A Jövő Mérnöke, 1982 (29. évfolyam, 1-39. szám)
1982-01-16 / 1. szám
Beszéltem velem ...az ifjúsági parlamentről — Szevasz Haver! Voltál parlamenten a Minisztériumban? — Voltam. — Na, ezt gondoltam. Merthogy te szereted ezeket a parlamenteket. És hogy tetszett? — Mindenesetre biztos, hogy jobb volt, mint 1976-ban a legutóbbi. — Ezt honnan tudod? 1976- ban is küldött voltál? — Nem. De onnan tudom, hogy beleolvastam az utólag megkapott 76-os intézkedési tervbe, ami pocsék. — Csúnya? — Ja! Tele van folyamatos határidejű közhelyekkel, amiket se végrehajtani, se nem végrehajtatni nem lehet. Például: „A fiatal oktatók- dolgozók lakáshelyzetének megjavítása érdekében az egyetemeket és főiskolákat figyelmeztetjük lehetőségeik jobb kihasználására. Határidő: folyamatos.” — Ez tényleg nulla-nulla. És most jobb intézkedési tervet fogadtatok el? Bár ezek szerint az előzőkhöz képest ez nem lehetett nehéz... — Igen. Bár azt most sem lehetett elérni, hogy konkrétan megnevezzék az egyes feladatok felelőseit. Viszont a feladatok többségükben konkrétak — akár a határidők. Ahol „folyamatos”, ott tulajdonképpen nem is végrehajtandó tennivalóról van szó, hanem arról, hogy bizonyos kérdésekben milyen álláspontot képviseljen a minisztérium. — Te persze hiszel a szemisztikában?! — Az mi? — Hát, hogy eredményes munkát végeztetek, mert született egy papír, terv, amin felsoroltátok, hogy mit kell tenni. Csakhogy attól, hogy felsoroljuk a tennivalókat — még nem változik meg semmi. — Ha arra gondolsz, hogy nem dumálni kell, hanem dolgozni, akkor többé-kevésbé egyetértek. Azért kevésbé, mert én hasznosnak tartom a tennivalók megtervezését. És azért bizakodom, mert úgy tűnik, az intézményi KISZ- szervezetek és a KISZ KB komolyan veszik, hogy az ifjúsági szövetségnek nemcsak végrehajtania, de alakítania is kell a párt politikáját. Vagyis például a parlament befejeztével nem szűnik meg a munkakapcsolat a Művelődési Minisztériummal. Korcsog András államtitkár zárszavában arról beszélt, hogy az előző parlament után könnyű volt a helyzetük. Leírtak valamit — az lett az intézkedési terv. Most viszont minden szóról véres viták folytak. — Ez még nem garancia. — A minisztérium évente be fog számolni a KISZ KB egyetemi és főiskolai tanácsának a végrehajtás helyzetéről és sajtóértekezletet tart az egyetemek és főiskolák újságságírónak. Lesz tehát valamilyen nyilvánossága a feladatok végrehajtásának. Azt is szerettük volna, ha az évenkénti beszámolót ugyanaz a 300 küldött is végighallgatja, akik a mostani parlament résztvevői —, ezt azonban nem sikerült elérni, csak részben. Drecin József miniszterhelyettes, az oktatói-dolgozói szekció vezetője megígérte, hogy 1982 végén összehívja a szekció résztvevőit és beszámol az intézkedési terv végrehajtásáról. — Mit tudtatok három napig csinálni? — December 18-án péntek délután kezdődött a parlament. Korcsog államtitkár kiegészítette az írásos beszámolót és az intézkedési tervre tett második számú javaslatot (az elsőt a KISZ előzetesen nem fogadta el). Drecin József ismertette a minisztérium javaslatát az ösztöndíjrendszer módosítására. A javaslat egyébként — és nem véletlenül — azonos volt a műegyetemi ifjúsági parlament tervezetével. Igaz, hogy volt néhány apróbb — és egy jelentős különbség is. — Mi? — A minisztérium 82 szeptemberétől tartja reálisnak az új igazságosabb ösztöndíj- és szociális támogatási rendszer bevezetését — addig pedig valami, még kidolgozatlan átmeneti megoldást akar alkalmazni a többletpénz elosztására. Ezt el is fogadta a parlament. — És ez miért baj? — Mert igazán jó átmeneti megoldás nincsen, hisz a mostani elosztás mindenki szerint igazságtalan. Ami azt jelenti, hogy minden plusz forint növeli majd ezt az igazságtalanságot — ha csak nem az új rendszer szerint adják oda. Akkor viszont már nem átmeneti megoldásról van szó. — Aha! Bár februárig tényleg kevés az idő a rendszer teljes kidolgozásához. Volt még valami pénteken? — Nagy Sándor, a KISZ KB titkára elmondta a KISZ-korreferátumát. Többek között javasolta: gondolják végig az ifjúsági parlamentek összehívásának szisztémáját és esetleg ne az ötévenkénti összehíváshoz ragaszkodjanak , hanem inkább olyan alkalmakhoz kössék a parlamentek megrendezését, mint a felsőoktatás távlati fejlesztési tervének 1983 végéig való kidolgozása! Szombat délelőtt az ösztöndíjról folyt a vita, délután, este pedig a szekcióülések zajlottak. — Elfogadta a parlament az ösztöndíjjavaslatot? — El. Bár volt vita. Igaz, hogy a vitázók és a résztvevők többsége nem nagyon értette a javasolt ösztöndíjrendszert — de ez nem akadályozta a hozzászólásokat. — Miért? Szakértőnek kell lenni ösztöndíjügyben? — Sajnos igen. Mert hiába KISZ-esek dolgozták ki a javaslatot — nem tudták olyan formába önteni, hogy közérthető legyen. Így aztán nem volt igazi döntés — még ha ezt sokan nem is vették észre. Például: vita folyt arról, hogy mi legyen a megemelt tandíjakból befolyt összeggel. Az ésszerű, eredeti javaslat szerint a pénzt bele kell tenni az országos ösztöndíj keretbe és az elfogadott elvek szerint kell szétosztani az intézmények között. Ez azonban sok „patriótának” nem tetszett. Ők azt javasolták: a befolyt összeg maradjon az intézményeknél, azokból jutalmazzák a jó tanulókat, vagy növeljék az intézményi ösztöndíjkeretet. Ami magyarul azt jelentené, hogy azokon az egyetemeken és főiskolákon, ahol sok a tandíjat fizető rossz tanuló, magasabb ösztöndíjat lehetne osztani, mint másutt, esetleg több jutalmat lehetne kiosztani. Ami nyilvánvaló igazságtalanság. A javaslattevők azonban nem értették meg, hogy erről van szó és végső kompromisszumként a szöveg úgy módosult, hogy a pénz kerüljön bele az ösztöndíjkeretbe — vagyis „kiszavazták” belőle az „országos” szót. — Ennek semmi értelme. — Erről beszélek. Ez csak látszatdöntés volt, hisz az „országos” szó kihagyásával meghatározatlanná — tehát a minisztérium által eldöntendő kérdéssé vált —, hogy melyik ösztöndíjkeretbe kerüljön a pénz. A minisztérium álláspontja azonban a javaslatból ismert. Tehát vitáztunk, szavaztunk — és az égvilágon semmi nem történt. — Én azt hittem, hogy te szeretsz szavazni, hisz imádod a demokráciát! — A szavazás nem azonos a demokráciával. Ahogy a vasárnapi anarchia se volt azonos. — Milyen anarchia? — Szombat délután voltak a szekcióülések. Az oktatóidolgozas például este tízig tartott. Mindenki elmondhatta, amivel megbízták, kialakultak a javaslatok az intézkedési terv módosítására. Vasárnap délelőtt e javaslatokat kellett volna egyeztetni. — Na és? — Na és tíz helyett tizenegykor kezdtünk, mert többek között a tudományegyetemeket magába foglaló szekció még ülésezett, vitatkozott és végül csak „hatalmi szóra” oszlott fel. Amikor fél tizenegykor bemásztam hozzájuk, épp arról vitáztak, hogy 1982- ben a tervezett 4 százalékos béremelés helyett 5 százalék legyen a felsőoktatásban. Aminek a megvitatására talán nem kell bizonygatnom — teljesen illetéktelenek voltak. Ez a szószaporítás — anarchia. Ahogy az ezt követő plenáris ülés is részben anarchikussá vált. Hiába emlékeztette a ülnök — Bulla Miklós —, hogy az ülés feladata az intézkedési terv végső formájának az összehasonlítása és elfogadása — tehát arról beszéljenek. Mégis majd minden hozzászóló így kezdte a mondandóját, hogy: amit mondani fogok, az nem az intézkedési tervhez csatlakozik, de... És az idő meg múlott... Méghozzá fölöslegesen. De azért végül is sikerült befejezni. — Mutasd a végeredményt! — Majd néhány nap múlva. December 20-án délután ugyanis csak egyetlen végleges példányt sikerült összehozni az intézkedési tervből. De majd postázzák. — A BME javaslatai benne vannak? — Többé-kevésbé. Majd kiderül. Az viszont biztos, hogy minden olyan kérdésre, ami az oktatói-dolgozói szekción hangzott el , választ fogunk kapni. — Miért biztos? Mert megígérték? Hallottunk már ilyet. — Az igaz. De bízom a minisztérium ígéretében. Továbbá ismerem a szekció KISZ-es „levelező elnöké”-t a műszaki felsőoktatási intézmények és katonai főiskolás szekció levezető elnökét (Gönci János, villamoskar), a plenáris ülések levezető elnökét (Bulla Miklós volt — a BME KISZ KB tavalyi titkára) és bízom benne, hogy megtartják, amit megígérnek. Teöke Gábor Az elektronika fejlődésében szédületes sebességnek lehetünk tanúi napjainkban. A 30 évvel ezelőtt létrehozott első elektronikus számítógép napjainkig óriási fejlődésen ment keresztül, mind rendszerében, mind pedig alkatremeiben, méretében. Mint ahogy a világ nagy hírmagazinjai előszeretettel írják: ha az autóipar az utóbbi hetven évben olyan sebesen haladt volna, mint az elektronika, akkor ma egy Rolls Royce húsz dollárba kerülne, motorja gyufafej nagyságú lenne, sebessége 100 ezer kilométer/óra, és egy millió kilométeren 3 liter benzint fogyasztana! Bár az előző példa első hallásra igen meghökkentő, de az elektronika lassan kamaszkort elérő újszülöttje, a mikroprocesszor napjainkban hasonló meghökkentő eredményeket produkál. A mikroprocesszorok alkalmazásának széles köréből emeljük ki a personal computerek területét. Néhány éve jelentek meg a világpiacon ezek a „sokat tudó” a számítás és irányítástechnikát „népszerűsítő” eszközök. Sikerük — mint annak idején a kézi kalkulátoroknál — oly átütő, hogy napjainkig több százezer példányt forgalmaztak belőlük. Számuk egyre növekszik és az ipari szolgáltatások, az oktatás és egy sereg más ágazat forradalmát váltják ki. Az eddig megvalósíthatatlan lehetőségek napjainkban valósággá válnak azzal, hogy a számítástechnika az automatizálás közvetlen emberközelbe kerül ! Personal computeren olyan mozgatható asztali számítógépet értünk, amelyek magasszintű programnyelv segítségével kommunikálnak a felhasználóval. Bővíthető perifériák között legfontosabbak a háztartásban egyéb feladatokat is ellátó eszközök, így a televíziókészülék, illetve kazettás magnetofon. Ezen eszközöket „bevonva” a számítástechnikai feladatok megoldásába, lényeges méret és árcsökkenést lehetett elérni ezen készülékeknél. _Az utóbbi néhány évben hazánkban is megjelentek a personal computerek mivel mi (még) nem gyártunk ilyen berendezéseket, elég sok típusban. A legsikeresebb akció ilyen típusú számítógépek elterjesztésében kétség kívül a BHG kooperációból eredő lehetősége, melynek eredmeképp közel 100 db. ABC 80 számítógép van az ország különböző oktatási intézményeiben. De megtalálhatjuk ezen kívül a számítógéppiac szinte valamennyi termékét is (így pl. HP TRS, PET, APLLE, stb.) néhány példányban a különböző helyeken. A különböző típusú gépek mellett szerzett tapasztalatok megosztása más felhasználókkal, illetve új információk szerzése, régi vágya a personal computerek felhasználóinak. Ezért a Neumann János Számítástudományi Társaság keretein belül megalakítjuk, a „Personal computerek felhasználóinak körét”. A felhasználói kör tervei és céljai a következők: — népszerűsíteni a personal computereket, bemutatni a különféle alkalmazásokat és azok körét szélesíteni, — a personal computerek hardware és software rendszerét, felépítését megismertetni tanfolyamok keretében, — programok, illetve periféria illesztések cseréjének elősegítése, — pályázat kiírása personal computer alkalmazása témakörben. Ezenkívül minden olyan tevékenység, tapasztalatcsere, amely a personal computerek használatát, alkalmazását, hatékonyságát elősegíti. Az alkalmazási kör egy-két havonta tartana plenáris üléseket, ahol rövid előadások keretében nyílna lehetőség haza, esetlegesen még külföldi personal computer felhasználók előadására is. Kérjük, hogy felhívásunkat széles körben népszerűsítsék! Érdeklődésük esetén juttassák el nevüket és címüket a Neumann János Számítógéptudományi Társasághoz. Levélcím: Bp. 5. Pf. 240. a borítékra írják rá „Personal computerek felhasználói köre”. Az összejövetelek helyéről és idejéről levélben rendszeresen értesítjük azokat, akik e felhasználói kör munkájában részt kívánnak venni. . Az első plenáris összejövetelt 1982. január 29-én tartjuk a Budapesti Műszaki Egyetem V2 épület 530. helyiségében, 14 órától . Megalakult a Personal Computer munkabizottság a Neumann Társaságban Máshol történt Figyelmeztetés: Az alábbi történetek nem egyetemünkön, sőt nem is az utóbbi 25 évben történtek. A prof. 160 centi magas, kopasz, szemüveges, bogaras kis öregúr volt. Rendszeresen „rávert” a gyakorlatira plusz egy órát, így nem örvendezett túlzott népszerűségnek. Egyszer egy ilyen „hosszú gyakorlat” után kocsija, egy Topolino körül beszélgettek a diákok (köztük két jól megtermett vállas atléta is.) Az üveg mit sem sejtve beült autójába, indított. Motor megy, a kocsi mégsem indul. A prof. kiszáll, körülloholja a kocsit, sehol semmi minden rendbe” Visszaül, gyújtás kuplung, gáz, a kocsi nem megy. A két atléta ugyanis az indítás pillanatában megemelte egy picit a kocsi farát, így a kerekek a levegőben forogtak. A prof. rájött. Óriási botrány ... bizonyítani semmit sem lehetett... A lecke nem ért véget. A prof. nem „okult”. Jöttek az erélyesebb módszerek. Négy fiú a vállára vette a Topolinót és felvitte a negyedikre, a tanszék ajtaja elé. Estefelé a prof. kilépett az ajtón, talán a félhomály, talán a szórakozottság, lényeg az, hogy nem vette észre a kis autót, s lement kocsija hűlt helyéhez. Riadó. Tobajok. Stb. Nagy rohangálás, végül az egyik altiszt véletlen"-i] megleli az autót. Nyolcan cipelték le az udvarra, busás borravaló fejében. A kis Topolino végül öregségéből és a zaklatásokból kifolyólag kiszenvedett és a helyét elfoglalta egy Moszkvics nevű Ösepel Rekordra emlékeztető autó. A hatalmas kormánykerék alól virított ki a kopasz fej és a két figyelő szem. Egyszer egy földúton ment, kollégáival valami KK munka ürügyén, amikor a „halál” ülésen utazó fiatal mérnök rémülten felkiáltott. — Professzor úr! Egy árok! — Hol? — kérdezte az öreg, s hogy jobban lásson, a gázpedálra támaszkodva felágaskodott. A hirtelen gázadástól megtáltosodott autó simán landolt az árok túlsó partján... A sárga vekker Az Asszony már fél órája fenn volt. Lustán és erősen nyújtózott a deréksanyargató kollégiumi heverőn, majd a kora reggeli fénynél szemügyre vette önfeledten szuszogó Párját. Amazt nem zavarta a reggeli mustra, mivel hogy nem tudott róla. A vizsgaidőszakban jellemző módon hatásosan és gyorsan aludt, mivel — önkéntes ágyba térési ideje megegyezett az ájulást megelőző néhány — de gyakorlott vizsgázó számára már azonnal felismerhető — pillanattal. Fizikai állapota a leselejtezés előtt álló taposólovak erejének majdnem tizedét elérte. Az Asszony sóhajtott, majd végigjáratta szemét az órákkal sűrűn telerakott polcokon, ahonnan húsz különböző töredékpillanatban megszólaló tik-tak kánon zengett, sőt úszott a központi fűtéses meleg levegőben, és szelíd, de határozott mozdulattal megrázta Párját. A pokol legmélyebb bugyrából szabaduló, sötétlilára főzött ártatlan is szendébb mozdulattal reagált volna, mint az álmából felvert Párt, aki diszkréten rumbázó debil táncosnői mozdulattal magához ölelte a P. G. jegyzetet, majd a Képes Politikai Világatlasszal a fején, szolidan bekuszogott a párna alatti lég- és zajmentes övezetbe. „Hé — vált durcásra a simára, sőt pufókra aludt Asszonyarc, nagyot püffentve páros kézzel a párna tetejére — „föl kell kelni, vizsga lesz." Nem tudni a szavak közül melyik, de csodát tett. A Párt, a súlyemelők összpontosításával és erőbevetésével elkezdett dolgozni, hogy a szemének gömbfelületét beborító, egyszerűen csak héjnak nevezett hámréteget megemelje. — Melyik csöngött? — nyögte oda a gigászi küzdelmet szakítva meg. — Hát a Julis néni kékje — szolgált az Asszony frissen, a pontos válasszal. — Csak az? Csuklott öszsze jégverte, rózsaszín barackvirág módjára a Pár. — Hiszen az legalább 9 és fél percet késik. Még kereken 570 másodpercet áthatok. Azt végigszámolni is gyönyörűség: egy, két... és már aludt is, kissé kinyílt ajkán a félbeharapott szóval. — Háh, na, hallod — sikkantotta az Asszony, a rekedt kígyó hangját utánozva —, hallod, ez már a Korpácsi-féle MOM volt — és az tudtom szerint sohasem késett? — Az nem is késik — bugyborékolta, az elapadó források, a kihunyó tűzhányók hangján a Párt —, hiszen én saját kezűleg állítottam vissza öt, azaz ötös perccel, vagyishogy háromszáz másodpercnyit. — Nekem mindegy, közölte az Asszony, szenvtelennek álcázott hangon, amely alól azonban felsütött a töredék testi örömök elítélésének lángja, nekem mindegy, de ma van az utolsó P. G. úvéd, és ha kivágnak, repülünk a kollégiumból, akkor pedig válunk. — Dehogy, dehogy — prüszmögte majdnem meggyőző indulattal a Párt, bizonyítván a vizsgába és a házasság jövőjébe vetett hitét, melynek néhány másodpercnyi fekve töltött pihenés dehogyis lehet akadálya. Ébren vagyok — tette hozzá. A bőrén keresztül megérezte, hogy az Asszony figyeli. Lecsukott szempillája mögül is látta az Aszszony gúnyosan diadalittas mosolyát. Anélkül, hogy a szemét kinyitotta volna, szája sarkából óvatosan kibuggyantotta a kapitalizmus főbb ismérveit, s hogy a memoriter régen fölösleges passzió, és nem kényszerből, csupán ráadásnak elmormolta a Kommunista Kiáltvány teljes szövegét is. Szembecsukva is tudta, hogy az attrakció sikerült — hallotta még, amint az Asszony a „nekem jó" felkiáltással csalódottan visszasüppedt az ágyba. Álmából déli harangszóval keveredő egyenletes szuszogás verte fel, az Aszszonyé, aki már egy hete mindenen túl van, aki csak az ő ma délelőtti vizsgájára várt. Pillantásába a szomorúság mellé némi csalódottság is vegyült, amikor észrevette, hogy a nagymama sárga vekkere, amely vészbiztonsági tartalék óraként eddig mindig működött — kiakadt csengőkampójával hason feküdt, mutatójával a leckekönyv üresen maradt rubrikája felé bökve. pl. Sporthírek 1981. december 1-én a MAFC elnökségi ülést tartott. Az elnökség határozatot hozott az atlétikai szakosztály és a sportiskola egységes vezetéséről, továbbá arról, hogy a szakosztály vezetősége és a módszertani bizottság felülvizsgálja a «■zakági csoportok létszámát és az edzők terhelését. Az elnökség dr. Czencz Máriát elnökségi tagsága aló felmentette, helyére Harka László testnevelő tanárt kooptálta, megbízta az agitációs és propagandabizottság Irányításával és felügyeletével. Az elnökség elfogadta az 1982. évi sportprogramot, rendezvények illeszkednek az egyetem fennállásának 200 éves évfordulója alkalmából tervezett rendezvényekhez. A JÖVŐ mérnöke A Budapesti Műszaki Egyetem lapja Felelőts szerkesztői SALGÓ RÓZSA Szerkesztőség: Budapest, Műegyetem rkp. 3.1112 Telefon: 152-565 Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat Budapest, Blaha Lujza tér 3. 1953 Felelős kiadó: TILL IMRF Igazgató 82—169. Sziéra Lapnyomda, Budapest Felelős vezető: CSÖNDES ZOLTÁN vezérigazgató