A Jövő Mérnöke, 1995 (42. évfolyam, 1-32. szám)
1995-01-19 / 1. szám
1995. JANUÁR 19. Beszélgetés Vásárhelyi Pállal, a BME könyvtárának vezetőjével Veszélyben az egyetem könyvtára Folytatás az 1. oldalról BME költségvetése stagnált, sőt vásárlóértékben csökkent is, addig a könyv- és folyóirat-beszerzés, valamint az adatbázishasználat ára emelkedett. A helyzet mostanra kifejezetten veszélyessé vált. Ma ugyanis úgy áll a helyzet, hogy a négy évvel ezelőtti folyóirat-állományunknak mindössze a felét tudnánk előfizetni, könyvet pedig egyáltalán nem tudnánk venni, ha kizárólag az egyetemi költségvetés állna rendelkezésünkre. Eddig ugyanis oly módon tudtuk fenntartani folyóirat-előfizetési szintünket, hogy a legkülönbözőbb pályázatokon vettünk részt, és az esetek jelentős részében sikerrel pályáztunk. E pályázatok elkészítése magas színvonalú többletmunkát igényel a könyvtár munkatársaitól. Másrészt általában nem egyszerűen dokumentum-beszerzésre kaptunk pénzt, hanem valamilyen új terméket, például adatbázist kellett létrehozni. Ez ismét jelentős többletmunkát igényelt, s az így kitermelt bevétellel egészítettük ki a költségvetést. A pályázatok útján azonban csak akkor nyerhetünk el támogatást, ha az azokat kiíró szervek a könyvtár fejlesztését, adatbázisok és tájékoztatási szolgáltatások létrehozatalát feltüntetik a pályázat céljai között. Ez azonban egyre ritkábban fordul elő, és az eddigi legnagyobb források vagy teljesen beszüntették a finanszírozást, vagy csak a tanszékek számára teszik lehetővé a pályázást. Így minden erőfeszítésünk ellenére olyan helyzet alakulhat ki 1995 vagy 1996-ban, amikor az eddigi előfizetéseink felét le kell mondanunk és könyvbeszerzéseinket drámai mértékben csökkenteni kell. Mindeddig elkerültük, hogy az egyetemi költségvetésen belül nagyobb részt próbáljunk a könyvtárnak kiharcolni, hiszen a BME egésze nehéz helyzetben van. Ha már a költségvetésnél tartunk: amennyiben nem tudnak nagyobb költségvetési támogatást kilobbizni, kihez mihez fordulnak majd, hogy a működőképességet egyáltalán fenn tudják tartani? Két irányban kezdeményezünk lépéseket, mindkettő bizonyos szemléletváltozást igényel. Az egyik lehetőséget abban látom, hogy amennyiben bármely tanszék bármilyen címen pályázatot nyújt be, gondoljon az oktatásfejlesztés könyvtári hátterének megteremtésére és állítson be valamilyen összeget folyóirat-előfizetésre, könyvbeszerzésre. A pályázat összegének mintegy 5 százalékára gondolok. Az így elnyert összegek részben fedezhetnék a tanszék eddigi, de a továbbiakban költségvetésből nem biztosítható folyóiratelőfizetéseit, részben újabb, a fejlődés követelményeiből adódó előfizetésekre nyújthatnának módot. A beszerzéssel, feldolgozással, kölcsönzéssel kapcsolatos munkát természetesen szívesen vállalja a könyvtár. A másik lehetőség a hallgatók oldaláról jelentkezik. Ha ugyanis a hallgatók vállalnák, hogy a könyv- és jegyzetvásárláshoz nyújtott támogatás egy részét a könyvtári beszerzés útján hasznosítják, akkor ezen pénz értékét megötszörözhetnék. Ha ugyanis a könyvtár megvásárol egy könyvet, azt a korszerű előjegyzési rendszer segítségével egy tanévben legalább 3-5 hallgató hasznosíthatja felkészüléséhez. Most is sok könyvet megosztanak a hallgatók egymással; mennyivel hatékonyabb lenne, ha ezt intézményes, számítógéppel támogatott formában lehetne lebonyolítani! E megoldásról már többször tárgyaltunk a karokkal, de újabb erőfeszítésekre van szükség, hogy a megoldást legalább egy karon bevezessük és az abból adódó hasznot bebizonyítsuk. Úgy tudom, hogy ön megosztja az idejét Budapest és Párizs között, hiszen az UNESCO-ban fontos tisztséget tölt be. Ezt a komoly munkát, amely jelenlétet és a kapcsolatok fenntartását követeli meg itthon, miként tudja megoldani másik elfoglaltsága mellett? Ez a speciális helyzet sokkal több lehetőséget nyújt, mintha csak a könyvtárat vezetném. Nemzetközi munkám is erre a területre vonatkozik, azaz én vagyok az első, aki kezdeményezni tudja, hogy valamire pályázzunk az Európai Közösségnél, Világbanknál, UNESCO-nál. Nemcsak az információhoz jutok hozzá, de gyakran magát a pályázat szövegét is nekem kell formába öntenem. Most is én kezdeményeztem a rektor úrnál a TEMPUS megfelelő pontjához való kapcsolódás keretében egy pályázat beadását és találtam egy nemzetközi partnert is, akivel együtt beadhatjuk a pályázatot, mert egyedül nem menne. A partnereket a kinti munkámból adódóan mindenképpen könnyebben találom meg, mintha csak itthon ülnék a könyvtár élén. Voltaképpen ez nem két felállást jelent, hanem összesen másfelet mindkét fronton. Rendszeresen, legalább hat hetente itthon vagyok - ez egyébként az ENSZ tisztségviselőinél nem túl gyakori - éppen azért, hogy konkrét feladatokat végrehajtsak. Ilyenkor pályázatokat fogalmazok, tárgyalok, gyakran olyan magas beosztású emberekkel, akiknél elképzelhető, hogy csak az ENSZ-ben viselt tisztségemnél fogva kerülhetek a közelükbe. Összességében elmondhatom, hogy párizsi megbízatásommal nem csupán a könyvtár, de talán az egyetem hasznára is tudok lenni. B. K.