KEMÉV Építők, 1984 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1984-01-01 / 1. szám

KÖRKÉRDÉS AZ ELSŐ MUNKANAPON Mit vár az új évtől? A Kelet-magyarországi Állami Építőipari Vállalat történeté­ben az 1983-as esztendő több szempontból fordulópontot jelentett. A tervezettnél is jobban alakult a nyereség, létrejött egy olyan bá­zis, amelyre 1984-ben lehet építeni. Ám szó sem lehet túlzott opti­mizmusról, a még nehezebb körülmények óvatosságra intenek. Ezek előre bocsátása után még érdekesebb választ várunk két kérdésre vállalatunk dolgozóitól: — Mindenekelőtt azt várom, hogy a KEMÉV-nél 1984-ben tovább erősödjenek a pozitív tendenciák. Mert az vitathatat­lan, hogy 1983-ban számos ked­vező jelenségről szólhattunk. Kí­vánom azt is, hogy a tervnek megfelelően alakuljon a nyere­ség. A jó nyereségből eredően le­gyen jó a bérfejlesztés és a szo­ciális juttatások is a jogos elvá­rásoknak megfelelően alakulja­nak. Jó lenne, ha a tuzséri nagy építkezésünkön és minden jelen­tős építkezésen lenne felvonulá­si épület a hozzá tartozó alap­vető szociális létesítményekkel. Fontos, hogy a demokratikus jogok fejlesztésére ne csak a szakszervezet fordítson megkü­lönböztetett figyelmet, hanem mindenki, szeretném, ha nőne a vállalat iránti bizalom. Ezt nem csak a megrendelőinknek, dol­gozóinknak is kívánom. Itt arra gondolok, hogy több dolgozónk maradjon hűséges a vállalathoz, csökkenjen a munkásvándorlás. — A magánéletemben azt vá­rom, hogy családom minden tag­ja egészséges legyen. Az a leg­fontosabb. A kiskerttulajdono­soknak, így magamnak is jó ter­mést kívánok az 1984-es eszten­dőre. — Fontos, hogy visszatekintés­sel kezdjem. Egy nehéz, de ered­ményes év van mögöttünk. Sike­rült kialakítani a kisvállalat magját és a személyi állomá­nyunk is véglegesnek látszik. Örülök annak is, hogy az anya­­vállalat vezetői 1983-ban meg­adták a kellő segítséget. Ezekre az eredményekre támaszkodva szeretném, ha idei célkitűzéseink megvalósulnának. Szállodáink­ban növelni kívánjuk a színvo­nalat; jó lenne, ha konyháink teljes kapacitással üzemelnének. Szeretném, ha dolgozóink mun­kakörülményei teljesebbé válná­nak, s ha az új partner, az ÉP­SZER is elégedett lenne a mun­kánkkal. — Kívánom, családomban mindenki örvendjen jó egész­ségnek. Nagyobbik lányom most nyolcadik osztályos, pályát kell választania. Zenét tanul, szeret­ném, ha érdeklődési körének megfelelő iskolát, illetve pályát tudna választani. — A KEMÉV tmk-üzemében dolgozom. Januárban a tmk csatlakozott a gépészeti leány­­vállalathoz. Vagyis Herman György lett a vezetőnk. Kipró­bált, tapasztalt vezető. Remélem, ezt nálunk is bizonyítja majd. A szakember-ellátottságunk jó, de szeretném, ha 1984-ben jönne hozzánk egy autóvillamossági szerelő. Várom, hogy az anyag­­ellátás jobb legyen, hogy ne kell­jen annyit barkácsolnunk. Több célszerszámot is beszerezhetné­nek műhelyünkbe. Jó volna, ha a tehergépkocsik sofőrjei — jó ér­telemben — a magukénak tekin­tenék a rájuk bízott tehergépko­csit és segítenének nekünk a megelőző karbantartásban. Mi, szerelők 1984-ben szeretnénk megalakítani egy gazdasági munkaközösséget. A több mun­ka után természetesen több jö­vedelmet várok. — E feleségem végzős az Egész­ségügyi Főiskolán. 1984-ben sze­rez diplomát, ez nagy esemény. S egy apróság: a kertünkben fel­újítom a kis szőlőtelepítést. Bő termést szeretnék. — Drukkolok, hogy kerüljünk bele a kísérleti bérszabályozás rendszerébe. Hogy melyik válla­lat kapja a lehetőséget, azt a szakmai minisztérium és a Pénzügyminisztérium jelöli ki. A kísérleti bérszabályozás egyebek közt biztosítja, hogy a fiatal dol­gozók jövedelme elsősorban a teljesítményüktől és csak másod­sorban az életkoruktól függ. 1984-re vállalatunk 48 millió fo­rint nyereséget tervez. Kívánom, hogy ez a terv is maradéktalanul teljesüljön, hiszen ez sok min­dennek az alapja. Azt is várom, hogy az FMKT több újítást ad­jon be, mint 1983-ban. Legyen még lendületesebb a KISZ-mun­­ka. A gyengébb alapszervezetek zárkózzanak fel az erősek közé. — Személyes tervem: szeret­ném 1984-ben megszerezni a közgazdászdiplomát. Végül, de nem utolsósorban szeretnék is­mét pelenkát mosni­­. „ NÁBRÁDI LAJOS Varga András szb-titkár: Bódi András, a szálloda és vendéglátó leányvállalat igaz­gatója: Sipos István autószerelő, Siklós István, a vállalati KISZ-bizottság titkára: Tiszavasváriban az Alkaloida gyárban a KEMÉV építette ezt az új épületet, ahol tanműhely, laboratórium, telefonközpont kap he­lyet. L­egutóbb 1982 júliusában, miniszteri kitüntetése al­kalmából írtunk Bodnár László vasbetonszerelőről. A középmagas, vékony arcú, kér­ges kezű munkásember azon­ban mások szószólója is: szak­­szervezeti bizalmiként intézi a KEMÉV legnagyobb brigádjá­nak ügyes-bajos dolgait. December végén, amikor ta­lálkoztunk, két friss, napi ügyé­vel hozakodott elő. Volt egy jó híre, meg egy rossz. A jó az, hogy a brigád legidősebb tag­jának, Péter Jánosnak sikerült megszerveznie a nyugdíjas bú­csúztatását. A bizalmi a janu­árban nyugdíjba vonuló kollé­gájáról elmondta, hogy 42 évi munkaviszony után megy pi­henni. Alapítója volt vállala­tunknak. Még a nyugdíj előtti utolsó egy-két évben is szíve­sen vállalt budapesti és vidé­ki munkákat. Az ő tapasztala­ta, szorgalma is hozzájárult ahhoz, hogy a brigád három­szor nyerte el a Vállalat Ki­váló Brigádja címet. Nagyjából ezeket írta Bod­nár László abban a levélben, amelyet vállalatunk szb-titká­­rának címzett december elején. S a levél végén azt kérte, hogy a nyugdíjazásnál valamilyen formában ismerjék el Péter Já­nos érdemeit. Elismerték, megjött a válasz, hogy jutalmat kap. (Nemrég Kiváló Dolgozó címet is ka­pott.) A bizalmi önként vállalt feladata ezzel még nem ért vé­get. A brigádtársakat összehív­ta, s elhatározták, hogy a közös kasszából is ajándékkal lepik meg búcsúzó kollégájukat. w mmm A rossz hír az, hogy a bri­gádhoz megérkezett a decem­ber havi premizálás listája. A listán nevek és a jutalmak ös­­­szege. A brigád többsége nem ért egyet ezzel a listával. A bizalmi sem: „Reklamálni is fogok e jutalomosztás ellen. Hi­szen engem most meg sem kér­deztek, kész tények elé állítot­tak. Csak kár, hogy a brigád­tagok jogos bosszúsága na­gyobb részt nálam csapódik le.” Igen, nem mindig hálás a bi­zalmi munkája. De az apró bosszúságokat feledtetik a si­kerélmények. Az például, hogy Bodnár László hosszabb ideig kardoskodott a vb-műhely gé­pesítése érdekében. Még a vál­lalat igazgatójának is szólt. Nem hiába, most a műhely a szakma egyik legkorszerűbb műhelyének számít. A bizalmi osztozik a szülők örömében, amikor gyermekáldás után se­gélyt intéz. Sajnálkozott, de a későbbi összefogás láttán örült is, ami­kor egyik kollégájának segí­tettek az összedőlt családi ott­hon helyreállításában, amely­hez szintén segélyt is intézett. A kitüntetések, jutalmak odaítélésénél (a decemberi ese­tet nem számítva) mindig han­goztatja a véleményét. Sokré­tű feladatai közé tartozik a vállalati tervkészítés vélemé­nyezése. Javaslatokat is gyűjt a tervezéshez. Amikor a szoli­daritási bélyegeket árulta, po­litizálnia is kellett. Csupán há­rom bélyege maradt meg. Azo­kat sem vitte vissza a központ­ba, megvette magának mind a hármat... — Megtanultam, hogy a bi­zalminak nyíltnak, őszintének kell lennie. Mellébeszélni nem lehet. Én majdnem minden fó­rumon felszólalok. De nem azért, hogy a hangomat hallas­sam. Hanem azért, mert van mondanivalóm. A bizalmitól joggal várják el, hogy legyen véleménye és mondja is ki azt — fejtegette közéleti munká­jának mozgatórugóit a KEMÉV ismert, megbecsült munkása. Reális számvetések (Folytatás az 1. oldalról) fékoztatásra, a meggyőzésre, ak­tivizálásra. Kitűnik ugyanis, hogy például egyes intézkedések hátrányos következményeit is megértéssel fogadják, ha azt tisztességesen megindokolják, feltárják, az okokat, nem pedig megfelebbezhetetlen döntések formájában közlik. Másrészt a mostani nehezebb gazdasági helyzetben — függetlenül attól, hogy a vállalat kilábalt a hul­lámvölgyből, sok jó kezdemé­nyezés van — a pártmunkában a gazdaságpolitikát kiemelten szükséges kezelni. Rendezvénye­inken is a gazdaságpolitikai cé­lok megvilágítása, a hibák fel­tárása és kiküszöbölése került előtérbe. A bevezetőben már említet­te a beszámolók, a taggyű­lések reális hangvételét. Ha a részleteket tekintjük, kik szóltak hozzá, mely terüle­tek váltották ki a legna­gyobb érdeklődést? — A felszólalók megoszlása tükrözte a párttagság összetéte­lét; a viták 62 résztvevője között 16 munkás, 13 termelésirányító, 12 műszaki értelmiségi és 10 gazdasági-politikai vezető is volt. A hozzászólók legtöbbje — ese­tenként más területeket is érint­ve — az egyes munkahelyek problémáival, tapasztalataival, lehetőségeivel foglalkozott, de szó esett vállalati szintű kérdé­sekről is. Kedvező volt, hogy a párt-vb mindenütt képviseltette magát, s részt vettek a munka­helyi vezetők is a taggyűléseken (közülük a nem párttagokat is meghívták). Így szinte minden fontosabb felvetett kérdésre helyben választ is kaptak a fel­szólalók.­­ A gazdasági munkán kívül a pártélettel is sokan foglalkoz­tak. Több helyen bírálták a párt­­csoportmunka és a pártoktatás hiányosságait. Reálisan került szóba, hogy a sok egymástól tá­vol levő munkahely miatt nehéz rendezvényeket szervezni. De erre hivatkoztak néhány olyan nagyobb munkahelyen is, ahol a feltételek adottak, ám nem hasz­nálják ki. Több alapszervezetnél kapott elismerést a pártvezető­ség a gondos, jó beszámolóért, észrevehető a fejlődés a koráb­biakhoz képest. Kevés szó esett viszont a felsőbb pártszerv által az egyes alapszervezetekről ké­szített minősítésekről — de ez betudható annak is, hogy a va­lós helyzetet tükrözték. • A beszámoló taggyűléseken rendszerint megfogalmazzák a legfontosabb feladatokat is. Mire irányították a fi­gyelmet az idei taggyűlések? — Több alapszervezetnél hangsúlyozták, hogy szigorúbban kell számonkérni a taggyűlése­ken való részvételt. Ez fontos, hiszen például a II-es 27-ből he­ten, a VI-os alapszervezetnél 44- ből 15-en hiányoztak a beszámo­ló taggyűlésről is, s ezt valóban nem lehet szó nélkül hagyni. Ja­vítani szükséges a termelés segí­tése érdekében kifejtett agitáci­­ós munkát. Szóba került, hogy az alapszervezeteknek növelni kell a határozathozatali készsé­get, ami más megfogalmazásban azt jelenti: nem elég, ha bizo­nyos dolgokról csupán beszélnek, meg kell jelölni a teendőket, s a végrehajtásért felelősöket, a határidőket, különben feledésbe merülhetnek a még oly jó el­képzelések is. A tennivalók kö­zött sorolták fel, hogy a vezető beosztásban dolgozók, a társa­dalmi tisztségviselők, illetve a távlatokban ilyen feladatra jelöl­tek politikai képzését még szín­vonalasabbá kell tenni. Igényel­ték a KISZ párttaggá nevelő munkájának javítását is.­­ Mindezekkel együtt, a kri­tikák és javaslatok figyelembe­vételével az üzemi párt-vk ös­­­szegezésként az állapította meg, hogy a beszámoló taggyűlések jól szolgálták a kitűzött célt, jól értékelték a végzett politikai munkát és reálisan határozták meg a fontosabb feladatokat Ugyanakkor a párt-vb kifejezte köszönetét a vezetőségeknek és mindazoknak, akik a beszámoló taggyűlések fontos politikai munkáját hozzászólásaikkal, szervező, illetve területfelelősi tevékenységükkel segítették — mondta befejezésül Racskó Ti­­borné, az üzemi párt-vb szerve­ző titkára. M. S. • (n.)

Next