A Jövő Mérnöke, 1995 (42. évfolyam, 1-32. szám)

1995-01-19 / 1. szám

1995. JANUÁR 19. Beszélgetés Vásárhelyi Pállal, a BME könyvtárának vezetőjével Veszélyben az egyetem könyvtára Folytatás az 1. oldalról BME költségvetése stagnált, sőt vásárló­­értékben csökkent is, addig a könyv- és fo­lyóirat-beszerzés, valamint az adatbázis­használat ára emelkedett. A helyzet mos­tanra kifejezetten veszélyessé vált. Ma ugyanis úgy áll a helyzet, hogy a négy év­vel ezelőtti folyóirat-állományunknak mindössze a felét tudnánk előfizetni, könyvet pedig egyáltalán nem tudnánk venni, ha kizárólag az egyetemi költség­­vetés állna rendelkezésünkre. Eddig ugyanis oly módon tudtuk fenntartani fo­lyóirat-előfizetési szintünket, hogy a leg­különbözőbb pályázatokon vettünk részt, és az esetek jelentős részében sikerrel pá­lyáztunk. E pályázatok elkészítése magas színvonalú többletmunkát igényel a könyvtár munkatársaitól. Másrészt általá­ban nem egyszerűen dokumentum-be­szerzésre kaptunk pénzt, hanem valami­lyen új terméket, például adatbázist kel­lett létrehozni. Ez ismét jelentős többlet­­munkát igényelt, s az így kitermelt bevé­tellel egészítettük ki a költségvetést. A pá­lyázatok útján azonban csak akkor nyer­hetünk el támogatást, ha az azokat kiíró szervek a könyvtár fejlesztését, adatbázi­sok és tájékoztatási szolgáltatások létre­hozatalát feltüntetik a pályázat céljai kö­zött. Ez azonban egyre ritkábban fordul elő, és az eddigi legnagyobb források vagy teljesen beszüntették a finanszírozást, vagy csak a tanszékek számára teszik le­hetővé a pályázást. Így minden erőfeszíté­sünk ellenére olyan helyzet alakulhat ki 1995­ vagy 1996-ban, amikor az eddigi előfizetéseink felét le kell mondanunk és könyvbeszerzéseinket drámai mértékben csökkenteni kell. Mindeddig elkerültük, hogy az egyetemi költségvetésen belül na­gyobb részt próbáljunk a könyvtárnak ki­harcolni, hiszen a BME egésze nehéz helyzetben van.­­ Ha már a költségvetésnél tartunk: amennyiben nem tudnak nagyobb költségve­tési támogatást kilobbizni, kihez­ mihez for­dulnak majd, hogy a működőképességet egyáltalán fenn tudják tartani?­­ Két irányban kezdeményezünk lépé­seket, mindkettő bizonyos szemléletválto­zást igényel. Az egyik lehetőséget abban látom, hogy amennyiben bármely tanszék bármilyen címen pályázatot nyújt be, gon­doljon az oktatásfejlesztés könyvtári hát­terének megteremtésére és állítson be va­lamilyen összeget folyóirat-előfizetésre, könyvbeszerzésre. A pályázat összegének mintegy 5 százalékára gondolok. Az így elnyert összegek részben fedezhetnék a tanszék eddigi, de a továbbiakban költ­ségvetésből nem biztosítható folyóirat­előfizetéseit, részben újabb, a fejlődés kö­vetelményeiből adódó előfizetésekre nyújthatnának módot. A beszerzéssel, fel­dolgozással, kölcsönzéssel kapcsolatos munkát természetesen szívesen vállalja a könyvtár. A másik lehetőség a hallgatók oldaláról jelentkezik. Ha ugyanis a hallga­tók vállalnák, hogy a könyv- és jegyzetvá­sárláshoz nyújtott támogatás egy részét a könyvtári beszerzés útján hasznosítják, akkor ezen pénz értékét megötszörözhet­nék. Ha ugyanis a könyvtár megvásárol egy könyvet, azt a korszerű előjegyzési rendszer segítségével egy tanévben leg­alább 3-5 hallgató hasznosíthatja felké­szüléséhez. Most is sok könyvet megoszta­nak a hallgatók egymással; mennyivel ha­tékonyabb lenne, ha ezt intézményes, szá­mítógéppel támogatott formában lehetne lebonyolítani! E megoldásról már több­ször tárgyaltunk a karokkal, de újabb erő­feszítésekre van szükség, hogy a megol­dást legalább egy karon bevezessük és az abból adódó hasznot bebizonyítsuk.­­ Úgy tudom, hogy ön megosztja az idejét Budapest és Párizs között, hiszen az UNES­­CO-ban fontos tisztséget tölt be. Ezt a komoly munkát, amely jelenlétet és a kapcsolatok fenntartását követeli meg itthon, miként tud­ja megoldani másik elfoglaltsága mellett?­­ Ez a speciális helyzet sokkal több le­hetőséget nyújt, mintha csak a könyvtárat vezetném. Nemzetközi munkám is erre a területre vonatkozik, azaz én vagyok az első, aki kezdeményezni tudja, hogy vala­mire pályázzunk az Európai Közösségnél, Világbanknál, UNESCO-nál. Nemcsak az információhoz jutok hozzá, de gyakran magát a pályázat szövegét is nekem kell formába öntenem. Most is én kezdemé­nyeztem a rektor úrnál a TEMPUS meg­felelő pontjához való kapcsolódás kereté­ben egy pályázat beadását és találtam egy nemzetközi partnert is, akivel együtt be­adhatjuk a pályázatot, mert egyedül nem menne. A partnereket a kinti munkámból adódóan mindenképpen könnyebben ta­lálom meg, mintha csak itthon ülnék a könyvtár élén. Voltaképpen ez nem két felállást jelent, hanem összesen másfelet mindkét fronton. Rendszeresen, legalább hat hetente itthon vagyok - ez egyébként az ENSZ tisztségviselőinél nem túl gyako­ri - éppen azért, hogy konkrét feladatokat végrehajtsak. Ilyenkor pályázatokat fogal­mazok, tárgyalok, gyakran olyan magas beosztású emberekkel, akiknél elképzel­hető, hogy csak az ENSZ-ben viselt tiszt­ségemnél fogva kerülhetek a közelükbe. Összességében elmondhatom, hogy pári­zsi megbízatásommal nem csupán a könyvtár, de talán az egyetem hasznára is tudok lenni. B. K.

Next