A Jövő Mérnöke, 1981 (28. évfolyam, 1-39. szám)

1981-01-17 / 1. szám

1 I XXVIII. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM ÄRA: 1,20 FORINT 1981. JANUÁR 17. VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK1 A BUDAPESTI IDŐSZAKI EGYETEM LAPJA Mi az az osztott államvizsga? Gépészkari barangolások so­rán sikerült egy-két dolgot kideríteni róla. Eszerint a téli vizsgaidő- szakban mindenki levizsgá­zik az államvizsga-tárgyakból, utána néhány hónapig csak a tíiplomatervén dolgozik, amit a nyári vizsgaidőszakban véd meg. Ezzel az új módszerrel ta­valy kísérleteztek először. A tapasztalatok igen különbö­zőek. A FINOMMECHANIKA- OPTIKA tanszék vezetője, dr. Petrik Olivér pozitív eredmé­nyekről számol be. — Tizenkét tankör közül négy vett részt a kísérletben. NMunk a műszertechnika ága­zat géptervező szakosai vizs­gáztak, tizenegyen. Ügy lát­tuk, ha a diákoknak egyszer­re csak egy feladatra kell koncentrálniuk, akkor még a gyengébbek is összeszedik magukat. Nem hátrány az sem, hogy az államvizsgára télen készülnek fel az előírt tárgyakból: átveszik a tanul­takat, rendszerezik ismeretei­ket, felkészülten kezdenek hozzá a diploma tervezéséhez. — Viszont kétszer izgulnak a diplomáért... — Egyáltalán nem. A dip­lomavédésnél gyakorlatilag már nem izgulnak, inkább örülnek, és jól szerepelnek. A diplomaterv az első önálló mérnöki munkájuk, rengeteg energiát fektetnek bele hóna­pokon keresztül. Beleássák ma­gukat a témába, miért ne beszélnének szívesen róla? Éppen ez a nagy előnye az új módszernek. Jut idő a diplomaterv boncolgatására, így a diák látja és érzi, hogy nem formális követelménynek tett eleget. A régi szisztéma szerint a diplomatervre ma­gára mindössze 6—8 perc ju­tott, szinte mellékes kérdés­nek érezhették. Most megnö­vekedett a jelentősége. Per­sze, van még finomítani, csi­szolni való ebben a 'dolog­ban is. Régen disputa tárgya, mi­lyen mértékben számítson be a diplomatervre adott osz­tályzat a végbizonyítványba. A gyakorlat eddig 1/6 volt, ami nem hatott túlságosan ösztönzően. Februárban, a szakvizsgák letétele után, az osztályzatok birtokában bár­ki játszva kiszámolhatta az átlagát, s- azt is, hányas dip­lomatervet kell készítenie, hogy ne rontson a már meg­lévő osztályzatokon. A kari tanács most úgy döntött, hogy a tanszék kez­deményezésére 1/3 súllyal vesszük majd figyelembe a diplomatervet, ez kedvet ad a rendes, alapos kidolgozás­hoz. Valószínűleg a diploma­átlagok is javulni fognak ennek következtében. Mindezeket a dolgokat őszintén az idei ötödévesek elé tártuk, megbeszéltük velük, s vállalták, hogy ők is részt vesznek a kísérletben. Az osztott vizsga árnyolda­lait sem hallgattuk el előt­tük. Például van olyan tárgy, amiből félévkor vizsgáznak, s államvizsga is van belőle. De legalább kevesebb időt kell rászánni második alkalommal. A másik hátrány, hogy a diploma bírálatának ideje alatt — ez két-három heti várakozást jelent — nem tud­nak mihez kezdeni. Azelőtt ilyenkor a szaktárgyakból ké­szültek. Igyekszünk segíteni ezen is, csökkentjük a bírá­lati időt, amennyire tőlünk te­lik. A külső konzulensek ide­jével azonban nem gazdálkod­hatunk, ezért 8—10 napra to­vábbra is számítani kell. A GÉPELEMEK TANSZÉK Idei diplomázói a kétrészes vizsga ellen szavaztak. — Egy kísérlet alapján nem szabad általános tanulságokat levonni, de tény, hogy tavaly az osztott államvizsga nem váltotta valóra a hozzá fű­zött reményeket — tájékoz­tat dr. Varga László, a tan­szék vezetője. — Az előreho­zott államvizsgák nem sike­rültek úgy, ahogy szerettük volna, inkább az általános vizsgaidőszak kollokviumához hasonlítottak. A diplomater­vek színvonala sem emelke­dett olyan mértékben, mint vártuk. Nem tudtuk lemérni kellőképpen, tudják-e alkal­mazni a tanultakat. A régi rendszerben rr\egvolt rá a lehetőség, mivel a szaktárgyi kérdések zöme a diploma- munkához kapcsolódott. A diákok kérték, térjünk vissza a régi rendhez. Kéré­süknek annyiban eleget te­szünk, hogy nyáron, a diplo­mavédéssel egy időben .vizs­gázhatnak. Viszont előre meg­mondtuk nekik, hogy a kér­dések a diplomaterv témakö­réhez fognak kapcsolódni, úgy dolgozzák ki azt, hogy minél többet alkalmazzanak az évek során itt megszerzett isme­retekből. Tudatosan dolgozzák fel a terv készítésekor a ta­nultakat. Egy-egy diplomázó államvizsgájára több időt szá­nunk majd, mint eddig, egy nap három, maximum négy embert vizsgáztatunk le. így azt hiszem, elérjük azt a célt, amiért az osztott államvizsgá­val is kísérleteztünk: tudni­illik, hogy a diplomaterv, a diák első mérnöki munkája, jelentőségének megfelelő he­lyet kapjon az államvizsga menetében. A MEZŐGAZDASÁGI GÉP­TAN tanszéken egyelőre még nem kísérleteznek, csak kere­sik az új utakat. Az osztott vizsgával egyetértenek, de más módszereket is megfon­tolnak. Mi lenne például, ha az államvizsga tárgyakból szi­gorlatokat írnának , elő, ame­lyeket ugyanúgy vizsgaidő- szakban kötelesek letenni a hallgatók, mint egyébként a rendes vizsgákat? Ezzel a tárgyat lezárnák. Amúgy sincs minden tárgyból ál­lamvizsga ! A negyedéves nyá­ri gyakorlaton pedig már meg lehet kezdeni az anyaggyűj­tést a diplomatervhez, egy részét esetleg tdk-nak feldol­gozni. Ezen fázisokon keresz­tül a diplomaterv színvonalas munkává válik, sokkal át­fogóbb lesz, a védéskor pe­dig ahhoz kapcsolódnak a kérdések. Azt sem tartom el­képzelhetetlennek — fejtege­ti dr. Varga Imre docens —, hogy a kérdések kidolgozásá­hoz segédeszközöket, szakiro­dalmat, s magát a diploma­tervet is használhassák a hallgatók. így az államvizsga nem az előző, éves, féléves vizsgák eredményeinek ellen­őrzése lehetne, hanem mérni tudnánk vele az egyetemen szerzett ismeretek alkalmazá­sának képességét... A nátha, a mázli és a sötét díszmagyar Sokan ismerik a régi anekdotát a ravaszdi ta­nárról, aki azt a mentő­kérdést tette fel a leszere­pelt diáknak, mondaná meg, hány villanykapcsoló van a szobában? A diák a ke­gyelemkettes reményében gyorsan, de alaposan kö­rülnézett, aztán diadalma­san kivágta: — Kettő! A vizsgáztató tagadólag csó­válta a fejét és azt mond­ta: — Három. Majd közö­nyös arccal kihúzta fiókját, s kiemelt egy kapcsolót. Ha ilyen minden hájjal megkent tanerővel nem is találkoztam, néhány diák- trükköt hallottam az idei vizsgázó csoportokban. Há­rom gépészhallgató például fejcsóválva figyelte raffi- nált társuk felszabadult meséjét arról, hogy sike­rült előre elkerülnie azt a bizonyos nagyon nehéz kér­dést. — Amikor megtudtam, hogy ő vizsgáztat bennün­ket, gondoltam egy meré­szet. Tudtam, hogy mi a kedvenc kérdése, és ha a kés élén táncol a kettes, majd mindenkinek felteszi. Gondoltam, bebiztosítom magamat. Két nappal a vizsga előtt bejöttem a tan­székre és szép udvariasan megkértem, magyarázná el még egyszer. Más talán ki­dobott volna, de hát tud­tam, neki ez a kedvence. Magyarázta is újra, vagy fél órán keresztül. Én meg bólogattam, pedig nem ér­tettem semmit. De így már komolyan remélhettem, hogy a vizsgán nem zaklat vele. Hiszen alig két' napja magyarázta el nekem sze­mélyesen. És annyira os­tobának mégsem tarthat... Egy másik folyosón épí­tészek tipródnak vizsgára várva. Vörös orral tántorog ki a teremből egy túlélő. Keze legalább három pa­pírzsebkendőt markol. Alig lát, olyan náthás. — Ez a dátha mendett meg — szuszogja. Feltette a nagy kérdést, ez vagy az a helyes válasz. Gondol­kodtam, aztán rávágtam az egyiket, de láttam, hogy Tamás megcsóválja a fe­jét. Szerencsére a náthá­tól nem értette, mit mond­tam, el kellett ismételnem, de persze akkor már jól válaszoltam. — Mázli — csóválják a fejüket a többiek és to­vább gyúródnék. Az elsősök, szinte száz- százalékos biztonsággal Öl­tönyben jönnek, a farmer még vakmerőségnek szá­mít. Egy büzgó fiú való­ságos sötét díszmagyart öl­tött, s az r'apos szemlélő sem fedezheti fel ruháján az idő nyomait. Vadonatúj­nak látszik, mintha csak erre a vizsgaidőszakra csi­náltatta volna. Sújtás, pa­szomány, fekete, rojtos, hímzett nyakkendő. Azom nal elmehetne statisztálni a Légy jó mindhalálig leg­újabb változatába, s ala­kíthatna jámbor képű cí­vis diákot. (A VIZSGAÖSSZEÁLLt- TÁS A 3. OLDALON FOLYTATÓDIK) Kesztyű és tévedések KÁPRA ROVAT Pécsi kesztyű... pécsi kesztyű... (tv-reklám ... tv-reklám) csinos kesztyűs nő benyúl a pádon ülő fér­fi zakójának belső zsebébe és kivesz pár Adyt. (Hölgy, mosoly, el.) Férfi, döbbent arc. Pécsi kesztyű... Pécsi kesztyű. Lehet, hogy mégsem olyan jó az a kesztyű, hi­szen észrevették a lopást (persze igaz, hogy ez nem a kesztyű hibája. És pozi­tív a dologban az is,1 hogy elhiteti a zsebesekkel: kesz­tyűben kell „dolgozniuk”, s mivel kesztyűben nem le­het, egyből mirid horogra akad). A reklám másik értelme­zése. A pécsi kesztyű ki­lopja az ember zsebéből a pénzt. Mert drága. (Rossz duma — mondaná a Pepsi-reklám kis köly- ke.) k Most szégyellem magam Épp úgy, mint pár éve, amikor egy izgalmas nevű nőről gyűjtöttem a plety­kákat. (A kari táborban írnoki teendőket bíztuk rám. A névsorból kiderült, hogy A. N. M. még nem érkezett meg. Megakadt a szemem a néven. Ilyen szép nevű nő csak szép lehet. Ki ő, kérdeztem többektől.) Percek alatt megtudtam összes viselt dolgát. Egy­ben mindenki véleménye egyezett, hogy M. egy nagy K. Mondtak olyat is, hogy ne iz~uljak, mert M. nél­kül nincs tábor. Biztos megismerhetem. Másnap tényleg megjött. Aztán megismertem. És rengeteget segített nekem Szinte Kérés nélkül. Csak. Haveri alapon. Az biztos, hogy a normái kicsit má­sok, mint a ma még szok­ványosak, de ő legalább becsületesen szókimondó. És amikor erre rájöttem, nagyon szégyeltem magam, hogy megismerése előtt „be- s’: itulyáztam”. Csernovics Mária És most, szokás szerint év végére megint viharfel­hők gyűltek össze a fejem fölött — pedig idén igazán nem akartam. Társadalmi munkáim zö­mét leadtam, csak egy ma­radt, de az aztán egy tel­jes hónapomba került. Az ég nagyon borús volt. Segítségre szorultam, és két olyan tankörtársamtól kap­tam ezt meg, akiktől abszo­lút nem vártam. Két olyan fekete báránytól, akikkel én éppen csak köszönő vi­szonyban voltam. Más az érdt. .lődési kö­rük — mondtam mindig. És hallották, hogy bajban vagyok — mert ki nem hallott róla? A leglátoga­tottabb előadáson kiprédi­káltak, a tanköri katalógus­lapon nevem mellé piros figyelmeztetés is került. , Ez a két ember elővett — bár ők sem állnak jól, sőt — egy délutánt rám­szántak, és úgy güriztek, mintha a saját melójuk lenne. Most már kicsit de- rültebb az ég felettem. Amikor megköszöntem nekik, kiröhögtek. GAB A jelenre és a jövőre már nem érvényes Azt tanítottuk, és tanítjuk, hogy a tudományos-tech­nikai forradalom együtt jár az egyetemi és főiskolai tanulók számának nagyarányú növekedésével. A TTF társadalmi,, gazdasági és politikai hatásait vizsgáló in­tegrált (azaz a filozófia, a politikai gazdaságtan és a tudományos szocializmus tanszék közös szervezésében indított) speciális kollégium segédanyagában a követ­kezőket olvassuk: „Az egyetemi hallgatók száma a fej­lett kapitalista országokban, 1950. és 1970. között több mint négyszeresére növekedett.” Hetven ország statisz­tikai adatai szerint a diákság száma 1955-től 1964-ig 7,5 millióról 20 millióra emelkedett, vagyis nagyjából megháromszorozódott. Az Amerikai Egyesült Államok­ban a 60-as években megduplázódott az egyetemisták és főiskolások száma; 1959-ben az USA-ban 3 377 000, 1969-ben pedig 6 700 000 diák volt. Rendszerint ilyen és ehhez hasonló adatokat idézünk az órákon. Ezek az adatok helytállóak, de már nincse­nek szinkronban a ma folyamataival; a közelmúltat, de mégiscsak a múltat jellemzik. Ezek az adatok és az azokban visszatükröződő trend a mára már nem jel­lemző és különösen nem extrapplálható a jövőre. A 70-es évek közepéig a főiskolások aránya a népes­ségen belül állandóan növekedett, a 70-es évek végén pedig, úgy tűnik, ez a növekedés megtorpant. 1979. szeptember 10—12. között . Zürichben tanácskozott az OECD oktatástervezési szemináriuma. A szeminárium résztvevői arra a következtetésre jutottak, hogy a 90-es évekre az egyetemisták és főiskolások száma a mainak mintegy 50 százalékára csökken. A gazdaságilag fejlett tőkés országok övezetében, a diáklétszám csökkenése elsődlegesen a születések szá­mának csökkenéséből következik. 1965 óta a legtöbb nyugat-európai országban közel 50 százalékkal csök­kent a születési arány és, például az NSZK-ban ma a 15 éven aluli gyerekek száma ugyanannyi, mint a 65 éven felüli lakosoké. Míg Írországban minden harma­dik lakos 15 évnél fiatalabb, addig az Egyesült Álla­mokban ez már csak minden negyedikre, az NSZK-ban pedig minden ötödikre igaz. Ez azt jelenti, hogy a la­kosság nem képes önmaga reprodukálására és összlét- száma 2000-ig több mint 10 százalékkal csökken. Mind­ebből az következik, hogy már a 80-as években rela­tíve növelni kell a középiskolát befejezők számát, illet­ve a középiskolából az egyetemekre beiratkozok szá­mát. Ez sem állítja meg azonban az egyetemisták és főiskolások, az össznépességen belüli arányának a csök­kenését. Az 1 millió lakosra jutó diákok száma 20 000- ről 12 000-re fog csökkenni. (Lásd erről: Tudomány- szervezési Tájékoztató, 1980. 3—4. szám, 363. old.) Oktatási szakemberek azzal számolnak, hogy a hall­gatók számának psökkenése nem vonja maga után az oktatók létszámának szükségszerű csökkenését. Az a kö­rülmény, hogy egy oktatóra ennek következtében keve­sebb hallgató jut, elősegíti az oktatás színvonalának nö­vekedését, a hallgatói aktivitás és kreativitás fokozását az oktatási folyamatban. Az oktatók több időt fordíthatnak a tudományos-ku­tató munkára, különböző nemzeti és nemzetközi fóru­mokon folyik ma a vita az egyetemi és főiskolai okta­tás jövőjéről. Ezekre a vitákra és az azokat kiváltó társadalmi fo­lyamatokra érdemes nekünk is odafigyelnünk, hiszen ezek számunkra is igen sok tanulságot hordoznak. A felsőoktatás mindig szükségszerűen idomul a tár­sadalmi feltételekhez és igényekhez. A felsőoktatási po­litika azonban rendszerint a jövőre orientál. A felső- oktatás szervezetét és programját sohasem szabad a na­pi szükségletek szerint felparcellázni. Tartalma és szer­vezete csak akkor lehet igazán hatékony, ha nem a na­pi szükségletekhez, hanem az adott fejlődési szakasz fő tendenciáihoz igazodik elsősorban. Görög Tibor Változnak az idők A Minisztertanács és a SZOT elnöksége 1021/1980. Vll. 10, sz. együttes határozata újraszabályozta a korábbi törzsgárda- rendeletet. A rendelet 1981. január 1-vel lépett életbe. Törzs- gárda-jutalomként nagyobb értékű ajándék nem adható és jutalomszabadság nem jár. Az egyetemre vonatkozó konkrét utasítás ,kidolgozása folyamatban van. KÜRTHY HAÍJJVA RAJZA v

Next

Sign up Sign up
/
Thumbnails
Contents