A Jövő Mérnöke, 1970 (17. évfolyam, 1-40. szám)
1970-11-21 / 37. szám
FŐVÁROSUNK, BUDAPEST Budapest sokat változott az elmúlt években, de még nem olyan, amilyennek szeretnénk látni. Nemcsak a múlt nyomainak eltüntetéséhez kell sok idő és erőfeszítés, hanem az új, a korszerű megvalósításához is. Ha mérleget készítünk, csak töredékét adhatjuk a tényekbe, adatokba szorított munkának. Tudjuk, hogy a szinte felsorolhatatlan eredmény mögött újabb és újabb igények húzódnak. Azt mondhatnák: igényeink elérték a világszínvonalat, de lehetőségeink nem mindenben tudják követni a tempót, öt év eredményeire építve gyorsabb fejlődést tervezünk sok területen. Lakásépítés, közlekedés, kommunális ellátottság , milliárdokban jelentkező összegek. És ezt magunknak kell előteremteni kézzel és ésszel. Hiszen szeretjük ezt a várost. A szeretet kötelez. De a város csak annyit adhat, amennyit személy szerint tőlünk kaphat. A harmadik ötéves tervről készült számvetésünk egyértelműen bizonyítéka annak, hogy pártunk IX. kongresszusának határozatai Budapesten valóra váltak. S a X. kongresszust megelőző budapesti pártértekezlet a városfejlesztés távlati feladatainak kidolgozásában is merészen építhet e tényekre, így élnek a budapestiekAz életkörülmények, az életszínvonal alakulása legközvetlenebbül a jövedelmek, illetve azok reálértékének változásán mérhető. A jövedelememelkedés a legérzékelhetőbb bizonyítéka az életszínvonal javulásának. Az egy főre jutó reáljövedelem hazánkban 1970-ben mintegy 30—32 százalékkal lesz magasabb az 1965. évinél, az 1960—65. közötti 21 százalékkal szemben. A budapesti lakosság jövedelmének növekedése ehhez hasonló, mintegy 32—34 százalékra tehető. A reáljövedelem a munkás-alkalmazotti rétegnél is ebben a tervidőszakban emelkedett nagyobb mértékben, jóllehet a fogyasztói árszínvonal 1965—70. közötti növekedésének üteme felülmúlta az 1960—65. évit. A fővárosi lakosság egészét jellemző kedvező jövedelmi helyzet mellett, az egy főre jutó jövedelem nagysága tekintetében a háztartások között — a társadalmi-gazdasági hovatartozás, a végzett munka jellege, de legfőképpen a háztartáson belüli kereső—eltartott aránytól függően —, nagy különbségek vannak, jóllehet a családi jövedelmek emelése Az anyagi jellegű szolgáltatások közül a víz-, gáz-, villamosenergia-szolgáltatás, távfűtés tekintetében figyelemre méltó eredmények születtek. Más területeken viszont a fejlesztés ellenére sem enyhült a feszültség. A fővárosi közlekedés fejlődésének történetében a harmadik ötéves tervidőszak kiemelkedő jelentőségű. Az elmúlt évek folyamán a Fővárosi Tanács a rendelkezésre álló erőforrásokat — a lakás- és kommunális ellátás fejlesztése mellett — a közlekedés távlati alakulása szempontjából is döntő jelentőségű beruházásokra összpontosította. 1963-ban a Metró kelet-nyugati vonalának építése ismét teljes erővel megindult és 1970. április 4-én átadták a forgalomnak a Deák tér és Fehér út közé eső, 6,5 kilométer hosszúságú első vonalszakaszt. A második ötéves tervidőszakban elkészült Astoria gyalogos aluljárót az úgynevezett Emke aluljáró megépítése követte, s ezzel egyidejűleg a Blaha Lujza tér felszíni rendezésére is sor került. A Baross tér rendezésének munkálatai 1967 júliusában kezdődtek meg. A Hungária körúti és az albertfalvai közúti felüljáró együttes költsége megközelíti a kétszázmillió forintot A fővárosi lakosság utazási igényének növekedése nagyobb volt a közlekedés szállító képességének bővülésénél. Vitathatatlanul fejlődést, előrehaladást jelentett például a helyi közlekedési hálózat bővülése, a járatok számának gyarapodása, hiszen a közlekedési eszközök igénybevételének lehetősége ezzel kibővült. Nem növekedett azonban ezzel párhuzamosan a közlekedés teljesítménye, a megtett menetek száma és a teljesített kocsikilométer. A főváros egészségügyi helyzetének alakulása az elmúlt négy évben összességében kedvező. 1969 végén az orvosok száma megközelítette a 8700-at, 1065-tel volt több, mint 1965 végén. A lélekszám mérsékeltebb emelkedése miatt egy orvosra kevesebb lakos jut, mint a korábbi években. A körzeti orvosok száma 1965 óta 726-ról 757-re, a körzeti gyermekorvosoké 221-ről 269- re emelkedett. Bővült az üzemegészségügyi szolgálat, összességében kedvező irányú változások mellett azonban egyes területeken még nem sikerült az elképzeléseket maradéktalanul megvalósítani, új feszültségek is keletkeztek, amelyek megoldásra várnak. Budapest IV. ötéves terve Fővárosi Tanács negyedik ötéves tervének fejlesztési előirányzatai legnagyobb részét a Fővárosi Tanács fejlesztési alapjából oldják meg. Így a lakásépítés, kommunális ellátás, helyi közlekedés, egészségügyi szociális és kulturális területek beruházásait A negyedik ötéves tervidőszakban a Fővárosi Tanács beruházási összege közel 29 milliárd forint, ami több mint kétszerese a harmadik ötéves terv eredeti beruházási előirányzatának. 1971—75 között a Fővárosi Tanács összes beruházásainak háromnegyed részét használja fel lakásépítésre. Az új, modern lakóházak és lakások építése mellett sor kerül a hozzájuk kapcsolódó közművek és úthálózat kiépítésére, valamint — elsősorban az új városnegyedekben — a gyermekintézmények (bölcsődék, óvodák, iskolák), a kiskereskedelem, a szolgáltató ipar bolti és felvevő hálózatának, az egészségügyi, szociális és kulturális alapellátást biztosító intézmények megteremtésére. Közművekre negyven százalékkal többet költenek, mint a harmadik ötéves tervben. A szolgáltató jellegű ágazatok beruházásaira a tanács fejlesztési alapjából több mint négymilliárd forintot fordít. A szociális és kulturális ágazatot több mint 1,2 milliárd forinttal fejleszti. A negyedik ötéves tervben minimálisan 16 ezer lakást kell felépíteni Budapesten. A lakásépítkezések ütemének növelése ellenére a főváros lakáshelyzete csak lassan javul. A lakásépítés gyorsabb tempóját segíti a most készülő IV. házgyár. Az állami lakások háromnegyed része paneles, míg a többi — az ugyancsak korszerű — öntött technológiával készül. A hétéves fővárosi gázprogramra a tanács fejlesztési alapjából félmilliárd, a vállalati fejlesztési alapból pedig 1,1 milliárd forintot fordítanak. A termelt városi gáz mennyisége 1975-re eléri az évi 650 millió köbmétert. Az új lakótelepek építésével öt év alatt 77 km-rel növekszik a távfűtő vezetékek hossza és hetvenezerrel — százhúszezerre — emelkedik a távfűtéssel ellátott lakások száma. A tanácsi kiskereskedelem áruforgalma a negyedik ötéves tervben a jelenlegi egyharmadával növekszik. A vendéglátóipar fejlődése az átlag alatt marad. A kiskereskedelmi bolthálózat fejlesztésére elsősorban a külső városrészekben, illetve az új lakótelepeken kerül sor. A kórházi ágyszám megkívánt ütemű fejlesztésére a negyedik ötéves tervben, illetve az azt követő években kerül sor. A tervidőszak végén az egy körzeti orvosra jutó felnőtt lakosok száma 2230, az egy gyermekorvosra jutó gyermekek száma pedig 966 —1000 körül lesz. Főleg az épülő lakótelepeken mintegy háromezer új bölcsődei férőhely létesül, 1260- nal több, mint a megelőző tervidőszakban. A tervidőszakban 9,9 ezer óvodai férőhely létesül. A IV. ötéves tervben — túlnyomórészt az új városnegyedekben — 1975-ig 628 új osztályterem készül. A tanácsi népművelési intézmények fejlesztését főleg a külső kerületekben és a nagyobb új városrészekben folytatják hatékonyabban. A Számadás négy év fejlődéséről A IX. pártkongresszus óta eltelt időszak sajátos helyet foglal el a főváros gazdasági és politikai életének történetében. A harmadik ötéves terv feladatait az új gazdaságirányítási rendszer előkészítésével és bevezetésével egyidejűleg kellett megvalósítani. A termelőágazatok közül Budapesten az ipar kiemelkedő szerepet tölt be. A budapesti ipar reform előkészítésében és alkalmazásában jól vizsgázott. A harmadik ötéves tervidőszak alatt a termelés megközelítette a szükségleteket, jobban kihasználtuk erőforrásainkat, fokozódott a gazdaságosság. A fejlődés azonban nem volt minden területen kielégítő. A vártnál kisebb arányú volt az előrehaladás a munka műszaki színvonalában, a gyártmányfejlesztésben, a termelékenység növelésében. A Budapesten települt szocialista ipar 1969- ben 14 százalékkal termelt többet, mint négy évvel korábban. A növekedés az 1968—69. években — két év alatt — csak három százalék volt Az ipari termelés növekedési ütemének mérséklődése alapvetően a termelési struktúra és a valóságos kereslet közötti eltérésekkel, a termelés extenzív fejlesztéséből fakadó problémákkal, illetve egyes esetekben kapacitáshiánnyal függött össze. A gyártás korszerűsítése, a gyártmányfejlesztés területén még nem történt lényeges előrehaladás, illetve a fejlődés mértéke jóval kisebb volt a szükségesnél. Figyelemre méltó, hogy a mérsékeltebb ütemű termelésemelkedés ellenére a vállalatok 1968- ban és 1969-ben is jelentős összegű nyereséghez jutottak. (Az 1968-ban elért vállalati nyereség összege 21,4 százalékkal, az 1969. évi pedig 4,4 százalékkal múlta felül az egy évvel korábbit.) E tény arra enged következtetni, hogy a szabályozók még nem ösztönöztek eléggé a belső tartalékok feltárására, s a vállalatok viszonylag szerényebb termelési eredmények mellett is elérhették a nagyobb nyereséget. Az idén a termelésnövekedés üteme a fővárosban némileg meggyorsult, ezért a harmadik ötéves tervidőszak egészében — az 1965—69 közötti évi 3,3 százalékkal szemben — évi átlagban megközelítően négy százalékos növekedéssel számolhatunk. A Budapesten települt ipar termelésének növekedését az 1965 előtti években nagyobb részben a termelékenység, kisebb részben a létszám növekedése eredményezte, örvendetes, hogy a harmadik ötéves terv idején viszont a termelékenység növekedése vált a termelés bővítésének kizárólagos forrásává. Az elmúlt négy és fél év alatt több kiemelkedő fontosságú beruházásra, felújításra került sor. A nehéziparban elsősorban a színesfém-kohászati termékek, az öntvények, a transzformátorok, a közúti járművek, a gépkocsiabroncs-köpenyek, a könnyűiparban a szintetikus fonalak, szövetek termelésének fejlesztését szolgáló beruházásokat, rekonstrukciókat kell megemlíteni. A műszaki fejlesztés hiányosságai ellenére az elért fejlődés jelentős. Bővült a termékek választéka, javult a minőség, bár az új termékek száma és a termelésen belüli aránya még viszonylag alacsony, a termékek minősége ellen sok a kifogás. Lényeges eredmény, hogy az elmúlt években meggyorsult a gyártmányfejlesztés átfutási ideje. Ez az idő a csökkenés ellenére hosszú, a gépiparban még jelenleg is tíz hónap telik el a termék prototípusának jóváhagyása és üzemszerű gyártásának megkezdése között A termékek minőségének javulásáról, a gyártmányszerkezet kedvező változásáról tanúskodik az export alakulása. A budapesti ipar termékeiből a harmadik ötéves terv időszakában évről évre többet értékesítettünk külföldön. Az 1969. évi termékkivitel mintegy negyven százalékkal volt magasabb az 1965. évinél. Az építőipar a harmadik ötéves tervben előírt termelési feladatoknak mennyiségi szempontból előreláthatólag eleget tesz. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy az igényeket maradéktalanul ki tudja elégíteni. Az építőipari munka technikai színvonalának emelésében kiemelkedő a házgyárak szerepe. A lakásépítési feladatok megoldása érdekében az utóbbi években számos szociális jellegű intézkedés történt. Ilyenek: a családi pótlék emelése, a gyermekgondozási segély bevezetése, nyugdíjrendezések. A társadalmi juttatások címén kifizetett pénzösszeg öt év alatt mintegy 55—60 százalékkal emelkedik. A harmadik ötéves terv időszakában a városfejlesztési terv beruházási összegeinek mintegy ötven százalékát lakásépítésre fordítják. Emellett a lakásállomány állagának megőrzése is hatalmas összegeket igényel. A harmadik ötéves terv a fővárosban öszszesen 58 ezer lakás felépítését tűzte ki célul. A harmadik ötéves tervidőszakban átadott lakások 58 százaléka állami erőből készült Az állami építkezések nyomán ebben az időszakban is új, korszerű városrészek gazdagították a fővárost. Ehhez a tervidőszakhoz fűződik az egyik legnagyobb új lakótelepünk: a Kelenföldi lakótelep építése, a Hámán Kató téri, a Harmat utcai, a Kacsóh Pongrác úti, az Egressy téri, a Fogarasi úti, a Lándzsa utcai, a Lakatos utcai, a XX. kerület Bácska tér —Kossuth utcai, valamint az Árpád-híd pesti hídfőjénél épített lakótelep befejezése, mind vidéken mintegy kétharmada él a rendelkezések adta lehetőséggel és veszi igénybe hosszabb-rövidebb időre a gyermekgondozási szabadságot. A segélyt elsősorban a fizikai munkát végző nők veszik igénybe. A segély bevezetése nyomán a bölcsődei viszonyok jelentősen javultak a fővárosban. Az iskolázottsági színvonal Budapesten magasabb az országos átlagnál. Az általános iskolát végzett budapesti lakóhelyű tanulóknak több mint ötven százaléka középiskolában folytatja tanulmányait. Az elmúlt öt évben a 19. életévüket elért fiatalok 31—33 százaléka érettségizett. A budapesti felsőoktatási intézményekben oklevelet szerzett hallgatók száma is évről évre emelkedett 1968-ban összesen 9975 hallgató végzett, az 1965 évinél 61 százalékkal több A gazdasági és társadalmi élet egyes területein elért eredményeket összegezve kedvező kép bontakozik ki A fejlődés általában megfelelt az MSZMP IX. kongresszusa határozatainak, a gazdaságpolitikai célkitűzéseknek, az új gazdaságirányítási rendszerre való áttérés különösebb zökkenők nélkül történt a gazdasági növekedés biztosította a lakosság életkörülményeinek további javulását is. Az házgyárak működése nélkül úgyszólván elképzelhetetlen lenne. A budapesti székhelyű építőipari vállalatok és szövetkezetek a harmadik ötéves tervidőszak első négy évében összesen 35 113 lakást adtak át az ország területén, ami évi átlagban az 1960—65 közötti lakásátadásnál 11,8 százalékkal több. Segíítség az anyáknak Az MSZMP IX. kongresszusa világviszonylatban is újszerű és nagy jelentőségű gyermekgondozási segély bevezetését határozta el. Az 1967 elején kibocsátott kormányrendelet lehetővé tette, hogy a gyermekük gondozására otthon maradó dolgozó nők a gyermek két és fél, illetve a módosító rendelet szerint hároméves koráig havi hatszáz forintos gyermekgondozási segélyt kapjanak. A családok szempontjából a gyermekgondozási szabadság, illetve segély rendszere igen kedvező. Budapesten — a nők magas foglalkoztatottsági színvonalának megfelelően — a szülő nők túlnyomó többsége jogosult a gyermekgondozási segélyre. 1967 óta a kereső foglalkozást folytató szülő nőknek mind Budapesten. Vállalatok a több lakásért Budapest fejlesztésének gondja nemcsak az állami és társadalmi szervek vállán nyugszik, hanem Budapest minden lakóját érinti. A budapestiek összefogása teheti eredményesebbé azokat az erőfeszítéseket, amelyek lakáshelyzetünk, kommunális ellátottságunk, közlekedési gondjaink enyhítésére irányulnak. A Budapesti Pártbizottság kezdeményezte, hogy a Budapesten működő vállalatok és szövetkezetek saját eszközeik felhasználásával járuljanak hozzá a budapesti gondok enyhítéséhez. A kezdeményezést jelentős siker követte. A Fővárosi Tanács útmutatása alapján a kerületi tanácsok és a vállalatok, szövetkezetek konkrét programokat készítettek és készítenek az együttműködés realizálására. A vállalatok és szövetkezetek önálló vagy közös beruházások megvalósításával, kapacitás biztosításával, fenntartási költségekhez való hozzájárulással vehetik ki részüket a program megvalósításából. A kezdeményezés sikerét jelzi a lakáshelyzet enyhítésében eddig elért eredmény. 1969-ben negyven nagy- és középvállalat 916 lakást építtetett Ugyanezek a vállalatok 1970-ben — a terveik szerint — már 1513 lakáshoz segítik hozzá dolgozóikat. Terjedőben van az a gyakorlat, hogy több vállalat összefog és nagyobb, lakótelepszerű építkezésbe kezd, ahol a korszerű építési technológiát is alkalmazni lehet 1969-ben még csak 71 vállalat társult így, összesen 380 társasház felépítésére. 1970-ben már 109 vállalat fogott hozzá 734 társasház felépítéséhez. A vállalatok hitellel is segítik dolgozóikat, hogy megfelelő lakáshoz jussanak Az anyagi támogatás mellett jelentős a vásárlásnál, az építési engedélyek beszerzésénél és más jogi problémák megoldásánál nyújtott segítség is. A IV ötéves tervben előirányzott nagy mennyiségű lakás felépítésének egyik előfeltétele, hogy a vállalatok tovább fokozzák erő-, feszítéseiket dolgozóik lakásgondjainak megoldásáért.