejlesztése érdekében a szakszervezet létrehozta a szakszervezeti klubot a K-épület I. emeletén, mely később az R-épületbe került át, az erre a célra épített helyiségekbe. A klubban számos külföldi élménybeszámoló, művészekkel való találkozó, az egyetem különböző intézményei dolgozóinak rendezvényei kerültek megrendezésre. A szakszervezet a dolgozók sportéletének kibontakoztatására több sportágban biztosított lehetőséget. E területen a futball és vízi sport — a római parton létesített jelentős csónakparkkal — lett a legeredményesebb. A lehetőségekhez képest fejlesztette a gyermekintézményeket, különösen az óvodát, melyet több helyiséggel bővítettek, berendezését és felszerelését több ízben felújították, korszerűsítették. A szakszervezeti vezetőségek állandó gondját képezik az étkeztetés javítása, és az elért eredmények ellenére újabb és újabb feladatot jelent még ma is. A dolgozók lakáshelyzetének javítása az állami lakással való ellátástól egyre inkább a saját erőből történő építkezés-megoldás irányába tolódott el, s ennek következtében a szakszervezeten belül is a kapott lakások ellátásának gondját a lakásépítés szervezésének feladata váltotta fel. E téren több emeletráépítést és egy három épületből álló társasház építését sikerült megvalósítani, és ezáltal közel száz dolgozó részére lakást biztosítani. E néhány, inkább példaként kiemelt eredmény is azt mutatja, hogy a szakszervezet megalakulása óta alapvető feladatának tekintette a dolgozók számos egyéni és közösségi problémáival való foglalkozást és ebben a vonatkozásban ért is el eredményeket. A szakszervezet egyetemünkön is fontos feladatának tekintette az egyetem fő feladatát, az oktató-nevelő munka segítését. Részt vett az oktatónevelő munka fejlesztését elősegítő munkálatokban. Az ötvenes években lényegében a szakszervezet hozta létre, kezdeményezte és szervezte az oktatói kar pedagógiai tájékoztatásának különböző formáit. Ilyenek voltak azok az előadások, amelyeket egyetemünk neves, nagy oktatási tapasztalattal rendelkező professzorai tartottak az oktatói kar részére, az előadás, gyakorlat, a hallgatókkal való foglalkozás módszerére, didaktikájára vonatkozóan, továbbá azok az előadássorozatok, amelyeket pedagógiai, pszichológiai és didaktikai kérdésekről tartottak az e témakörben jártas, országosan is elismert tudósok, szakemberek. Ugyancsak a szakszervezet szervezte meg az oktatói kar igénye alapján az első szervezeti formában folyó nyelvoktatást is, bár ez a megfelelő anyagi és bizonyos vonatkozásban személyi feltételek hiányában nem fejlődhetett ki. A szakszervezet kezdeményezte és szervezte az ötvenes évek végén a hallgatók patronálását a diákotthonokban. A patronálásnak ez a szervezett formája több éven keresztül jól funkcionált. Az egyetem dolgozóinak társadalompolitikai és eszmeipolitikai fejlesztése vonatkozásában a szakszervezet töretlenül az egyetemi pártszervezet célkitűzéseit tette magáévá, és törekedett annak megvalósítására. Harcolt a szocialista demokratizmus megvalósításáért és erősítéséért. Az ellenforradalom idején az egyetem szakszervezeti szervei ellenálltak a felszínre jutott szélsőséges elemek törekvéseinek. Emiatt, bár rövid időre, ezek a demagóg, ellenséges elemek 1956 november végén antidemokratikus módon létrehozták az ellenforradalmi szakszervezeti bizottságot, amelyben az előzőleg választott szakszervezeti vezetőségek tagjai közül egykét kivételtől eltekintve, nem vettek részt. Ennek volt köszönhető, hogy a szakszervezet egész szervezetét, anyagi állapotát sikerült megvédeni, és amikor a Pedagógus Szakszervezet elnöksége 1957 áprilisában az illegálisan működő ellenforradalmi bizottság működését megszüntette, a konszolúció viszonylag rövid időn belül bekövetkezhetett és a szakszervezet folytathatta amnikáját. Az egyetemünkön lefolytatott szakszervezeti választások azt bizonyították hogy folyamatosan nőtt a szakszervezet tekintélye a dolgozók előtt is. Sikerült a dolgozók bizalmából a megfelelő politikai és szakmai felkészültséggel rendelkező oktatók és más alkalmazottak részvételét biztosítani a szakszervezet alapszervi és egyetemi vezető testületeiben. Nagy szakszervezeti múlttal, szakmai és tudományos tekintéllyel rendelkező oktatóinkon keresztül részt veszünk a Pedagógusok Szakszervezete központi vezetőségének elnökségében éppúgy, mint a Szakszervezetek Országos Tanácsában. Ha végig tekintjük a szakszervezet 25 éves múltját és jelenlegi helyzetét, a fejlődést folyamatosnak és töretlennek mondhatjuk, és ennek alapján is bizalommal tekinthetünk a jövő elé, amely a szakszervezet vonatkozásában azt jelenti, hogy jelentősen nő feladata, felelőssége annak a munkának az ellátásában, amelyet pártunk irányítása a dolgozóknak a szakszervezettel szembeni igényességének fokozódása mellett a szocializmus építésében egyetemünkön végeznie kell. Albert Dezső, a Pedagógusok Szakszervezete felsőoktatási bizottságának tagja II Pedagógusok Szakszervezete és egyetemünk Amikor 1948 közepén elkezdődött a Magyar Mérnökök és Technikusok Szabad Szakszervezetének átszervezése, egy olyan folyamat indult el, amely sokrétűségében túlnőtt a szakszervezetek feladatán. Nemcsak arról volt szó, hogy iparági szervezetbe kell tömöríteni a mérnököket, hanem biztosítani kell a szoros érdekvédelmen kívül a szakmai képviseletet, a METESZ- ben az egyesületi életet. 1949 elején a BME dolgozói is tömegesen beléptek a Pedagógusok Szakszervezetébe, de évekig nem találtunk itt otthont. Érthető, hiszen a tudományos egyesületek, az MTA és a szakminisztériumok vonzása a mi szakmánkban jóval nagyobb, mint a pedagógus társaké, vagy egyáltalán a pedagógiáé. Több mint egy évtizede elkezdtük az oktató-nevelő munka favorizálását és egyetemünkön számos hozzáértő, áldozatkész pedagógus dolgozik. Reméljük, hogy egyre több lesz az olyan oktatónk is, aki azzal dicsekedhet, hogy életszínvonala és egyetemi presztízse elsősorban kiváló pedagógiai munkája elismerésén alapszik. A mostani fizetésemelés az örömön és lelkesedésen kívül sok feszültséget is keltett az emberben és ismét próbára tette az egyetemi demokráciát, felfokozta a kritikát, a mozgást. Ez nem rossz — különösen ha a jogos sérelmeket fokozatosan orvosolják is — ha bírálataikra és javaslataikra a dolgozók érdemi választ is kapnak. Amikor féléve elkészült a Pedagógusok Szakszervezete és a Művelődésügyi Minisztérium irányelve az állami és szakszervezeti szervek együttműködésére, ebben az egyetértési jog, továbbá a véleményezési-javaslattételi jog gyakorlását éreztem a legfontosabbnak. Nem azért, mintha lebecsülném a döntési vagy a kifogásolási jogunkat. „Az egyetértést igénylő intézkedések kiadása előtt az állami vezetőnek a szakszervezeti bizottsággal minden esetben meg kell állapodnia. A tagság javaslataira a vezetők kötelesek az álláspontjukat és annak indoklását közölni...” — és sorolhatnám tovább annak bizonyítására, hogy van a szakszervezetnek lehetősége a tagság jogos érdekeinek védelmére. Ma inkább tudás, szervezettség, akarat és bátorság kérdése a szakszervezet elképzeléseinek érvényesítése, mint bármikor az elmúlt 25 évben. A partnerséget ebben a mi egyetemünkön mindig komolyan vették és ennek szép példája a mostani bérrendezés megszervezése is. Teremtett is ez az együttműködés más sikereket, pl. olyan üdülési hálózatot, amellyel egyetlen főiskola sem rendelkezik. Most azt szeretnénk, ha bölcsődénk és óvodánk, no meg az étkeztetésünk is méltó lenne ehhez a nagyhírű gazdag intézményhez. Kiskeresetű dolgozóink lakásproblémáit is jobban segíteni kellene. Ezek a tervek nagyok, de ha valaha, akkor ma már nemcsak sürgős, de reálisan megoldható feladatokat jelentenek. És jönnek majd a többiek, amelyek még közelebb hozzák a pedagógus szakszervezetet és vele az egyetemi dolgozókat a jogos társadalmi és egyéni érdekek összhangjának megteremtéséhez, a szocialista demokrácia továbbfejlesztéséhez. Dr. Kilián József, a Pedagógusok Szakszervezete központi vezetősége tagja A Budapesti Műszaki Egyetemen kereken száz tanszék működik. Ha lapunk, A Jövő Mérnöke konzekvensen, hétről hétre követné haladó hagyományát, egyetemünk tanszékeinek színes, olvasmányos bemutatását, több mint két évbe telne elejétől a végéig. Erre a bemutatásra azonban csak esetenként kerülhet sor, és többnyire valamely aktualitás indítékából. Hogy milyen alkalomból, milyen „aktualitás” indítékára érdeklődik A Jövő Mérnöke a tanszak iránt? Azt is mondhatnánk, hogy a téma már „régen az utcán hevert”, illetve a levegőben lebegve érett az orrunk előtt. Tény, hogy egyetemünk legutóbbi (1970. február 13.) pártbizottsági ülésén az egyetem távlati fejlesztési koncepciója keretében az ipari üzemgazdaságtan tanszéket is érintő jelentős javaslatok hangzottak el a központi tanszékek fejlesztésének vonatkozásában. Dr. Perényi Imre elvtárs előadói beszédében hangsúlyozta: „A tudományostechnikai forradalom kibontakozása és az új gazdaságirányítási rendszer bevezetése egyre nagyobb erővel veti fel a kérdést, hogy a leendő mérnököknek a mainál alaposabb, komplexebb közgazdasági felkészültséggel kell rendelkezniük. A mérnökök közgazdasági képzése mennyiségi és minőségi vonatkozásban is jelentős fejlesztésre szorul”. Mielőtt azonban erről a kérdésről, a tanszék távlati fejlesztésének terveiről szólnánk, tekintsük át röviden a tanszéken folyó oktatómunkát. Az ipari üzemgazdaságtan tanszéken rendszeres nappali oktatómunka folyik a villamos, a gépész és a vegyészkarok számára. (A másik három kar ipari-üzemgazdaságtani oktatását az eredetileg még az ÉKMÉ-n alakult úgynevezett „Kádas”-tanszék látja el.) Emellett 11 éve végeznek esti levelező oktatást a gazdasági mérnökképző szakon, már az iparban stb. egzisztáló végzett mérnökök számára. A tanszék vezetését és oktatómunkáját dr. Harsányi István egyetemi tanár irányításával három egyetemi docens, 12 egyetemi adjunktus és négy egyetemi tanársegéd végzi, az órák 20 százalékát a tanszék munkáját segítő, meghívott óraadó tanárok látják el. Mint már a tanszék nevében is benne foglaltatik, az oktatás célja a jövő mérnökeinek ellátása olyan közgazdasági, ipari és üzemgazdaságtani ismeretekkel, amelyek képessé teszik őket az egyre komplexebb gazdasági, kutató és tudományos feladatok áttekintésére, a részfeladatokon túl feladatkomplexumok irányítására, kézbentartására, bizonyos — a mérnöki tervezést, kivitelezést és ennek várható gazdasági következményeit érintő folyamatok előrelátására. Csak illusztrálásképp idézünk a tanszék 1968/69-es tudományos kutatómunkájából, valamint az új oktatási programjaiból. A tanszéken az eltelt három évben lényegében két témából folyt elméleti kutatómunka. I.: Korszerű gazdaságmatematikai módszer alkalmazása. II.: A vezetés és szervezés tudományos alapjai. A tárgyalt tanévben részcélkitűzés volt: - az információ és döntéselmélet (illetve vezetési módszertan) továbbfejlesztése, - az iparvállalat irányítása keretében a vezetés és szervezés emberi kapcsolatainak kérdés-komplexuma, az elektronikus gépeket is igénybe vevő komplex iparvállalati tervezés elméleti alapjai és gyakorlati végrehajtási módszereinek kialakítása. A tudományos tevékenységre jellemző, hogy a tanszék munkatársai 1968-ban 43 tanulmányt, könyvet, cikket írtak, publikáltak. A tanszék új oktatási programjai. A villamosmérnöki karon az 5. évfolyam hallgatói számára meghirdették a vezetés és a szervezés témaköréből a következő (szabadon választható) kötelező előadásokat: Lineáris programozás alkalmazása; Alkalmazott hálótervezés; Gyártási rendszerek szervezése; Szabvány és minőség; Általános rendszertechnika; Gyártmány-, piac- és szükségletkutatás. A gépészmérnöki karon az 1970-ben sorra kerülő új tárgy: Szervezési és vezetési ismeretek. A tárgy oktatásának célja, hogy a hallgatók elsajátítsák mindazokat a szervezési és vezetési alapismereteket, amelyek alkalmassá teszik őket arra, hogy saját munkaterületükön szervezési és bizonyos vezetési feladatokat alkotóan megoldjanak. A gazdasági mérnök szakon ebben az évben már a reformprogram szerint történik az oktatás. Két új tárgy kidolgozása vált szükségessé. Ezek: Vezetés és szervezéselmélet; Ipari pszichológia. A gazdasági mérnök szakon a régi tananyagokat lényegesen érinti a gazdasági mechanizmus reformja. * Érdemes áttekinteni a gazdasági mérnök szak továbbfejlesztett feladatrendszerét. Ezzel a szakkal kapcsolatosan különben a bevezetőben idézett egyetemi távlati fejlesztési koncepció a következő, nagy horderejű megállapításokat tartalmazza: „Ugyancsak folyamatba tettük a gazdasági mérnökképzés továbbfejlesztése lehetőségeinek vizsgálatát. Számos ország műszaki egyetemén, műszaki főiskoláján az említettek ma már nemcsak létező szakok, ágazatok, hanem helyenként külön karok, melyek ezeket a szakokat összefogják. (Előzőleg ugyanis a mérnök-matematikus, a mérnök-fizikus, valamint a mérnök-biológus szakágazatok bevezetésének megfontolásáról is szó volt!) Ezért a szervezetet is alapos vizsgálat tárgyává kell tennünk. Egy már ma is biztos: nem helyes, hogy ilyen szakirányú oktatás nálunk legfeljebb csak továbbképzés keretében történik. A természettudományi, műszaki és gazdasági munkakörök számos beosztásban integrálódnak, amelyet a mérnökképzésnek is tükröznie kellene.” A továbbfejlesztett feladatrendszer már ebbe a fejlődési irányba mutat. A következőkben: nyereségoptimum számítás, matematikai statisztikai módszerek alkalmazása, beruházási megoldások vizsgálata, termelésirányítási rendszerek kidolgozása, konkrét vállalati folyamatok kialakítása. Egyébként a feladatrendszer lehetőséget nyújt a hallgatók diplomatervezési munkájának előkészítésére is. Gazdagon árnyalhatnánk még a továbbiakban a tanszéken folyó TDK-munkát, az oktatási módszerek fejlesztésére tett erőfeszítéseket, az ipari megbízások újabb és újabb fejezeteit az Országos Kőolajipari és Gázipari Tröszt, az OMFB, a Telefongyár, a Nehézipari Minisztérium stb. vonatkozásában. A tanszék párt- és szakszervezeti munkáját. Szólnunk kell azonban még két fontos területről. Egyik: a bemutatóterem, azaz tanszéki laboratórium. E laborban az oktatást elősegítő szemléltető eszközök, részben technikai eszközök állnak fen(Folytatás a 3. oldalon) IPARI ÜZEMGAZDASÉGTIN TANSZÉK 1970 Szentpály László: Ex libris 6. Társaságban Egy nyolctagú társaságban három házaspár, egy agglegény és hajadon voltak együtt. A nők neve: Juci, Mária, Margit és Magda; a férfiak: János, Jenő, József és Mihály; a férfiak foglalkozása pedig — nem feltétlenül az előbbi sorrendben — asztalos, bíró, lakatos és orvos. Ezeken kívül még a következőket tudjuk róluk: 1. József Margit öccse. 2. Az agglegény ma ismerte meg az orvost. 3. Mihály és a bíró gyermekkorukban iskolatársak voltak. 4. Magdának nincs iparos rokona. Az 5. logikai rejtvény megoldása: Mivel a tanár szerint a három életkor szorzata 1296, a megoldáshoz legcélszerűbb felírni az olyan szám-hármasokat, melyeknek éppen a fenti szám szorzata. Ilyen szám-hármas 42 darab van, úgyhogy itt csak néhányat írunk le: 1, 2, 648; 1, 12, 108; 1, 18, 72; 3, 16 27; 2, 8, 81 stb. A tanár szerint a három szám összege éppen a házszámot adja. A feladat szövege szerint akkor Polacsek nagy számolásba kezdett, melyben nyilván felírta ezeket a számhármasokat és össze is adta őket. Ezután kijelentette, hogy még mindig nem tudjaz életkorokat — pedig ő nyilván tudta, hogy hányas számú házba jött —, vagyis több olyan szám-hármas van, melyek öszszege ugyanakkora. Ha kipróbáljuk mind a 42 számcsopor-5. A bíró neve ugyanolyan betűvel kezdődik mint a fele-6. Jenő nem rokona Jucinak. 7. Margit Jenő húga. 8. József a felesége születésnapjára egy szekrényt csináltatott az asztalossal. Férj, feleség és sógor rokonnak számít, továbbá feltételezzük, hogy a rokonok már addig is ismerték egymást. Meg tudjuk-e mondani, hogy melyik férfinak mi a foglalkozása? Beküldési határidő: április 11 déli 12 óra. tot, láthatjuk, hogy két számhármas van, melyek összege ugyanakkora: 1+18+72-91, és 2~18-1-81—91. (Közben egyébként kiderült, hogy a házszám 91.) A két szám hármas között az öreg úr úgy tesz különbséget, hogy megmondja: mindhárman fiatalabbak nála. Mivel a szöveg szerint így a megoldás már egyértelmű, a tanár életkora 72 és 81 évek között van. Így a három lakó életkora csak 1, 18 és 72 lehet. Úgy látszik, hogy ez a rejtvény kicsit nehéznek bizonyult, mert szokatlanul kevés megoldást küldtek be, és közülük is néhány hibás volt. Hibátlanul oldották meg a feladatokat: Talyigás András, Hegedűs Péter, Marton Gábor, Arató István és Gedeon Béla. Dr. Gonda Gábor adjunktus