Jövő, 1848. december (1-23. szám)

1848-12-01 / 1. szám

teni. Ilyen a pogressiv adó elve, és csak pontja az uj adókivetési tervnek, — istenért, ne ki­csinyeljünk most semmit szorgosan megvi­tatni, mi a nép elé­je , mert ha ő szorosan velünk tart — nincs mit félnünk, — ha elfor­dul tőlünk, s ismét az úri rendre szorul mint a boldog táblabiró szónoklatok korában volt — a haza megmentése : ütött a magyarnak utolsó órája. B e­­­f­ö l­d. Marczius előtt a belföldi rovat rendesen korteskedésekkel, tiszt-vagy követválasztások leírásával, tábla­bírói dictiókkal, és magán czi­­vakodásokkal töltetett be. Marczius után hazafiságos phrasisok, és végnélküli bizalomszavazások teherhordójává vált. Jelenleg, véres harczok, nehéz küzdel­mek, és polgári erények, vagy reactionális gazságok pandora szelencséjét kell belőle csi­nálnunk, ha hű előadói akarunk lenni vidéki mozgalmainknak. Valamint örömteljes készséggel közlend­­jük a kitűnő érdemeket, úgy kérlelhetően szi­gorral állitandjuk pellengérre a gaz árulókat. És a véres képtől sem irtódzunk vissza, mellynek fel kell merülnie , ha harczdulta hazánk legtöbb részeire fordítjuk figyelmün­ket ; mert megvagyunk győződve, mikép az iszonyú háború, mellyel egy eszét vesztette dynastia felidézett, csak átmenet függetlensé­günk dicső napjára. Figyelmeztetjük azonban hazafiságos ol­vasóinkat, mikép mindenben mi a csatázást illeti, a legnagyobb óvatossággal adandjuk közlésünket. A haza érdekét elibe kell tenni, a puszta kíváncsiságnak, és inkább veszítsen rovatunk érdekéből, sem mint egy kényelmüen odave­tett szóval ártsunk szent ügyünknek. Ennyit bevezetésül. — Most lássuk, ho­gyan állnak actiáink? Főtáborunk Posony és környékén ta­nyáz. Parancsnoka Görge­y, ki a sereg ren­dezésében már is kitűnő szolgálatot tett a ha­zának. — Apró csatározásokban pedig, nem csak ügyességet és helyes tapintatot tanúsí­tott, hanem még eddig mindig szerencsés si­kerrel is működött. Ezen felül — a­mi fő dolog — vitézei szeretőjét és bizalmát olly mértékben bírja, hogy ez által képes jön, egy hevenyészett rendezetlen seregbe az annyira megkívántató és nélkülözhetlen fenyítéket is minden akadály nélkül behozni. Ezen oldalról tehát, jeles vezérünk és lelkes serege, tavaszig, a­mikor ha a körül­mények úgy kivánandják támadólag is fel­léphetünk, s bizonyosan feltartóztathatják a reactio meghasonlásnak indult seregeit. N­­orvátország és Styria hatá­rán Pe­rczel áll, az erélyes bátor Perczel, a szerencse ezen kiválasztott gyermeke, kinek halántékit már nem egy győzelem borostyáné övezze. Ott a vitéz Zrínyi csapat, melly vezé­rét istenítő, ott vanak a bátor hunyadiak, és z­a­l­a­i önkéntesek, ott vanak a z a­­b­o­l­c­h­i­a­k, kik énekelve mennek az ágyúk ellen. E sereget csak túlzott bátorságától lehet félteni. Slavonia a lelkes Batthyányi K­á­z­­m­ért uralja Eszéken. — Onnan mindennap jobb és jobb tudósítások érkeznek. A S­z. Tamás és környékén dúló pol­gárháború békés kiegyenlítésnek néz elibe. A boszút fel kell tudni áldozni a politikában; egyébiránt testvéreink kiöntött vére, vissza­tolás nélkül úgy sem maradt, és a kiegyenlí­tés azért is kívánatos, hogy az ott levő erőt más pontra fordíthassuk. Ezen más pont A­r­a­d, Temesvár és környéke. — Ez utóbbi camarillai fészket, mellyek legjobban meggyül bajunk, azért is kívánatos lenne kitisztítani, mert ott az ellen­­forradalom törvényesnek látszó hatóságokat állitat fel. Akadnak t. i­­gazok u. m­. Abrózy Dézsán , és más akasztófavirágok , kik örö­mest engedik magokat jó pénzért eszközül használni, hogy az imperatu nevében még job­ban elámitsák a félrevezetett s minden czélra felhasználható buta oláhságot. Ha igaz azonban mit lubhegygyel hallot­tunk, miszerint t. i. az elfoglalt vidékeken újra behozzák a robotot és dézmát, akkor remélni lehet , hogy felnyiland végre a rászedett nép szeme , és fogja tudni megkülönböztetni ba­rátait ellenségeitől. Eddig is, a szegény oláh konszerű­ve vett részt a csatázásban. — A vitéz császári vezé­rek t. i. úgy állítják fel a csatarendbe, hogy nolle velle le kell nyelniük, nem legjobb izű­ golyóinkat. — így történt Lippánál is, hol az oláhok háta mögött felállított uláhnok a la Jellachich buzdították őket kitartásra. Az olalit legjobban jellemzi saját a török háborúból származott közmondása: Nicsku Nyamczu, nicsku Turku; az­az : se a némettel, se a törökkel. In ultima analysi pedig capaci­­tálni fogja őket Vetter és D­a vi­­­a­n i­­­s. Erdélyi seregünk vezérlete Bem tá­bornokra bízatott. — Mi nem sokat adunk a mendemondákra, és gratulálunk e választás­hoz. — Ha kezdetben nem is mutatja magát nagy siker, óvakodjunk a gyanúsítástól, mert ezzel csak a reactívnak dolgozunk kezére.­­ A feladat nagy. Nem kevesebb az mint Kolozs­vár visszavétele, s az unió helyreállítása. — Urbán jobban tudja használni az időt, mint V­a­y és B a­­­d­a­c­c­i, Kolozsvárt erősen sán­­czoltatja, az egész tartományt katonai hatóság alá helyezi, és újonczokat szedett; no de ez utóbbikkal nem sokat nyer, mert a gyávább ré­sze, meg sem áll hazáig, úgy elfut a golyó előtt, a­mi pedig valamirevaló lesz közöttük, átjön, vagy elfogatja magát első alkalomul, V­a­y­r­ó­l és Baldacciról csak annyit mondhatunk, hogy nem fogják a büntetést ki­kerülni. Talán próbák hiányzanak az árulás kimutatására ? — Hisz a példátlan hanyagság, mellyel Erdélyt feladták több az árulásnál! Ha a kormány nem legnagyobb szigorral jár el illy vezérek irányában, soha nem lesz vége az árulás ezen nemének, mellyet hanyagságnak, vagy félreértésnek keresztelni nem lehet. Most se­regünk jobbadán Biharban van. Görgey, vezérkarával Győrt válasz­totta téli szállásul. — Némelly nyulfiak már balramagyarázák e lépést. Ne féljetek, Posony nem kerül K­o­r­o­s­z v­á­r sorsára. Nincs ott se Vay te Baldacci. Külföld. Ha kicsiny hitüek lennénk, vagy olly­ká­bnák , hogy Európa fölszabadulását a királyi zsarnokság alól valaha vér nélkül, vagy épen csupa bölcsészeti s állománytani elméletek ereje által hittük volna megtörténni — sopán­­kodással nyitnék meg e rovatot. De mi nem áltattuk magunkat soha , hogy a zsarnokságnak is szintúgy meg ne lennének Európában — hanem olly erős támaszai is — mint a szabadságnak. Ilyen a katonaság egy része, mellyben szigorú­ s embertelen fegye­lem által minden szép s nagyért földobogó érzés elmételyeztetett, s vak eszközévé téte­tett a fejedelmek akaratának. Kiszakitatva a népből ennek ellenségévé tétetett, s a nép­­szabadságot mint isten és királyi méltóság ká­romlását gyűlölni tanílta. Ilyen a főpapságnak, nemességnek, s vér­szopó bureaucraták nagyobb része , kik a ki­rályi köpeny árnyéka alatt űzve vétkes árulá­saikat a nép érdeke ellen, hű szövetségesei a csarnokságnak, mert m­egbuktával magokat is kifosztva látják eddigi véres zsákmánylá­­saik gyümölcseitől, s számkivettetve az általok annyiszor megfeszített népszabadság isten­országából. Azonban tisztán látjuk , azt is hogy a ki­rályi önkény mindezek ellenére jobban meg­szakadozott testében, mintsem illy velő nél­küli csontok mint zsoldos koraság, tekintély nélküli főpapság, gyűlölt nemesség, s­étált bu­reaucraták — hoszan még egyenest föntart­­hassák. A nép szeretete, melly egykor vérét alkotá e testnek — kiszivárgott belőle, s össze fog omlani , mint holt test nem sokára. És ezért is nem sopánkodva, de fanaticus bizalommal a szabadság győzelme iránt, s bátorító serkentéssel mindent megtenni az európszerte megkezdett szolgaság elleni h­arcz mi nagyobb élesztésére — nyitjuk meg rovatot. A marcziusi fényes napokat kietlen őszi idő váltotta föl mindenütt. — Paris­ban a köztársasági népszabadságot a közbe­jött júniusi szerencsétlen kitörés , s a Bona­parte Lajos neve alatt mindig merészebben előbuvó reactionalis , s dinasticus elem által — mindinkább leszok­tatva látjuk a februári na­pokban kitü­zött irány ösvényéről. — Inga­dozni Cavaignac kormányát a tiszta democra­­tia, és a hamisan demo­cratiává keresztelke­­dett bourgeosie között. Egyes hatalmas­ pár­tok kegy nyerése miatt — háttérbe szok­tatni a tömegek iránti gondoskodást. És szűkkeblűvé fajulni a februárban kinyilatkoztatott segély­­zési készséget a szabadságért küzdő népek iránt. Azonban hibáznánk , ha a franczia jelen politikát akár örök időkig maradandónak gon­dolnék, akár mint az egész nép által helyesel­­tettet tekintenék. — Párisban a kormány­po­litika egyetlen órában gyökeres változáson men keresztül, s a népnek tekintélyes része nem pártolja a jelenleg kijelölt ösvényt. A december 10-ke s 20-ka között történendő elnök választást pedig mindenesetre olly fontos eseménynek tekinthetjük, melly a franczia — kivált kül­politikára lényeges befolyást gya­­korland. — Németország a legszánandóbb képét mu­tatja a fejedelmi önkény s népszabadság közti véres tusáknak. Márcziusban két nevezetes dír 3

Next