Jövő, 1848. december (1-23. szám)
1848-12-01 / 1. szám
teni. Ilyen a pogressiv adó elve, és csak pontja az uj adókivetési tervnek, — istenért, ne kicsinyeljünk most semmit szorgosan megvitatni, mi a nép eléje , mert ha ő szorosan velünk tart — nincs mit félnünk, — ha elfordul tőlünk, s ismét az úri rendre szorul mint a boldog táblabiró szónoklatok korában volt — a haza megmentése : ütött a magyarnak utolsó órája. B efö ld. Marczius előtt a belföldi rovat rendesen korteskedésekkel, tiszt-vagy követválasztások leírásával, táblabírói dictiókkal, és magán czivakodásokkal töltetett be. Marczius után hazafiságos phrasisok, és végnélküli bizalomszavazások teherhordójává vált. Jelenleg, véres harczok, nehéz küzdelmek, és polgári erények, vagy reactionális gazságok pandora szelencséjét kell belőle csinálnunk, ha hű előadói akarunk lenni vidéki mozgalmainknak. Valamint örömteljes készséggel közlendjük a kitűnő érdemeket, úgy kérlelhetően szigorral állitandjuk pellengérre a gaz árulókat. És a véres képtől sem irtódzunk vissza, mellynek fel kell merülnie , ha harczdulta hazánk legtöbb részeire fordítjuk figyelmünket ; mert megvagyunk győződve, mikép az iszonyú háború, mellyel egy eszét vesztette dynastia felidézett, csak átmenet függetlenségünk dicső napjára. Figyelmeztetjük azonban hazafiságos olvasóinkat, mikép mindenben mi a csatázást illeti, a legnagyobb óvatossággal adandjuk közlésünket. A haza érdekét elibe kell tenni, a puszta kíváncsiságnak, és inkább veszítsen rovatunk érdekéből, sem mint egy kényelmüen odavetett szóval ártsunk szent ügyünknek. Ennyit bevezetésül. — Most lássuk, hogyan állnak actiáink? Főtáborunk Posony és környékén tanyáz. Parancsnoka Görgey, ki a sereg rendezésében már is kitűnő szolgálatot tett a hazának. — Apró csatározásokban pedig, nem csak ügyességet és helyes tapintatot tanúsított, hanem még eddig mindig szerencsés sikerrel is működött. Ezen felül — ami fő dolog — vitézei szeretőjét és bizalmát olly mértékben bírja, hogy ez által képes jön, egy hevenyészett rendezetlen seregbe az annyira megkívántató és nélkülözhetlen fenyítéket is minden akadály nélkül behozni. Ezen oldalról tehát, jeles vezérünk és lelkes serege, tavaszig, amikor ha a körülmények úgy kivánandják támadólag is felléphetünk, s bizonyosan feltartóztathatják a reactio meghasonlásnak indult seregeit. Norvátország és Styria határán Perczel áll, az erélyes bátor Perczel, a szerencse ezen kiválasztott gyermeke, kinek halántékit már nem egy győzelem borostyáné övezze. Ott a vitéz Zrínyi csapat, melly vezérét istenítő, ott vanak a bátor hunyadiak, és zalai önkéntesek, ott vanak a z abolchiak, kik énekelve mennek az ágyúk ellen. E sereget csak túlzott bátorságától lehet félteni. Slavonia a lelkes Batthyányi Kázmért uralja Eszéken. — Onnan mindennap jobb és jobb tudósítások érkeznek. A Sz. Tamás és környékén dúló polgárháború békés kiegyenlítésnek néz elibe. A boszút fel kell tudni áldozni a politikában; egyébiránt testvéreink kiöntött vére, visszatolás nélkül úgy sem maradt, és a kiegyenlítés azért is kívánatos, hogy az ott levő erőt más pontra fordíthassuk. Ezen más pont Arad, Temesvár és környéke. — Ez utóbbi camarillai fészket, mellyek legjobban meggyül bajunk, azért is kívánatos lenne kitisztítani, mert ott az ellenforradalom törvényesnek látszó hatóságokat állitat fel. Akadnak t. igazok u. m. Abrózy Dézsán , és más akasztófavirágok , kik örömest engedik magokat jó pénzért eszközül használni, hogy az imperatu nevében még jobban elámitsák a félrevezetett s minden czélra felhasználható buta oláhságot. Ha igaz azonban mit lubhegygyel hallottunk, miszerint t. i. az elfoglalt vidékeken újra behozzák a robotot és dézmát, akkor remélni lehet , hogy felnyiland végre a rászedett nép szeme , és fogja tudni megkülönböztetni barátait ellenségeitől. Eddig is, a szegény oláh konszerűve vett részt a csatázásban. — A vitéz császári vezérek t. i. úgy állítják fel a csatarendbe, hogy nolle velle le kell nyelniük, nem legjobb izű golyóinkat. — így történt Lippánál is, hol az oláhok háta mögött felállított uláhnok a la Jellachich buzdították őket kitartásra. Az olalit legjobban jellemzi saját a török háborúból származott közmondása: Nicsku Nyamczu, nicsku Turku; azaz : se a némettel, se a törökkel. In ultima analysi pedig capacitálni fogja őket Vetter és Da vian is. Erdélyi seregünk vezérlete Bem tábornokra bízatott. — Mi nem sokat adunk a mendemondákra, és gratulálunk e választáshoz. — Ha kezdetben nem is mutatja magát nagy siker, óvakodjunk a gyanúsítástól, mert ezzel csak a reactívnak dolgozunk kezére. A feladat nagy. Nem kevesebb az mint Kolozsvár visszavétele, s az unió helyreállítása. — Urbán jobban tudja használni az időt, mint Vay és B adacci, Kolozsvárt erősen sánczoltatja, az egész tartományt katonai hatóság alá helyezi, és újonczokat szedett; no de ez utóbbikkal nem sokat nyer, mert a gyávább része, meg sem áll hazáig, úgy elfut a golyó előtt, ami pedig valamirevaló lesz közöttük, átjön, vagy elfogatja magát első alkalomul, Vayról és Baldacciról csak annyit mondhatunk, hogy nem fogják a büntetést kikerülni. Talán próbák hiányzanak az árulás kimutatására ? — Hisz a példátlan hanyagság, mellyel Erdélyt feladták több az árulásnál! Ha a kormány nem legnagyobb szigorral jár el illy vezérek irányában, soha nem lesz vége az árulás ezen nemének, mellyet hanyagságnak, vagy félreértésnek keresztelni nem lehet. Most seregünk jobbadán Biharban van. Görgey, vezérkarával Győrt választotta téli szállásul. — Némelly nyulfiak már balramagyarázák e lépést. Ne féljetek, Posony nem kerül Korosz vár sorsára. Nincs ott se Vay te Baldacci. Külföld. Ha kicsiny hitüek lennénk, vagy ollykábnák , hogy Európa fölszabadulását a királyi zsarnokság alól valaha vér nélkül, vagy épen csupa bölcsészeti s állománytani elméletek ereje által hittük volna megtörténni — sopánkodással nyitnék meg e rovatot. De mi nem áltattuk magunkat soha , hogy a zsarnokságnak is szintúgy meg ne lennének Európában — hanem olly erős támaszai is — mint a szabadságnak. Ilyen a katonaság egy része, mellyben szigorú s embertelen fegyelem által minden szép s nagyért földobogó érzés elmételyeztetett, s vak eszközévé tétetett a fejedelmek akaratának. Kiszakitatva a népből ennek ellenségévé tétetett, s a népszabadságot mint isten és királyi méltóság káromlását gyűlölni tanílta. Ilyen a főpapságnak, nemességnek, s vérszopó bureaucraták nagyobb része , kik a királyi köpeny árnyéka alatt űzve vétkes árulásaikat a nép érdeke ellen, hű szövetségesei a csarnokságnak, mert megbuktával magokat is kifosztva látják eddigi véres zsákmánylásaik gyümölcseitől, s számkivettetve az általok annyiszor megfeszített népszabadság istenországából. Azonban tisztán látjuk , azt is hogy a királyi önkény mindezek ellenére jobban megszakadozott testében, mintsem illy velő nélküli csontok mint zsoldos koraság, tekintély nélküli főpapság, gyűlölt nemesség, sétált bureaucraták — hoszan még egyenest föntarthassák. A nép szeretete, melly egykor vérét alkotá e testnek — kiszivárgott belőle, s össze fog omlani , mint holt test nem sokára. És ezért is nem sopánkodva, de fanaticus bizalommal a szabadság győzelme iránt, s bátorító serkentéssel mindent megtenni az európszerte megkezdett szolgaság elleni harcz mi nagyobb élesztésére — nyitjuk meg rovatot. A marcziusi fényes napokat kietlen őszi idő váltotta föl mindenütt. — Parisban a köztársasági népszabadságot a közbejött júniusi szerencsétlen kitörés , s a Bonaparte Lajos neve alatt mindig merészebben előbuvó reactionalis , s dinasticus elem által — mindinkább leszoktatva látjuk a februári napokban kitüzött irány ösvényéről. — Ingadozni Cavaignac kormányát a tiszta democratia, és a hamisan democratiává keresztelkedett bourgeosie között. Egyes hatalmas pártok kegy nyerése miatt — háttérbe szoktatni a tömegek iránti gondoskodást. És szűkkeblűvé fajulni a februárban kinyilatkoztatott segélyzési készséget a szabadságért küzdő népek iránt. Azonban hibáznánk , ha a franczia jelen politikát akár örök időkig maradandónak gondolnék, akár mint az egész nép által helyeseltettet tekintenék. — Párisban a kormánypolitika egyetlen órában gyökeres változáson men keresztül, s a népnek tekintélyes része nem pártolja a jelenleg kijelölt ösvényt. A december 10-ke s 20-ka között történendő elnök választást pedig mindenesetre olly fontos eseménynek tekinthetjük, melly a franczia — kivált külpolitikára lényeges befolyást gyakorland. — Németország a legszánandóbb képét mutatja a fejedelmi önkény s népszabadság közti véres tusáknak. Márcziusban két nevezetes dír 3