A Jövő Mérnöke, 1984 (31. évfolyam, 1-39. szám)
1984-01-20 / 1. szám
Olvasni jó! 1938. március 12. Ausztria német megszállásának, az Anschlussnak a napja. Az eseménynek egy Bécsben dolgozó magyar fiatalember is tanúja. Benamy Sándornak hívják, újságíró, erdélyi napilapoknak, a kolozsvári Keleti Újságnak, a Nagyváradi Naplónak és a Brassói Lapoknak küldözgeti cikkeit. Élményeit azon melegében könyvben is rögzíti, ám a cenzúra nem ad engedélyt a mű kiadására. A Tények és tanúk sorozat új kötete, az Állampolgár voltam Közép-Európában tehát több mint negyvenéves álom után került a nyilvánosság elé. Ha késve is, semmiképpen sem megkésve — fogalmazhatjuk állítássá az előszó kérdését. Különös könyv. Nem igazán illik bele a napjainkban oly kedvelt tényirodalom alkotásainak sorába. Nem memoár, nem utólagos visszaemlékezés, inkább amolyan naplóféle. Látszik rajta, hogy írója közvetlenül az események megtörténte után vetette papírra. 1938-ban Benamy Sándor harminckilenc éves. Nem teljesen fiatal pályakezdő ember, íróként, publicistaként ismert személyiség már. Bécsben sem először jár (a húszas évek elején egy évet töltött már Ausztriában), most mégis alig ismer rá kedves városára. Februárban érkezik meg, az Anschluss előtti hónapban. Rögtön megérzi: van valami a levegőben. A szállodában, ahol azelőtt is megszállt, a bejelentőlapon két új rovatot is ki kell töltenie: a fajt és a vallást. Az utca emberében gyanakvás és félelem. A következő hónap eseményei bizonyítják: nem is alaptalanul. Mit tudunk a történelemkönyvekből? Németország követelésére, hogy az osztrák nácikat vegyék be a kormányba, az osztrák kormány népszavazást rendelt el. Ez eldöntötte volna fennmarad-e az önálló Ausztria vagy csatlakozik Németországhoz. Hitler azonban nem kívánt kockázatot: csapatai a népszavazás kitűzött időpontja előtt egy nappal megszállták Ausztriát. Mit lát Benamy Sándor? A sokáig elfolytott szenvedélyek gátlástalan elszabadulását, kegyetlen barbarizmust, felszított antiszemitizmust. Mindenütt ott van, ahol tanúja lehet az eseményeknek. Ott van a zsidónak minősített üzletek bezárásánál, elbeszélget a zsidónegyed végsőkig megfélemlített nyomorultjaival, interjút készít a letartóztatott bécsi főrabbival. Ellátogat az osztrák-magyar és az osztrák-csehszlovák határra, ahol menekülők ezrei hagyják el a fellángolt országot. Körültaxizza a várost, hogy felkeresse a vezető osztrák írókat, de senkit sem talál — Franz Werfeltől Stefan Zweigig mindenki a menekülés útját választotta. „A taxi tizennyolc schillinget mutatott, amikor kiszálltunk az Opera mögött. Ennyibe került a bécsi irodalom particédulája, amit majd lapomnak leküldök” — jegyzi meg kesernyésen. Benamy Sándor — bár tehetné — sohasem moralizál. Csak mindenütt jelen van, s lejegyzi a látottakat. Nincs is szükség többre: ha valahol nem szorulnak magyarázatra a tények, itt bizonyosan nem. Tudjuk, a dokumentumirodalomban megelevenedik a történelem. A tényregény, bár megtörtént esetekről szól, szükségképpen alanyi. Ilyen az Állampolgár voltam Kelet-Európában is. Történelmi regény? Igen, egy mozgékony, éles szemű, ragyogó tollú értelmiségi feljegyzései 1938 tavaszának történelemmé sűrűsödött idejéről. De nemcsak az. Legalább annyira egy szerelem története is. Egy finom, fájdalmas szerelemé, mely Benamy Sándort Emíliához, egy másik újság szintén Bécsben dolgozó tudósítónőjéhez fűzi. Beteljesült és beteljesületlen szerelem egyszerre. Beteljesült, hisz a szállodában házasokként laknak együtt, mégis beteljesülhetetlen, mert Emília más férfi felesége. Férje pár napra meg is érkezik, s összeismerkedik mély zavarban lévő szerzőnkkel. A könyvnek talán ezek a legjobb lapjai, amikor együtt vacsoráznak hárman, Emília, a gyanútlan férj és a féltékeny szerető. Végül is kiderül: az egész csak játék volt. Emila hajadon, a férjeként bemutatott férfi az apja, akit azért hívott el, hogy bemutassa neki Sándort, a rövid, néhány hetes földközi-tengeri hajóút, ahová szabadságra utaznak, a szerelmesek nászútja lesz. Mégis kesernyés kicsit ez a happy end. „Mintha mérges lángnyelveket hagytunk volna magunk mögött, úgy értünk ki Európából”. — írja Benamy Sándor: Igen, a történelem mérges lángnyelvei elől nem lehet megszökni — egy mégoly szép szerelem oázisába sem. Perecz László Az elmúlt esztendőben igazán nem lehetett okuk panaszra hazánkban a rock-, country- és diszkómuzsika kedvelődnek. Ennyi közismert együttes és énekes nem járt hosszú évek alatt összesen sem Magyarországon, mint 1983-ban. (Sajnos többségük nem jutott el hozzánk fénykorában ....) A Budapest Sportcsarnokban lépett fel tavasszal Johnny Cash, a country-zene koronázatlan királya, aki bár kissé megfáradt az elmúlt 25 év alatt, mégis maradandó élményt nyújtott a műfaj rajongóinak. Manfred Mann és együttese a tőle megszokott színvonalat hozta Budapestre. Carlos Santanát nagy érdeklődés előzte meg. Hetekkel budapesti fellépése előtt találgatták az emberek: vajon tényleg eljön Budapestre, vagy csak „rémhír” az egész. Eljött, sikert aratott. Santanáék eljátszottak egy sor régi és új szerzeményt. (A második előadás egészen éjfélig tartott, ugyanis Santanának ezen az éjszakán gyermeke született, és ezt az örömöt meg akarta osztani a magyar közönséggel is, így a ráadás több mint másfél óráig tartott.) A Smokie együttes budapesti turnéjára a jó időre való tekintettel a Kisstadionban került sor. Ők a tőlük megszokott színvonalú programokat adták elő. Rájuk volt a legjellemzőbb az a fenn említett megállapítás. Sajnálhatjuk, hogy nem ’75-ben látogattak el Magyarországra. Budapesti fellépésük előtt elmondták: — Sajnos, mi megalakulásunk óta, sok más együttessel rokonlelkekként a Beatles után egy jó arasszal következünk. A Saragosa Band 1979-ben, az NSZK-ban feltűnt, discoegyüttes. Budapesti vendégszereplésük alkalmával látványban nem volt hiány. Egzotikus kosztümjeikben jó „alapot” adtak a színes tévéfelvételhez. Zenéjüket illetően — sajnos — nem tudtak újat hozni. Eljátszották azt a kéthárom, lemezről már unalomig ismert slágerszámukat, mint a „Zabadak”, „Big Bomboo”, s ezek után csak ismételték önmagukat a színpadon. Dave Brubeck-kel ismét a Sportcsarnokban találkozhattunk. A dzsesszmuzsikus maradandó élménnyel lepte meg rajongóit. Hogy a dzsessz nálunk is tömegeket vonz, bebizonyította Chili Corea példája: ő a dzsessz valamennyi iskoláját végigjárta. Otthonosan mozog a free, a rock világában is. Gary Burton vibrafonos barátja — aki vele egy műsorban lépett fel —, méltó kísérőnek bizonyult. Az újabb vendég, az igazi talány, meglepetés, Helen Schneider volt. Helen Schneider a „Kick” együttessel látogatott el a Budapest Sportcsarnok színpadára. Vele két éve készítettek egy tv-felvételt az NSZK-ban, amelyet a Magyar Televízió is sugárzott. E műsorban az amerikai énekesnő főleg lírai dalokat adott elő. (Ez a stílus jellemezte őt akkoriban.) Nemrégiben a WEAA lemeztársasághoz szerződött, s elbúcsúzott az RCA-tól. Egyúttal stílust is változtatott. Átlovagolt az újhullámosok táborába. Budapesti fellépése sikert, új rajongótábort hozott számára. Az elején még döcögő hangulatú koncert a közepe tájára feloldódott, s mármár kezdett hasonlítani egy nyugati rockesemény színhelyéhez ... Talán karácsonyi ajándéknak szánta az Országos Rendező Iroda és a Sportcsarnok (a fent említett koncerteket részben vagy teljes egészében az ORI bonyolította), elhozták Budapestre —no, nem az anynyira várt, s jó előre beharangozott ANIMALS-t —, az 1957-ben alakult, világhírű TREMELOES-együttest, mely 1973-ban már járt Magyarországon. Ezen az estén elénekelték régi sikerdalaikat, többek között a ’63-ban olyanynyira népszerű „Szeretsz-e engem?” és a „Tvisztelj és kiabálj!” című nótáikat is. A TREMELOES együttessel közös műsorban lépett fel a másik „öreg”, már-már nosztalgiának számító csapat, a DAVE DEE, DOZY, BEAKY, MICK AND TICH. Ők jó tíz éve feloszlottak, de egy évvel ezelőtt ismét kezükbe vették hangszereiket és körutat tettek a világban. A december közepi előadás igen kellemes hangulatú estét szerzett mind az idősebb, 35-40 év közötti korosztálynak, mind pedig a tizenéves fiataloknak, akik a „Xanadu legendája” című slágert eddig csak a Slágermúzeum adásaiból ismerhették. Csepeli Anna Mária Pop, s a rock Öreg zenész, nem vén zenész Helen most is bor macskák A II. félév kezdetén körkérdés formájában próbálunk informálódni a műszaki egyetem kollégiumaiban működő vagy éppen nem üzemelő nyelvtanfolyamokról. A válaszokat az adott kollégiumok illetékesei adják meg. 1. Működnek-e nyelvtanfolyamok a kollégiumban? Az érdeklődők milyen nyelvek közül választhatnak? 2. Heti hány órát vehetnek a hallgatók? 3. Hány tagú csoportokban? 4. A hallgatók kizárólag kollégisták közül kerülnek ki? 5. Mennyibe kerül a tandíj a diáknak? 6. A nyelveket oktató tanárok az egyetem tanári karából kerülnek ki, avagy igénybe vesznek külső segítséget is? 7. Egy-egy órára mennyit fizet a kollégium az előadóknak? MARTOS FLÓRA kollégium (Zádor Jánosné főgondnok) mondták el lapunk olvasóinak: — Nálunk nincs úgynevezett nyelvtanfolyam. Tanárok tartanak konzultációt vizsgák előtt. Természetesen ez díjmentes. A VÁSÁRHELYI PÁL kollégiumban sincs nyelvtanfolyam. Tankönyv, hanglemez és kazetta áll az idegen nyelvek iránt érdeklődők rendelkezésére, melyeket tetszés szerint bármikor igénybe vehetnek. Angolt tanítunk kezdő és haladó fokon. Kedden és csütörtökön heti kétszer két órában. Tizenöt-tizennyolc tagú csoportjaink vannak. Pontos számot nem tumondani, de körülbelülit igen. A hallgatók 99 százaléka a kollégisták közül tevődik ki. A hallgatók 200 forintárot fizetnek. A „Kiváló Kollégium” cím elnyerése teszi lehetővé azt, hogy a kollégium állja a költségeket. Az egy órára megállapított összeg 80 forint. A RÓZSA FERENC kollégiumban a következőket A tanárok részben más egyetemekről jönnek hozzánk, részben a Nyelvi / A LANDLER JENŐ kollégiumban egyetemi nyelvórákat a kollégium tart — mondta Nagy Tibor igazgató, az egyetemi Nyelvi Intzet szervezésében. Ugyanis az egyetemnek nincs megfelelő számú tanterme. Heti kétszer két órában adnak elő magyar, orosz és francia nyelvet. Mivel ez normál iskolai óra, díjmentes. SCHÖNHERZ ZOLTÁN kollégium: (Abosi Piroska nyelvtanár) : A kollégiumban angol, német és orosz nyelvtanfolyamok vannak.O A normál idő heti kétszer két óra, az intenzív tanfolyamon az órák száma heti hat, kétszer három óra. O Az első félévben kb 200 hallgatóval nyitottuk meg a tanévet. Ez a szám természetesen állandóan változik. Van lemorzsolódás is. Akadnak persze olyanok is, akiknek mostanra jött meg a kedvük a nyelvek világához. Fontos feladat továbbá ,hogy az újonnan érkezett diákok, akik szakközépiskolából jöttek minimális nyelvismerettel, felkészítsük a nyugati nyelvekből. Tekintettel arra, hogy magasak a követelmények, a diákoknak alaposan át kell rágniuk magukat az alapokon, hogy a jövőben eredményeket tudjanak elérni. Nyolcvanöt százalékban kollégisták, de a többiek is valamilyen szállal kötődnek a csoporthoz. Barátok, rokonok, testvérek. Ezek a nyelvórák „családi körben” folynak. A hallgatók tandíja fél évre 300 forint. Az intenzív tanfolyamé pedig 450 forint. Ez szerintünk ésszerű összeg, ugyanis, ha díjmentes lenne, a tanulók nem éreznék annyira a felelősséget, Így pedig, ha távol maradnak egy-egy óráról, saját pénzük megy veszendőbe. Az oktatók honoráriumát a „Kiváló Kollégium” alapból fedezzük. Az oktatók állandóak. Nem műegyetemi tanárok. Más gimnáziumokból jönnek hozzánk tanítani. A MŰM. R. alapján 32/1980. (XII. 29.) 2. §-a értelmében maximum 80 forintot érhet el a pedagógusok óradíja. MÜNNICH FERENC kollégium. Nálunk működik nyelvtanfolyam angolból és németből. Kezdő, haladó, középhaladó-intenzív órákat vehetnek a gyerekek. A kezdők heti kétszer két órát, a középhaladók kétszer három vagy háromszor kettő, a haladók, heti háromszor három órát foglalkozhatnak tanári segítséggel választott nyugati nyelvvel. A csoporttagok száma maximum 13-14 lehet. Nemcsak kollégisták, hanem egyetemi dolgozók is részt vehetnek az órákon. A diákoknak szinttől függően 500, 700, 1000 Ft-ba kerül. Aszorgalmas, jó eredményeket elérő, közéleti tevékenységet folytató fiatalok (csak kollégisták) díjmentesen vehetnek részt a foglalkozásokon. Nyelvtanárokat a Pedagógiai Intézet, az ELTE ad, de hivatásos nyelvtanárok is tanítanak nálunk. A felkért oktatók óradíja: 80 forint/óra. , csepeli annamária /x# ro /ír HAHOTA Egyöntetű kollektíva volt. Valamennyien egyformán öntöttek fel a garatra. — Képzeld, ez a szegény Henrik két hónappal ezelőtt teljesen megsüketült! — Szörnyű! És mit szólt hozzá a felesége? — Semmit, még nem vette észre. Az utcán két kisfiú beszélget. — Hány éves vagy? — öt. Hát te? — Nem tudom. — Érdekelnek már a lányok? — Nem. — Akkor legfeljebb négyéves lehetsz ... — Mama, ha nem adsz pénzt fagylaltra, az autóbuszon nagymamának foglak szólítani... — Doktor úr, nem kellent kevesebbet gyalogolnom? — Miért? — Hogy ne legyek olyan fáradt, és tudjak többet gyalogolni.