A Jövő Mérnöke, 1997 (44. évfolyam, 1-17. szám)

1997-01-23 / 1. szám

„A tudomány és technológia szerepe a társadalmi jólét megteremtésé­ben" címmel a Magyar Mérnökaka­démia 1996 novemberében angol nyelvű kerekasztal-beszélgetést ren­dezett, tisztújító közgyűlés után. A közgyűlés Rubik Ernő professzort örökös tiszteletbeli elnökké válasz­totta, az MMA új elnöke Ginsztler János tanszékvezető egyetemi tanár, új főtitkára Takács János tanszékve­zető egyetemi docens lett. A kerekasztal-beszélgetést a Mérnökakadémiák Világszövetségének (CAETS) svéd elnöke, Hans G. Forsberg professzor vezette, aki előadását a következő szavakkal kezdte: „Amikor fiatal fiú voltam, emlékszem, édes­anyám felhívta a figyelmemet egy régi svéd mon­dásra, miszerint minden új elképzelés (innováció) a szükség szülötte. Életem későbbi szakaszában azon is elkezdtem töprengeni, hogy a lustaságnak nincs-e nagyobb szerepe az innovációk létrejötté­ben.” Forsberg professzor állítása szerint döntő je­lentősége van a tudomány felől az ipar felé irá­nyuló technológia-transzfernek, a mérnököknek és az újító szellemnek, s minden új elképzelés megvalósításakor feltétlenül figyelembe kell ven­ni környezetünket, valamint az információs tech­nológiák gyors fejlődéséből következő lehetősé­geket és korlátokat. Forsberg professzornak hatá­rozottan az a véleménye, hogy a témakör megíté­lése szempontjából abszolút prioritása van annak, hogy az egyetemeken első osztályú (minőségi) ok­tatómunkát végezzenek. Ez pedig csak akkor le­hetséges, ha az oktatást az aktuális kutatómunkák eredményeire alapozzák. Egy mérnöknek a modern társadalmakban a tudást olyan termékekké, illetve szolgáltatásokká kell átformálnia, amelyet a vásárlók keresnek, amelyekre piaci igény van. Ezeknek a termékek­nek és szolgáltatásoknak az ára az idő függvényé­ben egyre kisebb kell, hogy legyen a technológiák folyamatos korszerűsítése következtében. Igazán jó mérnökké csak jó képzéssel a háta mögött vál­hat valaki. Tudnia kell, hogy a szakmájában minek van realitása és minek nincs, s tisztában kell len­nie a gazdasági környezettel is. A mérnökök, szé­lesebb értelemben a kreatív mérnökök azok, akik egy egészséges társadalom jólétéért a legtöbbet tehetnek. Felmerülhet a kérdés, hogy mit tehetnek a kormányok és más érintett közintézmények an­nak érdekében, hogy a tudomány és technológia fejlesztésére, előrevitelére képes mérnökök, újí­tók valóban kreatívvá válhassanak az adott társa­dalomban. Forsberg professzor szerint alapvető és meghatározó fontossága van az oktatási rend­szernek. Rendkívül fontos a megszerzett tudás mielőbbi hasznosítása, az iparvállalatok és az egyetemek, kutatóintézetek közötti folyamatos kapcsolat kiépítése és ápolása. Döntő jelentősége van annak, hogy a kormá­nyok értékeljék megfelelően kreatív állampolgá­raikat, s ne sújtsák őket olyan adórendszerrel, hogy elveszítsék kezdeményezőkészségüket. Tudjuk, hogy néhány tízezer évvel ezelőtt kez­dődött el a mezőgazdaság fejlődése, mintegy 5000 évvel ezelőttre tehető a bányászat kialakulása. Ezekhez képest a mintegy 300 évvel ezelőtt elkez­dődött ipari forradalom eredményei változtatták meg legnagyobb mértékben környezetünket. Megnőtt a népszaporulat, s a javak elosztása a vi­lág különböző országai között rendkívül egyenlőt­len. S bár egy nukleáris háború veszélye kisebb, mint néhány évvel ezelőtt, mégsem lehet kizárni a helyi háborúk veszélyét, ahol is az éhség önmagá­ban is szerepet játszhat. A Rio de Janeiroban ren­dezett környezetvédelemmel kapcsolatos világta­lálkozón a résztvevők hitet tettek amellett, hogy mindent megtesznek a „fenntartható” fejlődés ér­dekében. Ehhez azonban nélkülözhetetlenek a magas szinten képzett, újító szellemű mérnökök, az innovációra képes egyéniségek. Az emberiség fejlődését három fontos sza­kaszra osztaná Forsberg professzor. A mezőgaz­dasági „forradalom” lehetővé tette, hogy a kezün­ket a korábbiaknál jobban hasznosíthassuk. Az ipari forradalom lehetőséget teremtett arra, hogy az agyunkat használjuk a kezünk helyett, s ezzel is hozzájárult a társadalmak jobb ellátásához. Az in­formációs forradalom viszont arra ad lehetőséget számunkra, hogy az agyunkat hasznosíthassuk az eddigieknél is jobban. Teljesen egyértelmű, hogy az információs technológiák megfelelő alkalmazása nemcsak hogy nem vezethet munkanélküliséghez; ellenke­zőleg, új munkahelyeket kell, hogy teremtsen. Az a vállalatok hiányossága, ha nem élnek kellő mér­tékben ezzel a lehetőséggel. Forsberg professzor expozéja végén úgy vélte, hogy a társadalmi jólét megteremtésében szükség van arra, hogy a döntéshozók az eddiginél jobban figyeljenek a mérnökök, tudósok véleményére. Bízik abban, hogy ennek szükségességét maguk a döntéshozók is felismerték már. A kerekasztal-beszélgetésen számos értékes és hasznos (norvég, cseh, izraeli, amerikai és ma­gyar) észrevétel is elhangzott, abban azonban va­lamennyi résztvevő egyetértett, hogy magas szín­vonalú műszaki-természettudományi felsőoktatás kell ahhoz, hogy kreatív, innovációra képes fiatal diplomások kerülhessenek ki egyetemeinkről. Ez ugyanis elengedhetetlen záloga társadalmi jólé­tünk megteremtésének. dr. Ginsztler János A tudomány, a technológia és a társadalmi jólét 1997. JANUÁR 23. PÁLYÁZATI FELHÍVÁS A Budapesti Műszaki Egyetem - a GRAPHISOFT R&D Számítástechnikai Fejlesztő Rt. adománya alapján - pályázatot hirdet a GRAPHISOFT tevékenységi köréhez közel álló területek hallgatói részére, ösztöndíj elnyerésére. A pályázat - amelyet félévenként hirdetünk meg -, a Villamosmérnöki és Informatikai, az Épí­tészmérnöki és az Építőmérnöki Kar negyed- és ötödéves hallgatóinak, valamint a fenti karokon posztgraduális (PhD) képzésben résztvevőknek kínál az 1997 márciusa és júliusa közötti időszak­ra, összesen 15 fő részére, személyenként havi 15 ezer Ft ösztöndíjat. A pályázatokat az egyetem oktatóiból és a Graphisoft képviselőjéből álló négyfős zsűri bírál­ja el. A pályázat beadásának határideje: 1997. február 28. (péntek) déli 12 óra. Helye: a BME Tu­dományos Osztálya, K épület, I. emelet 45. A pályázat tartalmazza az alábbiakat: - Tanulmányi eredmények -A kötelező tananyagon túlmutató szakmai munka és annak eredményei (TDK-munka, programozói, tervezési, grafikai tevékenység stb.) - Személyi adatok (név, lakcím, levelezési cím). Bírálati szempontok: - A pályázó tanulmányi eredménye - A pályázat szakmai és tudományos színvonala. A pályázat írásos, de a zsűri személyesen is meghallgathatja a pályázókat. Eredményhirdetés: 1997. március 10. Az első ösztöndíjfizetés hónapja: március. Az ösztöndíj odaítélése, illetve elfogadása nem kötelezi munkaviszony létesítésére sem a GRAPHISOFT-ot, sem a pályázókat, de a cég, jövendő munkatársai megválasztásakor, előnyben részesíti a GRAPHISOFT-nál dolgozni kívánó ösztöndíjasokat. Budapest, 1997. január 13. dr. Gordos Géza egyetemi tanár, kutatási rektorhelyettes

Next