A Jövő Mérnöke, 1983 (30. évfolyam, 1-40. szám)
1983-01-21 / 1. szám
200. Építőkari tudományos ülésszak Az elmúlt év decemberében rendezték meg a kétszázadik évforduló jegyében az építőkar tudományos ülésszakát. A háromnapos rendezvénysorozaton öt szekcióban több mint százhatvan előadás hangzott el. Az előadások témái felölelték a jelenleg folyó kutatások széles körét, átfogó képet adtak arról, milyen kérdések foglalkoztatják ma a szakembereket. Az ülésszak plenáris üléssel kezdődött, melyen dr. Halász Ottó beszélt az építőmérnöki kar oktatási és kutatási feladatairól, majd Ábrahám Kálmán építésügyi és városfejlesztési miniszter tartott előadást „Építési feladataink” címmel. Az építőmérnök-képzés kétszáz évéről dr. Kerkápoly Endre szólt. Az előadások összefoglalóját több nyelvű kiadványban jelentette meg a kar az ülésszakra. Érdekes olvasmány minden érdeklődő számára, azoknak is, akik nem hallgatták végig a színvonalas előadásokat. jog KEVESEBB VAS A KGST-szabványok és a műszaki fejlesztés "Az új vasbetonszerkezeti szabványok segítségével az acél és cement felhasználásában, valamint az élőmunkában mintegy tízszázalékos megtakarítás várható.” Ez a sokat sejtető megállapítás az építőkari tudományos ülésszakon dr. Szalai Kálmán előadásában hangzott el. A nem ezzel foglalkozók is azonnal érzékelhetik, nagy jelentőségű lépésiről van szó. Az előadásban Szalai Kálmán, a vasbetonszerkezetek tanszék egyetemi tanára, a szabványok és a műszaki fejlesztés összefüggéseiről beszélt. A vasbeton tervezési, minőségellenőrzési szabványainak átdolgozását a KGST-szabványok hatályba lépése, az ipari módszerek térhódítása, mindenekelőtt pedig az energiagondok tették szükségessé. Feszítő ellentmondás, hogy az anyagcsökkentést eredményező műszaki fejlesztés ma egy vállalatnak sem érdeke, „csak” a népgazdaságnak. A fejlődő számítástechnika lehetővé teszi, hogy akár nagyobb számítási munka elvégzése árán is a szerkezetek teljesítményének szemlélete érvényesüljön, ne az egyszerűbb, de drágább, nagyobb anyagfelhasználást jelentő régi szab- ványfetisizálás. Tíznyelvű szótár A KGST-országokban folyik a vonatkozó szabványok egységesítése. A nálunk meglevő gondokhoz hasonló több országban is van, így gondolhatjuk, nem egyszerű ez a munka. Az előadás nyomán kerestem fel Szalai Kálmánt, aki hosszabb ideje dolgozik ezen a témán, s az általa elmondottak minden, műszaki kérdések iránt érdeklődő számára érdekesek. — Milyen érdekünk fűződik a nemzetközi és ezen belül a KGST-szabályozásban való részvételhez? — Közismert, hogy hazánk exportorientált ország. A építőiparra is egyre inkább ez a törekvés jellemző. Ezért tarthatatlan az az állapot, hogy a hazai tervezői és kivitelezői gyakorlat a külföld számára nem érthető jelölés és fogalmi rendszerrel dolgozik. Ez indokolja aktív részvételünket. Ugyanakkor arra törekszünk, hogy a kibocsátott KGST-szabványok a legkorszerűbb nemzetközi eredmények felhasználásával készüljenek. — Hogyan dolgoznak ki egy-egy KGST-szabványt? — Mintegy ötéves időszakonként a tagországok javaslatot tesznek, melyik szabvány kidolgozását, felülvizsgálatát tartják időszerűnek. A konkrét kidolgozást a KGST szabványosítási állandó bizottsága rendeli el. Megbízást kap egy olyan ország, ahol a kutatás helyzete és a szakemberek felkészültsége, tapasztalatai várhatóan megfelelő javaslat megtételét ígérik. Az első változat után az országok és a KGST mellett működő szabványosítási intézet mond véleményt. Ennek alapján történik az átdolgozás, majd az így elkészült második változat után újabb egyeztetés következik. A harmanadik változat közös értekezlet elé kerül, majd véglegesítés, lektorálás következik. Az eredmény pedig már a KGST-szabvány. — A KGST-szabványok kötelező jellegűek? — A szabvány kidolgozásában részt vevő országok delegációinak a tárgyalás során gyakorlatilag vétójoga van. Egy szabvány csak olyan tartalommal, szövegezéssel adható ki, amelyet mindenki jegyzőkönyvben elfogadott. Ezért gyakran ezek a szabványok az általános előírások szintjén maradnak. Például a KGST Szt 1406—78. a betonés vasbetonszerkezetek tervezési alapelveit tartalmazza. A betonosztályok jelölésében sikerült megegyezni, ez Szeréna éin benne, de a betonacélokéban nem, így az kimaradt a szövegből. — Az előadásban elhangzott, hogy a KGST-szabványok alapján át kell dolgozni a hazaiakat. Miért van erre szükség? — A KGST-szabvány átvétele nemzeti érdekünk. Ugyanakkor nem mindenben a mi javaslatunkat fogadták el. A mindenki által elfogadott KGST-szabványt minden ország kiadja szó és értelem szerinti fordításban, saját szabványrendszerében. Így nálunk ezek MSZ KGST megnevezésűek. Ahol nem eléggé konkrét a közös előírás a gyakorlati munka számára, ott a csatlakozó hazai szabványt értelemszerűen átdolgozzuk, erre a kiegészítésre a megállapodások szerint van lehetőség. Az átdolgozás a folyamatos korszerűsítés érdekében is szükséges. — Milyen eredmények születtek eddig? — Sikerült a tervezés elvi alapjaiban megállapodni. Ez nagy eredmény, mert eddig mindenki másképp csinálta... Alapvető kérdés volt, hogy az előírások az egyetlen, vagy az osztott biztonsági tényezős rendszerre épüljenek-e, továbbá az, hogy a szereplő képletek empirikus, vagy elméleti felépítésűek legyenek. Az első kérdésben egyértelműen az osztott biztonsági tényezőket felhasználó fél valószínűségi eljárás mellett döntöttünk. A második kérdésben nem sikerült megállapodnunk, ezért ilyen képletek a jelenlegi KGST- szabványokban nem szeletelnek, az országok érdekeit nem sikerült egyeztetni. Fontos eredmény az egységes betűjelek szabvány, így a tudományos művek képletei, szimbólumai érthetőek és egységesek orosz, japán, vagy magyar szövegben is. — Ez jelentős lépés. Milyen egyéb teendők voltak a megértés érdekében? — A kölcsönös megértés érdekében egész szabványsor készül. Ennek része az említett betűjelszabvány, és az elkészült tíznyelvű fogalmi szótár. Most készítik elő a jelölések egységesítésének szabványát. — Az eddig elkészült szabványokat melyik országok dolgozták ki? — Egy-egy szabvány kollektív munka, vita eredménye. Helyesebb volna úgy kérdezni, melyik ország terjesztette elő az első változatot. A tervezés alapelveivel és a terhekkel foglalkozókat szovjet, a vasbetonszabványokat szovjet, magyar és lengyel, a betűjeleket csehszlovák, a beton minőségellenőrzését magyar szakemberek gondozták. — Kérem, térjünk át a hazai viszonyokra. Ki dolgozik nálunk vasbetonszabványokon? 63% acélmegtakarítás — A munkát a Magyar Szabványügyi Hivatal megbízásából a Szabványosítási Munkabizottság végzi az én irányításommal. Hatvanöt szakember dolgozik a feladaton. A műegyetemről a vasbetonszerkezetek tanszékének munkatársain kívül a szilárdságtani és tartószerkezeti, az acélszerkezetek és az építőanyagok tanszék vesz részt, a külső szakemberek közül az ÉTI, ÉMI, VIZITERV, ÁÉTV, TTI, továbbá a 31-es és 43-as ÁÉV dolgozói. Milyen nálunk az új előírások fogadtatása? — A szakemberek lelkesen és kedvezően fogadták. A lelkes emberek azonban, mint vállalati képviselők már nem érdekeltek, sőt gyakran ellenérdekeltek. A tervutasításos rendszerben kialakult jogi és pénzügyi szabályozás köti a vállalatokat, gátolja az eredmények bevezetését. A gondok megoldására már számos próbálkozás van, ilyen például az ÉVM által bevezetett, kétmillió forint feletti beruházásokra vonatkozó versenytárgyalási rendszer, így a vállalat a versenyképesség, a kedvező árajánlat érdekében takarékoskodik, az új műszaki megoldásokkal, újításokkal pedig az egyéni érdekeltség is megoldható. Jó példa erre a DÉLÉP házgyári paneleinek esete. A vállalattal közösen beadott újításunk és szabadalmunk az acélbetétek 60 százalékának megtakarítását teszi lehetővé, ez évi tízmillió forintot felent. Az olcsóbb termekkel csökkenhet a lakások költs is. Az ÉVM műszaki előírása szerint 1982. október 1-től a felülvizsgált eljárást kell alkalmazni a házgyári elemeknél. Új ,szelek fújdosgálnak tehát az építőipari szabványok háza táján. Új szemléletre van szükség, amikor aszerkezet megfelelősége a cél, nem pedig az, hogy feleden meg valamilyen túlszabályozái nagy anyagfelhasználásra ösztönző előírásnak, kerül amibe, kerül, ami belekerül alapon. A műszakiak törekvései jók. Ahhoz azonban, hogy valamit megtakarítsunkaz építkezéseken.... még kell valami k érdémei ezt szolgáló jogi szabályozás. Lovas György A kari ünnepségek másik eseménye a kollégiumi fogadás volt, egy kis beszélgetés, barátságos találkozó. Képünkön dr. Erdélyi Attila és dr. Megyeri Jenő . JajpEry É~ f ií*|| \ áS* . .›? ■ ------a« , Dr. Halász Ottó dékán és sokan mások a fogadáson Bodorics Istvánnak, a KISZ egyetemi bizottsága nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó felelősének még kezében volt a bőrönd, amikor elmondta, milyen megállapodást kötöttek a nyári építőtáborról Novoszibirszkben. Már a konferencia után látszott, hogy jelentősen csökkentek a nyári építőtábori lehetőségeink — mondja Bodorics István. — így felmerült, hogy az eredetileg csak 1984- re tervezett megállapodás a novoszibirszki elektrotechnikai egyetemmel már idén létrejöjjön. — Mit tudtok a novoszibirszki táborról? — Évek óta van nemzetközi táborunk egy új kerület építésén. Jó programokat szerveztek. — Kikkel tárgyaltatok? — Komszomol vezetőkkel tisztáztuk a szerződés kérdéseit. Az egyetem rektora is fogadott bennünket. — Mit tartalmaz a szerződés? — Tizenöten utazhatnak tőlünk. Három hét munka és tíz nap üdülés a program, mint a többi táborban. A turnus 1983. július 17-én kezdődik. Az üdülés idején Alma Atában és Taskentben 4-4, Szamarkandban és Buharában 1-1 napot tölt majd a csoport. Minden jelentkezőnek 3500 forint hozzájárulást kell befizetnie. — És végül: hogyan lehet jelentkezni? — Február elején megkapják a tankörök a jelentkezési lapokat, így lehet jelentkezni bármelyik táborra, a novoszibirszkire is. — Köszönöm a gyors tájékoztatást. jog I A határidő esete a vilmoskörtével A fogadás tavaly tavasszal köttetett. Méghozzá úgy, hogy a főigazgató a kétkedő diákoknak akart bizonyságot nyújtani az építőipari határidők ritka természetéről , arról, hogy elvétve még ezek is betarthatók, betartathatók. Történt ez a rekonstrukció névre hallgató általános felfordulás közepette a Landlerben, márciusban. A tét: tíz üveg zamatos vilmoskörte-pálinka. (Amennyiben a diákok veszítenének, csak kettő.) Telt-múlt az idő, s a fogadás tárgyát képező vizesblokkok ugyan nem blokkoltak le, de igen lassan készültek. Olyannyira, hogy a Közhír december idusán óvatos diadalünnepet ült, amolyan „ide a butykosokat” hangulatban. Kétségtelennek tűnt, hogy a Landler-lakók megnyerik az alkut. Tán már szervezték is a fogadás fogadását, hol s miként fogyasztják majd el a nyereményt. Aztán egyszercsak negyedik sebeségre kapcsoltak az építők (a hernádkéricsi tsz és a DÉLÉP munkásai mellé erősítésként az egyetemi karbantartó szolgálat dolgozóiis megérkeztek),s láss csodát: december 22-én az átvételi jegyzőkönyv tanúsága szerint a hallgatók használatba vehették az összes vizesblokkot. Igaz, a hiánypótlásként elvégzendő munkák tetemes listája is szerepelt ebben a jegyzőkönyvben. Meg is jelent két diák a főigazgató kabinetjében, s szerényen letették a két üveget, beismervén vereségüket. A meglepetés ezután következett; szilveszterkor egy tartalmas csomag érkezett a kollégiumba, újévi jókívánságokkal. A fent említett gyógyvizet tartalmazta, öt üveggel. A feladó,pedig maga a főigazgató, akinek pedig nem voltak restanciái. A hiánypótlási munkákért kapták a küldeményt a vállalkozásban alulmaradt fiúk Vagyis: a nyertes fél elismerte, hogy — bár kész a mű — nem tökéletes az eredmény. Becsületes fogadás, tökéletes fair play. Az is örvendetes, hogy nem az indulatos szópárbajok színtere lett a hosszadalmas felújítást elviselő kollégium; az apróbb-nagyobb kellemetlenségeket okozó rekonstrukciót játékos kedvvel is el lehet tűrni, nemcsak zsámbelődve. Még rokonszenvesebb, hogy néha a vezetők sem veszítik el humorérzéküket. Azon töprengek, mi lenne, ■ha -valaki' gSftfflkózha' Hasonló fogadások megkötésére például az új oktatási épület vagy a fiatal oktatók háza ügyében ... Talán vidámabb lenne az élet, s biztonságosabbak a határidők. Mts , BUB a szefon, avagy gondok az Universitasban Nincs még egyéves. Nagy lelkesedés, felismerés, az idők szava hozta létre. A közös érdekek közös megfogalmazását tűzte zászlajára, az egyetemek, főiskolák közötti kapcsolatok, az együttműködés segítését. A BUB, a Budapesti Universitas Bizottság tagjai, az egyetemek, főiskolák képviselői. Terv szerint ülésezik, beszámoltat, de ... A „törzsközösségen” kívül lassan eltűntek a tagok, előbb a főiskolások, néhány kivételtől eltekintve, azután az egyetemi képviselők száma is megcsappant. A végeláthatatlan ülések hervasztották le a kedvet? Vagy a témákkal van baj? Amikor a sokat emlegetett rétegérdekekről kérdezek valakit, mi is a közös, néhány általános ügy említése után isfakad. Biztosan sok a közös témánk, csakhogy túl erős még az inkább egymás cikizésére épülő hagyomány, nehéz megpróbálni a közös munkát, és a hol itt, hol ott kedvezőbb adottságok, lehetőségek inkább a „saját vár” védelmére ösztönöznek. Még szembetűnőbb ez a másság a főiskolákkal. „Mi még más problémákkal küzdünk’” — mondják magukról. Fia igaz is ez, nem biztos, hogy nem okulhatnának egy rpás intézmény már korábban szerzett tapasztalataiból. És íme a kórkép: a bizottsá megjelent töredéke ülések arról, hogy miért nem tud érdemben ülésezni ez a bizottság. Legalábbis a legutóbbi, műegyetemen tartott ülés (?) témája ez lett. Ehhez kínálkozik a kérdés: ha ennyire bonyolult ma ez a rétegérdekhelyzet, mi lenne egy éppen a BÚB által támogatott réteglappal? Pedig szükség lenne rá. Mármint egy jóra. Nem szabad feladni az egyetemek, főiskolák szorosabb kapcsolatának eszméjét A felsőoktatás korszerűsítése idejénkülönösen nem. A jövő évi tervek készítésénél azonban gyökeres változtatás kell. Tapasztalatcsere, közös nagy rendezvények, beszámolók, testületi munka.Sok ez egy olyan bizottságnak, melynek tagjai emellett saját, szervezetükben vezetők, elfoglaltak. Olyanok kaptanak megbízást, akik ezt „főállásban” végezhetik. Ez csak akkor sikerülhet jól, megfelelő emberekkel, ha egyik intézménynek sem kell azt éreznie, hogy elvitték a káderét, hanem azt, hogy megtéri, ha valaki ott dolgozik tőlünk. Az sem járható a tapasztalat szerint, hogy a BTZB hatáskör és kapcsolatok nélkül működő, csak tanácsadó, véleményező szerepű. Ha ezekben sikerül tenni valamit, megközelíthető lesz az eredeti jó cél. Amíg nem lesz a bizottság tagjainak saját feladatuk, amiről be kell számolniuk, amiért felelnek, s ami mindenkinek hasznos — egyénnek és intézményeknek —, addig változatlanul csak azt ér’zik, hogy ez a BÚB csak púp a hátukon. JOR