KEMÉV Építők, 1975 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1975-01-01 / 1. szám

Visszapillantás az óévre Vezetők — 1974-ről A KEMÉV 1974. évi tevékenységében rendkívüli jelentőséget kapott a vállalati jövedelempolitika alakulása. Ismeretes, hogy a vállalati jövedelempolitika fő célja: a dolgozók életszínvonalának tartós és egyenletes növelése. Az életszínvonal emelésének szolgálatába kívántuk teljes mértékben állítani a vállalati jövedelempolitikát 1974. évben. Ezért a vállalati bérgazdálkodásban igen fontos szempontnak tartottuk, hogy a jövedelmek alakulása az eddiginél jobban függjön a végzett munka eredményétől. A teljesítmények növekedésének anyagi ösztönzését úgy kívántuk végrehajtani, hogy a keresetek a munka társadalmi, vállalati hasznosságától függően az előző évinél erőteljesebben differenciálódjanak. Az 1974. évi jövedelempolitika kimunkálásánál (5 százalékos bérszínvonal, 4,5 százalékos személyi jövedelemnövelés) tehát alapvető szempontnak tartottuk a vállalati nyereséget. A vállalati jövedelempolitika fontos elemének tartottuk: a társadalmi és az egyéni érdek összekapcsolásának kulcsa, hogy mindenki olyan arányban kapjon a társadalomtól, amilyen arányban kiveszi részét a társadalmi munkában. A gazdaságirányítás reformjának bevezetése óta eltelt idő alapján ma már megállapítható, hogy az a korszerű vállalatvezetés színvonalának fokmérője. A KEMÉV az 1974. évi gazdálkodásában eredményesen állította az anyagi érdekeltség elvét, a gazdasági növekedés és hatékonyság szolgálatába, illetve, hogy mindennek kölcsönhatásaként 1974-ben olyan eredmények születtek a vállalatnál (24,1 százalékos termelési felfutás, várhatólag 98,0 százalékos nyereségtömeg, 11,0 százalékos hatékonyság emelkedés, csökkenő eszközlekötés), amelyek biztosították a munkás átlagbérek 7,2 százalékos, a műszaki, adminisztratív és egyéb alkalmazotti átlagbérek 5,0 dinamikáját a bázishoz viszonyítva, illetve néhány forinttal várhatólag meghaladják az egy főre jutó év végi részesedés 1402 forintos bázisszintjét. Megítélésünk szerint az 1974-es év egyik nagy eredménye, hogy a 6,4 százalékos személyi jövedelem keretében sikerült a bérek elosztását és az ösztönzést olyan egyensúlyba hozni, amely biztosította: úgy osszuk el, hogy az egyben ösztönző is legyen, illetve úgy ösztönözzünk, hogy közben a bérek elosztásának gazdaságpolitikai, vállalati jövedelempolitikai szempontjai se szenvedjenek hátrányt. A vállalati célok és lehetőségek kiegyensúlyozott alkalmazása — megítélésünk szerint — 1974-ben megfelelően sikerült. Ez a törekvés alapvetően hozzájárult a tulajdonosi érzés további erősödéséhez a KEMÉV dolgozóiban, a dolgozók véleményének, javaslatainak a rendszeres igénylése pedig lehetővé tette az üzemi demokrácia széles körű érvényesülését. így bontakozhatott ki a XI. pártkongresszus tiszteletére beindult szocialista munkaversenymozgalom, amely az 1974. évi gazdasági célkitűzések megvalósításának egyik legfontosabb emelője volt. 1974. vállalatunk életében döntő fontosságú év volt. Termelőegységeink kialakultak, stabilizálódtak, ezzel párhuzamosan az irányító apparátus munkája összeforrottá, szervezettebbé vált. A párt- és társadalmi szervek vállalati szervezetei párhuzamosan kiépültek, politikai, vezetési, irányítói és ellenőrzési funkciójuk kialakult és gyakorlattá vált. 1974-ben viszonylag kis létszámnövekedéssel, a munkák számának jelentősebb bővülése nélkül mintegy 100 millió forintos többlettermelést kellett teljesítenie az itt dolgozó kollektíváknak. Ez komoly és jelentős szervezési feladat elé állította a vállalat párt, társadalmi és gazdasági vezetését, a fizikai dolgozókat. E fejlődés megvalósíthatatlan lett volna ha irányító és szervezőmunkánk során nem támaszkodunk a szocialista brigádmozgalomra. 1974-ben sikerült első ízben elérni, hogy a szocialista brigádok felajánlásai tartalmazták a termelőegységek céljait és feladatait. Hazánk történetében immár hagyomány, hogy a pártkongresszusokat megelőzően széles körű munkaverseny bontakozik ki. 1974. márciusában a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága határozatot fogadott el a párt XI. kongresszusának összehívására. Egy sor nagyüzem szocialista brigádjainak felajánlásai után a Szakszervezetek Országos Tanácsa, a Hazafias Népfront, a KISZ Központi Bizottsága országos felhívást tett közzé, melyben meghirdették a kongresszusi munkaversenyt. Vállalatunknál is munkások és alkalmazottak munkafelajánlásaikkal fejezték ki a párt politikájával való egyetértésüket. A munkaverseny célja ezen túlmenően hazánk felszabadulása 30. évfordulójának méltó megünneplése, a IV. ötéves terv sikeres befejezése. Meglepett az a lendület, amely a munkaverseny végzésében kibontakozott. Különösen az volt a jó, hogy a kezdeményezések között brigádjaink túlnyomó többsége a minőség javítására, az anyagtakarékosságra, a termelés hatékonyságának növelésére tett felajánlást. A kongresszusi munkaverseny ereje akkor nyert igazán kifejezést, amikor az időjárás viszontagságai következtében veszélyessé vált az éves terv teljesítésének lehetősége. A tenniakarás, a lendület azonban biztosította, hogy az 1974. éves tervünket és a kongresszusi felajánlásunkat is teljesítettük, és ezzel jó alapot teremtettünk a IV. ötéves terv utolsó évének indításához. E munka élenjárói a munkások, a kommunisták, a szocialista brigádok voltak. Ha egy mondatban kellene megfogalmazni, mi a legfontosabb eredménye az 1974. évnek, akkor azt válaszolhatom, az az erő, amely a fizikai munkásokat és irányítókat, műszakiakat és alkalmazottakat, párttagokat és pártonkívülieket egységbe kovácsolt e nemes célok elérése érdekében. Naponta munkába menet, ha az utcákat figyeljük, egyre több táblával találkozunk, melyeken felirat jelzi: KEMÉV építési terület. És hány, meg hány ember nézi türelmetlen várakozással, hogy meddig van kitéve a tábla, hiszen új utcák, a rövidebb, kényelmesebb utazás lehetősége, vagy éppen új kórházi ágyak helye van kibontakozóban a táblák mögött. Nem mindegy, hogy mikor fejeződik be az építés, mikor vehetik birtokukba az új utcát, új lakást az emberek. Nem mindegy, hogy milyen gyorsan építünk! A KEMÉV neve, működésünk rövid négy éve alatt, attól is vált ismertté, hogy tudunk rövid határidővel dolgozni. Ezt a hagyományt ápolni kell! Feladataink egyre növekvő száma, az elvégzendő munka növekvő mennyisége ellenére a szervezés javításával, a gépek és a munkaidő jobb kihasználásával végső soron a termelékenység állandó fokozásával kell elérnünk az átfutási idők megtartása mellett a nagyobb építési-szerelési teljesítményt. Nem kis feladat! Több mint 500 millió forint értékű munkáról van szó... És egyre több olyan új vasút, gyár, épület, melyen ott lehetne a tábla: „Épült a KEMÉV dolgozóinak keze munkájával!” Jó érzés, ha köztük járunk — az ablakokban a virágot látni, vagy épp a jókedvű fiatalokat — ahogy dolgoznak. Testvéreink, gyerekeink ők, akik tudják, hogy mi építettük az üzemet, ahol a mindennapi kenyeret keresik, kereshetik meg. Nekik nem mindegy, hogy meddig. Épp ezért nem mindegy, hogy építjük meg azt, ami ránk van bízva. Jó dolog, hogy a vállalat egyetlen dolgozójának sem kell elmennie lehajtott fejjel az általunk épített létesítmények mellett. Jó dolog, hogy nem kellett eddig sokszor visszamenni a már átadott művekhez javítani, mert a szó igaz értelmében garanciát vállaltunk mindenikért! 1974. döntő fontosságú év volt vállalatunk életében. Alapítási okiratunkban meghatározott termelési növekedés végső állomása. Mindnyájunk örömére szolgál, hogy dolgozóink jó munkája eredményeként teljesítjük a népgazdasági elvárásokat. Minden valószínűség szerint túl is teljesítjük 460 millió forintos termelési tervünket. Ezt a nagy munkát kedvezően segítették a szocialista brigádjaink, a lelkes munkahelyi kollektívák. Újabb lendületet adott ebben a kongresszusi és felszabadulási munkaverseny. A kedvezőtlen időjárás okozta termeléskiesések így bizonyos mértékben pótolhatók. A termelési eredmények kedvező alakulása mellett tovább fejlődött, javult dolgozóink szociális ellátása. Újabb munkásszálló építését kezdtük meg és 15 autóbuszt vásároltunk, hogy ezzel is kényelmesebbé tegyük dolgozóink személyszállítását. Gazdasági tevékenységünk mellett kedvezően alakult szervezeti életünk, eredményesen végezték munkájukat műhelybizottságaink. Érvényesült az, hogy a gondok ott nyerjenek elintézést, ahol azok felvetődnek. Ebben a munkában műhelybizottságaink példamutató munkát végeztek. Dolgozóink érzik, tudják, hogy bizalommal fordulhatnak a műhelybizottságokhoz, a szakszervezeti tisztségviselőkhöz, mert gyorsan, jól intézik ügyes-bajos dolgaikat. Szakszervezetünk jelentős eredményt ért el a munkahelyi kollektívák kialakításában, a munkássá válás folyamatának meggyorsításában. Tömegpolitikai munkával mozgósítottuk dolgozóinkat a legfontosabb feladatokra és készítjük fel hazánk felszabadulásának 30. évfordulója és a XI. pártkongresszus méltó megünneplésére. Az eredmények mellett legfontosabbnak tartjuk azt, hogy dolgozóinkban tovább erősödött a munkásszemlélet, a közösségért érzett felelősség. A jövőben még tovább kell fokoznunk a munkások részvételét a társadalmi testületekben, lehetővé tenni, hogy mind többen hallassák szavukat az üzemi demokrácia különböző fórumain, rendszeres képviselői legyenek a munkás kollektíváknak. Igaz, hogy magunk mögött tudjuk 1974-et. Talán mégsem illik úgy letudnunk, hogy nem szólunk róla. Már azért sem, mert ez a folytonossághoz tartozik. Tavaly sok és szép munkát végeztünk, erre alapoztuk idei terveinket, elképzeléseinket. Lehetetlen lenne most summázni, mi mindent végeztünk el. Nem is kívánjuk újra a számok nyelvén ezt felidézni. Vállalatunk néhány vezetőjét kértük meg, nyilatkozzanak. Nem is a teljesség igényével, csupán egy-egy villanásnyira, kiemelve valamit, amit ők fontosnak tartottak, amelyek hozzásegítették vállalatunkat ahhoz, hogy sikeresen zárja az óévet, s megalapoztuk az újat. Csak egy-egy epizód csupán. Olyan tényezői, elemei munkánknak, amelyek állandó javításával még nagyobbak lehetnek sikereink 1975-ben. Dr. Borbás Endre gazdasági igazgatóhelyettes. Rácz László, a csúcsszervezet titkára. Kerekes Imre műszaki igazgatóhelyettes. Varga András szb-titkár. Sikereink biztos alapja (Folytatás az 1. oldalról) tabb figyelmet a KISZ részéről is. Vannak olyan gondjaik, problémáik, amelyeket a KISZ- szervezet vezetőinek kívánnak elmondani. Csak néhányat említek. Ilyen a párttaggá való nevelés, a felvétellel járó nevelési feladatok, a KISZ-tagságra való teendők, stb. Néha előfordult, hogy nem volt megfelelő a munkahelyen a szociális ellátás. Gondolok itt az emeletes ágyakra, a fürdési lehetőségek javítására. Előfordul, hogy csak néhányan laknak a szállón, de az is, amikor 20—50 ember. Az ellátást ezekhez kell igazítani, összehangoltabban dolgozni. És akkor még több eredményt, jobb munkát várhatunk a fiataloktól, akik, úgy gondolom eddig is becsülettel helytálltak. És ha az irányelvekből indulunk ki, akkor e területen is tovább kell javítani a fiatalok között végzett munkát. Növekednek a feladatok, a követelmények. Ezek teljesítése akkor lesz sikeres, ha többet is nyújtunk részükre is.” KLAPOS MIKLÓS, a 3-as főépítés-vezetőség főépítés-vezetője: „Ahhoz, hogy az ember értse alaposan is, hogy az irányelvek milyen távlatokat nyitnak, s jelölnek meg, legalább kétszer-háromszor át kell olvasni, de inkább azt mondanám, tanulmányozni. Nagyon fontos pártdokumentum, amely kihat az egész társadalom fejlődésére. Olyan fontos dolgok vannak benne megfogalmazva, amelyet egyszeri hallásra nem nagyon lehet megjegyezni. Csak érti-érzékeli az ember. Mit is mondhatnék? Újszerű, tartalmas, reálisan merész és tömör. A lényeges feladatokat rögzíti. Többször kell tanulmányozni éppen ezért. Újszerű megfogalmazásba került bele az üzemi demokrácia elve-gyakorlata érvényesítésével kapcsolatos teendő. Úgy látom ez az emberekkel való bánásmódnak egy magasabb rendű módját igényli. Ezt meg kell tanulni, elsajátítani, érvényesíteni. Talán a saját portánkról, a mi főépítés-vezetőségünk területéről. Seperjünk először itt, úgy látom, a jövőben a képzett, tapasztalt szakmunkásokat, brigádvezetőket, szocialista brigádjainkat jobban be kell vonni a vezetésbe, a feladatok kijelölésébe, a hogyanok eldöntésébe. Ez feltétlen fontos, így érzik igazán, hogy részük van a feladatok megjelölésében, magukénak vallhatják azt. Ehhez a pártszervezet mellett a szakszervezet nagyobb segítségére is szükség van. Nálunk eddig csak megbízott műhelybizottsági felelős volt, mivel 1974 januárjában alakultunk. Most esedékes, hogy titkárt is válasszunk. Nagyon fontos dolognak tartom, hogy a mindennapos apró emberi gondokat is ismerje a szakszervezet, a bizalmiak. Sajnos ezeket nem ismerik eléggé. Többet kell járniok a területen, az emberekkel foglalkozni, beszélgetni. Nekünk eddig szakszervezeti tanácstagunk sem volt. Remélem most lesz. Ezt kérjük és várjuk is. 1974-ben a mi főépítésvezetőségünk 40 milliós termelési értéket termelt, 1975-ben már ennek a duplája, vagyis 80 milliós a tervfeladatunk. Ebből látható, hogy a főép szerepe, feladata megnőtt, s azt várjuk, hogy ennek megfelelően kezelik. Ehhez a jó együttműködéshez kérem én a pártszervezet, a gazdasági vezetés, a szakszervezet, a KISZ, s valamennyi fizikai dolgozó segítségét, támogatását. Remélem, hogy az 1975. évi feladatainkat is becsülettel teljesítjük, S akkor, ami az irányelvekben van, fokozatosan megvalósul. A XI. kongresszus irányelvei valójában a sikereink biztos alapja. Teljesítése tőlünk függ.” F. K.