A Jövő Mérnöke, 1970 (17. évfolyam, 1-40. szám)

1970-11-21 / 37. szám

FŐVÁROSUNK, BUDAPEST Budapest sokat változott az elmúlt években, de még nem olyan, amilyennek szeretnénk látni. Nemcsak a múlt nyomainak eltüntetéséhez kell sok idő és erőfeszítés, hanem az új, a korszerű megvalósításához is. Ha mérleget készítünk, csak töredékét adhatjuk a tényekbe, adatokba szorított munkának. Tudjuk, hogy a szinte felsorolhatatlan eredmény mögött újabb és újabb igények húzódnak. Azt mondhatnák: igényeink elérték a világszínvonalat, de lehetőségeink nem mindenben tudják követni a tempót, öt év eredményeire építve gyorsabb fejlődést tervezünk sok területen. Lakásépítés, közlekedés, kommunális ellátottság , milliárdokban jelentkező összegek. És ezt magunknak kell előteremteni kézzel és ésszel. Hiszen szeretjük ezt a várost. A szeretet kötelez. De a vá­ros csak annyit adhat, amennyit személy szerint tőlünk kaphat. A harmadik ötéves tervről készült számvetésünk egyértelműen bi­zonyítéka annak, hogy pártunk IX. kongresszusának határozatai Budapesten valóra váltak. S a X. kongresszust megelőző buda­pesti pártértekezlet a városfejlesztés távlati feladatainak kidolgo­zásában is merészen építhet e tényekre, így élnek a budapestiekA­z életkörülmények, az életszínvonal ala­kulása legközvetlenebbül a jövedelmek, illetve azok reálértékének változásán mérhető. A jövedelememelkedés a legérzékel­­hetőbb bizonyítéka az életszínvonal javulásá­nak. Az egy főre jutó reáljövedelem hazánk­ban 1970-ben mintegy 30—32 százalékkal lesz magasabb az 1965. évinél, az 1960—65. közötti 21 százalékkal szemben. A budapesti lakosság jövedelmének növekedése ehhez hasonló, mintegy 32—34 százalékra tehető. A reáljöve­delem a munkás-alkalmazotti rétegnél is eb­ben a tervidőszakban emelkedett nagyobb mértékben, jóllehet a fogyasztói árszínvonal 1965—70. közötti növekedésének üteme felül­múlta az 1960—65. évit. A fővárosi lakosság egészét jellemző ked­vező jövedelmi helyzet mellett, az egy főre jutó jövedelem nagysága tekintetében a ház­tartások között — a társadalmi-gazdasági hovatartozás, a végzett munka jellege, de leg­főképpen a háztartáson belüli kereső—eltartott aránytól függően —, nagy különbségek van­nak, jóllehet a családi jövedelmek emelése Az anyagi jellegű szolgáltatások közül a víz-, gáz-, villamosenergia-szolgáltatás, táv­­fű­tés tekintetében figyelemre méltó eredmé­nyek születtek. Más területeken viszont a fej­lesztés ellenére sem enyhült a feszültség. A fővárosi közlekedés fejlődésének történe­tében a harmadik ötéves tervidőszak kiemel­kedő jelentőségű. Az elmúlt évek folyamán a Fővárosi Tanács a rendelkezésre álló erőfor­rásokat — a lakás- és kommunális ellátás fejlesztése mellett — a közlekedés távlati ala­kulása szempontjából is döntő jelentőségű be­ruházásokra összpontosította. 1963-ban a Metró kelet-nyugati vonalának építése ismét teljes erővel megindult és 1970. április 4-én átadták a forgalomnak a Deák tér és Fehér út közé eső, 6,5 kilométer hosszúságú első vonal­­szakaszt. A második ötéves tervidőszakban el­készült Astoria gyalogos aluljárót az úgyneve­zett Emke aluljáró megépítése követte, s ezzel egyidejűleg a Blaha Lujza tér felszíni rende­zésére is sor került. A Baross tér rendezésé­nek munkálatai 1967 júliusában kezdődtek meg. A Hungária körúti és az albertfalvai közúti felüljáró együttes költsége megközelíti a kétszázmillió forintot A fővárosi lakosság utazási igényének nö­vekedése nagyobb volt a közlekedés szállító képességének bővülésénél. Vitathatatlanul fejlődést, előrehaladást jelentett például a helyi közlekedési hálózat bővülése, a járatok számának gyarapodása, hiszen a közlekedési eszközök igénybevételének lehetősége ezzel kibővült. Nem növekedett azonban ezzel pár­huzamosan a közlekedés teljesítménye, a meg­tett menetek száma és a teljesített kocsikilo­méter. A főváros egészségügyi helyzetének alaku­lása az elmúlt négy évben összességében ked­vező. 1969 végén az orvosok száma megköze­lítette a 8700-at, 1065-tel volt több, mint 1965 végén. A lélekszám mérsékeltebb emelkedése miatt egy orvosra kevesebb lakos jut, mint a korábbi években. A körzeti orvosok száma 1965 óta 726-ról 757-re, a körzeti gyermekorvosoké 221-ről 269- re emelkedett. Bővült az üzemegészségügyi szolgálat, összességében kedvező irányú változások mel­lett azonban egyes területeken még nem sike­rült az elképzeléseket maradéktalanul meg­valósítani, új feszültségek is keletkeztek, amelyek megoldásra várnak. Budapest IV. ötéves terve Fővárosi Tanács negyedik ötéves tervé­nek fejlesztési előirányzatai legnagyobb részét a Fővárosi Tanács fejlesztési alapjából oldják meg. Így a lakásépítés, kom­munális ellátás, helyi közlekedés, egészségügyi szociális és kulturális területek beruházásait A negyedik ötéves tervidőszakban a Fővárosi Tanács beruházási összege közel 29 milliárd forint, ami több mint kétszerese a harmadik ötéves terv eredeti beruházási előirányzatának. 1971—75 között a Fővárosi Tanács összes beruházásainak háromnegyed részét használja fel lakásépítésre. Az új, modern lakóházak és lakások építése mellett sor kerül a hozzájuk kapcsolódó közművek és úthálózat kiépítésére, valamint — elsősorban az új városnegyedek­ben — a gyermekintézmények (bölcsődék, óvodák, iskolák), a kiskereskedelem, a szol­gáltató ipar bolti és felvevő hálózatának, az egészségügyi, szociális és kulturális alapellá­tást biztosító intézmények megteremtésére. Közművekre negyven százalékkal többet köl­tenek, mint a harmadik ötéves tervben. A szolgáltató jellegű ágazatok beruházásaira a tanács fejlesztési alapjából több mint négy­­milliárd forintot fordít. A szociális és kultu­rális ágazatot több mint 1,2 milliárd forinttal fejleszti. A negyedik ötéves tervben minimálisan 16 ezer lakást kell felépíteni Budapesten. A la­kásépítkezések ütemének növelése ellenére a főváros lakáshelyzete csak lassan javul. A la­kásépítés gyorsabb tempóját segíti a most ké­szülő IV. házgyár. Az állami lakások három­negyed része paneles, míg a többi — az ugyancsak korszerű — öntött technológiával készül. A hétéves fővárosi gázprogramra a tanács fejlesztési alapjából félmilliárd, a vállalati fejlesztési alapból pedig 1,1 milliárd forintot fordítanak. A termelt városi gáz mennyisége 1975-re eléri az évi 650 millió köbmétert. Az új lakótelepek építésével öt év alatt 77 km-rel növekszik a távfűtő vezetékek hossza és hetvenezerrel — százhúszezerre — emel­kedik a távfűtéssel ellátott lakások száma. A tanácsi kiskereskedelem áruforgalma a negyedik ötéves tervben a jelenlegi egyhar­­madával növekszik. A vendéglátóipar fejlő­dése az átlag alatt marad. A kiskereskedelmi bolthálózat fejlesztésére elsősorban a külső városrészekben, illetve az új lakótelepeken kerül sor. A kórházi ágyszám megkívánt ütemű fej­lesztésére a negyedik ötéves tervben, illetve az azt követő években kerül sor. A tervidőszak végén az egy körzeti orvosra jutó felnőtt lakosok száma 2230, az egy gyer­mekorvosra jutó gyermekek száma pedig 966 —1000 körül lesz. Főleg az épülő lakótelepeken­­ mintegy háromezer új bölcsődei férőhely létesül, 1260- nal több, mint a megelőző tervidőszakban. A tervidőszakban 9,9 ezer óvodai férőhely lé­tesül. A IV. ötéves tervben — túlnyomórészt az új városnegyedekben — 1975-ig 628 új osz­tályterem készül. A tanácsi népművelési in­tézmények fejlesztését főleg a külső kerüle­tekben és a nagyobb új városrészekben foly­tatják hatékonyabban. A Számadás négy év fejlődéséről A IX. pártkongresszus óta eltelt időszak sajátos helyet foglal el a főváros gazda­sági és politikai életének történetében. A harmadik ötéves terv feladatait az új gaz­daságirányítási rendszer előkészítésével és be­vezetésével egyidejűleg kellett megvalósítani. A termelőágazatok közül Budapesten az ipar kiemelkedő szerepet tölt be. A budapesti ipar reform előkészítésében és alkalmazásában jól vizsgázott. A harmadik ötéves tervidőszak alatt a termelés megközelítette a szükséglete­ket, jobban kihasználtuk erőforrásainkat, fo­kozódott a gazdaságosság. A fejlődés azonban nem volt minden területen kielégítő. A várt­nál kisebb arányú volt az előrehaladás a mun­ka műszaki színvonalában, a gyártmányfej­lesztésben, a termelékenység növelésében. A Budapesten települt szocialista ipar 1969- ben 14 százalékkal termelt többet, mint négy évvel korábban. A növekedés az 1968—69. években — két év alatt — csak három száza­lék volt Az ipari termelés növekedési ütemének mér­séklődése alapvetően a termelési struktúra és a valóságos kereslet közötti eltérésekkel, a termelés extenzív fejlesztéséből fakadó prob­lémákkal, illetve egyes esetekben kapacitás­­hiánnyal függött össze. A gyártás korszerűsí­tése, a gyártmányfejlesztés területén még nem történt lényeges előrehaladás, illetve a fejlő­dés mértéke jóval kisebb volt a szükségesnél. Figyelemre méltó, hogy a mérsékeltebb ütemű termelésemelkedés ellenére a vállalatok 1968- ban és 1969-ben is jelentős összegű nyereség­hez jutottak. (Az 1968-ban elért vállalati nye­reség összege 21,4 százalékkal, az 1969. évi pedig 4,4 százalékkal múlta felül az egy évvel korábbit.) E tény arra enged következtetni, hogy a szabályozók még nem ösztönöztek eléggé a belső tartalékok feltárására, s a vál­lalatok viszonylag szerényebb termelési ered­mények mellett is elérhették a nagyobb nye­reséget. Az idén a termelésnövekedés üteme a fővárosban némileg meggyorsult, ezért a harmadik ötéves tervidőszak egészében — az 1965—69 közötti évi 3,3 százalékkal szemben — évi átlagban megközelítően négy százalékos növekedéssel számolhatunk. A Budapesten települt ipar termelésének növekedését az 1965 előtti években nagyobb részben a termelékenység, kisebb részben a létszám növekedése eredményezte, örvendetes, hogy a harmadik ötéves terv idején viszont a termelékenység növekedése vált a termelés bővítésének kizárólagos forrásává. Az elmúlt négy és fél év alatt több kiemel­kedő fontosságú beruházásra, felújításra ke­rült sor. A nehéziparban elsősorban a színes­fém-kohászati termékek, az öntvények, a transzformátorok, a közúti járművek, a gép­­kocsiabroncs-köpenyek, a könnyűiparban a szintetikus fonalak, szövetek termelésének fejlesztését szolgáló beruházásokat, rekonst­rukciókat kell megemlíteni. A műszaki fejlesztés hiányosságai ellenére az elért fejlődés jelentős. Bővült a termékek választéka, javult a minőség, bár az új termé­kek száma és a termelésen belüli aránya még viszonylag alacsony, a termékek minősége el­len sok a kifogás. Lényeges eredmény, hogy az elmúlt évek­ben meggyorsult a gyártmányfejlesztés átfu­tási ideje. Ez az idő a csökkenés ellenére hosszú, a gépiparban még jelenleg is tíz hó­nap telik el a termék prototípusának jóváha­gyása és üzemszerű gyártásának megkezdése között A termékek minőségének javulásáról, a gyártmányszerkezet kedvező változásáról ta­núskodik az export alakulása. A budapesti ipar termékeiből a harmadik ötéves terv idő­szakában évről évre többet értékesítettünk külföldön. Az 1969. évi termékkivitel mintegy negyven százalékkal volt magasabb az 1965. évinél. Az építőipar a harmadik ötéves tervben elő­írt termelési feladatoknak mennyiségi szem­pontból előreláthatólag eleget tesz. Ez azon­ban korántsem jelenti azt, hogy az igényeket maradéktalanul ki tudja elégíteni. Az építőipari munka technikai színvonalá­nak emelésében kiemelkedő a házgyárak sze­repe. A lakásépítési feladatok megoldása­­ érdekében az utóbbi években számos szociális jellegű intézkedés történt. Ilyenek: a családi pótlék emelése, a gyermekgondozási segély bevezetése, nyugdíjrendezések. A társadalmi juttatások címén kifizetett pénzösszeg öt év alatt mintegy 55—60 százalékkal emelkedik. A harmadik ötéves terv időszakában a városfejlesztési terv beruházási össze­geinek mintegy ötven százalékát lakás­építésre fordítják. Emellett a lakásállomány állagának megőrzése is hatalmas összegeket igényel. A harmadik ötéves terv a fővárosban ösz­­szesen 58 ezer lakás felépítését tűzte ki célul. A harmadik ötéves tervidőszakban átadott la­kások 58 százaléka állami erőből készült Az állami építkezések nyomán ebben az idő­szakban is új, korszerű városrészek gazdagí­tották a fővárost. Ehhez a tervidőszakhoz fű­ződik az egyik legnagyobb új lakótelepünk: a Kelenföldi lakótelep építése, a Hámán Kató téri, a Harmat utcai, a Kacsóh Pongrác úti, az Egressy téri, a Fogarasi úti, a Lándzsa ut­cai, a Lakatos utcai, a XX. kerület Bácska tér —Kossuth utcai, valamint az Árpád-híd pesti hídfőjénél épített lakótelep befejezése, mind vidéken mintegy kétharmada él a ren­delkezések adta lehetőséggel és veszi igénybe hosszabb-rövidebb időre a gyermekgondozási szabadságot. A segélyt elsősorban a fizikai munkát végző nők veszik igénybe. A segély bevezetése nyomán a bölcsődei viszonyok je­lentősen javultak a fővárosban. Az iskolázottsági színvonal Budapesten ma­gasabb az országos átlagnál. Az általános iskolát végzett budapesti lakó­helyű tanulóknak több mint ötven százaléka középiskolában folytatja tanulmányait. Az elmúlt öt évben a 19. életévüket elért fiatalok 31—33 százaléka érettségizett. A budapesti felsőoktatási intézményekben oklevelet szer­zett hallgatók száma is évről évre emelkedett 1968-ban összesen 9975 hallgató végzett, az 1965 évinél 61 százalékkal több A gazdasági és társadalmi élet egyes te­rületein elért eredményeket összegezve ked­vező kép bontakozik ki A fejlődés általában megfelelt az MSZMP IX. kongresszusa hatá­rozatainak, a gazdaságpolitikai célkitűzések­nek, az új gazdaságirányítási rendszerre való áttérés különösebb zökkenők nélkül történt a gazdasági növekedés biztosította a lakosság életkörülményeinek további javulását is. Az házgyárak működése nélkül úgyszólván elkép­zelhetetlen lenne. A budapesti székhelyű építőipari vállalatok és szövetkezetek a harmadik ötéves tervidő­szak első négy évében összesen 35 113 lakást adtak át az ország területén, ami évi átlagban az 1960—65 közötti lakásátadásnál 11,8 szá­zalékkal több. Segíítség az anyáknak A­z MSZMP IX. kongresszusa világviszony­latban is újszerű és nagy jelentőségű gyermekgondozási segély bevezetését határozta el. Az 1967 elején kibocsátott kor­mányrendelet lehetővé tette, hogy a gyermekük gondozására otthon maradó dolgozó nők a gyer­mek két és fél, illetve a módosító rendelet sze­rint hároméves koráig havi hatszáz forintos gyermekgondozási segélyt kapjanak. A csalá­dok szempontjából a gyermekgondozási sza­badság, illetve segély rendszere igen kedvező. Budapesten — a nők magas foglalkoztatott­sági színvonalának megfelelően — a szülő nők túlnyomó többsége jogosult a gyermek­­gondozási segélyre. 1967 óta a kereső foglal­kozást folytató szülő nőknek mind Budapesten. Vállalatok a több lakásért B­udapest fejlesztésének gondja nemcsak az állami és társadalmi szervek vállán nyugszik, hanem Budapest minden la­kóját érinti. A budapestiek összefogása teheti eredményesebbé azokat az erőfeszítéseket, amelyek lakáshelyzetünk, kommunális ellá­tottságunk, közlekedési gondjaink enyhítésére irányulnak. A Budapesti Pártbizottság kezdeményezte, hogy a Budapesten működő vállalatok és szö­vetkezetek saját eszközeik felhasználásával járuljanak hozzá a budapesti gondok enyhí­téséhez. A kezdeményezést jelentős siker kö­vette. A Fővárosi Tanács útmutatása alapján a kerületi tanácsok és a vállalatok, szövetke­zetek konkrét programokat készítettek és ké­szítenek az együttműködés realizálására. A vállalatok és szövetkezetek önálló vagy közös beruházások megvalósításával, kapacitás biz­tosításával, fenntartási költségekhez való hoz­zájárulással vehetik ki részüket a program megvalósításából. A kezdeményezés sikerét jelzi a lakáshely­zet enyhítésében eddig elért eredmény. 1969-ben negyven nagy- és középvállalat 916 lakást építtetett Ugyanezek a vállalatok 1970-ben — a terveik szerint — már 1513 la­káshoz segítik hozzá dolgozóikat. Terjedőben van az a gyakorlat, hogy több vállalat össze­fog és nagyobb, lakótelepszerű építkezésbe kezd, ahol a korszerű építési technológiát is alkalmazni lehet 1969-ben még csak 71 vál­lalat társult így, összesen 380 társasház fel­építésére. 1970-ben már 109 vállalat fogott hozzá 734 társasház felépítéséhez. A vál­lalatok hitellel is segítik dolgozóikat, hogy megfelelő lakáshoz jussanak Az anyagi tá­mogatás mellett jelentős a vásárlásnál, az épí­tési engedélyek beszerzésénél és más jogi problémák megoldásánál nyújtott segítség is.­ A IV ötéves tervben előirányzott nagy mennyiségű lakás felépítésének egyik előfel­tétele, hogy a vállalatok tovább fokozzák erő-, feszítéseiket dolgozóik lakásgondjainak meg­oldásáért.

Next