A Jövő Mérnöke, 1984 (31. évfolyam, 1-39. szám)

1984-01-20 / 1. szám

­­ Olvasni jó! 1938. március 12. Auszt­ria német megszállásának, az Anschlussnak a napja. Az eseménynek egy Bécs­ben dolgozó magyar fiatal­ember is tanúja. Benamy Sándornak hívják, újság­író, erdélyi napilapoknak, a kolozsvári Keleti Újság­­nak, a Nagyváradi Napló­nak és a Brassói Lapoknak küldözgeti cikkeit. Élmé­nyeit azon melegében könyvben is rögzíti, ám a cenzúra nem ad engedélyt a mű kiadására. A Tények és tanúk soro­zat új kötete, az Állampol­gár voltam Közép-Európá­­ban tehát több mint negy­­­­venéves álom után került a nyilvánosság elé. Ha kés­ve is, semmiképpen sem megkésve — fogalmazhat­juk állítássá az előszó kér­dését. Különös könyv. Nem iga­zán illik bele a napjaink­ban oly kedvelt tényiroda­lom alkotásainak sorába. Nem memoár, nem utóla­gos visszaemlékezés, in­kább amolyan naplóféle. Látszik rajta, hogy írója közvetlenül az események megtörténte után vetette papírra. 1938-ban Benamy Sán­­­­dor harminckilenc éves. Nem teljesen fiatal pálya­kezdő ember, íróként, pub­licistaként ismert személyi­ség már. Bécsben sem elő­ször jár (a húszas évek ele­jén egy évet töltött már Ausztriában), most mégis alig ismer rá kedves váro­sára. Februárban érkezik meg, az Anschluss előtti hónapban. Rögtön megér­zi: van valami a levegőben. A szállodában, ahol azelőtt is megszállt, a bejelentőla­pon két új rovatot is ki kell töltenie: a fajt és a vallást. Az utca emberében gyanakvás és félelem. A következő hónap esemé­nyei bizonyítják: nem is alaptalanul. Mit tudunk a történelem­­könyvekből? Németország követelésére, hogy az oszt­rák nácikat vegyék be a kormányba, az osztrák kor­mány népszavazást rendelt el. Ez eldöntötte volna fennmarad-e az önálló Ausztria vagy csatlakozik Németországhoz. Hitler azonban nem kívánt kock­á­­zatot: csapatai a népszava­zás kitűzött időpontja előtt egy nappal megszállták Ausztriát. Mit lát Benamy Sándor? A sokáig elfolytott szenve­délyek gátlástalan elszaba­dulását, kegyetlen barba­rizmust, felszított antisze­mitizmust. Mindenütt ott van, ahol tanúja lehet az eseményeknek. Ott van a zsidónak minősített üzletek bezárásánál, elbeszélget a zsidónegyed végsőkig meg­félemlített nyomorultjaival, interjút készít a letartóz­tatott bécsi főrabbival. El­látogat az osztrák-magyar és az osztrák-csehszlovák határra, ahol menekülők ezrei hagyják el a fellán­golt országot. Körültaxiz­­za a várost, hogy felkeres­se a vezető osztrák írókat, de senkit sem talál — Franz Werfeltől Stefan Zweigig mindenki a mene­külés útját választotta. „A taxi tizennyolc schillinget mutatott, amikor kiszáll­tunk az Opera mögött. Ennyibe került a bécsi iro­dalom particédulája, amit majd lapomnak leküldök” — jegyzi meg kesernyésen. Benamy Sándor — bár tehetné — sohasem mora­lizál. Csak mindenütt jelen van, s lejegyzi a látottakat. Nincs is szükség többre: ha valahol nem szorulnak magyarázatra a tények, itt bizonyosan nem. Tudjuk, a dokumentum­­irodalomban megelevene­dik a történelem. A tény­­regény, bár megtörtént ese­tekről szól, szükségképpen alanyi. Ilyen az Állampol­gár voltam Kelet-Európá­ban is. Történelmi regény? Igen, egy mozgékony, éles szemű, ragyogó tollú értel­miségi feljegyzései 1938 ta­vaszának történelemmé sű­rűsödött idejéről. De nem­csak az. Legalább annyira egy szerelem története is. Egy finom, fájdalmas sze­relemé, mely Benamy Sán­dort Emíliához, egy másik újság szintén Bécsben dol­gozó tudósítónőjéhez fűzi. Beteljesült és beteljesü­letlen szerelem egyszerre. Beteljesült, hisz a szállodá­ban házasokként laknak együtt, mégis beteljesülhe­­tetlen, mert Emília más férfi felesége. Férje pár napra meg is érkezik, s összeismerkedik mély za­varban lévő szerzőnkkel. A könyvnek talán ezek a leg­jobb lapjai, amikor együtt vacsoráznak hárman, Emí­lia, a gyanútlan férj és a féltékeny szerető. Végül is kiderül: az egész csak játék­ volt. Emila ha­­jadon, a férjeként bemuta­tott férfi az apja, akit azért hívott el, hogy bem­utassa neki Sándort, a rövid, né­hány hetes földközi-tengeri hajóút, ahová szabadság­ra utaznak, a szerelmesek nászútja lesz. Mégis kesernyés kicsit ez a happy end. „Mintha mérges lángnyelveket hagytunk volna magunk mögött, úgy értünk ki Európából”. — írja Benamy Sándor: Igen, a történelem mérges lángnyelvei elől nem le­het megszökni — egy mégoly szép szerelem oázisába sem. Perecz László Az elmúlt esztendőben iga­­z­án nem lehetett okuk panasz­ra hazánkban a rock-, count­ry- és diszkómuzsika kedvelőd­nek. Ennyi közismert együttes és énekes nem járt hosszú évek alatt összesen sem Ma­gyarországon, mint 1983-ban. (Sajnos többségük nem jutott el hozzánk fénykorában ....) A Budapest Sportcsarnok­ban lépett fel tavasszal John­ny Cash, a country-zene ko­ronázatlan királya, aki bár kissé megfáradt az elmúlt 25 év alatt, mégis maradandó él­ményt nyújtott a műfaj rajon­góinak. Manfred Mann és együttese a tőle megszokott színvonalat hozta Budapestre. Carlos Santanát nagy érdek­lődés előzte meg. Hetekkel bu­dapesti fellépése előtt talál­gatták az emberek: vajon tényleg eljön Budapestre, vagy csak „rémhír” az egész. El­jött, sikert aratott. Santanáék eljátszottak egy sor régi és új szerzeményt. (A második elő­adás egészen éjfélig tartott, ugyanis Santanának ezen az éjszakán gyermeke született, és ezt az örömöt meg akarta osztani a magyar közönséggel is, így a ráadás több mint másfél óráig tartott.) A Smokie együttes buda­pesti turnéjára a jó időre va­ló tekintettel a Kisstadionban került sor. Ők a tőlük megszo­kott színvonalú programokat adták elő. Rájuk volt a leg­jellemzőbb az a fenn említett megállapítás. Sajnálhatjuk, hogy nem ’75-ben látogattak el Magyarországra. Budapesti fellépésük előtt elmondták: — Sajnos, mi megalakulásunk óta, sok más együttessel ro­­konlelkekként a Beatles után egy jó arasszal következünk. A Saragosa Band 1979-ben, az NSZK-ban feltűnt, disco­­együttes. Budapesti vendég­­szereplésük alkalmával lát­ványban nem volt hiány. Eg­zotikus kosztümjeikben jó „alapot” adtak a színes tévé­felvételhez. Zenéjüket illetően — sajnos — nem tudtak újat hozni. Eljátszották azt a két­­három, lemezről már unalo­mig ismert slágerszámukat, mint a „Zabadak”, „Big Bom­­boo”, s ezek után csak ismé­telték önmagukat a színpadon. Dave Brubeck-kel ismét a Sportcsarnokban találkozhat­tunk. A dzsesszmuzsikus ma­radandó élménnyel lepte meg rajongóit. Hogy a dzsessz ná­lunk is tömegeket vonz, bebi­zonyította Chili Corea példá­ja: ő a dzsessz valamennyi iskoláját végigjárta. Otthono­san mozog a free, a rock vi­lágában is. Gary Burton vib­­rafonos barátja — aki vele egy műsorban lépett fel —, méltó kísérőnek bizonyult. Az újabb vendég, az igazi talány, meglepetés, Helen Schneider volt. Helen Schneider a „Kick” együttessel látogatott el a Bu­dapest Sportcsarnok színpa­dára. Vele két éve készítettek egy tv-felvételt az NSZK-ban, amelyet a Magyar Televízió is sugárzott. E műsorban az amerikai énekesnő főleg lírai dalokat adott elő. (Ez a stílus jellemezte őt akkoriban.) Nemrégiben a WEAA lemez­­társasághoz szerződött, s el­búcsúzott az RCA-tól. Egyút­tal stílust is változtatott. Át­lovagolt az újhullámosok tá­borába. Budapesti fellépése sikert, új rajongótábort hozott számára. Az elején még dö­cögő hangulatú koncert a kö­zepe tájára feloldódott, s már­­már kezdett hasonlítani egy nyugati rockesemény színhe­lyéhez ... Talán karácsonyi ajándék­nak szánta az Országos Rende­ző Iroda és a Sportcsarnok (a fent említett koncerteket rész­ben vagy teljes egészében az ORI bonyolította), elhozták Budapestre —no, nem az any­­nyira várt, s jó előre beharan­gozott ANIMALS-t —, az 1957-ben alakult, világhírű TREMELOES-együttest, mely 1973-ban már járt Magyar­­országon. Ezen az estén eléne­kelték régi sikerdalaikat, töb­bek között a ’63-ban olyany­­nyira népszerű „Szeretsz-e engem?” és a „Tvisztelj és kiabálj!” című nótáikat is. A TREMELOES együttessel közös műsorban lépett fel a másik „öreg”, már-már nosz­talgiának számító csapat, a DAVE DEE, DOZY, BEAKY, MICK AND TICH. Ők jó tíz éve feloszlottak, de egy év­vel ezelőtt ismét kezükbe vet­ték hangszereiket és körutat tettek a világban. A decem­ber közepi előadás igen kelle­mes hangulatú estét szerzett mind az idősebb, 35-40 év kö­zötti korosztálynak, mind pe­dig a tizenéves fiataloknak, akik a „Xanadu legendája” című slágert eddig csak a Slágermúzeum adásaiból is­merhették. Csepeli Anna Mária Pop, s a rock Öreg zenész, nem vé­n zenész Helen most is bor macskák A II. félév kezdetén körkérdés formájában próbá­lunk informálódni a műszaki egyetem kollégiumaiban működő vagy éppen nem üzemelő nyelvtanfolyamok­ról. A válaszokat az adott kollégiumok illetékesei ad­ják meg. 1. Működnek-e nyelvtanfolyamok a kollégiumban? Az érdeklődők milyen nyelvek közül választhatnak? 2. Heti hány órát vehetnek a hallgatók? 3. Hány tagú csoportokban? 4. A hallgatók kizárólag kollégisták közül kerülnek ki? 5. Mennyibe kerül a tandíj a diáknak? 6. A nyelveket oktató tanárok az egyetem tanári ka­rából kerülnek ki, avagy igénybe vesznek külső segítséget is? 7. Egy-egy órára mennyit fizet a kollégium az elő­adóknak? MARTOS FLÓRA kollé­gium (Zádor Jánosné fő­gondnok) mondták el lapunk olvasói­nak: — Nálunk nincs úgyne­vezett nyelvtanfolyam. Ta­nárok tartanak konzultá­ciót vizsgák előtt. Termé­szetesen ez díjmentes. A VÁSÁRHELYI PÁL kollégiumban sincs nyelv­­tanfolyam. Tankönyv, hang­lemez és kazetta áll az ide­gen nyelvek iránt érdek­lődők rendelkezésére, me­lyeket tetszés szerint bár­mikor igénybe vehetnek. Angolt tanítunk kez­dő és haladó fokon.­ Kedden és csütörtökön heti kétszer két órá­ban. Tizenöt-tizennyolc ta­­gú csoportjaink van­nak. Pontos számot nem tu­­mondani, de körülbe­lülit igen. A hallgatók 99 százaléka a kollégisták kö­zül tevődik ki. A hallgatók 200 forin­tár­­ot fizetnek. A „Kiváló Kollégium” cím elnyerése teszi lehetővé azt, hogy a kollégium állja a költsége­ket.­­ Az egy órára megálla­pított összeg 80 forint. A RÓZSA FERENC kol­légiumban a következőket A tanárok részben más­­ egyetemekről jönnek­­ hozzánk, részben a Nyelvi / A LANDLER JENŐ kol­légiumban egyetemi nyelv­órákat a kollégium tart — mondta Nagy Tibor igazga­tó­­, az egyetemi Nyel­vi Intzet szervezésében. Ugyanis az egyetemnek nincs megfelelő számú tan­terme. Heti kétszer két órában adnak elő magyar, o­rosz és francia nyelvet. Mivel ez normál iskolai óra, díjmentes. SCHÖNHERZ ZOLTÁN kollégium: (Abosi Piroska nyelvtanár) : A kollégiumban angol, német és orosz nyelv­tanfolyamok vannak.O A normál idő heti két­szer két óra, az inten­zív tanfolyamon az órák száma heti hat, kétszer há­rom óra. O Az első félévben kb­ 200 hallgatóval nyitot­tuk meg a tanévet. Ez a szám természetesen állan­dóan változik. Van lemor­zsolódás is. Akadnak persze olyanok is, akiknek mos­tanra jött meg a kedvü­k a nyelvek világához. Fontos feladat továbbá ,hogy az újonnan érkezett diákok, akik szakközépiskolából jöttek minimális nyelvisme­rettel, felkészítsük a nyu­gati nyelvekből. Tekintettel arra, hogy magasak a kö­vetelmények, a diákoknak alaposan át kell rágniuk magukat az alapokon, hogy a jövőben eredményeket tudjanak elérni. Nyolcvanöt százalék­ban kollégisták, de a többiek is valamilyen szál­lal kötődnek a csoporthoz. Barátok, rokonok, testvé­rek. Ezek a nyelvórák „csa­ládi körben” folynak. A hallgatók tandíja fél évre 300 forint. Az intenzív tanfolyamé pedig 450 forint. Ez szerintünk ésszerű összeg, ugyanis, ha díjmentes lenne, a tanulók nem éreznék annyira a fe­lelősséget, Így pedig, ha tá­vol maradnak egy-egy órá­ról, saját pénzük megy ve­szendőbe. Az oktatók hono­ráriumát a „Kiváló Kollé­gium” alapból fedezzük. Az oktatók állandóak. Nem műegyetemi ta­nárok. Más gimnáziumok­ból jönnek hozzánk taníta­ni. A MŰM. R. alapján 32/1980. (XII. 29.) 2. §­­-a értelmében maximum 80 forintot érhet el a pedagó­gusok óradíja. MÜNNICH FERENC kol­légium.­­ Nálunk működik nyelvtanfolyam angol­ból és németből. Kezdő, haladó, közép­haladó-intenzív órákat vehetnek a gyerekek. A kezdők heti kétszer két órát, a középhaladók két­szer három vagy három­szor kettő, a haladók, heti háromszor három órát fog­lalkozhatnak tanári segít­séggel választott nyugati nyelvvel.­­ A csoporttagok száma maximum 13-14 lehet. Nemcsak kollégisták, hanem egyetemi dol­gozók is részt vehetnek az órákon. A diákoknak szinttől függően 500, 700, 1000 Ft-ba kerül. A­­szorgalmas, jó eredményeket elérő, köz­életi tevékenységet folyta­tó fiatalok (csak kollégis­ták) díjmentesen vehetnek részt a foglalkozásokon. Nyelvtanárokat a Pe­dagógiai Intézet, az ELTE ad, de hivatásos nyelvtanárok is tanítanak nálunk.­­ A felkért oktatók óra­díja: 80 forint/óra. ,­­ csepeli anna­mária­­ /x# ro /ír HA­HO­TA Egyöntetű kollektíva volt. Valamennyien egyformán ön­töttek fel a garatra. — Képzeld, ez a szegény Henrik két hónappal ezelőtt teljesen megsüketült! — Szörnyű! És mit szólt hozzá a felesége? — Semmit, még nem vette észre. Az utcán két kisfiú be­szélget. — Hány éves vagy? — öt. Hát te? — Nem tudom. — Érdekelnek már a lá­nyok? — Nem. — Akkor legfeljebb négy­éves lehetsz ... — Mama, ha nem adsz pénzt fagylaltra, az autóbuszon nagymamának foglak szólíta­ni... — Doktor úr, nem kellent kevesebbet gyalogolnom? — Miért? — Hogy ne legyek olyan fá­radt, és tudjak többet gyalo­golni.

Next