KEMÉV Építők, 1984 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1984-01-01 / 1. szám
KÖRKÉRDÉS AZ ELSŐ MUNKANAPON Mit vár az új évtől? A Kelet-magyarországi Állami Építőipari Vállalat történetében az 1983-as esztendő több szempontból fordulópontot jelentett. A tervezettnél is jobban alakult a nyereség, létrejött egy olyan bázis, amelyre 1984-ben lehet építeni. Ám szó sem lehet túlzott optimizmusról, a még nehezebb körülmények óvatosságra intenek. Ezek előre bocsátása után még érdekesebb választ várunk két kérdésre vállalatunk dolgozóitól: — Mindenekelőtt azt várom, hogy a KEMÉV-nél 1984-ben tovább erősödjenek a pozitív tendenciák. Mert az vitathatatlan, hogy 1983-ban számos kedvező jelenségről szólhattunk. Kívánom azt is, hogy a tervnek megfelelően alakuljon a nyereség. A jó nyereségből eredően legyen jó a bérfejlesztés és a szociális juttatások is a jogos elvárásoknak megfelelően alakuljanak. Jó lenne, ha a tuzséri nagy építkezésünkön és minden jelentős építkezésen lenne felvonulási épület a hozzá tartozó alapvető szociális létesítményekkel. Fontos, hogy a demokratikus jogok fejlesztésére ne csak a szakszervezet fordítson megkülönböztetett figyelmet, hanem mindenki, szeretném, ha nőne a vállalat iránti bizalom. Ezt nem csak a megrendelőinknek, dolgozóinknak is kívánom. Itt arra gondolok, hogy több dolgozónk maradjon hűséges a vállalathoz, csökkenjen a munkásvándorlás. — A magánéletemben azt várom, hogy családom minden tagja egészséges legyen. Az a legfontosabb. A kiskerttulajdonosoknak, így magamnak is jó termést kívánok az 1984-es esztendőre. — Fontos, hogy visszatekintéssel kezdjem. Egy nehéz, de eredményes év van mögöttünk. Sikerült kialakítani a kisvállalat magját és a személyi állományunk is véglegesnek látszik. Örülök annak is, hogy az anyavállalat vezetői 1983-ban megadták a kellő segítséget. Ezekre az eredményekre támaszkodva szeretném, ha idei célkitűzéseink megvalósulnának. Szállodáinkban növelni kívánjuk a színvonalat; jó lenne, ha konyháink teljes kapacitással üzemelnének. Szeretném, ha dolgozóink munkakörülményei teljesebbé válnának, s ha az új partner, az ÉPSZER is elégedett lenne a munkánkkal. — Kívánom, családomban mindenki örvendjen jó egészségnek. Nagyobbik lányom most nyolcadik osztályos, pályát kell választania. Zenét tanul, szeretném, ha érdeklődési körének megfelelő iskolát, illetve pályát tudna választani. — A KEMÉV tmk-üzemében dolgozom. Januárban a tmk csatlakozott a gépészeti leányvállalathoz. Vagyis Herman György lett a vezetőnk. Kipróbált, tapasztalt vezető. Remélem, ezt nálunk is bizonyítja majd. A szakember-ellátottságunk jó, de szeretném, ha 1984-ben jönne hozzánk egy autóvillamossági szerelő. Várom, hogy az anyagellátás jobb legyen, hogy ne kelljen annyit barkácsolnunk. Több célszerszámot is beszerezhetnének műhelyünkbe. Jó volna, ha a tehergépkocsik sofőrjei — jó értelemben — a magukénak tekintenék a rájuk bízott tehergépkocsit és segítenének nekünk a megelőző karbantartásban. Mi, szerelők 1984-ben szeretnénk megalakítani egy gazdasági munkaközösséget. A több munka után természetesen több jövedelmet várok. — E feleségem végzős az Egészségügyi Főiskolán. 1984-ben szerez diplomát, ez nagy esemény. S egy apróság: a kertünkben felújítom a kis szőlőtelepítést. Bő termést szeretnék. — Drukkolok, hogy kerüljünk bele a kísérleti bérszabályozás rendszerébe. Hogy melyik vállalat kapja a lehetőséget, azt a szakmai minisztérium és a Pénzügyminisztérium jelöli ki. A kísérleti bérszabályozás egyebek közt biztosítja, hogy a fiatal dolgozók jövedelme elsősorban a teljesítményüktől és csak másodsorban az életkoruktól függ. 1984-re vállalatunk 48 millió forint nyereséget tervez. Kívánom, hogy ez a terv is maradéktalanul teljesüljön, hiszen ez sok mindennek az alapja. Azt is várom, hogy az FMKT több újítást adjon be, mint 1983-ban. Legyen még lendületesebb a KISZ-munka. A gyengébb alapszervezetek zárkózzanak fel az erősek közé. — Személyes tervem: szeretném 1984-ben megszerezni a közgazdászdiplomát. Végül, de nem utolsósorban szeretnék ismét pelenkát mosni. „ NÁBRÁDI LAJOS Varga András szb-titkár: Bódi András, a szálloda és vendéglátó leányvállalat igazgatója: Sipos István autószerelő, Siklós István, a vállalati KISZ-bizottság titkára: Tiszavasváriban az Alkaloida gyárban a KEMÉV építette ezt az új épületet, ahol tanműhely, laboratórium, telefonközpont kap helyet. Legutóbb 1982 júliusában, miniszteri kitüntetése alkalmából írtunk Bodnár László vasbetonszerelőről. A középmagas, vékony arcú, kérges kezű munkásember azonban mások szószólója is: szakszervezeti bizalmiként intézi a KEMÉV legnagyobb brigádjának ügyes-bajos dolgait. December végén, amikor találkoztunk, két friss, napi ügyével hozakodott elő. Volt egy jó híre, meg egy rossz. A jó az, hogy a brigád legidősebb tagjának, Péter Jánosnak sikerült megszerveznie a nyugdíjas búcsúztatását. A bizalmi a januárban nyugdíjba vonuló kollégájáról elmondta, hogy 42 évi munkaviszony után megy pihenni. Alapítója volt vállalatunknak. Még a nyugdíj előtti utolsó egy-két évben is szívesen vállalt budapesti és vidéki munkákat. Az ő tapasztalata, szorgalma is hozzájárult ahhoz, hogy a brigád háromszor nyerte el a Vállalat Kiváló Brigádja címet. Nagyjából ezeket írta Bodnár László abban a levélben, amelyet vállalatunk szb-titkárának címzett december elején. S a levél végén azt kérte, hogy a nyugdíjazásnál valamilyen formában ismerjék el Péter János érdemeit. Elismerték, megjött a válasz, hogy jutalmat kap. (Nemrég Kiváló Dolgozó címet is kapott.) A bizalmi önként vállalt feladata ezzel még nem ért véget. A brigádtársakat összehívta, s elhatározták, hogy a közös kasszából is ajándékkal lepik meg búcsúzó kollégájukat. w mmm A rossz hír az, hogy a brigádhoz megérkezett a december havi premizálás listája. A listán nevek és a jutalmak összege. A brigád többsége nem ért egyet ezzel a listával. A bizalmi sem: „Reklamálni is fogok e jutalomosztás ellen. Hiszen engem most meg sem kérdeztek, kész tények elé állítottak. Csak kár, hogy a brigádtagok jogos bosszúsága nagyobb részt nálam csapódik le.” Igen, nem mindig hálás a bizalmi munkája. De az apró bosszúságokat feledtetik a sikerélmények. Az például, hogy Bodnár László hosszabb ideig kardoskodott a vb-műhely gépesítése érdekében. Még a vállalat igazgatójának is szólt. Nem hiába, most a műhely a szakma egyik legkorszerűbb műhelyének számít. A bizalmi osztozik a szülők örömében, amikor gyermekáldás után segélyt intéz. Sajnálkozott, de a későbbi összefogás láttán örült is, amikor egyik kollégájának segítettek az összedőlt családi otthon helyreállításában, amelyhez szintén segélyt is intézett. A kitüntetések, jutalmak odaítélésénél (a decemberi esetet nem számítva) mindig hangoztatja a véleményét. Sokrétű feladatai közé tartozik a vállalati tervkészítés véleményezése. Javaslatokat is gyűjt a tervezéshez. Amikor a szolidaritási bélyegeket árulta, politizálnia is kellett. Csupán három bélyege maradt meg. Azokat sem vitte vissza a központba, megvette magának mind a hármat... — Megtanultam, hogy a bizalminak nyíltnak, őszintének kell lennie. Mellébeszélni nem lehet. Én majdnem minden fórumon felszólalok. De nem azért, hogy a hangomat hallassam. Hanem azért, mert van mondanivalóm. A bizalmitól joggal várják el, hogy legyen véleménye és mondja is ki azt — fejtegette közéleti munkájának mozgatórugóit a KEMÉV ismert, megbecsült munkása. Reális számvetések (Folytatás az 1. oldalról) fékoztatásra, a meggyőzésre, aktivizálásra. Kitűnik ugyanis, hogy például egyes intézkedések hátrányos következményeit is megértéssel fogadják, ha azt tisztességesen megindokolják, feltárják, az okokat, nem pedig megfelebbezhetetlen döntések formájában közlik. Másrészt a mostani nehezebb gazdasági helyzetben — függetlenül attól, hogy a vállalat kilábalt a hullámvölgyből, sok jó kezdeményezés van — a pártmunkában a gazdaságpolitikát kiemelten szükséges kezelni. Rendezvényeinken is a gazdaságpolitikai célok megvilágítása, a hibák feltárása és kiküszöbölése került előtérbe. A bevezetőben már említette a beszámolók, a taggyűlések reális hangvételét. Ha a részleteket tekintjük, kik szóltak hozzá, mely területek váltották ki a legnagyobb érdeklődést? — A felszólalók megoszlása tükrözte a párttagság összetételét; a viták 62 résztvevője között 16 munkás, 13 termelésirányító, 12 műszaki értelmiségi és 10 gazdasági-politikai vezető is volt. A hozzászólók legtöbbje — esetenként más területeket is érintve — az egyes munkahelyek problémáival, tapasztalataival, lehetőségeivel foglalkozott, de szó esett vállalati szintű kérdésekről is. Kedvező volt, hogy a párt-vb mindenütt képviseltette magát, s részt vettek a munkahelyi vezetők is a taggyűléseken (közülük a nem párttagokat is meghívták). Így szinte minden fontosabb felvetett kérdésre helyben választ is kaptak a felszólalók. A gazdasági munkán kívül a pártélettel is sokan foglalkoztak. Több helyen bírálták a pártcsoportmunka és a pártoktatás hiányosságait. Reálisan került szóba, hogy a sok egymástól távol levő munkahely miatt nehéz rendezvényeket szervezni. De erre hivatkoztak néhány olyan nagyobb munkahelyen is, ahol a feltételek adottak, ám nem használják ki. Több alapszervezetnél kapott elismerést a pártvezetőség a gondos, jó beszámolóért, észrevehető a fejlődés a korábbiakhoz képest. Kevés szó esett viszont a felsőbb pártszerv által az egyes alapszervezetekről készített minősítésekről — de ez betudható annak is, hogy a valós helyzetet tükrözték. • A beszámoló taggyűléseken rendszerint megfogalmazzák a legfontosabb feladatokat is. Mire irányították a figyelmet az idei taggyűlések? — Több alapszervezetnél hangsúlyozták, hogy szigorúbban kell számonkérni a taggyűléseken való részvételt. Ez fontos, hiszen például a II-es 27-ből heten, a VI-os alapszervezetnél 44- ből 15-en hiányoztak a beszámoló taggyűlésről is, s ezt valóban nem lehet szó nélkül hagyni. Javítani szükséges a termelés segítése érdekében kifejtett agitációs munkát. Szóba került, hogy az alapszervezeteknek növelni kell a határozathozatali készséget, ami más megfogalmazásban azt jelenti: nem elég, ha bizonyos dolgokról csupán beszélnek, meg kell jelölni a teendőket, s a végrehajtásért felelősöket, a határidőket, különben feledésbe merülhetnek a még oly jó elképzelések is. A tennivalók között sorolták fel, hogy a vezető beosztásban dolgozók, a társadalmi tisztségviselők, illetve a távlatokban ilyen feladatra jelöltek politikai képzését még színvonalasabbá kell tenni. Igényelték a KISZ párttaggá nevelő munkájának javítását is. Mindezekkel együtt, a kritikák és javaslatok figyelembevételével az üzemi párt-vk összegezésként az állapította meg, hogy a beszámoló taggyűlések jól szolgálták a kitűzött célt, jól értékelték a végzett politikai munkát és reálisan határozták meg a fontosabb feladatokat Ugyanakkor a párt-vb kifejezte köszönetét a vezetőségeknek és mindazoknak, akik a beszámoló taggyűlések fontos politikai munkáját hozzászólásaikkal, szervező, illetve területfelelősi tevékenységükkel segítették — mondta befejezésül Racskó Tiborné, az üzemi párt-vb szervező titkára. M. S. • (n.)