A Jövő Mérnöke, 1988 (35. évfolyam, 1-35. szám)

1988-02-05 / 1. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! A BUDAPESTI MŰSZAKI EGYETEM LAPJA XXXV. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM ARA: 3 FORINT 1988. FEBRUÁR 5. MTESZ-fórum „Pont amt akarjátok a műszaki értelmiség anyagi helyzetét... Következő számunk tarlalmából í A táltosok a földön járnak,., A dollárosok után rubelesek?.!; „Jampecck és ondolálthajú majmok” . . . Számlakálvária . . , Köztünk élnek, de meddig, avagy hogy Is van ez a kábítószerezés?... A leg­utolsó órában — környezetgazdálkodás... Interjú egy kettős direk­torral .., Tanszéki viták .,, Nyilvánosság . .. „Ment-e előbbre a világ?” (35 éves a JM) Hagyomány, hogy születésnapon virággal, jó szóval köszöntik az ünnepeltet. Az ünnepelt meg kimondva- kimondatlanul, kicsit nosztalgiázva elköszön élete egy darabjától. Jótól, rossztól egyaránt. Tanulságokkal a bugyrában megpróbál bölcsebben élni. Persze van, aki soha nem tanul a múltból. Folyton-folyvást beleesik ugyanabba a hibába, kudarcainak okát a körülmények véletlen egybeesésében véli felfedezni. Ez a legkézen­fekvőbb. Ez a legköm\yebb módja annak, hogy felment­se magát. Harmincötödik születésnapját ünnepli a Jövő Mér­nöke. Mi is számadást készítünk. Egy emberöltőnyi ta­pasztalat áll mögöttünk. Csak észre kell venni, ki kell vesézni a pörladozó, töredező lapok üzenetét, s jöhet a nagy felismerés: Jé, ezt már harmincöt éve is így gondolták, kimondták, eltervezték. Mi az oka, hogy még mindig nem vesszük elég komolyan? ,.A hibák nyílt fel­tárása nem gyengeség, hanem az erő jele” — mondta 1953 decemberében Erdei Grúz Tibor oktatási minisz­ter, de így gondolja-e vajon ma mindenki? A követ­kező mondat is mintha a mának szólna. „Súlyos kárral jár, ha a téves nézeteket egy kalap alá vonjuk az ellen­séges nézetekkel. Az ilyen álláspont gátja a tudományos szellemi fellendülésnek, és a nézetek tisztázásának, ami csak nyílt viták füzében lehetséges”. Kell-e ehhez kom­mentár? Vannak érdemek, melyeket jobb elfelejteni, s vannak olyanok, melyekre jó lenne nap mint nap emlékezni. A történelem nem mindig igazságos, talán mert a tör­ténelmet mi csináljuk, s mi, emberek gyakran vagyunk igazságtalanok még magunkhoz is. Lapozom a poros újságokat, s visszaköszön a történelem. Megmosolygom itt, elkomorodok? a sorok láttán amott. Gyermekkorunk botlásaira keresem a mentséget. Rákosi, Sztálin hozsan­nák, dicsőség —. és szégyentáblák, kuláklistára tett, ki­tiltott diákok, marxista szemináriumot vezető ’ellensé­ges elemek” követik egymást. Hadd ne rájuk emlékez­zünk most, hanem azokra az oktatókra, akik ezekben a nehéz időkben is emberek tudtak maradni. Arra pél­dául, aki le merte írni azt a mondatot, hogy „minde­nért, ami ebben az országban történik, mi párttagok vagyunk a felelősek.” Vagy aki ki merte mondani, hogy „megsértettük a vezetés kollektivitását," a pártvezetés legfőbb elvét." „Előfordult — olvasom egy másik cikk­ben, hogy taggyűlésen mindenféléről hoztunk határoza­tot, csak hogy határozat legyen. Ezeket azonban nem hajtottuk végre". A novemberi számban pedig a kö­vetkező mondatot találtam: „A párt még mindig az író­asztal mellől irányít, sokat tárgyal, nincs eléggé az em­berek között." A fentiek. ÍOSSAoan íródtak. A felismerés korszaka volt ez. Hogy lehet — tűnődöm magamban —, hogy ezeknek az igazságoknak a birtokában három évvel később tör­ténelmünk nagy szégyene mégis megesett? Rcz Kata Erősárauiosoknak, folyamai tervezőknek 7 "" ................. : ' " ............... - 1 "—— ------------: ; .......................— MM nyolc, nektek nyolcvannyolc • • • Ön mit remél? Az elmúlt év legjobb „fekete bumorjaihoz” történe­tesen éppen az idei gazdasági kilátásaink adtak ötlete­ket. Január 4-én aztán az arcunkra fagyott a mosoly; az árak nekilódultak; — természetesen. felfelé —, a bé­rek bruttósodtak, és Immár mindenki a saját zsebében érezhette az ÁFA „áldásos” hatását. „APEH” — az majd csak az év végén jön... . •; .. ; . . Egyszóval eleget riogattuk már egymást 88-cal, most már itt van, és clnl kell benne! De hogyan? ön/tc mit remél(sz) 1988-tól? — faggattuk egyetemszerte a járó­kelőket. Íme: SZEBERÉNYI FERENC, OROSZ CSABA, a BME V. éves építészhallgató; KISZ-titkára: — Hát, - remélem,— jobb lesz, mint amilyenre szá­mítok . MOHNAK MIKLÓS, ! a SZAK igazgatója: — őszintén, remélem, hogy a szorító helyzet rá- kényszerít bennünkét a gazdaság racionalizálására. Mert belegondolni is ször­nyű, mi lesz akkor, ha most is elmulasztjuk megtenni az immár halaszthatatlan lépéseket. FÁBIÁNNÁ legény ÉVA, előadó: — Mit remélhetek? Ma­ximum azt, hogy 1988-ban is meg tudok majd élni a fizetésemből., S ZEÖ£$' JÚIV^*. év.ea gépészhalljatét; . - Jj/ds­ten! :-.ísí.íi(jjníga)mat! Lelki nyugalmai értékességet;. SOMOGYI LÁSZLÓ, a rendészeti csoport vezetője: — Egy erős, hatékonyan működő rendészetet, mely képes lesz megvédeni az egyetem „vagyonát1’. 1 DÖMÖTÖR RÓBERT, IV. éves villamoskari hallgató: r — Biztos, hogy sokkal rosszabbul fogok élni, mint ezelőtt Ritkábban veszek majd új rúhát és cipőt, hogy** a süteményfélékről most ne is beszéljek ... BERECZ IBOLYA, V. éves építészhallgató: — Remélem, sikeresén befejezem az egyetemet, Tanulás közben álmodozók — egy saját lakásról... HEGYHÁTI JÓZSEF, a MAFC elnöke: — Sportcsarnokot; és hozzá olyan létesítménye­ket, ahol a négy és fél ezer klubtagunk jól érezheti ma­gát. SCHNELL LÁSZLÓ, a villamosmérnöki kar dé­kánja: — Őszintén remélem; eb­ben az évben sem csökken az oktatásra fordítható energiánk, s hogy a tani székek nem esnek ) szét, azaz: dolgozóink ellent .tud­nak állni ft jobban fizető munkahelyek csábításának, KOCSIS ISTVÁN, a Münnich Kollégium igaz­gatója: — Kétcsaládos apa va­gyok, hát mit remélhe­tek .., Nagyon nehéz év áll előttünk... MAJOR RÓBERT, V. éves villamoskari hallgató: • — Jó kérdés?! Nyo­mort ... Meglehetősen ki­látástalannak látom a (kö­zelebbi) jövőmet; felesé­gem van és építeni szeret­nék, de hogy miből...? Azt hiszem, én is kénytelen le­szek „önpusztító életmód­ra' kapcsolni”. KESZTHELYI LÍVIA, technikus: — Hat éve dolgozom, hat éve reménykedek ... SZABÓ ANDREA, admi­nisztrátor: — Három dolgot remélek. Az egyik, hogy megélek a fizetésemből; hogy megér­tem az új adórendszert, s végül, hogy 88-ról kiderül; mégsem olyan rossz ... különíts Agnes, ív. eves gcpészhallgaíó: — Azt mondják: nehéz .-.'helyzetben jönnek a nagy ^felismerések. Remélem, ez ;,jgaz lesz erre az évre, s az öemberek rájönnek arra, •V>ogy másképpen kellene élni./. ■te » ® ' Otszázezres alapítvány Az alapítvány összege: évi 500 000 forint. Aki adja: a Magyar Villa­mos Müvek Tröszt (MVMT) Aki kapja: a Budapesti Mű­szaki Egyetem, közelebbről a Villamosmérnöki Kar Erősára­mú szak, illetve a Gépészmér­nöki Kar Folyamattervező szak arra érdemes hallgatói. A juttatás formája: Tanul­mányi díj, amely egyösszegű, de 20 000 forintnál több nem lehet; tanulmányi támogatás, amely 10 hónapra maximum 2—2000 forint, ösztöndíj, amely 1—5 hónapra szól, határozat­lan összegre — valamely fej­lett ipari országba. , Az odaítélés alapja; elsősor­ban a szakmai és tanulmányi munka, valamint nyelvtudás (!), s ezen felül a hallgatóknak a MVMT vállalatai felé irá­nyuló szakmai tevékenysége. így lehetne röviden össze­foglalni annak a megállapo­dásnak a lényegét, amelyet 1983. január 7-én kötött egy­mással a BME és az MVMT, de ez az alapítvány megér még egy misét. Ahogy dr. Fo­dor Lajos rektor mondta az együttműködési megállapodás aláírásakor; „Ennek az öreg egyetemnek az életében pá­ratlan eseményre kerül most sor, hiszen eddig még nem volt rá példa, hogy egy iparválla­lat közérdekű alapítványt ho­zott volna létre a Budapesti Műszaki Egyetem, illetve an­nak hallgatói javára...” Az MVMT részéről Hatvani György vezérigazgató írta alá a megállanoriiíat, a a rektori beszédre hivatkozva frappán­san tért ki az Öndicséret kény­15, hogy a rektor elvtárs pél­dátlannak nevezte ezt az ala­pítványt, de mi inkább azt szeretnénk, ha példamutató lenne, s mások is követnének bennünket...” Ami azt illeti, az egyetem valószínűleg a jövőben sem fog kitérni az ehhez hasonló „közérdekű célú kötelezettség­vállalás” elől, hiszen mint azt a jelenlegi megállapodás is mutatja, néhány szak, illetve ágazat arra érdemes hallga­tói igencsak előnyös helyzet-! be juthatnak a szponzor ré-' vén. Már az egy évre szóló kétezer forintos tanulmányi támogatás sem akármilyen le­hetőség, de az egyetem elvég­zése után elnyerhető rész-! képzés, szakmai tanulmányút,' vagy szakmai gyakorlat a vi­lág legfejlettebb országaiban — olyan sansz, amelyet ki­hagyni bármelyik erősáramos- nak vagy hőerőgépésznek megbocsáthatatlan mulasztás lenne. Arról nem is szólva; hogy ez az alapítvány hosz- szabb távra talán vonzóbbá teheti a hallgatók számára ezeket a szakokat — mert azért bevallva-bcvallatlanul az is az alapítvány mögött van; hogy az utóbbi években igen­csak lecsökkent az érdeklődés e szakmák iránt... Egyébként a tanulmányi díjakra, illetve tanulmányi tá­mogatásokra a hallgatóknak pályázni kell, ezt követően pedig egy rangsor készül (ka­ronként és évfolyamonként) a jelentkezőkből, de végül is egy közös MVMT—DME bizottság dönt u juttatások odaítélésé­ről. — Bízom abban, hogy a „társadalmi béke fennma­rad" és ennek érdekében érdemi változásoknak lehe­tünk majd-tanúi az orszá­gos és az egyetemi közélet­ben egyaránt. HÁRSKÚTI ISTVÁN, műszaki főigazgatóhelyet­tes: " — Remélem, hogy az el­múlt évek megtorpanásait köyetően végre lesz elegen­dő pénzünk új beruházá­sokra ... Ami pedig a ma­gánéletemet illeti: boldog lennék, ha csak harminc százalékkal csökkenne az életszínvonalam.- , Ö. ff;1 - * ----- 1 ' DR. FAZEKAS PALNÉ, a Nyelvi Intézet igazgató­ja:-'-^ it'-'.- -./ — I , Á * 1 i - ­<•; {Én egyáltalán nem va­gyok, pesszimista. Azt hi­szeng .;W sem,lesz rosszabb, -mint' amilyen az óesztendő volt. iyik a.felmérés (?!), s amíg ez i be nem fejeződik, addig erről nem tud- többet 'mondani. Persze, , . a tanácskozáson azért - konkrét és örvendetes dolgok is elhangzottak (mint például á pályakezdő mérnö­kök minimumbérének afel­emelése 5000 forintra, a fnű- szaki alkotói díj, illetve a ’ műszaki tanácsosi, főtanácsosi címek bevezetése; a kor­mány és a SZOT ajánlása ,(!), amely szerint 1990 végéig. az alkptó műszaki értelmiségieket az átlagos bérnövekedésnél 40 Százalékponttal magasabb bér- növekedésben részesítsék. (Te­hát nem 5% -f 2%, hanem ß’.'o + 40%! 1) Legalább ennyire érdekes és tanulságos volt azonban ‘a' .je­lenlévő tisztségviselők és égyéb szakemberek néhány felszóla­lása, amelyek-'-megvllágították annak hátterét, hogyan jutha- -tott gl a - magyar mérnöktár­sadalom megbecsülése olyan mélyre, ahol most rejtőzik, s hogyan juthatott el az egész ■magyar .népgazdaság oda, hogy nogjr egyszer Utolérjük a mik­roelektronikai forradalom: ál­tal hajtott ipari társadalma­kat. , . . > Különösen DR. TÓTH JÁ­NOS MTESZ-főtitkár indula­tos fölszólalása volt érdekes, aki a többek között megem­lítette: ' ■ -' ‘ — A föld mintegy másfél — És ebből a 300 millióból Jut majd a felsőoktatásban dolgozóknak is? —t kérdezték, az MTESZ január 22-i tájékoz­tató fórumán ..Halmos.^Csabá­tól, az Állami, Bér- , és Műn- kaügyi Hivatal vezetőjétől, aki néhány perccel .azelőtt jelen-; tette be, h'ogy 1988. július 1-én „szerény központi bérpolitikái intézkedésre . is sor kerül”, amely kb. 12 e^er műszaki)ér- telimségit érint májd, és mint­egy 300 millió forintot tesz ki áz összeg. ’ A válaszon érezhető volt az államtitkár meglepődése (valói színűleg nem ezt a kérdést várta): — Az igaz, hogy jelenleg is kutatói-fejlesztői vonalon (be­leértve az egyetemi oktatókat is) mutatkozik a legnagyobb bérelmaradás, de nem rájuk gondolunk elsősorban. Elvileg ugyan nincs kizárva egy ilyen irányú döntés — de ezt csak a most folyó felmérés dönti el, hogy ki részesülhet ebből az igencsak korlátozott keret­ből... Mi vei ..áz a .válasz <s*m— kérdezőt, sem a töbibeket nem elégítette ki, ismét firtatni kezdték: ha nem az egyetemi oktatók részesülnek ebből a pénzből akkor ki,, és milyen alapon: munkahely, beosztás, életkor, vagy valamiféle spe­ciális szempont szerint? A‘ vá­laszadó konzekvens maradt: megismételte,^ hogy most fo­v -. ' amerikai gazdaságot a XXI. századba (mellesleg a jelentés tele van panasszal cs a Japán expanziótól való félelemmel): tehát ezek az új Iparágak pél­dául a génsebészet, az űr­technológiával előállított új anyagok, a computer-technoló­gia, az automatika-robot- technika, a fémszálas techno­lógia, a vékony vegyi bevona­tok és így tovább. Mikor cs főleg ki fogja nálunk, Ma­gyarországon mindezt megcsi­nálni, amikor ma, 1988-ban felelős vezetők azt kérdezik tőlünk: „Pont most akarjátok megjavítani a műszaki értel­miség anyagi helyzetet, ami nem sikerült két évtizeden keresztül, most pedig egyál­talán nincsen rá pénz??! Es a pedagógusok béremelésére sincs, pedig azok is keveset keresnek...” Erre mi csak annyit felel­tünk, hogy ha ennyire nem becsüljük meg a műszaki ér­telmiséget, akkor nem is lesz pénz a pedagógusok béremelé­sére, mert/ nem lesz, aki al- kosson és ‘-termeljen — ­— bz — száz országa közül körülbelül i 40 élte túl normálisan az : 1979—80-as válságot — köztük i olyan kicsi és hajdan clmara- i dott állam, mint Finnország, i Hogy nekik miért sikerült? Többek között azért, mert fel­ismerték, hogy ezekben az : években egy műszaki-techno- i iógiai forradalom zajlik le a világban, amellyel lépést tar­tani csakis az alkotó értelmi­ség segítségével lehet. Míg ott jelentősen (el-, addig nálunk ugyanezen időszak alatt jelen­tősen leértékelődött a szel­lemi munka becsülete. Ott megértették, hogy a recesszió­ból csakis műszaki fejlesztés­sel lehet kilábalni, nálunk viszont a" legmagasabb szin­ten arról folyt a szó, hogy ilyen válságos időszakban szükség van-e egyáltalán mű­szaki fejlesztésre!! Ott érthető módon minden erőt az elekt­ronikai fejlesztésre összponto­sítottak, miközben mi az alap­anyag-termeléssel foglalkoz­tunk ... Mostanában olvas­tunk egy USA-bcli jelentést lyck mintegy „áthúzzák” az

Next

Sign up Sign up
/
Thumbnails
Contents