A Jövő Mérnöke, 1989 (36. évfolyam, 1-31. szám)
1989-02-03 / 1. szám
Darázsfészek Válasz a Jövő Mérnöke 1988. december 9-én megjelent cikkére Tisztelt Szerkesztőség! Lapjukban „Darázsfészek” címmel megjelent, személyedet és tanszékünket támadó cikkére az alábbiakban válaszolok. A válaszom tartalma és számos tényszerű megállapítása miatt szükségesnek tartom összeállításom teljes terjedelmű megjelentetését. Elöljáróban rögzítenem kell, hogy a megjelent összeállítás személyemről és tevékenységemről tendenciózusan csak rosszat állít, és a riporter az elmúlt közel két évtizednyi idő eseményeit úgy szedte csokorba, hogy az annak a célnak feleljen meg, ami az egész cikkből kiolvasható. Így született meg a riport bevezetése is, amelyben számos olyan alap nélküli megállapítást tesz, amely külön-külön is rágalmazásnak fogható fel, ilyen „...nagyüzemi módon termelték és termelődik ki ma is az infarktus............fizikai és erkölcsi formája.........utánanyúl annak, aki szólni mer ellene ..stb. Sőt, még azt a tényt, hogy a revizorok rendben lévőnek találták a tanszéki gazdálkodást és adminisztrációt, negatív előjellel látja el. A velem való nem hosszú beszélgetéshez is olyan bevezető szöveget illeszt, amiben már minősít is, sőt kérdései is azt tükrözték, hogy a velem való beszélgetés már csak a szükséges formaság. A kérdések is bizonyos tendenciát mutattak, a tanszék tényleges tevékenységéről, életéről nem akart sem beszélni, sem írni. Ígérete, hogy a „beszélgetésnek” lesz folytatása, nem valósult meg. Néhány nap múlva megkerestem a főszerkesztőt, amikor is a riporter is jelen volt. Megkérdeztem, hogy a szerkesztőséget érdeklik-e a nekem feltett kérdésekkel kapcsolatos tények, adatok? A válasz „nem vagyunk nyomozók” formában hangzott el, ami viszont furcsa, megvilágításba helyezi a fpl. 20 évvel ezelőtti adatok „beszerzését”. Az irányomban nagyon elfogult riport megállapításait alap nélkülinek tartom és visszautasítom, vonatkozik ez természetesen a riporter saját megállapításaira is. Mivel a riportban tanszékünk tevékenységéről, tényleges munkájáról nem esett egyetlen szó sem, álljon itt néhány adat az olvasók tájékoztatására. Tanszékünk szaktanszék, lényegében átfogja a teljes épületgépészet szakterületét. Oktatja a nappali és levelező tagozat, a kiegészítő és angol nyelvű tagozatok hallgatóit. Meghatározó jellemző számként a diplomatervező létszámot rögzíthetjük, ez az elmúlt 20 év alatt évente 40— 135 fő között ingadozott. Vezetésem alatt a tanszék több mint 1200 ifjú mérnököt bocsátott ki. Ezek szakmai fogadtatása az ipar részéről kedvező volt, amit ha az utóbbi öt esztendőt vesszük is csak alapul, több mint 30 ipari, MTE,14%-, egyetemi stb. diplomatervdíj is alátámaszt. Folyamatosan szervezünk továbbképző és szakmérnöki tanfolyamokat, amelyek az ipari szakemberek részéről keresettek ma is, a nehéz gazdasági viszonyok ellenére. Oktatási tevékenységünket több ipari szakember, meghívott előadó támogatja. Számos hazai és külföldi oktatási intézmény áll velünk oktatási tapasztalatcserében, több intézménynek nyújtottunk segítséget a szakmai programok kialakításában. Oktatási munkánkat segíti és kiegészíti az elmúlt két évtizedben a tanszéki munkatársak tollából megjelent közel 15 kötet könyv, mintegy 20 kötet jegyzet, több száz cikk és konferenciaelőadás. A kiadványok természetszerűleg az ipari szakemberek tevékenységét is szolgálják. Jelentős szerepe van a tanszéknek az egyéni szakmai továbbképzésben is. Több ösztöndíjas, aspiráns, sok doktorandusz tevékenykedett a vezetésem alatti időszakban tanszékünkön. Számos tanszéki és tanszéki segítséggel, többek között a cikkben szereplő nyilatkozók is. A fentiekhez hozzá kell még fűzni, hogy e tevékenységet a tanszékünk 20- 30 között változó létszámmal látja el. Munkánk eredményéről — amiről a riport nem volt hajlandó semmit közölni — csupán ezt a rövid összefoglalást adom, azzal, hogy a megjelent cikk állításaival szemben, az elmúlt kb. két évtized alatt mégis folyt „valamilyen” eredményeket hozó munka is nálunk. A következőkben néhány, szövegből kiemelhető vádra, majd személyenként is megadom a válaszaimat. A tanszék oktatási tevékenységét szinte azonos elmarasztaló szavakkal illeti Nyerges Tibor, Meszléry Celesztin és Vankó András. Véleményük szerint a tanszékvezető „lezüllesztette” az oktatást. Ismerve korábbi — ezzel ellentétes véleményüket — tudomásul veszem a jelenlegi, erős indulatokkal teli véleményüket is. E kis csoport véleménye minden reális alapot nélkülöz és ezért vissza kell utasítanom. A mértékadó szakmai körökben a tanszék szakirányú oktatási tevékenységéről, a kikerülő fiatal mérnökök felkészültségéről mindig is kedvező vélemény volt, s jelenleg is az van. Ez is bizonyítja, hogy az ágazati képzés harmonikusan illeszkedik a gépészmérnöki alapképzéshez. A végzett hallgatók nagy száma — 1971és 1983 évek között épületgépészeti szakon (nappali és esti — levelező tagozaton) több mint 1200 fő szerzett diplomát — lehetővé teszi az oktatási tevékenység értékelését. Az ágazatunkon kiképzett mérnököket a népgazdaság minden ágában megtaláljuk, mert a kapott képzés széles körű ismeretanyagot nyújt. Sok, viszonylag fiatal tanítványunk foglal el már ma is vezető állást. Végzett hallgatóinkról, azok tevékenységéről — ezzel saját oktatómunkánkról — sok információt gyűjtöttünk be korábban is. Ezek részben az egyetemi csatornákon, részben szakmai, társadalmi szervezetek útján, részben az ipari szakemberektől érkeztek. A beérkezett nagyszámú vélemény kedvező volt tanszékünk számára. Ismeretes, hogy sok ipari szakember segíti az oktatási munkánkat. Minden szigorló ipari konzulens mellett készíti diplomamunkáját, bírálatát is ipari szakember készíti el, így szükségszerűen minden évben nagyszámú külső ipari szakember véleményével találkozunk. Kiegészíti ezt a képet még az államvizsga, amelyen 20-25 ipari szakember vesz részt. Egyébként az a tény is ismeretes, hogy egyik legnyitottabb államvizsga található ágazatunkon, mert — létszámtól és témáktól függően — azokban 5-6 tanszék vesz részt. Oktatási munkánkat minősíti a hallgatók hozzáállása is. Ágazatunk irányába köztudottan nagy az érdeklődés, jóllehet előttünk is ismeretes az a körülmény, hogy a diplomáig sok munka árán juthatnak el. Végzett hallgatóink, fiatal mérnökeink iránti igen nagy kereslet is ellentmond Nyerges és barátai véleményének. Az oktatási munkánk egyfajta kedvező értékelésének lehet azt is tekinteni, hogy hallgatóink, fiatal mérnökeink nagy számban kapnak díjakat, elismerést pályázatokon, diákköri rendezvényeken. Az államvizsgával kapcsolatos riporteri megállapításra külön is szükséges kitérnem. Szerintem nyitás után eltávoztam, majd „alkoholos állapotban” visszatértem és kiosztottam a jegyeket. Ez a megállapítása a riporternek nélkülöz minden alapot. Igaz viszont, hogy minden államvizsga indításán és zárásán a tanszékvezető vagy helyettese tanácskozási joggal jelen van, akkor is, ha nem tagja a bizottságnak. Ezt különösen a külső elnökök és bizottsági tagok várják el. A tanszéki kutatómunkával kapcsolatos Erdősi-féle megjegyzésre elmondom, hogy kutatómunkáink jelenleg zömmel ipari megbízások köréből kerülnek ki. Tevékenységünk az építőiparhoz kapcsolódik, s az iparág helyzete a tanszéki munkaellátottságot is befolyásolja. KK-munka-ellátottságunk jobb is lehetne, jelenleg főleg csak a határterületekről tudunk megbízást szerezni. Nem helytálló az az állítás, hogy bizonyos cégek a megbízást a tanszéknek „nem adják már oda”. Eddig megbízóinkkal egyetlen esetben sem volt teljesítéssel, teljesítés minőségével kapcsolatos vitánk. Tanszékvezetéssel kapcsolatos megjegyzésekre adandó válaszaim előtt szeretném előrebocsátani, hogy egy munkahelyen rövid és hosszú távú tevékenységek végzése során természetesen vannak ellentétes elképzelések, vélemények. Az esetleges vitákat lezárva, a különféle feladatok szétosztása során szükségszerűen nem lehet egyszerre minden kívánságnak és elvárásnak eleget tenni, hiszen a lehetőségek korlátozottak. Ilyen jellegű problémák szinte naponta adódhatnak, amik azonban a legtöbb esetben rendben megoldódnak és lekerülnek a napirendről. Vezetési módszereimről elítélően nyilatkozik a riporter, a négy külső, akikhez három tanszéki dolgozó is csatlakozott. Véleményük igen nagyfokúelfogultságot tükröz, valós alapja e véleményeknek a nyilatkozatokból nem olvasható ki. Sajnos a riporter nem volt hajlandó más, mértékadó tanszéki munkatársak véleményét kikérni. A riporter 60 főt emleget úgy, akik közel két évtized alatt „elhagyták” a tanszéket. Nem tudom, hol nyomozta ki ezt az adatot, nem tudom, valójában hányan távoztak tőlünk. A tanszék létszáma az elmúlt 20 év alatt sokat változott. Az oktatólétszámot a hallgatói létszám befolyásolja. A 70-es évek közepén nagyon felfutott a szakos hallgatói létszám, a csúcs az 1976-os év volt, amikor a diplomázók száma 135 fő volt, míg jelenleg 41 fő, ami koron belül a mai hallgatólétszámokhoz viszonyítva igen kedvező. A 70-es évek oktatási reformja, valamint az esti-levelező létszám csökkenése következtében a tanszék oktatási munkája jelentősen megcsappant, ami az oktatólétszámban szükségszerűen megmutatkozik. Korábban számos ösztöndíjas, időszakos foglalkoztatású gyakornok, aspiráns volt a tanszéken. Mérnöklétszámot a 70-es években gyarapította KK, pl. más keret terhére foglalkoztatott időszakos alkalmazott is. Voltak viszont időszakok, amikor műhelydolgozók, ill. adminisztrátorok gyakran cserélődtek. Visszatérő vádként szerepel a rossz hangulat, a „félelmet” keltő légkör a cikkben. Ezt a vádat is vissza kell utasítanom, mint alap nélkülit Ugyanis a tanszéki panasztevők napi munkakapcsolatban álltak velem, minden témáról — szakmai, személyi stb. — véleményt cseréltünk. Sőt mint funkcionáriusok segítették a tanszékvezető munkáját. 1988 októberéig sem a pártsem a szakszervezeti bizalmi a tanszéki renddel, a vezetési módszerekkel kapcsolatosan egyetlen észrevételt sem tett. Erdősi István ezt annál inkább is megtehette volna, mert időnként munkahelyen kívül is összejöttünk, sőt családi események részese is volt. Fentieket alátámasztják a közelmúltban, ill. régebben végzett kari és egyéb felülvizsgálatok. Viszont kimaradt a cikkből Beck István és Majoros Imre tanszéki légkörről szóló kedvező nyilatkozata. Nyerges Tibor és társai „óraelvonást”, mint büntetési formát emlegetik. Ez természetesen csupán hangulatkeltésre lehet jó, valóságos alapja nincs. A 70-es évekbeli hallgatói csúcs lefutása után kedvező volt az oktatói ellátottságunk, mód volt váltott előadókkal több tárgyat előadni — pl. Molnár Zoltán és Homonnay Györgyné a fűtéstechnikát évente váltva adták elő. Hasonló esetek fordultak elő a beosztott oktatóknál is. Arra is nyílott lehetőség a 80-as évek első felében, hogy kutatási feladatokra egy-egy félévre egy-két oktatót ráállítsunk és ezalatt oktatástól mentesített volt, s ezt az oktatók zöme kedvezően fogadta. Utólag ezt minősítik a tanszékről eltávozottak óraelvonásnak. Chappon Miklós ehhez még hozzáteszi, hogy óra helyett „rásóztak” 9 diplomatervezőt. Nálunk a tavaszi félévben meghatározó volt a diplomatervezési tevékenység, az oktatók egy részének ez volt az oktatási munkája a félév során. Tanszékünkön ezt a munkát eddig ugyanolyan oktatási feladatnak tekintettük, mint a többi tantermi elfoglaltságot. A riporter és egyes nyilatkozók „sok betegségről” írnak, s ennek során a mai időkre helyezik át a közel két évtized alatt előfordult eseteket. Úgy mondotta, hogy ő nem nyomozó, nyilván azért nem tette oda a nevek mellé a bebetegedés évszámát. Másokba viszont szeretné beültetni azt a tudatot, hogy betegségének oka a tanszékvezető (pl. Beck Istvánnál). Meszléry Celesztin és Erdősi István régebbi betegsége — mint akkor bizalmukkal engem megtiszteltek és elmondottak —, magánéleti, nehéz problémákkal is összefüggött. Egyébként szerencsére Beck István esete volt az elmúlt 4-5 évben a hosszabb betegségek közé sorolható. Ugyancsak emlegeti s felrója a riporter Ruppert Ferenc technikus esetét, aki a nyolcvanas évek elején betegedett le. Ruppert Ferenc, Magyar Tamás keze alatt dolgozik, velem„ közvetlen,munkakapcsolata nincs, s nem is volt, az épületi laborban a „légkört” a helyi vezető alakítja, így viszsza kell utasítanom ezt a vádat is. A leírtak és a tendenciózusan összeállított cikk összevetéséből látható, hogy a nyilatkozók összességében személyemmel kapcsolatban olyan „vádakat” hoztak fel, amelyeknek nincs érdemi alapjuk. Erős indulat és egyfajta sértettség fűzi át Nyerges és társai nyilatkozatát, de sem időben, sem történési sorrendben nem ragaszkodtak az eseményekhez, az esetleges tényekhez. Megjegyzendő: Nyerges Tibor, de a három másik társa is önként hagyta el a tanszéket, senki sem tanácsolta el őket. Viszont nem tudom hova sorolni Erdősi István és Magyar Tamás ugyancsak indulatos, s mint a későbbiekből kitűnik, igen kevés alappal bíró nyilatkozatát. A következőkben a nyilatkozatok sorrendjében válaszolok az egyes személyek vádjaira. A csak személyemet sértő megjegyzésekre itt nem térek ki, hiszen mindegyikre külön-külön nem lehet vagy nem itt kell reagálni. NYERGES TIBOR a Könnyűipari Tervező Vállalat szakági főmérnöke. Tanszékünket közel 10 esztendeje hagyta el, majd visszaoktatta néhány évig az Ipari szellőzés c. választható tárgyat. Nyerges Tibor azzal vádol, hogy az oktatást lezüllesztettem, állítását azonban semmivel nem tudja alátámasztani. A fiatal kezdő mérnökök tudását véli kevésnek. Megkérdeztem éppen ezért a Könnyűipari Tervező Vállalatnál dolgozó Fónyad Tibor főmérnököt, osztja-e Nyerges Tibor véleményét. Elmondása szerint a hozzá kerülő szigorlók, bírálatra megküldött diplomatervek teljes egészében megfelelnek az elvárásoknak. Nyerges Tibor véleménye egyszemélyi és nem intézeti véleményként hangzott el, ez a vélemény azonban személyem elleni támadás és rágalmazás. Az előzőekben már említett nagyszámú végzős szakmai tevékenysége lehet különböző lehet különböző módon a fiatal mérnököket osztályozni, eddig a tanszékre visszajutott különféle szintű Vezetői vélemények egészen mást tükröznek, mint amit nevezett állít. Nyerges Tibor az oktatás elsorvasztásával vádol, miszerint tárgyakat „szüntettem meg”, fakultatívvá tettem stb. Nevezett maga is részese volt az 1970-es évek közepén készített tantervreformnak. Az épületgépészet ennek során került be a folyamattervező szak ágazatai közé. Ekkor oktatási lehetőségünk beszűkült, az akkor működő oktatási bizottság Vízellátás — csatornázás, a Gázellátás c. tárgyak törlését kérte, így ezek a témák egy része később csak fakultatív előadások formájában szerepelhetett. A későbbiek során a 10. félévi választható tárgyak órakerete is törlésre került — egyidejűleg a hallgatólétszám is jelentősen csökkent — ezzel oktatási terhelés is csökkent. Nyerges Tibor figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy a tanszék a tanterv utasítása szerint tartozik oktatni, s azon a tanszékvezető nem változtathat, tárgyakat nem törölhet. Támadja a labor- és tantermi gyakorlatokat is, amit szintén vissza kell utasítanom, mert e téren az utolsó évtizedet tekintve nem is lehet ismerete. Egyébként a laborgyakorlatok irányítója Erdősi István, Hűtés- és koímatechnika c. tárgygyakorlatait Magyar Tamás fogja össze és irányítja. Tanszékvezetési módszereimet is kárhoztatja Nyerges Tibor, így emlegeti a KK- munkák szoros határidejét. Tekintve, hogy a határidőt a témavezető egyezteti le a megbízóval, így állítása velem kapcsolatban csak elfogultságából eredhet. Hasonlóan értékelhető a „hosszú ellenőrzési idővel” kapcsolatos megjegyzése is, mert a tanulmány, jelentés, stb. ellenőrzési idejét a munka jellege szabja meg. A KK-pénzek igazságtalan felosztását említi, ezzel kapcsolatosan bizonyára Nyerges Tibor elfelejtette azt a gyakorlatot, ami a múlt évtizedben is fennállt, miszerint a pénz felosztására a témavezető teszi a javaslatot. Munkakapcsolatokat is kritizálta Nyerges Tibor, szerinte folyton váltogattam a „kitüntetett” embereket magam körül. Nevezette, vádjára csupán azt mondhatom — amit az előző évtizedben neki is megmondtam — sohasem szerettem a „fülbesúgó” munkatársakat. Ugyancsak felrója Nyerges Tibor néhány valamikori munkatárs elmenetelét. A valós tények az általa emlegetett személyekkel kapcsolatban az alábbiak: Zöld és Makara kollégák 1971-ben távoztak a tanszékről, míg Donáth Béla, Katta József és Tettay István határozott idejű ösztöndíjas, illetőleg gyakornok voltak. MESZLÉRY CELESZTIN jelenleg a FÉG leányvállalat igazgatója, tanszékünket három esztendeje hagyta el, korábbi oktatói besorolása adjunktus volt. Elmondása szerint előfordult, hogy hallgatói érdemjegyet tanszékvezetői utasításra kellett megállapítania. Ez természetesen nem helytálló, mert a vizsgáztatás végeredményébe sohasem szóltam bele. Valószínűleg a diplomatervek — amelyek különféle témából, más-más konzulensek vezetése alatt készülnek — tanszéki értékeléséről lehet szó, amire Meszléry Celesztin utal, mert ezeket államvizsga előtt a tanszéki referensek átnézik az értékelés közös nevezőre hozása érdekében. Meszléry Celesztin is óraelvonásról nyilatkozik, pedig előtte is ismeretesek a korábbi események. (Meszléry Celesztin korábban a tanszék oktatási felelőse volt.) Valamikor Somhegyi Károly, majd Vida Miklós adta elő a Gázellátás c. tárgyat, Meszléry Celesztin tanársegédként kísérője volt a külső előadóknak. Az 1970- es évek reformja ezt a tárgyat megszüntette. A tanterv a levelező tagozaton nem változott, ott szerepelt továbbra is a Gázellátás, aminek nevezett volt az előadója, adjunktusi kinevezése után. Ugyancsak a tantervreform után beiktattunk a 10. félévi választható tárgyak közé egy gázos témát, de a 10. félév törlése után ez a tárgy lekerült a tanrendről. Ugyancsak nem beszél nevezett arról, hogy — valamikor az 1980-as évek elején — hosszabb ideig nem vehetett részt az oktatásban betegség miatt — sportpályáról vitték kórházba. Hosszabban beteg volt, sőt felépülése után is kérte — kapta is — félévekre mentesítését az oktatási munkából — hivatkozva egészségügyi és könyvszakértői tevékenységére. A valamikori tantervreform idejével összeesik dr. Vida Miklós címzetes tanári kinevezése. S az elvárások értelmében vállalta az oktatásban való közreműködést, bár kérésére a tanrendben többször Vida—Meszléry páros szerepelt. Meszléry Celesztin által saját valamikori minősítésével kapcsolatosan elmondottak nem helytállók. Valójában a képzési tervek felülvizsgálatáról volt szó a hivatkozott értekezleten. Észrevételeket a teljes tanszéki kollektíva előtt a kari személyzeti vezetők jelenlétében kaphatta. Az akkori bizalmiakra vonatkozó mostani — velem is kapcsolatos — megjegyzését vissza kell utasítanom. Kandidátusi értekezésének vitájáról az újságírónak „sejtet" bizonyos dolgokat. Valóságról nem beszél, miszerint a vita során kapott észrevételeket, amiket ott nem vett jónéven. Később azonban azokat átvezette és eredményesen megvédte értekezését, arra a jegyzőkönyvre hivatkozva és támaszkodva, amit a szóban forgó értekezleten vettek fel. Egyébként a tanszéki vitán felvett jegyzőkönyv Meszléry Celesztin munkáját pozitíven értékelte — bizonyos kiegészítéseket, részletek átdolgozását javasolva. Meszléry Celesztin az oktatási munkánk színvonalát rossznak ítéli — másokra hivatkozva. Újra az előzőekben elmondottakra utalok, amikor Meszléry Celesztin véleményét tudomásul veszem azzal, hogy most ez a véleménye, de megjegyzem, hogy néhány esztendővel korábban még nem így nyilatkozott. Ugyancsak elgondolkoztató a mostani véleményével kapcsolatosan az, hogy oktatási munkánkról alkotott negatív véleménye ellenérea saját fiát hozzánk szakosította. VANKÓ ANDRÁS Mérnöki Műhely Tervező Kisszövetkezet munkatársa, korábban szerződéses munkatárs, majd tanársegédi munkakörben oktató, kb. 4 éve hagyta el a tanszéket. A riporternek úgy nyilatkozott, hogy belekényszerítettem olyan kutatómunkába, aminek semmi haszna sincs. Ez a kutatási feladat a légtechnikai rendszerek légfűtőtesteinek méretezési kérdése volt. E témával ma is sokan foglalkoznak — közöttük mi is, de számos ipari szakember is. Az utóbbi időben is több publikáció jelent meg e témából (pl. Erdősi, Beck, Kajtár kollégák). A probléma igen összetett feladat, ma is csak jó közelítő megoldás található e hőcserélők méretezésére. Korábban — a hallgatói létszám erős csökkenése következtében — mód nyílott arra is, hogy oktatók egy-egy félévre az oktatásból függetleníthetők legyenek és csak kutatással foglalkozzanak. E problémakör művelésére 3 főből álló csoportot szerveztünk Beck István vezetésével, nevezett is ennek a teamnek volt a tagja. Vankó András az oktatásban végzett személyes munkámat igen éles szavakkal illeti. Az elfogult véleményt visszautasítom, mert kijelentése részleteiben és egészében rágalmazás. Az elmúlt évtizedek alatt több tantárgyat adtam elő a felnövekedő évfolyamoknak. A hivakozott nagyszámú mérnök — 1971 óta több mint 1200 fő — az általam oktatott tématerületen is megállja a helyét, s az ipar irányító szakembereitől e téren is eddig csak elismerést kaptunk. Nevezett is emlegeti a „sorozatos” megbetegedéseket tanszékünkön — természetesen időpontok nélkül, így Fazekas Istvánnal kapcsolatosan — aki négy évvel ezelőtt elhalálozott — sem azt mondja el, hogy már korábban leszázalékolták tüdő-szív problémákkal, s Fazekas István ezt követően nem cigarettázott, nem ivott alkoholt, így számára nem volt „Kemény József napi italozás” sem. * Meszléry Celesztin korábban a tanszék oktatási felelőse volt.